Magyar Nyelv – 70. évfolyam – 1974.

Kiss Lajos: Suzanne Kakuk, Recherches sur l’histoire de la langue osmanlie des XVIe et XVIIe siecles. Les éléments osmanlis de la langue hongroise

országi nyelvészethez. Az I. kötet elején és a III. kötet végén meleg hangon emlékszik meg CSŰRY BÁLINTTÓl, aki elindította a nyelvjáráskutatás útján, s akit debreceni egye­temi tanársága idején is példaképnek tekint. Állandóan küld cikkeket magyarországi folyóiratoknak. E kötetek dolgozatainak mintegy a fele magyar folyóiratokban jelent meg először. (Ezek közül a legtöbb, 90 cikk korábban a MNy.-ben látott napvilágot.) A kötetek tanúsítják, hogy Szabó T. Attila a magyarországi nyelvészetet a legnagyobb gonddal kíséri figyelemmel, eredményeit hasznosítja, de nemegyszer „bírálatos" észre­vételekkel helyesbíti. Szép méltatásokat közöl a nagy magyar szótári munkálatokról. A három tanulmánykötet több, mint részletek összege. Egy tudós életpályája, harca, következetes állásfoglalása, szülőföldszeretete bontakozik ki az előtt, aki e kötete­ket végigolvassa. S akkor, amikor két nagy példaképéről, KELEMEN LAJOSTÓl és CSŰRY BÁLINTTÓl ír, érezzük, s a tanulmányok sugallják, hogy e két nagy tudós ,,puritán élete és nemes példája" Szabó T. Attila egyéniségén keresztül ránk is hat. KÁROLY SÁNDOR Suzanne Kakuk, Recherches sur l'histoire de la langue osmanlie des XVIe et XVIIe siéeles. Les éléments osmanlis de la langue hongroise Akadémiai Kiadó. Budapest, 1973. 660 lap. (Bibliotheea Orientális Hungarica XIX.) 1. Az oszmán-törökök 135­2-ben szerezték meg a Gallipoli-félszigeten első állandó európai birtokukat, és attól kezdve céltudatosan nyomultak előre a Balkánon észak felé. Az 1389. évi rigómezei csata következtében Magyarország szomszédságába jutottak, s portyázó csapataik — a Balkán félsziget északi határvonalának tekintett Száván és Dunán átkelve — már abban az évben Magyarország területére léptek. Az 1526. évi mohácsi csatával, illetőleg Budának 1541. évi elfoglalásával Magyarország nagy része török hódoltság alá került, a fejedelemséggé váló Erdélynek pedig a szultán lett a véd­nöke. A felszabadulást csak 1686-ban hozta meg Buda visszavétele, és 1699-ben tetőzte be a karlócai béke. A török birodalom azonban továbbra is Magyarország szomszédja maradt, mert a balkáni államok önállóságának kivívása csupán a XIX. században indult meg, és a XX. században fejeződött be. Ez az a történelmi keret, amelyben a magyar nyelv, osztozva a balkáni nyelvek (újgörög, albán, bolgár-macedón, szerb-horvát, román) sorsában, érintkezett az oszmán­török nyelvvel. A legintenzívebb magyar—oszmán-török nyelvi érintkezés a hódoltság idején Magyarországon állomásozó török megszálló csapatok révén folyt le. Létszámuk mintegy 30—50.000 főt tett ki, de ebben a számban már benne voltak a csapatokat kísérő és szükségleteikről gondoskodó iparosok, kereskedők, hivatalnokok, papok, der­visek, tanítók stb., továbbá a családtagok is. Sokan közülük nem született törökök voltak, hanem mohamedán hitre tért bosnyákok, akik szerb-horvát anyanyelvükön kívül el­sajátították az oszmán-töröknek nyugat-ruméliai típusú, boszniai nyelvjárását. A törökök elől menekülő és Magyarországon megtelepedő déli szláv népcsoportok nyelvében is már számos török jövevényszó ált. A magyar szókincsre gyakorolt oszmán-török nyelvi hatás tehát igen gyakran szerb-horvát közvetítéssel érvényesült, s ennek folytán a magyar szó­készletbe dublettek kerülhettek be. Erdélyben a román nyelv játszhatta a közvetítő szerepét. Közvetlenül érte a török nyelvű környezet hatása a rodostói magyar száműzöt­teket, s e hatásról Mikes Kelemen levelei vallanak. 2. A mondottakból kitűnik, hogy a magyar nyelv oszmán-török jövevényszavai­nak feldolgozásához olyan kutató szükséges, aki nemcsak a magyar nyelvtörténetben él

Next