Magyar Nyelvészet 2. (1857)

I. Érteközések - Hunfalvy Pál: Vissza- és előrepillantás

Vissza- és előrepillantás. Tavai a’ magyar nyelvészet nagy tennivalójával kezdők meg az első évfolyamot, kifejezvén, ’s a’mennyire kitelt a’ rövid helyen, meg is fejtegetvén kettős feladatunkat: a’ remek nyelvek és azok tudományai, azután az edtaji nyelvek ’s kiváltkép a’ magyar nyelv tudományos mívelését. A’ ,Magyar Nyelvészet* uj folyamát is, mely­­lyet a’ Magyar Akadémia pártfogására méltat, ugyan ezen feladat fejtegetésével illenék kezdenünk, ha ismételni akarnók a’ javai el­mondottat, vagy ennek bővebb és jobb előterjesztésével inkább meggyőzhetnők olvasóinkat a’ kettős feladat elutasíthatatlan voltá­ról. De úgy látszik nékünk, olvasóink meg vannak arról győződve, minek tanúlását sürgetjük; az pedig, hogy ollyanok is csatlakozza­nak hozzánk, kik eddig vagy közönyösen, vagy némi bizalmatlan­sággal nézének, részint a’ közlékeny olvasók buzgóságától függ, részint pedig a’ szerkesztő és dolgozó-társak ügyességén fordul. Inkább lássuk hát, miben bizalmatlankodnak némellyek ügyekeze­­tü­nk iránt; azután hogy mit tehet e múlt évfolyamban a’ ,Magyar Nyelvészet*, ’s mit szándékozik ebben tenni, ha siker követi a’ szán­dékot ? Kettős lévén föladatunk, a’ remek nyelvek és nyelvtudomány, ’s az altaji, szorosan véve, a’ magyar nyelv és nyelvtudomány, az ügyekezetünket illető bizalmatlanság is kétféle lehet. Azonban a’ remek, azaz a’ görög és latin nyelvet és nyelvtudományt tárgyazó ügyekezetünk, tudtomra legalább, nem talált bizalmatlankodásra; mi ugyan eddigelé nem annyira becsületére válik a’ ,Magyar Nyel­vészetinek, mint inkább az, hogy abban nem is volt még sok, mi iránt akár bizalmatlanság akár rokonszenv nyilatkozhaték, szemre­hányásul szolgál nékie. Azon hírt, hogy a’ remek nyelvtudományba is az összehasonlító nyelvészet befolyását szeretjük, és fogjuk meg- Magyar Nyelvészet. 1

Next