Magyarország, 1898. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-06 / 6. szám

húzását 1898. évi márczius végéig elhalaszthassa, illetőleg ezen a határidőn belül valamely más napon tarthassa meg.­­ A hetivásárok. A kereskedelemügyi minisz­ter az 1887. XVIII. t.-cz. 1. §-ának harmadik be­kezdésében foglalt rendelkezés magyarázatában az egyes községek részéről tapasztalt s egymástól el­térő gyakorlat összhang­óvá tétele érdekében ki­mondja, hogy : «Egyes községek hetivásárainak látogatására szabályrendeletileg megállapított enge­dély ne korlátoztassék csupán bizonyos törvényható­ságok iparosaira, hanem az ország minden iparosától igénybe vehetők legyenek. Fölhívja az összes tör­vényhatóságokat, hogy az idézett törvényszakasz alapján alkotott hetivásárlátogatási szabályrende­letet terjeszszék föl hozzá.­­ A főváros totalizatőr-jövedelme. A magyar tad­ersall-egylet bejelentette a fővárosnak, hogy a múlt év május hava 23-án és 27-én rendezett ügető­versenyek alkalmával a totalizátő­r bevétele 2753 írtra rúgott, a­melyből a fővárosi szegény­alapot IV­ százalék fejében 138 forint 79 kr. il­leti meg. Egy tévedés. Budapest, jan. 6. Nagy örömmel lapoztam végig a Singer és Wolfner-czég legújabb kiadványát, Munkácsy Mihály életrajzát. Hosszú idő után jól esett újra találkoznom azokkal a nagyszerű alkotásokkal, melyeknek egy részét már keletkezésük idején ismertem, a­melyek azóta diadalmasan járták be az egész világot, hogy elismerést és dicsőséget szerezzenek a magyar géniusznak. Aztán megvallom: kedves emlékeket idézett vissza nekem a Malonyai Dezső által írt életrajz is. Szerettem volna, ha erősebb kritikával jár el a Munkácsy gyermekkorát ismertető franczia vásári munka adatainak fölhasználásában ; de kárpótlásul ott volt a mester küzdelmes éveinek szingazdag rajza, s ott volt az intim vonásokban annyira bővelkedő befejező rész, mely számtalan új ada­tával mindvégig becses forrás marad azok számára, kik ezután még a mi világhírű mesterünkről, a mi Munkácsy Mihályunkról írnak. És mégis, éppen ebben a részben van az a lap, melyet szeretnék kitépni a sok szeretettel készített­­életrajzból. Munkácsy ezen a helyen a zseniális táj­festőről , Paál Lászlóról nyilatkozik, kit a fájdalom - na­gyon kevesen ismernek hazájában s kinek mélta­tásával még mindig adós a magyar műkritika.­­ Paál László kollegája volt Munkácsynak Páriá­ban, s legalább az első időkben több is valamivel, mert ez a csinos külsejű, előkelő modorú fiatal­ember vezette be őt a jobb társaságokba s vitte el De Marches báró házába is, kinek özvegye ké­sőbb sokat emlegetett hitvese lett a mi mesterünk­nek. Paál László volt az is, ki őt a modern fran­czia festészet irányával megbarátkoztatta, s kinek hatása a tájképein nyomról-nyomra kimutatható. Munkácsy régebben mindig hálásan emlékezett meg Paál László üdvös befolyásáról, s abban az idő­ben, midőn még élénken vésődött a szívébe minden jótétemény, a világért sem adta volna a fejét arra, hogy egykori aradi jó pajtásáról és későbbi párisi bizalmas barátjáról olyan frivol megjegyzéseket koc­káztasson, mint a­minőket Malonyai utolsó budapesti lerándulása alkalmából ad a szájába. Nem kevesebbről van a szó, mint arról, hogy Munkácsy Paál Lászlóban csak a «gavallérét látta, ki tudott volna festeni, ha «mindig egyeben nem járt volna az esze» s a kinek a gavallérsága is oda lyukadt ki, hogy valahányszor Munkácsyta egy képet elvittek, é «azonnal egy rend szép új ruhát csináltatott magának.» Ez az ítélet csak tévedésből vagy nagy meggon­dolatlanságból csírázhatott ki. Lehetetlen, hogy Munkácsy kollegájában a tájképfestés igazi mes­terét föl ne ismerte volna, mikor fölismerték olyan franczia művészek is, kik n­igy szemmel nézték diadalait s féltek versenyétől. Mert Paál a mi mes­terünk Parisba érkezése előtt már nagy sikereket aratott a Szalon kiállításain, s dicséretét nem ki­sebb műfamező zengte, mint ifj. Dumas Sándor, ki gyakorta meglátogatta őt műtermében s vásá­rolt tőle képeket is. Volt idő, midőn a fiatal ma­gyar tájfestő czelebritás gyanánt szerepelt a fran­czia fővárosban, s a­ki manapság a Nemzeti Mú­zeumban levő két képe előtt megállapodik első pillantásra láthatja, hogy ez az isten különös ke­gyelméből való tehetség rá is szolgált arra, hogy Európa bármely művészi c­entrumában rögtön föl­tűnjék. A természet őszinte, odaadó kultusza ke­vés újabb tájfestőnél nyilatkozik meg annyi erő és poázis társaságában, mint Paál László képein. Ennek a fiatal mesternek nem volt szüksége Munkácsy legyezgetésére, valamint nem szorult arra sem, hogy egyik vagy másik barátján élősködjék. Míg elméje el nem homályosodoa, megélt a maga jóvoltából, ha nem is fényesen, de nélkülözések nélkül és tisztességgel. Ha tragikus sorsa később netalán megalázkodásra kény­szerí­tette, az nem le­het tárgya az elbírálásnak. Nem, különösen a ba­rát részéről, ki neki sokat köszönhet. Ismétlem, ezt a lapot szeretném kitépni Munkácsy életrajzából, mert frivol és igazságtalan. Ezt én mondom, a mester egyik legrégibb tisztelője, ki Tamás létemre már akkor hittem nagy jövő­jében, midőn a Gusztávok, Bertalanok és Mórok ebben a jövőben erősen tamáskodtak. Mondhatom pedig azért, mert tudomásom van Munkácsy régi leveleiről s ezekben a levelekben egészen más hangon , a szeretet és elismerés hangján szól erről a szeretetreméltó bohémienről , az ő kedves jó Paál Laczijáról. Lesz idő, a­mikor melléktekintetek nem aka­dályozzák meg ezeknek a leveleknek közrebocsá­tását. Akkor majd tisztább világításban látjuk Paál László rokonszenves alakját és vele együtt a mester élettörténetének egyik nagyjelentőségű epi­zódját is. Szana Tamás: MAGYARORSZÁG Budapest, 1898. csütörtök, január 9 . színház, művészet. — (Uj Mimóza.) A Magyar Színházban a Gésák tegnapi előadásán Mimóza szerepét Vlad Gizella asszonytól Csík Irén vette át. A szerepcsere nem vált az előadásnak hátrányára. Csik Irén úgy já­tékban, mint különösen hangban kitűnőt nyújtott és nagy hatással emelte érvényre a szerep zenei szépségeit. A többi szereplők, mint Somló Emma, — a­kit azonban a dráma terén elért sikerei után kár operettszerepekkel fárasztani — Sziklay, Rózsa Lili, Szalay Aranka, Hében Anna stb. a rendes jók voltak.­­ (Sauer Emil hangversenye.) A híres zongora­művész e hó 10-én esti fél 8 órakor tartja a Vigadó nagytermében egyetlen zongora­ estélyét. A hangverseny műsora a következő: 1. Beethoven. Sonata Pathétique, 13. mü. 2. Schumann. Carneval, 9. mü (Scénes mignonnes). 3. Chopin. Sonata, 35. mü. 4. a) Rubinstein. Barcarolle, 50. mü. 3. sz. b) Satter. Approche du printemps. c) Prés du ruisseau. d) Feuilles de tremble. Impressions dans la forêt. 5. Tschaykov’sky-Liszt. Polonaise de l’opera Eugene Onegin. Jegyek Rózsavölgyi és társa cs. és kir. udvari zeneműkereskedésében, Kristóf-tér 3. sz. kaphatók.­­ (Az Akadémia mathematikai és természet­­tudományi bizottsága) az 1898-ik évben 1500 filot olyan természettudományi munkálatok előmozdítá­sára kíván fordítani, a melyek a zoológia vagy fiziológia körébe vágnak. A munkálatok lehetnek elvont, elméleti irányúak vagy olyanok, a­melyek hazánk természeti viszonyainak kutatását tűzik ki c­éljukal. Mindenkinek egyenlő alkalmat akarván nyújtani, hogy a föntebb említett szakba vágó munkával versenyre kelhessen, a bizottság ezennel felhívja az érdekeiteket, hogy tervezetüket (esetleg kész munkájukat) küldjék be, magukat megnevez­vén és kijelentvén, hogy a kitűzött egész összegre, vagy annak milyen részére tartanak számot. A megszavazott összeg rendszerint a munkálat be­fejeztével adatik ki, de ha végrehajtása költséggel járna, részben már a megbízatás alkalmával is. Az így készülő munkálat az Akadémia tulajdona, de ez a kiadás jogát a szerzőnek — ha kívánja — esetről-esetre át is engedheti. A tervezetek vagy kész munkák ugyancsak 1. év márczius 31-ig a bizottság előadójához dr. Lengyel Béla egyet, táró­hoz küldendők be. — (Szikszay Ferencznek), a­ki a «Műcsar­nok» és a «Nemzeti Szalon» tárlatain kiállított festményeivel oly méltó feltűnést keltett, Wlassics Gyula kultuszminiszter 700 forint állami művészi ösztöndíjat utalványozott tanulmányai folytatására. A kiváló tehetségű fiatal művész, a­ki már vissza­utazott Párisba, ezt az összeget ugyan művészi előleg czímén kapja, de az nemcsak a jövőre szól, hanem jórészben az eddigi sikerek honorá­lására is.­­ (A lipótvárosi kaszinó) e hó 8-án, kizáró­lag hazai szerzők és művészek közreműködésével hangversenyt rendez, melynek egyik érdekességét Földesi Arnold, a Németországban oly lelkesen ünnepelt fiatal magyar gordonkaművész fellépése fogja képezni.­­ (A Bécsi Magyar Műkedvelők Egyesü­lete) e hó 16-ére jótékonyczélű táncrvigalommal egybekötött művészestélyt rendez. A rendező bizott­ság tagjai: Wladár Ágost udvari tanácsos, Erényi Ullmann Lajos udvari tanácsos, Winter Géza dr. Beschorner M. A. gyáros és több előkelő férfiú. A művészestély részére sikerült megnyerni Isikei Gizella kisasszonyt, ki kizárólag a jótékony szél iránti tekintetből fog fellépni, továbbá Árvay Sarolta kis­asszonyt és Rauch Adolf komikust, a bécsi Josef­städter Theater hírneves tagját. — (A Magyar Tud. Akadémia) ez évben a következő sorrendben tartja üléseit: Januárban: 16-én II. osztály, 17-én III. osztály, 24-én összes ülés, melyen az 1898. évi költségvetést tárgyalják, 31-én I. osztály. Februárban: 7-én II. osztály, 14-én III. osztály, 21-én összes ülés, 28-án L osztály. Márcziusban : 7-én II. osztály, 14-én II. osztály, 19-én összes ülés. Jelentés a gróf Teleky­­pályázatról, 21-én I. osztály, 28-án összes ülés. Jelentés a gróf Karácsonyi- és Farkas-Raskó- pályázatokról. Áprilisben : 4-én II. osztály, 19-én­­ III. osztály, 25-én összes ülés. Májusban : 2-án I. osztály, 9-én II. osztály, 16-án III. osztály, 23-án összes ülés. Júniusban: 6-án I. osztály, 13-án II. osztály, 20-án III. osztály és összes ülés. Ezután következik a nyári szünet. Októberben : 3-án összes ülés és I. osztály, 10-én II. osztály, 17-én III. osztály, 24-én összes ülés, 31-én I. osz­tály. Novemberben: 7-én II. osztály, 14-én III. osz­tály, 21-én összes ülés, 28-án I. osztály. Dec­em­­berben: 6-én II. osztály, 12-én III. osztály, 19-én összes ülés. A Magyar Tudományos Akadémia tehát ebben az évben 27 osztályülést s 11 összes ülést tart. Színházi műsor: Nemzeti Színház. Péntek : Folt, a mely tisztit, először. — Szombat: Folt, a mely tisztit. — Vasárnap: Folt, a mely tisztit. Magyar kir. Operaház. Péntek: Nincs előadás. (Várszínházban­: Mari az ezred leánya.) Szom­bat: Lammermoori Lucia (Lind Marcella vendég­­fellépte). — Vasárnap: Tannhäuser. Népszínház. Péntek: A varázsgyűrű. — Szom­bat: A kukta kisasszony. — Vasárnap délután : Ezer év, este: Az ördög mátkája. Vigsimnhá. Péntek: Coulisset ur. — Szombat: Szőke Katalin. — Vasárnap délután : Trilby, este: Coulisset ur. Magyar Színház. Péntek : A kikapós patikárius. — Szombat : Menyecske kisasszony, először. — Vasárnap délután : A kikapós patikárius, este: Menyecske kisasszony. TÖRVÉNYSZÉK. * A rabszöktetők. Mikor a görög kasszabetö­rők, Papakoszta, Atfendakisz, Stahlio, a kassza­tulajdonosok legnagyobb örömére, megnyugtatására hűvösre kerültek, a pestvidéki börtönben mélázó görögök sehogysem tudtak ebbe belenyugodni s minden alkalmat megragadtak, hogy az átjáró ház gyanánt szolgáló kedélyes fogház egyhangú magá­nyát a külvilág zajával cserélhessék fel. Legelőbb Papakoszta szökött meg, Schreiber Dezső és Kázár Ambrus tolvajok társaságában, de Szolnokon el­csípték őket. Utánuk Affendakisz próbált szeren­csét, valamivel nagyobb szerencsével, de Kázár­­ral együtt, hosszas bolyongás után ő is hurokra került a gácsországi határszélen.] A vizsgálat kiderítette, hogy Varga Benedek, Zabolai János fogházőrök, valamint Pilát Julcsa rabasszony segítette elő a görögök kitörését, a­miért is fogolyszöktetés miatt kerültek a vádlottak padjára. De Takács Lajos helyettes fogház felügye­lőt is hasonló sors érne, a­kit az a­­gyaos tednek­.

Next