Magyar Nyelv – 58. évfolyam – 1962.

Szántó Éva: A magyar mássalhangzó-hasonulás vizsgálata fonológiai aspektusban

Csóka: Ki volt Anonymus? 159 aki így „örökítette meg követségét és prépostsági székhelyét 1147—52 között írt Gestájában". Ezzel az óbudai, illetőleg fehérvári és a SZILÁGYI által választott eszter­gomi „Péter prépost"-tal kapcsolatban két megjegyzésünk van. A Péter név annyira gyakori volt, hogy JAKUBOVICH nem tudván választani a két Péter prépost között, a kettőt azonosította. Mint jellemző esetet említjük, hogy a somogyvári apátság alapító levele szerint Odilo apát 14 szerzetese közül 4 viselte a Péter nevet, az oklevelet aláíró 12 személy között pedig 6 Péter van, köztük a pannonhalmi, a tihanyi és az első somogyvári apát (MARCZALI HENRIK, Enchiridion 101—2). A másik megjegyzésünk a prépostságra vonatkozik. A prépost­ság olyan jelentős egyházi és társadalmi állás volt, hogy azt még a kancellárok is állandóan feltüntették nevük mellett, így Adorján a budai (1185—1186.), Katapán a fehérvári (1192—1199.), Dezső a szebeni (1199—1202.), Péter a fehérvári (1202—1204.), Gottfrid az aradi (1205—1206.) préposti címét íratta okleveleire. II. Géza notáriusa, illetőleg kancellárja, Barnabás még a fehérvári kanonokságát is feljegyezte egyik, 1156-ban keltezett oklevelére (Kriti. 139, 142—4; 154—5, 169; 182, 188/193—5; 197—8, 204—6, 210; 217—9, 222—7; 84). Anonymus azonban nem nevezte magát sem prépostnak, sem kanonok­nak, s azért nem is hisszük, hogy magasabb egyházi méltósága lett volna. A „Mesternek mondott P., a jó emlékezetű Bélának, Magyarország dicsőséges királyának egykori jegyzője" életének legmagasabb állása a bizonyára rövid ideig tartó királyi jegyzőség volt, minek utána valamelyik kiválóbb iskolát vezette mint annak mestere, s ebben a minőségében készítette el művét, a Gesta Hungarorumot. így adunk feleletet ERDÉLYI LÁszLónak, aki SZILÁGYI felfogását helyeselve azt írta: „Egy kérdés még eldöntetlen: miért nem írja meg P. mester oklevéli inscriptio-szerű első soraiban, hogy ő most milyen állásban van (esztergomi prépost), hanem csak azt, hogy mi volt? (királyi jegyző)" (Ötven historikus szentistváni emlékművei. 1941. 44). JAKUBOVICHéhoz hasonló eredményre jutott HEILIG KONRÁD, aki szin­tén II. Béla jegyzőjének tartotta Anonymust, személyét azonban Barnabás notariusban, illetőleg kancellárban jelölte meg (Wer war der Anonyme Notar?. A bécsi magyar tört. intézet évkönyve. 1932. 1961). Állítása utóbbi részét már csak azért sem lehet elfogadni, mert Barnabás neve nem P-vel kezdődik, s nem is lehet róla bizonyítani, hogy II. Géza előtt már II. Béla kancelláriá­jában is dolgozott volna. (Folytatjuk.) CSÓKA LAJOS A magyar mássalhangzó-hasonulás vizsgálata fonológiai aspektusban* 1. A hasonulás fonetikai folyamat, mely — mint ismeretes — azáltal jön létre, hogy a folyamatos beszédben a szomszédos hangok egymás artikulá­ciójához igazodnak. Mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók hasonul­hatnak akár mássalhangzók, akár magánhangzók hatására. Az alábbiakban a mássalhangzók hatására bekövetkező mássalhangzó-módosulásokról lesz szó. * ,,A magyar mássalhangzórendszer" című készülő munkám hasonulással fog­lalkozó fejezetének rövid összefoglalása.

Next