Magyar Nyelv – 32. évfolyam – 1936.

Pais Dezső: Cigány, Zigány

zása nem volna meddő feladat, s aki tudományosan akar fog­lalkozni a székely rovásírással, annak feltétlenül figyelembe is kell vennie a külföldi selejtes másolatok mellett ezeket az itthon, székelyektől írott és terjesztett, másolt emlékeket. Ezek épen az ősi székely főiskolának, a nagyenyedi Bethlen-Kollé­giumnak az életébe, történetébe kapcsolódnak bele, s világosan mutatják és igazolják, hogy ezt az ősrégi írást még kétszáz év előtt nemcsak ismerték, hanem nemzeti műveltségi kincsnek tekintették az erdélyi diákok, amelyet megismerni, megőrizni és megbecsülve terjeszteni is igyekeztek. Ez a megbecsülés nekünk is kötelességünk! MULNAI LÁSZLÓ: Cigány, cigány.­ A cigány népnévre vonatkozó vélemények közül, azt gon­doljuk, legtöbb alapja lehet annak, hogy — amint MIKLOSICH magyarázza — az Afripravoi névvel függ össze, amelyen a bizánci források egy a IX. században Kis-Ázsiában élt nép­fajtát vagy vallásfélét emlegetnek (vö. EtSz. I, 669).. Nincs módomban, nem is tartozik tulajdonképen a feladatomhoz, hogy a cigány népre és a cigány névre vonatkozó adatokat és iro­dalmat tüzetesen áttanulmányozzam. Azonban talán így is szabad jeleznem, hogy az­­ADSYTÖVOI: cigány viszony tekinteté­ben lényeges mozzanatokként számolhatunk a következőkkel: Theophanes Chronographiájában írja, hogy Nikephoros császár (810.) igen nagy híve volt a manichaeusoknak, akiket „most" paulikianosoknak neveznek, továbbá a Phrygiában és Lykao­niában lakó Aethnavoi-nak, majd azzal folytatja, hogy a csá­szár rendkívül kedvelte ezek jóslásait és titokzatos szertartá­sait, úgyhogy amikor Bardanes patrícius fellázadt ellene, őket hívta és az ő varázslataikkal nyomta el a pártütőt (ed. Bonn. I, 759). Theophanes elő is adja, hogyan történt a varázslat (uo.). Közli azután, hogy Mihály császár (811.) penitenciát szab rá­juk (i. h. 771). Theophanes Continuatus beszéli, hogy Felső-Phrygia Amorion nevű városában sok zsidó és 'AO-ÍYYCXVO. tele­pült meg, azonkívül élt ott egy szekta, amely a zsidó vallást bizonyos keresztény elemekkel keverte össze (erről máskép Pal­las Nagy Lexikona II, 283 Athingánok al.), s amelynek tévely­gésével Amorioni Mihály, a Dadogó (820—829.) is meg volt fertőzve (ed. Bonn. 42 kk., 52). A császár pályája irányításá­ban pedig szerepel egy 'AvMYYavos jós (i. h. 44, 46). Tehát az athinganos­okra nézve jellemző a babonaság, varázslás, jöven­dölés, vagyis az, ami a cigányságnál is feltűnő.2 így nem lehet 1 Egy a szerkesztőséghez intézett kérdéssel kapcsolatban. 2 A Pallas Nagy Lexikona IV. kötetében a Cigányok című melléklet II. fejezetében WLISLOCKI HENRIK bőségesen közöl adatokat a cigányok babo­náiról és varázslásáról. Magyar Nyelv XXXII. 7—8­16

Next