Magyar Nyelv – 105. évfolyam – 2009.
1. szám - Benkő Loránd: Árpád „de genere Turul”
mással kezdődik; hogy benne a nemzetségi szervezetre esik a súly; hogy középpontjában totemállat, ragadozó madár áll; hogy részben a szóbeliség szintjén, részben őskrónikai hagyományként él tovább; végül abban is, hogy Kézai P. mester elbeszéléséből merítette mondanivalójának ihletét (a mondat problematikára 1. pl.: DEÉR 1938: 51; GYÖRFFY 1948: 46; PAIS 1949: 37-43 és 1975: 304-7, 311-2; HORVÁTH 1954: 16; KRISTÓ 1970: 116; SZŰCS 1997: 103, 118; VESZPRÉMY 1999: 138). Figyelemre méltó és nyilván nem véletlen körülmény, hogy a XIV. századi krónikaegyüttesben sem a Turul tulajdonnévről, sem turul köznévről szó sem esik. Itt a Kézai-krónika szövegének megfelelő helyeken, így az eredetmondában puszta austur-t találunk: „avis quasi in forma austuris veniens" (26. cap., SRH, 1: 284), valamint Atilla címerpajzsával kapcsolatban: „Baluerium quoque regis Atile, quod in suo scuto gestare consueverat, similitundinem austuris in capite habebat cum corona" (10. cap., SRH, 1: 263). Mindez önmagában is világosan mutatja, hogy a Turul, turul nevezet Kézai találmánya. Bár a kérdés hátterében jelzett tulajdonnévi és köznévi problematika lényegében összefügg, Kézai lehetséges forrásanyaga szempontjából külön-külön tárgyalásuk talán célravezetőbb. 3. Mivel a turul krónikásunknál tulajdonnévi mivoltában kifejezetten az Árpádokra vonatkoztatott nemzetségnév, történeti szakirodalmunk elsősorban erre a nemzetségi témakörre támaszkodott. Egykori kiváló történészünk, KARÁCSONYI JÁNOS a magyar nemzetségekről szóló monográfiájában Túroly (Turul) nemzetségről értekezik, és ebben a nemzetségben látja Kézai „de genere Turul"jának eredetét, arra alapozva, hogy ez a Bihar megyei nemzetség rokonságot tartott a királyi családdal (1. KARÁCSONYI 1901: 1169). E nemzetséget a szerző alighanem családilag összetartozó Turul nevű személyek létéből következteti. 1. pl.: 1270: „relicta comitis Turul" (CD. V/1: 84), feltehetően ez az ispán volt a nemzetségnek mondott itteni család feje. A családból KARÁCSONYI még egy Turul nevet emleget, 1354—8-ból, az érmelléki Csételekről (i. m. 117). E két név előfordulása még családi összetartozásra is nehezen mutathat, nemhogy nemzetségre. A királyi házzal rokonság feltevése pedig teljes képtelenség, mivel ennek semmi hagyománya, illetőleg bizonysága nincs, nyilvánvalóan kézai reminiszcenciák hívták életre. Bihar megye történetéről szólva mind JAKÓ, mind GYÖRFFY KARÁCSONYI nyomán halad, következetesen Turul nemzetséget emlegetve (1. JAKÓ 1940: 46-8; GYÖRFFY 1: 567). A feltételezett család kiterjedt érmelléki birtokrendszere egyébként ismert (1. JAKÓ 1940: 33 stb.). GYÖRFFY szerint a nemzetség e területet már Szt. István korában megszállta (1. GYÖRFFY 1: 576). Lehet, hogy ez némi túlzás, de korai településüket Széplakon létesített udvarházuk mindenesetre alátámaszthatja (1. GYÖRFFY 1977: 262). Legkorábbról kimutatható érmelléki településeik: [1163-73],1520 k.: v. Thorsal, ma Ertarcsa, román Tarcea; 1225/550: Apathi, ma Körösszegapáti (1. GYÖRFFY 1: 673). Meg kell azonban jegyeznem, hogy e nemzetség nyomai után kutatva „de genere Turul"-ról egyetlen adatot sem találtam. Az előbbiek alapján ez aligha véletlen. Nem tudnék tehát másra gondolni, mint kiváló történészeinknél egyfelől