Magyar Nyelv – 63. évfolyam – 1967.
Mikesy Sándor: A Jordánszky-kódex és a Nagyvátyi Glosszák keletkezési helyéhez
A Jordánszky-kódex és a Nagyvátyi Glosszák keletkezési helyéhez / 1. Annak idején éppen akkor kaptam kézhez KIRÁLY PÉTER nyelvemlékkiadását (NytudÉrt. 21. sz.), amikor a Névtudományi Vizsgálatokat szerkesztettem, így azután a REUTER CAMILLO cikkében előforduló csepelyes szóval kapcsolatban jegyzetben utaltam KIRÁLY tanulmányára, ugyanakkor pedig megkértem REUTERt az említett szó és a KIRÁLYnál a Nagyvátyi Glosszák helyhez kötésének kritériumaként vele együtt szereplő (49) melle kanala utáni közelebbi érdeklődésre. Főként az ő kutatásainak eredményét közlöm e helyt, és ezért neki köszönetemet itt is nyilvánítom. 2. A Mózes III. könyvének 21. fejezetében található „lippus, albuginem habens in oculo" két kifejezést a magyarban eggyel fordítják, mégpedig a Jord.. czepelaees-nek (RMNy. V, 108), Molnár Albert szeme fájónak, Káldi György fájós szeműnek. Az elsőül nevezett szót az EtSz. I, 950 ismeretlen eredetűnek jelzi. BENKŐ LORÁND sem sorolja be abba a kiterjedt rokonságú szócsoportba, amely — többek között — Csepel helyneveink közszói megfelelőit is tartalmazza (MNy. LXII, 292 kk.). Öszszekapcsolhatjuk azonban a baranyai csepelyes tájszóval. A magyaregregyiek fenyőföld néven ismerik a könnyű, meszes, fehéres földet, míg az agyagos földnek két fajtáját különböztetik meg. Az egyik a fekete, a másik a vörös csepel vagy csepely. Az előbbit humuszsavak festették feketére, a másik, a „vörös csepel" vas vegyületektől színeződött. Mindkét úgynevezett csepelyes föld művelése igen nehéz, nedvesen tapadós, ragacsos volta miatt (NévtVizsg. 81). Utóbb a szót Alsómocsolád, Kárász, Mecsekpölöske, Egyházbér és Kisbodolya faluból is „begyűjtötte", tehát a Mecsek gerincétől északra eső területről, de megtalálta Cserkúton is, a Mecsek déli oldalán (ez utóbbi községben csepel, csepeles az ejtése). Csepelyes szavunkat az ugyancsak az előbbi tájon levő Kisvaszar és Tékes községekben német származású, de ma már kétnyelvűnek tekinthető egyénektől is feljegyezte. Obert Gyula erdőmérnök, aki helesfai származású és ma is faluja nyelvét beszéli, nem ismeri a csepeles szót szülőhelyéről. Tudja azonban a jelentését, mert emlékezete szerint gyakran hallotta Cserkút-Boda vidéki magyaroktól. Monostori Lajos erdész, aki negyedszázada él Bakonya faluban, arra a kérdésre, hogy ismeri-e a csepeles szót, azt válaszolta REUTER CAMILLÓNAK, hogy így nem hallotta, de talán csepeleges-t akart kérdezni. A fentiek alapján a csepelyes szó mai baranyai előfordulását meglehetősen szűk körre lehet rögzíteni, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a hódoltság kori népmozgalmak előtt nem lehetett sokkalta nagyobb területen ismeretes, így Siklóstól nyugatra fekszik Csepely, amelyet először Kémes 1177-i határjárásában említenek (GYÖRFFY GYÖRGY, Árp Mg. I, 294), és amelynek helyhatározólagos alakja ma Csepele (Orm Sz. Alsomocsolad Haraszo Magyaregregy o Mecsekpölöske o Kisbodolyai Egyhazbér Cserkútot , ahol a csepelyes szót használják , ahol a mellemkanala kifejezést ismerik . A cikk 1961-ben készült.Közzétételét azonban csak BENKŐ idézett dolgozatának megjelenése után határoztam el, s ekkor néhány újabb munkára való utalással kiegészítettem.