Magyar Nyelv – 63. évfolyam – 1967.
Szemle - 3
Másrészt segítséget kívánt nyújtani a magyarul tanuló angol anyanyelvűeknek, illetőleg az angolul tanuló magyaroknak. DÉCSY GYULA rövid cikkben foglalkozik az alanyi ragozásnak tárgyas ragozás helyett történő alkalmazásával: „Zur unregelmassigen Verwendung der Formen der subjektiven und objektiven Konjugation im Ungarischen" („Az alanyi és a tárgyas ragozás szabálytalan felcseréléséhez", 203 —5). A szerzőtől felsorolt esetek forrásai: Justh Zsigmond ,,Faimus"-a, illetőleg Budenz József levelezése. Az előbbiben egy szlovák anyanyelvű szereplő követ el néhány hibát magyar beszéde közben (ezek a hibák tehát jellemeznek, stilisztikai céllal alkalmazta őket a szerző). Budenz viszont akaratlanul „elírt" egy-egy igealakot, bármilyen nagy tudósa volt is a magyar nyelvnek. DÉCSY célja az említett hibák bemutatásával az volt, hogy a magyar tárgyas ragozásnak más anyanyelvűek számára roppant nehéz voltára rávilágítson. Az argó kiváló olasz ismerője, ALBERTO MENARINI „Noterelle di gergo militare ungherese" („Kisebb megjegyzések a magyar katonai nyelvről"; i. m. 207—17) című tanulmányával szerepel az ismertetett kötetben. MENARINI az első és a második világháború magyar katonai zsargonjának 53 szavát, kifejezését vizsgálja. Bár azzal a megjegyzéssel vezeti be cikkét, hogy célja csupán későbbi elmélyültebb tanulmányok számára anyag közlése, ennél jóval többet kapunk: kielégítő magyarázatát olyan kiszólásainknak, mint angyalbőr, békanyúzó, bűzrúdó, bűzrudacs, davajgitár, rohambili stb. (hogy csak a szelídebbek közül idézzünk néhányat!). MENARINI megjegyzéseinek értékét növelik a magyar kifejezéseknek olasz és német párhuzamai is. Pompásan rávilágít velük a gyakori hasonlóságoknak közös alapjaira, a katonaéletnek minden hadseregben egyforma jelenségeire. A magyar nyelvtudomány művelői előtt jól ismert CARLO TAGLIAViNinak, a budapesti egyetem egykori romanisztika-professzorának (most már díszdoktorának) neve és személye: az olasz nyelvtudósok közül ő az, aki nyelvünkkel a legtöbbet és a legbehatóbban foglalkozott. Magyar vonatkozású munkáinak sorát a Várady Emlékkönyvben egy újabb tanulmánnyal gazdagította: „Paralleli ungheresi a evoluzioni semantiche e a frasi idiomatiche rntenute caratteristiche delle lingue balcaniche" („A balkáni nyelvekre jellemzőnek tartott jelentéstani fejlemények és frazeológiai kapcsolatok magyar párhuzamai", 219 — 27). — A címhez, a cikk mondanivalójának megértéséhez némi magyarázat szükséges. Jóllehet nem ismeretlen hazánkban sem az úgynevezett kulturális nyelvrokonság fogalma és létezése, tudomásunk szerint nem áll rendelkezésünkre olyan hosszabb lélegzetű tanulmány vagy könyv, amely összefoglalná azokat a jelentéstani és mondattani párhuzamokat, amelyek a közép-európai nyelvekben egymás mellett élésük és egymásra hatásuk következtében kifejlődtek. Megtörtént viszont az ilyen jellegű párhuzamok összegyűjtése a balkáni nyelvekre nézve PERICLE PAPAHAGI érdeméből („Parallele Ausdrücken und Redensarten im Rumänischen, Albanesischen, Neugriechischen und Bulgarischen"; Jahresbericht des Instituts für rumänische Sprache zu Leipzig, XIV. 1908. évf. 113 — 97; Leipzig). TAGLIAVINI még budapesti professzorsága idején (1929 — 1936.) romanisztikai szemináriumain feldolgozta hallgatóival PAPAHAGinak idézett művét. E munkájuk során a professzor és növendékei számos olyan, a balkáni nyelvekben közös kifejezésre lettek figyelmesek, amelyeknek pontos magyar megfelelőjük van. TAGLIAViNit ettől kezdve foglalkoztatta a balkáni nyelvekben élő és a magyarral egyező kifejezések problematikája. A szerzőtől felsorolt 28 ilyen kifejezés közül idézzük az elsőt (a P. rövidítéses sorszám PAPAHAGI művére utal): „(P. n. 13) Arbeit (ich habe Arbeit ( ich habe zu tun); rum. am treaba; árum. am lucru; alb. kam puné, neogr. ego covXeia, bulg. iman robota. Cfr. ungh. dolgom van." TAGLIAViNinek az idézett (és a többi hasonló) eset arra szolgál, hogy velük bizonyítsa: nem feltétlenül mutat a balkáni nyelvek műveltségbeli rokonságára, egymásra hatására az, ha azonos kifejezéseket találunk bennük. Annak a körülménynek ugyanis, hogy egész sor kifejezés megvan a balkáni műveltségi körbe már nem tartozó, más nyelv.