Marczali Henrik: A magyar nemzet története 8. Magyarország története III. Károlytól a Bécsi Congressusig (1711-1815) (Budapest, 1898)
Első könyv. I. Károly király uralkodása 1711-1740 - VIII. fejezet. A török háborúk és az emigratio
A TÖRÖK HÁBORÚK ÉS AZ EMIGRATIO. 163 a maga részére a népet a császár és katonasága ellen. Bécsben legalább aggódva emlegették a kálvinista conventiculumokat, Kassán elfogtak két emissariust, sőt már Károlyi Sándor ellen is érkeztek följelentések, kit e gyanú ellen maga Eugén fogadott védelmébe. A háború sorsán mindez keveset változtatott volna: azt a belgrádi csata megpecsételte, így nagy szerencsének tekinthetjük hazánkra nézve, hogy ily gyűlevész, dúló, húzavonó nép lépett területére, melynek minden tette gyűlöletet, boszúvágyat keltett. A szabadítókat tán tárt karokkal fogadják, a rablók ellen maga a föld népe szolgáltatott igazságot. A dolgok ezen állapotán már maga Rákóczi sem segíthetett. Őt már 1716 végén magához kérette a szultán, ígérve, hogy megerősíti Magyarország minden jogát és szabadságát, hogy kiválóan az ő tanácsára hallgat és kellő pénzt bocsát rendelkezésére rendes hadsereg szervezésére.23 De Rákóczi csak szerződés alapján akarta újra koczkára tenni nemzete sorsát. Úgy a mint 6 évvel azelőtt a muszkának azt tanácsolta, hogy ne Magyarországba törjön be, hanem Morvába és Sziléziába, úgy most sem engedte lelkiismerete, hogy része legyen hazája elpusztításában idegen, barbár csapatok által. Az orleánsi herczeg, Francziaország akkori régense és Nagy Péter czár, ki épen 1717 május havában járt Párisban, szintén tartóztatták, eléje állítva a vállalat veszélyeit. De midőn a török reá állott feltételeire, elszánta magát a konstantinápolyi útra, bár akkor, szeptember elején, már Párisba is eljutott a belgrádi csatának híre. Október 10-ikén, három heti tengeri út után kikötött Gallipolinál. A bécsi udvar épen Vetési, Rákóczi régi diplomatája által pontosan volt értesítve nagy ellenségének minden szándékáról, cselekedetéről. Talán fordulatot idézhet elő a magyar emigratio, ha mindjárt a háború elején teljes erőt fejthet ki, de akkor már végleg vesztett ügyet szolgált. A belgrádi csata híre páni félelmet okozott Konstantinápolyban. A szultán féltette trónját, több gyanús emberét felakasztatta és a janicsárokat nagy pénzadományokkal engesztelte. »A nép itt már szaladt Ázsiába. Eleget mondjuk, hogy mi azért jöttünk, hogy hadakozzunk, de ők csak szaladnak, ki ide, ki amoda. Jaj, édes néném, hogy lehet ilyen néppel hadakozni? — De félek attól, hogy a mi hadakozásunk füstbe ne menjen, mert a Török örömest megbékéllik, ha megverik.«5 6 1 Eugén levele a haditanácshoz. Pétervárad, 1717 június 8. 2 Rákóczy önéletírása. 3 E napról van keltezve Mikes Kelemennek első levele. E levelekben és Rákóczi önéletirásában találjuk meg az emigratio igazi belső történetét. Diplomatiai összeköttetéseinek emlékei csak oly sivárak és megbízhatatlanok, mint a többi akkori alkudozások emlékei. * Eugén levele gróf Königsegg császári követhez Párisba. Belgrád előtt, 1717 július 5. 6 Mikes levelei, 1717 október 12. és 29 11