Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 10. évfolyam (Budapest, 1923)
Számok listája - 4. szám
De emennek a ríme: „ölnek", ugyane versszak többi rímei pedig: lesznek, esznek; lelke, kegyelme; horkannak, roppannak. Pedig a rím kedvéért ilyen szavaktól sem riad vissza: „állok posztot" (az őrgróf beszél így !), „pászol" (a német „passt dazu" fordítása). A rím szüksége nélkül is használ fejcsóváltató kifejezéseket: „sunda árnyak", „puska rezg a kézben", „lucagóré pattan", „Páris szép gyermek", „kisz-kosz öreg késem", Bokor égő vágyam keblére boruljon. Még egy szót verseléséről. Lélektanilag helyes, művészi eljárás, hogy ugyanegy versben változtatja a formát a szereplők beszéde és az elbeszélés folyama szerint. Kár, hogy ebben nem következetes, de nagyobb hiba, mert szembeötlőbb, hogy ilyen rímeket használ: „hitvány — fa/z/?vány", mintha emebben a második szótagot kellene hangsúlyozni ! Még Petőfi korában sok ilyet írtak , akkor még a verselés technikája nem volt nálunk annyira kifejlődve; ma már nem szabad, s aki ilyeneket követ el, annak zenei érzékétől és tudásától sem merünk sok jót várni. (Veérnek egy kótafüzete is van sajtó alatt.) A nagyon ízléses kiállítású balladás könyvecskét Petőfi emlékének ajánlotta. Kereszty István Dante, Die göttliche Komödie. Übertragen von Richárd Zoozmann. Mit Einführungen und Anmerkungen von Constantin Sauter. V. és VI. kiad. 1922. Herder. A művelt világnak szinte második Bibliája lett a Divina Comedia, melyet versenyezve igyekeztek a kulturnemzetek nyelvükön megszólaltatni, melynek tanulmányozására külön társaságok keletkeztek s megteremtették a Dantologia irodalmát. A Societa Dantesca Italiana mellett a Deutsche Dante-Gesellschaft, The Dante Society, American Dante Society stb. kiadványai törekedtek az emberiség közkincsévé tenni az isteni színjátékot s egyre tökéletesebb műfordításokkal legalább megközelítőleg feltárni a Poema Sacra gyönyörűségeit. Mi magyarok szerényen beszámolhatunk ugyan egy jó tucat Dante-tanulmányról, de még mindig nem büszkélkedhetünk oly sikerült, egységes és tartalmilag annyira hű fordítással, mint a minő a nehézkes német nyelven is eredeti tercinákban simán folyó Zoozmann Richard-féle fordítás, aki húsz évig dolgozott és egyre simított ezen, a szó igazi értelmében irodalmi értékű műfordításán. Méltán hasonlítják össze a kritikusok Zoozmannt Schlegellel, a legjobb Shakespeare-fordítóval. Most a Dante jubileuma után már 5-ik kiadása jelenik meg Herdernél, a drága nyomdaviszonyok közt nem párhuzamos kétnyelvű szöveggel mint tíz évvel azelőtt; most egy nyelven és egy kötetben egyszerűbb bár, de ízléses kiállításban, hogy minél szélesebb körben hozzáférhetővé tegye a világirodalomnak ezt a maga nemében egyedülálló csodáját. Bernhard Zsigmond S. J. •1252