Magyar Nyelv – 44. évfolyam – 1948.
Kniezsa István: Szláv eredetű víznevek a Székelyföldön
MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT XLIV. ÉVF. 1948. MÁRCIUS 1. SZÁM Szláv eredetű víznevek a Székelyföldön Eleremen Lajosnak, az erdélyi múlt kiváló ismerőjének hetvenéves jubileuma alkalmából ajánlja szeretettel a szerző. Régóta ismeretes, hogy egy terület legrégibb névanyagát elsősorban a vizek, itt is főleg a folyók és nagyobb patakok neveiben kell keresni, mert ezek minden más névanyagnál szívósabbak. A Székelyföld településtörténeti kutatását is tehát — a régészeti kutatásokon kívül — elsősorban a víznevek vizsgálatával kell elkezdeni. A víznevek módszeres vizsgálata "biztos támpontot nyújt nemcsak arra, hogy a székelység e területen hol milyen lakosságot talált, hanem arra is szolgáltat bizonyos támpontot, hogy ez a lakosság zárt tömegben vagy pedig csak szétszórtan, szigetszerűen lakott-e e vidéken. A Székelyföld földrajzi neveinek kutatása, mint ismeretes, összehasonlíthatatlanul nehezebb feladat, mint a Kárpát-medence bármely más területéé. Hiányzanak ugyanis a történeti adatok, amelyek másutt, bőven vagy gyérebben, de mindenütt rendelkezésünkre állanak. A szokatlanabb képzésű nevek általában csak a régi adatok teljesebb alakjainak ismeretében fejthetők meg megnyugtató módon. Fokozottabb mértékben áll ez az idegen eredetű nevekre, amelyek már kezdettől fogva értelmetlenek voltak az átvevő nyelvben, és így könnyen ki voltak téve különböző analógiás hatásoknak. Mindazonáltal a nevek túlnyomó többségének eredete világosan felismerhető, s így történeti következtetésekre is felhasználható. E kis tanulmányom része annak a munkának, amely a Székelyföld összes vízneveit foglalná magában. A munkát évekkel ezelőtt kezdtem meg, de különböző okok miatt még nem fejezhettem be. A szláv eredetű nevek csoportja azonban máreddigi anyaggyűjtésem alapján is lényegileg teljesnek tekinthető, mert nem valószínű, hogy a hátralevő források jelentősebb többlettel járulhatnának hozzá az eddig ismertekhez. Forrásaim ugyanis a katonai térképek (az osztrák-magyar 75.000-es és az 1940—1944. között készült magyar 50.000-es), ORBÁN BALÁzsnak a Székelyföldről írt halhatatlan műve, BENKŐ KÁROLYnak Marosszékről és Csíkszékről írt munkái, valamint E cikk 1947 áprilisában készült az Erdélyi Múzeum Kelemen Lajosjubileumi száma részére. Most visszakaptam azzal, hogy a nyomdának szláv feetűi nincsenek. Magyar Nyelv XLIV. 1. 1