Magyar Nyelv – 103. évfolyam – 2007.

1. szám - Keszler Borbála. Írásjeltan és interdiszciplinaritás

MAGYAR NYELV CIII.ÉVF. 2007. MÁRCIUS 1. SZÁM írásjeltan és interdiszciplinaritás* 1. A magyar hagyományok szerint az írásjelhasználat problémái a helyesírásba tartoz­­nak, s tulajdonképpen a helyesírásnak nem is a leglényegesebb fejezetét alkotják. Az írás­jeltan helye és rangja Európában más. A németeknél, az angoloknál, a franciáknál és az oroszoknál a grammatikáknak van írásjeltan fejezetük, sőt ULRICH ENGEL a grammatikájá­ban ki is mondja, hogy az írásjelek kérdése éppúgy a grammatikába tartozik, mint a szavaké és a mondatoké (ENGEL 1988: 819). Nehéz a magyar hagyományokat megváltoztatni, s talán nem is szükséges, de fontos tudnunk, hogy az írásjelek és az írásjeltan nem csupán a helyesírással van szoros kapcsolat­ban, hanem egyéb nyelvészeti és más tudományágakkal is. A továbbiakban ezeket a kap­csolatokat fogom (a teljesség igénye nélkül) felvázolni, s néhány példával alátámasztani. A példáim nagy része azonban az írásjeltannak nem csupán egyetlen más tudományággal való összefonódását bizonyítja, hanem gyakran egyszerre több tudományterülettel való kapcsolatát is. 2. Az írásjeltannak a helyesíráson kívül a legszorosabb kapcsolata a gram­matikával van, hiszen az írásjelek (mint közismert) jelölik a mondatfajtákat, a tagmon­datok határát, szerepük van a halmozott mondatrészek elválasztásában, illetve összekapcso­lásában, valamint az értelmezős szerkezetekben is.­­ Általában ennyi, amit az iskolában meg szoktak tanítani, pedig ennél sokkal árnyaltabban képesek az írásjelek a grammatikai-logikai viszonyokat jelölni. A gondolatjel például alkalmas az ellentétes mellérendelés kifejezésére, illetve az ellentét kiemelésére, például: Erőteljes képet adott egy társadalomról - a világ­képpel adós maradt (Népszava 1984. január 7. 9); Nem a közönség - a pék fizet a rossz kenyérért (Esti Hírlap 1962. szeptember 1. 3). A gondolatjel azonban nem csupán mellérendelő szintagma tagjai vagy mellérendelt tagmondatok között jelenhet meg. Ha az alany és az állítmány jelentése, hangulata ellentét­ben áll egymással, akkor is hatásos lehet a gondolatjel: Az az ábránd­­ elenyészett; \ Az a légvár — füstgomoly; \ Az a remény, az az érzet; \ Az a világ — nincs sehol! — (Arany János: Visszatekintés); S álmaimban a valóság ( Tövisei­­­g)yenge rózsák (Arany János: A vigasztaló); Földi lét­­­tűnő árnyjáték (Vajda János: A Balaton partján). A kettőspont az ok-okozati viszony kiemelésére igen hatásos. Ok-okozati viszony az általános felfogással ellentétben azonban nem csupán okhatározói alárendelés, valamint következtető és magyarázó mellérendelés esetén áll fenn, hanem egyéb esetekben is (vö. HAADER 1992: 97-104). Ezek közül már évszázadok óta gyakori a kettőspont az okhatáro­zói alárendelő összetett mondatokban (Félek: nem fogsz eljönni; Mikor látta: igen örült; Örüljetek: megjött a csomag; Mivel esik az eső: otthon maradunk), a magyarázó és a követ- Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 2006. december 12-i közgyűlésén.

Next