Magyar Nyelvészet 6. (1861)
I. Értekezések - Fábián István: Hangviszonyok az áltaji nyelvek körében
26 FÁBIÁN ISTVÁN á gától, ’s az ikerhangzók arányuságától függ, miszerint legszebb hangzatunknak azon szók állíthatók, mellyek külömböző rövid hangzót mutatnak fel, például lat. animus, tacitus, ambitus, góth : aggilus, asilus, andizuh ; litván : dabinu, garsinu, labinu ; továbbá lat. : tabulis, góth : magulin, litv. : allutis, lat. : virgula, góth : miduma, litv. : itumpas ; kevésbé szépek a’ lat. : aquila tabula, góth : alida, magula, litv. : katilas kalmusas ; még kevésbé a’ lat. : talpa, cinis, ignis, cumulus, lupulus stb., mellyekben már egy ugyanazon hangzó fordul elő *). A’ mi nyelveinkben sem példanélküliek a’ szók, mellyekben három külön hangzó van elvegyítve ; például finn : hallitus , kormány, kankuri , takács, kulikkán czelőke, dorong, kiusa ,r inger, ösztön ; de illyenek az ikerhangzói által legszebb hangzatu szuómiban is csak gyéren jönek elő, ’s ebben, mint többi rokonaiban számos két különhangzó vegyületéből álló (finn : ampu, piika, hinta, muna, kukka, huuli, nurmi, vuori, rupuli, rutius ; m. : kavics, hamis, hamu, falu, hiba, liba, hiú, fiú, búza, puha, hurmi, bunczi, sarkantyú, paripa, haczuka; osty. : jiva, inar, stb. stb.) legtöbbnyíre pedig ugyanazon hangzókat felmutató tőszók találtatnak (p. o. finn : kala, valta, harakka, hiili, pihti, purmu, suuru, murukku ; m. : kasza, harmat, garmada, mirigy, kilincs, turul, hurut; tör.: arpa, alma , disi, szighir , burun murun ; jakut : bugul, oszty. : tada, táradh stb.). Tudniillik a’ mi nyelveinkben a’ hangzók kellemes elvegyülését, főleg a’ ragokban , teljesen gátolják a’ hangrend szigorú törvényei, mellyek szerint a’ m. : örökösödő, magasabbak, eleveneket finn: pahalla, kudallansa, tapamasta, saarnamasta; oszty. : tegermedem == elröpülni fogok, kereptem = ejtek, tivettem = tévesztem stb. a’ széphangzat törvényei szerint nem alakulhatnak .) A’ hangzóknak azon szilárd jellemét tekintve , melly szerint azok az altaji nyelvek tőszóiban átalán változatlanok, kész volna az ember hinni, hogy e’ nyelvekben az önhangzók egészen merev lények, mintha soha semmi változást nem szenvedtek volna. *) Grimm-nek ezen okoskodása tulajdonkép azt mondja csak : legszebb az a’ mi van , és úgy a’ mint van ; a’ nyelvekben abbeli szép vagy nem-szép nem gyökeredzik. Mert ha a’ nyelv előtt is tabula kevesbbé szép volna, mint tabu'is , talán nem is alkotta volna a' tabula-féle alakot. H. P.