Magyar Nyelv – 86. évfolyam – 1990.
1. szám - Balázs János†: Laziczius Gyula és a korabeli általános nyelvészet
MAGYAR NYELV LXXXVI. ÉVF. 1990. MÁRCIUS—JÚNIUS 1—2. SZÁM Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara 1988. december 12-én az Általános Nyelvészeti Tanszék Laziczius Gyula nevéhez fűződő fél évszázados alapításának emlékezetére tudományos ülésszakot tartott. Kiss Jenő és Telegdi Zsigmond bevezető szavai után Laziczius Gyula tudománytörténeti méltatásáról szóló előadások hangzottak el. Ezek közül közöljük az alábbiakat. Laziczius Gyula és a korabeli általános nyelvészet 1. Életrajzírói és munkásságának méltatói szerint Laziczius Gyula érdeklődése a húszas évek legvégétől s még inkább a harmincas évek elejétől kezdve fordult egyre erőteljesebben a modern nyelvtudomány, főleg pedig az általános nyelvészet kérdései felé. Addig, különféle hazai folyóiratokban már irodalomtörténeti, történelmi-filozófiai és esztétikai, sőt még vallástörténeti tanulmányokat is tett közzé, amelyek tájékozódásának sokrétűségét tanúsítják. Figyelme minden bizonnyal a Prágai Nyelvészkör megalapítóival szövődött közvetlen személyes kapcsolatai után fordult szinte kizárólag a nyelvészet felé. Közismert, hogy családja lengyel eredetű volt, s azt is tudjuk, hogy oroszul az első világháború alatti orosz hadifogsága idején tanult meg. Hogy az orosz nyelvben és a russzisztikában milyen alapos ismereteket szerzett, arról 1929-ben korunkon megvédett, Belinszkij és Hegel viszonyát tárgyaló doktori értekezése is tanúskodik. Summa cum laude végső eredménnyel zárult szigorlatán a főtárgy a szláv filológia, az egyik melléktárgy a magyar nyelvészet, a másik pedig, érthető módon, az esztétika volt. (Minderre: KOVÁCS FERENC: NyK. LXXVIII, 230). De akkor, amikor a nagy reményekre jogosító pályakezdő, de zaklatott életkörülményei folytán már nem is egészen fiatal doktorandus említett értekezését írni kezdte, már kapcsolatban állt a Prágai Nyelvészkör megalapítóival. Mint tudjuk, a prágaiak 1925-ben tartották előkészítő ülésüket, amelyre Vilém Mathesius, az egyetem neves anglista professzora, tanszékéről Trnka nevű munkatársát hívta meg, a Prágába menekültként került külföldiek közül pedig két oroszt, Jakobszont és Karcevszkijt. (Minderre vö. DEZSŐ LÁSZLÓ: NyK. LXXXVIII, 151). A következő évben, 1926. október 6-án gyűlt össze azután Prágában néhány fiatal nyelvész, Mathesius professzor egyetemi dolgozószobájában, ahol lipcsei kollégájuk, HENRIK BECKER ,,Der europäische Sprachgeist" címen tartott előadást (erre vö. PÉTER MIHÁLY: Nyelvi rendszer és nyelvhasználat. Egyetemi jegyzet. Bp., 1980. 116). Tudnunk kell, hogy Becker 1902-ben Budapesten született. Apja ekkor az Eötvös Kollégium tanáraként egyetemünkön romanisztikát tanított. Fia, a hazánkban szokásos anyakönyvezés szerint Henrik formában bejegyzett nevét mindvégig megőrizte, ezzel is utalva magyarországi születésére. 1924-ben Lipcsében szerzett doktorátusa után egyetemünkön és az Eötvös Kollégiumban német lektorként tevékenykedett, majd pedig Lipcsében a Nyelv-