Magyar Nyelv – 32. évfolyam – 1936.
Pais Dezső: Cigány, Zigány
zása nem volna meddő feladat, s aki tudományosan akar foglalkozni a székely rovásírással, annak feltétlenül figyelembe is kell vennie a külföldi selejtes másolatok mellett ezeket az itthon, székelyektől írott és terjesztett, másolt emlékeket. Ezek épen az ősi székely főiskolának, a nagyenyedi Bethlen-Kollégiumnak az életébe, történetébe kapcsolódnak bele, s világosan mutatják és igazolják, hogy ezt az ősrégi írást még kétszáz év előtt nemcsak ismerték, hanem nemzeti műveltségi kincsnek tekintették az erdélyi diákok, amelyet megismerni, megőrizni és megbecsülve terjeszteni is igyekeztek. Ez a megbecsülés nekünk is kötelességünk! MULNAI LÁSZLÓ: Cigány, cigány. A cigány népnévre vonatkozó vélemények közül, azt gondoljuk, legtöbb alapja lehet annak, hogy — amint MIKLOSICH magyarázza — az Afripravoi névvel függ össze, amelyen a bizánci források egy a IX. században Kis-Ázsiában élt népfajtát vagy vallásfélét emlegetnek (vö. EtSz. I, 669).. Nincs módomban, nem is tartozik tulajdonképen a feladatomhoz, hogy a cigány népre és a cigány névre vonatkozó adatokat és irodalmat tüzetesen áttanulmányozzam. Azonban talán így is szabad jeleznem, hogy azADSYTÖVOI: cigány viszony tekintetében lényeges mozzanatokként számolhatunk a következőkkel: Theophanes Chronographiájában írja, hogy Nikephoros császár (810.) igen nagy híve volt a manichaeusoknak, akiket „most" paulikianosoknak neveznek, továbbá a Phrygiában és Lykaoniában lakó Aethnavoi-nak, majd azzal folytatja, hogy a császár rendkívül kedvelte ezek jóslásait és titokzatos szertartásait, úgyhogy amikor Bardanes patrícius fellázadt ellene, őket hívta és az ő varázslataikkal nyomta el a pártütőt (ed. Bonn. I, 759). Theophanes elő is adja, hogyan történt a varázslat (uo.). Közli azután, hogy Mihály császár (811.) penitenciát szab rájuk (i. h. 771). Theophanes Continuatus beszéli, hogy Felső-Phrygia Amorion nevű városában sok zsidó és 'AO-ÍYYCXVO. települt meg, azonkívül élt ott egy szekta, amely a zsidó vallást bizonyos keresztény elemekkel keverte össze (erről máskép Pallas Nagy Lexikona II, 283 Athingánok al.), s amelynek tévelygésével Amorioni Mihály, a Dadogó (820—829.) is meg volt fertőzve (ed. Bonn. 42 kk., 52). A császár pályája irányításában pedig szerepel egy 'AvMYYavos jós (i. h. 44, 46). Tehát az athinganosokra nézve jellemző a babonaság, varázslás, jövendölés, vagyis az, ami a cigányságnál is feltűnő.2 így nem lehet 1 Egy a szerkesztőséghez intézett kérdéssel kapcsolatban. 2 A Pallas Nagy Lexikona IV. kötetében a Cigányok című melléklet II. fejezetében WLISLOCKI HENRIK bőségesen közöl adatokat a cigányok babonáiról és varázslásáról. Magyar Nyelv XXXII. 7—816