Magyar Nyelv – 105. évfolyam – 2009.

3. szám - Tolcsvai Nagy Gábor: A különbözés egysége. Kazinczy nyelvértelmezésének funkcionális alapjai

HUMBOLDT, WILHELM VON 1985. Az emberi nyelvek szerkezetének különbözőségéről és ennek az emberi nem szellemi fejlődésére gyakorolt hatásáról. [Eredeti kiadás: 1836.] In: UŐ: Válogatott írásai. Európa, Bp. 69-115. KASSAI JÓZSEF 1817. Magyar Nyelvtanító Könyv. Sárospatak. Kazinczy Ferenc 1960. Ortológus és neológus, nálunk és más nemzeteknél. [1. kiadás: 1819.] In: UŐ, Válogatott művei. Szépirodalmi, Bp. 2: 194-211. KOSELLECKREINHART 2003­. Fogalomtörténet és társadalomtörténet. In: UŐ, Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. [Eredeti kiadás: 1979.] Atlantisz, Bp. 121-45. KOSELLECKREINHART 2003­.'Tapasztalati tér' és 'várakozási horizont' - két történeti kate­gória. In: UŐ: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. [Eredeti kiadás: 1979.] At­lantisz, Bp. 401-30. LADÁNYI MÁRIA - TOLCSVAI NAGY GÁBOR 2008. Funkcionális nyelvészet. Általános Nyel­vészeti Tanulmányok 22: 17-58. LANGACKER, RONALD W. 1987. Foundations of Cognitive Grammar. Volume I. Theoretical Prerequisites. Stanford University Press, Stanford, California. TELEKI JÓZSEF 1988. A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és új szólásmódok által. [1. kiadás: 1821.] Szépirodalmi, Bp. TOLCSVAI NAGY GÁBOR 1996. Esztétikai világszemlélet - szekularizált eszkatológia: Ka­zinczy életművéről. Protestáns Szemle 2: 77-90. TOLCSVAI NAGY GÁBOR 2007. 1813. A nyelvi és irodalmi ízlésvita nagy, nyilvános szaka­sza. Gondolat. In: SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY szerk., A magyar irodalom történetei. Gondolat, Bp. 2: 40-56. TOLCSVAI NAGY GÁBOR szerk. 1998. Nyelvi tervezés. Tanulmányok. Universitas, Bp. TOLNAI VILMOS 1929. A nyelvújítás. Magyar Tudományos Akadémia, Bp. VERSEGHY FERENC 1821. Magyar Grammatika. Buda. WHITE, HAYDEN 1973. Metahistory. The Historical Imaginaton in Nineteenth-Century Europe. Johns Hopkins University Press, Baltimore. TOLCSVAI NAGY GÁBOR Concordia Discors. The functional basis of Ferenc Kazinczy's view of language Ferenc Kazinczy (1759-1831) was the leading figure of the codification of Standard Hungárián, through his enonnous organizing and literary activities and correspondence. The present paper inteiprets the huge impact he made on the history of Hungárián literature and linguistics, focusing on his essay "Ortológus és neológus; nálunk és más nemzeteknél" (1819). This essay discusses the essence of the cultural struggle over the Hungárián language: the issue of whose task it was to decide which variety should be chosen as a basis of the standard language and how that decision was to be made. Kazinczy turnéd from a classicist rhetorical standpoint towards a linguistically functional and henneneutic view, where language is not a "ready-made" grammatical system of rules; rather, it is an inexhaustible potential, based on variability and the speakers' intentions and hearers' expectations. Thus the elaboration of that linguistic potential rests on the individual speaker's taste and not simply on tradition. Kazinczy proves to be the forerunner of modern linguistic functionalism. GÁBOR TOLCSVAI NAGY

Next