Magyar Nyelv – 84. évfolyam – 1988.

Horváth Mária: Gabriella Schubert, Ungarische Einflüsse in der Terminologie des öffentlichen Lebens der Nachbarsprachen

megállapítja —, ez az első nagyszabású szintézise a magyar nyelv areális jelentő­ségére vonatkozó kutatásoknak (,,... die vorliegende Arbeit ist die erste großangelegte Synthese der Forschungen über die areale Bedeutung des Ungarischen'', Acta Linguistica Hung. XXXII, 235), így a magyar nyelvtudomány művelői számára sem lehet közöm­bös, milyen képet rajzol a magyar és a vizsgált nyelvek kölcsönhatásáról, kapcsolatáról. Ez a kép —a szerző tudományos célkitűzései, szorgos anyaggyűjtése, gondos rendszerezési törekvései ellenére — még több vonatkozásban kiegészítést igényelne. A hazai iskolá­zottságú nyelvész-olvasó könnyen helyreigazíthatja a munka magyar nyelvészeti, tör­téneti, művelődéstörténeti jellegű apróbb-nagyobb tévedéseit, pontatlanságait. De mit tehet az ezekben a kérdésekben kevésbé járatos külföldi szakember . Feltehetően — aggá­lyok nélkül — elfogadja Gabriella Schubert megállapításait; a kiegészítés, pótlás minden­képpen a hazai nyelv- és történettudomány képviselőinek feladata, ahogy ezt HADROVICS LÁSZLÓ idézett bírálatában (1. fent), valamint nagyjelentőségű munkájában (Ungarische Elemente im Serbokroatischen, 1985.) már megtette. Magam nem lévén szlavista, a továbbiakban a magyar nyelvészeti iskolázottságú szókészletkutató nézőpontjából vizsgálom Gabriella Schubert könyvét. 2. A szerző korábban a nyugat-berlini egyetemen készített magiszteri munkájá­ban (amelyet nem publikált), a szerbhorvát nyelv magyar kölcsönzéseit vizsgálta, külö­nös tekintettel a „visszavett" („rückentlehnte") jövevényszókra. Az anyaggyűjtés során figyelme a többi szomszédos nyelv magyar elemeire is ráterelődött; azt tapasztalta, hogy — míg a magyar nyelv idegen szavait számos kutató tanulmányozta — nyelvünk átadó szerepe az eddigi vizsgálatban némiképp háttérbe szorult. A Nyugat-Berlini Egyetem Modern Filológiai Intézetének professzorai is arra biztatták, terjessze ki gyűj­tését a többi kelet-délkelet-európai nyelv magyar elemeire is. A nagyigényű célkitűzés megvalósítása ez a hangyaszorgalommal gyűjtött, aprólékos és körültekintő részszem­pontokkal összeállított terjedelmes könyv, amelynek címe azonban mégsem egészen pontos. A „Nachbarsprachen" megjelölést valójában szí­kítetten értelmezi, csupán a magyar és a kelet-délkelet-európai nyelvek közötti viszonyokat tekinti át. Vizsgáló­dásaiból kirekeszti évezredes nyugati szomszédunk, az ausztriai németség nyelvét, az ottani nyelvjárások magyar elemeit, viszont belevonja az albánt, amellyel viszonylag kevés közvetlen kapcsolatunk volt (bár két különlegesnek tekinthető adalékot meg lehet említeni: gróf Keglevich Imre albániai mintagazdaság-tervét az 1­890-es évek elejéről, vö. Justh Zsigmond naplójának Halász Gábor-féle kiadásában a 425. számú jegyzetet; az utolsó albán királynak, Zogunak pedig magyar felesége volt: gróf Apponyi Geraldine). Az albán nyelv magyar eredetű szavai azonban jórészt közvetett átvételek. A szerző elsősorban a délszláv nyelvekkel foglalkozik, de­­— szomszédos nyelv lévén — részletesen tárgyalja a magyar—román nyelvi-történeti kapcsolatokat is. A vizsgálatába bevont nyelvek az idők folyamán meglehetősen eltérő jellegű és minőségű viszonyban álltak a magyarsággal és a magyar nyelvvel. A szerbhorvát, a szlovák, a kárpátukrán (ruszin) és a román mint a hajdani Magyarország nemzetiségeinek nyelvei, nyelvjárásai a több évszázados együttélés következményeként számos, az egykori köz­igazgatási szervezet fogalomkörébe tartozó kifejezést vettek át a magyar nyelvből (alispán, főispán, jobbágy, nótárius, szolgabíró stb.); ezek már elavultak, csupán történeti értéket hordoznak. A monarchia felbomlását követő területi átrendeződéssel együtt a korábbi szoros nyelvi kapcsolat is fellazult; a magyarból kölcsönzött egykori „közéleti" kifejezések többsége — szerepét vesztve — háttérbe szorult, jó részüket az egyes nyelvekben újabb, belső szóalkotásokkal helyettesítették; így a „Terminologie des öffentlichen Lebens" megjelölés is — időben és térben egyaránt — vegyes szóanyagot gyűjt egybe, amelyről

Next