Magyar Nyelv – 4. évfolyam – 1908.
Szilády Áron: Udvariás és társai
nincsen, s arról sem adhat fölvilágosítást, hogy hol dívik, mert Kassai ezt nem jegyezte fel. De a disznyó-szöcs czímszó alatt azt mondja a MTsz., hogy a Székelyföldön így, és még disznyó-szögynek is nevezik a sündisznót. A disznyó-szöcs alakot sohasem hallottam (ha csakugyan megvan, akkor bizonyára csak népetimológiás hatás alatt kapta ezt az alakját, t. i. a szűcsnek szék, szöcs alakja miatt), disznyószögyről se hallottam se Csík, se Háromszék vármegyékben (Csíkdánfalvára való cselédünk sem ismeri egyik alakját sem), de azért persze lehetséges, hogy megvan a keleti székely vidékeken is. Udvarhely megyében azonban csakugyan él a disznyó-szögy. Kányádon hallottam először s minthogy érdekelt ez az előttem addig ismeretlen szó, a hol csak megfordultam további utam folyamán, mindenütt kérdezősködtem utána s azt tapasztaltam, hogy a megye közepe táján minden faluban általánosan ismeretes. Azt hiszem, hogy a Kassai-féle szögy is alighanem a Székelyföldről való. Valószínű, hogy ez is tulajdonképen szögy akart lenni s csak pontatlan írásból, vagy talán sajtóhibából nyerte Szókönyvében olvasható alakját. De miféle szó lehet vájjon ez a székely szögy ? Nem lehetetlen, hogy csak változata a mai köznyelvi sün szónak. Tudjuk, hogy a mai sündisznó még nem is olyan régen csak süldisznónak hangzott. Ennek a sül alaknak azonban a NySz. és OklSz. tanúsága szerint a régi nyelvben szól és szól változatai is voltak. Minthogy szókezdő sz- sz változásra az OklSz.-ban, NySz.ban és MTsz.-ban mindössze csak 5—6 (különben is meglehetősen bizonytalan) adat található, de az ellenkezőre jóval több, pl. ném. Sebestian, m. Sebestyén (Melich: Ortsn.), széccel, szék séccel (OklSz.), szeder, széderin séder, séderény,* szeksze-monca, czók-mók séksza -monta (vö. NySz. és MTsz.), ném. semleng m. semling (Mel. i. h.), szemölcs, szömölcs sümölcs (vö. NySz. és MTsz.), n. sengen m. sengell, sengerel (Mel. i. h.), szerkesztő- serkeszt, n. sester m. sestely (Mel. i. h.), szipirtyó , sipirtyó, n. soldenar m. soddonár (Mel. i. h.), szonnyad , lekonyul, lankad, fonnyad , le-sunyik: u. az, szövény sövény (NySz.), szufla : lélekzet sufla, szundikál sungyikál, szundít sundít, szunyáta : aluszékony sunyáta: alattomos, szunyi sunyi, szupérál: sikerül supérál, szurdék ,sordék, szusztora, mécs, kanócz sustora, susztora, születik , süretik: azért azt hiszem, hogy ebben az esetben is a sül és a szél, szül alakok közül az sz kezdetűt kell eredetibbnek tartanunk. Ha már most fölteszszük, hogy a székely szögy *szölgy helyett való (vö. föd, vögy, töt stb.), akkor a szöl és ez a *szölgy úgy viszonylatiak egymáshoz, mint a nyelvészek előtt nem ismeretlen töl és tölgy. Hogy hogyan magyarázandó ez a rakpárok között levő viszony, azt nem tudom, de az analógia szembeszökő s aligha tekinthető véletlenségnek. HORGER ANTAL: Udvariás és társai. A MNy. 4:344—351. lapig tárgyalt udvariás és társaihoz, vagyis a mordiáshoz és kaczkiáshoz adható a hepeziás. A udvariás, úriás, úrfiás, módiás csinálmányoknak látszanak. A daliás megállotta helyét, mig azok elmúltak. Az -iás végzetről mind azt lehet mondani, hogy latin hatás következése, mind azt, hogy Izsaiásnak, Tóbiásnak s a száma nélkül való többi névnek is van benne része. A hatás tehát bibliás is.