Fraknói Vilmos: A magyar nemzet története 4. A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526) (Budapest, 1896)
Második könyv. Hunyadi János és V. László - I. fejezet. Ideiglenes kormány
IDEIGLENES KORMÁNY. 65 Senkinek sem jutott eszébe, hogy a hadjárat szerencsétlen kimeneteléért akár a királyt és Hunyadit, akár a római szentszéket és legátusát tegye felelőssé. A ragaszkodás Ulászló személyéhez megható módon jelentkezik; a szentszék iránti hódolat nem ingadozik; a Hunyadi Jánosba vetett bizodalom még fokozódik. Sőt a visszavonás, mely öt esztendőn át a nemzetet két táborra osztotta, szűnik: Ulászló és László párthívei az ország ügyeit közös egyetértéssel intézik; a magánérdek, legalább egy időre, háttérbe vonul, hogy a közjó követelései érvényesüljenek. Azok, akiknek a várnai csatából megmenekülniök sikerült, az 1444-ik év deczember havában kezdettek Magyarországba visszaérkezni. A közmegdöbbenést, amit elbeszélésük előidézett, a kétség és bizonytalanság még növelte. A király, Hunyadi János és Julián bibornok felől, elestek-e, fogságba kerültek-e , avagy bujdosnak-e, biztos tudósítással nem szolgálhattak. A legelső megnyugtató hír Hunyadiról szóllott, hogy szerencsésen megmenekült, Oláhországba jutott, de útja folytatásában az oláh vajda, aki őt letartóztatta, meggátolta. A vajda valószínűleg a szultán boszújától félt, mivel egy oláh hadosztály a várnai csatában részt vett, és azt hitte, hogy őt esetleg Hunyadi kiszolgáltatásával kiengesztelheti. De az ország zászlós urai, kiket, élükön Hédervári Lőrincz nádorral, Ulászló az ország kormányzásával megbízott, azonnal követeket küldöttek Oláhországba és fenyegető üzenettel arra kényszerítették a vajdát, hogy Hunyadit elbocsássa. Amikor ő megérkezett, február 6-ikára Székesfehérvárit tartandó országgyűlés hirdettetett. Erre mindkét párt legelőkelőbb tagjai megjelentek. Szécsi Dénes prímás négy év után első ízben tanácskozott együtt Ulászló híveivel. A tárgyalásokban és határozatokban teljes egyetértés és öszhangzás nyilvánult. A király sorsáról minden kétséget eloszlató felvilágosítást adni Hunyadi sem volt képes. Ulászló hívei körében általános volt az a nézet, hogy az ifjú uralkodó életben van, és a legkalandosabb hírek, amelyek forgalomba hozattak, hitelre találtak. László pártjának tagjai Ulászló halálában nem kételkedtek ugyan, de figyelemre méltó önmegtagadást tanúsítva, a koronáról való rendelkezést nem sürgették. Tekintettel az ellenpárt meggyőződésére, és arra is, hogy az idő rövidsége és a kedvezőtlen évszak miatt csak kevesen jelenhettek meg, április 4-ikére újabb országgyűlés hirdettetett s ennek feladatává sem lett a királyválasztás ügye kitűzve. Wenzel, a Századok 1869-ik évi folyamában (569) Hunyadinak 1444 november 23-ikán Gallipoliból írt levelét közli, melyben jelenti, hogy a törökökkel győzedelmes csatát vivott, a király megsebesült, de életben van stb. Ez a levél kétségkívül apokrif. Hunyadi Gallipoliba, a Dardanelláknál nem jutott el. a 1444 novemberben a magyar követ Velenczében »pro parte . . . regis et quatuor principallium baronum regni Hungarie, regentium ad presens illud regnum« tette előterjesztését. A doge 1444 novemnber 23-iki válasza a velenczei állami levéltárban. A Magyar Nemzet Története. IV. 5