Magyar Nyelv – 93. évfolyam – 1997.
4. szám - Szemle - A. Molnár Ferenc: Balassa Iván, Szabó T. Attila (1906–1987), Erdély nagy nyelvtudósa
Emi. Bp., 1981. 97—104). Ha van postumus Herder-díj, vagy munkaközösség is megkaphatja, Szabó T. Attila, illetve az SzT. áldozatkész munkaközössége méltó lenne rá. „A múlt magyar tudósai" című sorozatban már több nyelvészről készült kismonográfia. Balassa Iván könyve nem e sorozatban jelent meg, s így nem korlátozták annak kötelmei. Terjedelme bővebb lehetett, stílusa oldottabb, a szélesebb olvasóközönséghez is szóló, s ugyancsak megemlítendő az érdekes, gazdag képanyag. Szabó T. Attila munka közben, kollégái, családja körében, kiránduláson, gimnazistaként és idős emberként. Az egyik belső előlapon egy 1940-ben készült képen nyílt tekintetű és mintha a közelebbi dolgoknál távolabbra is néző fiatalemberként látnánk. Erre felel a hátlap belső borítóján egy bájos fiatal nő képe: „Dr. Csáti Éva, Szabó T. Attiláné 1939-ben, házasságkötésük idején". Maga Szabó T. Attila nyilatkozza, s a könyvből szintén kiderül, milyen sokat jelentett számára a gondoskodó, megértő, segítő családi háttér. S a gyökerek, így az öt gyermekét özvegyen nevelő, az anyanyelv igényes használatát átplántáló tanítónő édesanya. A könyv tartalmára konkrétabban rátérve, az az Előszó után az erdélyi magyar nyelvtudomány történetéről ad rövid áttekintést. Utána Szabó T. Attila életútját mutatja be (13—47). Legrészletesebben Szabó T. Attila tudományos munkásságát, életművét tárgyalja a következő területek szerint: tudománytörténet; irodalom, irodalomtörténet, képzőművészet; néprajz; nyelvművelés; hely- és személynévtörténet; nyelvjáráskutatás és nyelvatlasz; nyelvtörténet és szófejtés; az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár (47—108). Ezután Balassa Szabó T. Attila egyéniségéről ír (Az ember, a tudós, a professzor), végül pedig a kolozsvári magyar nyelvészeti iskoláról, amelyről leginkább Szabó T. Attila tevékenységének köszönhetően beszélhetünk. A könyvet Szabó T. szaktudományi és tudományos népszerűsítő közleményeinek könyvészete zárja, amit orvos felesége, Sz. CSÁTI ÉVA állított össze, és egy, a Szabó T. Attiláról szóló írásokból válogató bibliográfia (készült Kiss ANDRÁS és SZABÓ T. E. ATTILA gyűjtése alapján is). Balassa Iván könyvét, Szabó T. Attila válogatott tanulmányainak és cikkeinek hét kötetét — az utolsót már tavaly elhunyt Ádám fia rendezte sajtó alá — lapozgatva, nem állhatom meg, hogy ne írjak szerzőjük nyelvéről. Arról a stílusról, amely — megfelelő helyen— olyan pompázatos és veretes. Csűry Bálintra emlékezve így üzen Debrecenbe: „Ne vétessék szerénytelenség számba, ha hivatkozom arra, hogy magam a Kolozsvári Református Kollégiumban 1922—1924 között már középiskolásként tanítványa voltam a most ünnepeltnek...". Munkamódszerét pedig ekképp jellemzi: „...mindig arra törekedtem és törekszem, hogy a történeti és jelenkori adatok mentél gazdagabb sorozatát egybehordva, magukból az adalékokból szinte önként kerekedjék ki a magyarázat, a megfejtés, és ne a feltett, kikövetkeztetett nyelvi adatok ingoványából vezessen csuszamlós csapásokon át a bizonytalanságok kusza bozótjába az út" (L. BALASSA i. m. 17, 28). Tennék még néhány kisebb megjegyzést, apró korrekciót is, amelyeket egy föltehető második kiadás szintén hasznosíthat. A magyar nyelvjárások román eredetű kölcsönszavainak feldolgozásához megemlítendő még: ZSEMLYEI JÁNOS, A Kis-Szamos vidéki magyar tájszólás román kölcsönszavai (Bukarest, 1979., vö. BALASSA i. m. 94). Az SzT.-nek a hangalakot tükröztető, csak a paleográfiai változatokat egységesítő betűhű átírási módszerének bemutatásába pontatlan fogalmazás csúszott be: „a gyűjtő csak az azonos hangokat, pl. sz, s, z egységesítette" (102). Az 1987-es év egy finn bibliográfiai adata javítandó: Elámántyö Erdlyn (d: Erdélyn) murteiden prissa (o: parissa), Eripainos (o: Klny.). Akad egy-két sajtóhiba is, így Sajnovics Demonstratio-jának teljes címében: Lapporum (o. Lapporum vö. 10). S a bibliográfiához fölhívnám még a figyelmet a MNyj., igaz késve, 1990-ben megjelent XXVIII—XXIX. kötetére, amelyben a következő írások találhatók: Szabó T. Attila levele [1986. febr. 12., a Csüry-centenáriumra], Uo.: Életutamról, munkásságomról. SEBESTYÉN ÁRPÁD, Szabó T. Attila a Kossuth Egyetem díszdoktora, uo.: Végső út a Házsongárdba (Szabó T. Attila írásai időközben másutt is megjelentek). Ezenkívül a Szabó T. Attilával foglalkozó írások könyvészetében legalábbis egy-két kevésbé ismert periodikának jó lett volna megadni a megjelenési helyét. Például a jegyzékben két különböző — úgy tűnik, romániai