Magyar Nyelv – 75. évfolyam – 1979.
1. szám - Hadrovics László: Az idegen szavak és a purizmus
MAGYAR NYELV LXXV. ÉVF. 1979. MÁRCIUS 1. SZÁM Az idegen szavak és a purizmus* Az utóbbi időben nagyon sok szó esett az idegen szavakról. A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének kezdeményezésére kidolgozott előterjesztések és javaslatok (gondolok elsősorban FÁBIÁN PÁL, BENKŐ LORÁND, LŐRINCZE LAJOS, GRÉTSY LÁSZLÓ fáradozásaira), valamint a Magyar Tudomány hasábjain közölt megnyilatkozások sokat foglalkoztak az idegen szavak újabb beáramlásával, ennek társadalmi és egyéni okaival, veszélyeivel, az ellenük való védekezéssel, a helyes nyelvi magatartás kérdéseivel. Én ezt az igen hasznos anyagot sem ismételni, sem összefoglalni nem akarom. Az összegezést és állásfoglalást már megadta BENKŐ LORÁND és LŐRINCZE LAJOS az Akadémia I. Osztálya 1978. június 12-én tartott osztályülésére készített írásban. Én itt az idegen szavakkal főleg nyelvészeti oldalról, a szókincs szerves fejlődése és tudatos fejlesztése szempontjából akarok foglalkozni, amennyire természetesen egy ilyen előadás keretei ezt megengedik. Idegen szavak beáramlása minden nyelv életében állandó folyamat. Az ellenük való védekezés n°em mindenütt és nem mindig egyformán tudatos. A nagy szellemi áramlatok és a nagy politikai változások egyúttal nagy nyelvteremtő korszakok is, és a szókincsben mindig igen jelentős nyomokat hagynak. Ezek a nyomok az idegen szavak szempontjából igen különböző fokozatokat képviselnek, a legszélsőségesebb, minden idegent kerülő purizmustól a legszélsőségesebb, minden idegent önfeledten befogadó liberalizmusig. A régmúltból hadd idézzek két példát ezekre a szélsőségekre. Amikor a szlávok közül a bolgárok, szerbek és oroszok felveszik a keleti kereszténységet, a görög vallásos irodalomnak nagyarányú fordítása indul meg, elsősorban bolgárra, s a bolgár szövegeket írják át szerbre és oroszra. Ennek a fordítási irodalomnak legfeltűnőbb sajátsága, hogy minden görög szót és kifejezést lefordít, sokszor igen szolgai módon. Mai szemmel nézve a bolgár, szerb és orosz középkorban egy nagyarányú purista nyelvújítás tanúi vagyunk, ami különösen a görög összetett szavak utánzásában nyilatkozik meg. A szlávnak is voltak összetett szavai, összetett nevei. Ezek olyan területeken is kimutathatók, amelyeket közvetlen görög hatás nem ért, de ez csak elenyésző hányada annak, ami görög mintára termett. Elég csak egy ószláv szótár bogo-, blagovagy ljubo- taggal kezdődő szavait megnézni, hogy meggyőződjünk a görög eredetiek (theo-, eu-, shilo-) hajszálpontos visszaadásáról. Miért van ez a nagyfokú purizmus? Csakis azért, mert a görög szavakkal jelölt fogalmak merőben újak, a teológiai irodalom tolmácsolásában a szlávok először találkoznak velük, népi alapjuk nem volt, nem éltek mint görög jövevényszavak. Le kellett tehát tornám * A Magyar Nyelvtudományi Társaság LXXIV. közgyűlésén, 1978. júniusában tartott megnyitó előadás.