Magyar Nyelv – 102. évfolyam – 2006.

1. szám - Bańczerovski Janusz: A nyelvi kérdés az Európai Unióban

MAGYAR NYELV CII. ÉVF. 2006. MÁRCIUS 1. SZÁM A nyelvi kérdés az Európai Unióban* A magunk mögött hagyott XX. század igen ellentmondásos időszak volt a világ történetében. A példátlan tudományos-műszaki fejlődés mellett ezt a századot különböző jellegű konfliktusok (etnikai, vallási, kulturális intolerancia stb.) és háborúk terhelték. Ez a század a birodalmak (az angol, az orosz, a német, az osztrák-magyar, oszmán, japán és szovjet birodalom) bukásának a százada volt. Természetesen mindennek igen komoly nyelvi konzekvenciái voltak és vannak manapság is. Globális változások történtek az er­kölcs szférájában is, amelyek szoros összefüggésben állnak a politikai eseményekkel, a háborúkkal, a forradalmakkal, a társadalmi átalakulásokkal, amelyekhez egyidejűleg a különböző ideológiák, vallások, nemzeti, faji, illetve osztálybeli vonások is társultak. Ezek a változások nem kerülték el Magyarországot sem. A XX. századot méltán nevezik a gépek (a technika, az elektronika és az informatika) századának. Ezzel egyidejűleg óri­ási mértékben megnőtt az emberi függőség a technikától, és ennek igen komoly kihatása van a társadalmak egész életére is. E század talán legnagyobb tette az Európai Unió lét­rehozása volt, amely átrajzolhatja a majdani közös Európa nyelvi képét is. A mai integrálódó, globalizálódó világban felvetődik a kérdés, hogy milyen pers­pektíva rajzolódik ki a kis nyelvek és kultúrák előtt. Vajon képesek lesznek-e helytállni abban a hatalmas versenyben, amelynek feltételeit a világnyelvek diktálják, vagy perifé­riára szorulnak, degradálódnak, konzerválódnak és elveszítik eredeti funkciójukat? A verseny fogalma győztest és vesztest egyaránt feltételez. A történelemből okulva arra van szükség, hogy olyan világot teremtsünk, amelyben minden nemzet megtarthatja saját nyelvét, kultúráját, identitását, és amelyben a kultúrák közötti kommunikáció az általános megértést, a biztonságot, a világ rendjét és békéjét fogja szolgálni. Ez azonban olyan kí­vánság, amelynek a realitása több, néha gyakran változó és így nehezen előre jelezhető tényezőtől is függ. A történelem viszont olyan tanár, akitől a mai kor sokat tanulhat, ha hajlandó „őt" meghallgatni. Természetesen nagyon nehéz megfogalmazni általános érvé­nyű következtetéseket, de bizonyos jelenségekre az egységes Európa perspektívájából nézve mindenképpen érdemes felfigyelni. Ha nem akarunk eltűnni Európa „olvasztótégelyében", erőteljesen propagálnunk kell a nemzetek és az országok közötti megértést, támogatni a tudomány, az oktatás, a kul­túra, a nyelvi, vallási és etnikai tolerancia fejlődését is. Manapság az a meggyőződés fo­galmazódik meg, hogy a bi- és multilingvális oktatás a közeljövőben egyre inkább el fog terjedni a különböző országokban; ez a nyelvi kisebbségek, valamint az emigránsok szá­mára készült oktatási programokban is kifejezésre jut. Az elektronikus médiában folyó intenzív kommunikáció, a migrációból következő kulturális pluralizmus, a nemzetek fö­­ l Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 101. közgyűlésén 2005. december 7-én. Készült az OTKA T 046732 számú pályázatának támogatásával.

Next