Magyarország, 1899. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-10 / 69. szám

r­ jedő higiénikus intézkedések, kaszárnyák fer­tőtlenítése, kellő szellőztetés, tisztaság stb. stb. által érték el. Azonban a kaszárnyák éppen olyan piszkosak, fertőzöttek, mint az­előtt, ebben az irányban nem történt valami lényeges változás. A dolog sokkal egyszerűbb. A hadügyminiszter ugyanis rendeletileg utasí­totta az ezredorvosokat, valamint katonai kórházakat, hogy az előforduló tuberkulótikus eseteket ne ennek nevezzék az évi statisztikai jelentésekben, hanem más név alatt, pl. katharus, légcsőhurut, tüdőgyulladás stb. stb. Ezért szünetel most a tuberkulózis a ka­szárnyákban. A dsérítvény?. Tegyen valaki kísérletet, kér­dezze meg száz különféle foglalkozású és művelt­ségű embertől egymásután, hogy mit jelent ez a szó ? Nagy csoda lesz, ha kettő egyforma választ ad. Bármiket mondjanak is azonban, még ha ezer embert vallatunk is sorba, arra a nemzeti színházi jegyre senki sem fog gondolni, a­melynek a szel­vényén ez a különös szó nekünk szemetszúrt. «Térítsd vissza a gulyát, vagy a nyájat», ezt min­den magyar ember megérti, az is a­ki gulyával foglalatoskodik, az is, a­kinek más a hivatása. A térítésről is tudjuk, hogy mit jelent és az sem taláros mese, hogy a theologiai nyelv az újabbkori apostolokat térítőknek nevezi. Iskolázott emberek tudják, hogy mi a csillagászatban a ráktérítő és a baktérítő, de nem tudja senki, hogy mi legyen a térítvény. Régi postai nyomtatványokon látott leg­előbb napvilágot ez a rébusz, de hogy ott is mit jelentett, nem mindenki tudta, csak a magasabb­­rangú hivatalnokok. A posta aztán ráunt, megta­gadta a korcsszülöttet, s az ki is pusztult volna, ha a magyar nyelv legelső kultúrintézete, a Nem­zeti Színház, pártját nem fogja szegény nyomorék­nak. Nagy zavarban lehettek ott a derék jegy­fogalmazó urak, a retour-billétre kellett volna ma­gyar szó, s az nagyon közönségesnek tűnt föl előttük, hogy visszatérd-nek nevezzék. Még utoljára mindenki megértette volna, hogy miről van szó. Így aztán ráfogták, hogy mivel az ember a Nem­zeti Színházba visszajut, azt a papirosdarabot térítvénynek hívják. — A magyar express-vonatot nagy ve­szedelem fenyegeti. A «Nationalzeitung» ma egy e hó 1-éről kelt német-román államszer­ződést tesz közzé, melynek értelmében Berlin és Bukarest közt naponként közlekedni fog egy gyorsvonat Galiczián át, a­mely kétszer heten­ként folytatódik Constanzáig, a­hol csatlakozik a konstantinápolyi személygőzösökhöz. A vas­útvonal mellett bronzhuzal vonandó, a­mely táviratozásra és esetleg telefonra lesz hasz­nálandó. A berlin—bukaresti út, a­mely Buda­pesten át 41—42 órát tett ki, ezzel 33 órás lesz, a berlin—bukaresti menetidő pedig 64—56, óráról 48 órára száll le. További menetidő redukc­ió kilátásban. A­mint Bukarestből tá­­rtják lapunknak, a román kamara ma rati­zálta ezt az államszerződést.­­ A Csajthay—Dienes-párbaj ügyben a bün­tető törvényszék is megindította az eljárást. Dienes Mártont már 10 nappal ezelőtt kihallgatta Zsarnay Győző rendőrtanácsos. A párbaj súlyosan megse­besült áldozatát, Csajthay Ferenczet azonban nem hallgathatta ki, mert állapota annyira aggasztó volt, hogy kezelő-orvosai, dr. Barta és dr. Boros a kihallgatást nem engedhették meg. A törvény­szék erre felhívta a kezelő-orvosokat, hogy nyom­ban tegyenek jelentést, ha Csajthay állapota annyira javul, hogy kihallgatása veszélylyel nem jár. Tegnap ez be is következett, dr. Boros Ernő délután 3 óra tájban telefon útján értesítette a főkapitányság ügyeletes rendőrtisztviselőjét, hogy Csajthay kihallgatása végett küldje ki a soros vizsgálóbírót a kereskedelmi kórházba. Almás­i a rendőrkapitány központi ügyeletes tiszt erre sürgő­ben megkereste Dr. Kiss István soros vizsgáló­bírót, a­ki 4 óra felé jegyzője kíséretében meg­­jelent a kórházban s megkezdte a kihallgatást, mely egy órát vett igénybe. Csajthay már fenn járt-kelt a kórteremben, mikor a vizsgálóbíró meg­­érkezett. —­ Főori esküvő. Ma délelőtt 10 órakor volt báró Bánffy Dezső főudvarmester fiának, báró Bánffy Ferencinek egybekelése Petrisevich-Horváth Ida báró kisasszonynyal, báró Petrisevich-Horváth Kálmán unitárius főgondnok leányával, a kolozs­vári anyakönyvi hivatalban. Utána a fiatal pár frigyét a református egyház részéről Péter Antal apa-nagyfalusi ev. ref. lelkész, az unitárius egyház részéről pedig Ferencs József püspök áldotta meg. Az esküvőn nagy közönség volt jelen. — Tömeges áttérés. Nemrégg megírtuk, hogy Szántóvá, bácsmegyei község 2500 főnyi katholikus szláv, úgynevezett sokács lakossága a görög­keleti hitre szándékozik áttérni, mivel a róm. kath. egyházhatóság az eddig tartott szláv nyelvü prédi­kácziókat megszüntette s helyettük a magyar nyel­vüeket emelte jogaikba. Ez a hit annak idején nagy föltünést keltett és maga Csásslea György kalocsai érsek személyesen leutazott­­Szántovára, h­ogy a lakosságot az átté­résről lebeszélje. A sokáczok — a­mint lapunknak Szántovárról írják — mindeddig várták, hogy templomukban újra anyanyelvükön fognak prédi­kálni, de hiába, a róm. kath. egyház hallani sem akar a horvát nyelvnek újból való behozataláról. A szántovai sokáczok erre a bácsmegyei görög­­keleti püspökséghez folyamodtak Újvidékre, bejelentve annak, hogy 2500 katholikus a görög-keleti hitre szándékozik áttérni. Minthogy az áttérés formali­tásain keresztül estek, az áttérés a napokban fog megtörténni. Az áttérőket Kupaszárovics zombori esperes és­­ Vidiczici konzisztóriumi jegyző fogja felvenni a keleti egyházba. A szántovaiak ezután szerb nyelven fogják az istentiszteleteket hallgatni, csak az a kérdés, hogy hol ? Mert Szántován nincs a szerbeknek templo­muk, sem olyan magánház, mely 2500 lélek be­fogadására alkalmas volna. A róm. katholikus egyház pedig, a történtek után, aligha engedi át a görög-keleti híveknek a róm. katholikus temp­lomot. — Stáresius 16. A polgári iskolai tanárjelöltet: folyó évi márczius hó 15-én, délelőtt 10 órakor az intézet dísztermében (I., Győri út 9. sz.) ünnepélyt rendeznek a következő műsorral: 1. Rákóczi-induló Liszt F. átiratában. Előadja a zenekar. 2.­­Talpra magyarít Káldy Gy.-tól. Énekli az énekkar. 3. Felolvasás. Tartja Garami Zsigmond. 4. «Sikolt a harcos síp. . .» Énekli az énekkar. 5.­­ Petőfi visszatér.* Váradi A. dr.-tól. Szavalja Pálmai Kál­­én. 6. Kossuth-induló. Müller J.-tól. Előadja a zenekar. Az énekkart Völgyi László, a zenekart Kmoschitz Károly vezeti. I— Slatin basa osztrák lovag. A Wiener­eitung mai száma közli 5 felsége elhatározását, melylyel Slatin basa osztrák honpolgárt lovaggá evezi ki. — Ganz- Huge a­ki eddig a Frankfurter­ Zei­tung budapesti levelezője volt és éveken át a ma­gyarság és a magyar nemzeti eszme lelkes védőjé­nek bizonyult, lapjában pedig leleplezetlenül, de igazságosan tárta fel a Bánffy-éra korrupt politikai viszonyait, elhagyja Budapestet és a N. Fr. Pr. vezérczikkírója lesz. — Petőfi és a szoczialisták. Hogy a mi szo­­czialistáinknál a nemzetköziség folytonos hangozta­tása mennyire nem felel meg valódi érzéseiknek, s hogy szivük mélyén mennyire magyarok ők min­den elkeseredésük daczára, melylyel néha a magyar h­­a szűkkeblüsége ellen nyilatkoznak, semmi sem igazolja szebben és meghatóbban, mint az az erős ragaszkodás, melylyel ők Petőfi, a legnagyobb és legnemzetibb költő iránt viseltetnek. Petőfi, a nép gyermeke, a lánglelkü forradalmi költő s a legna­gyobb demokrata az ő ideáljuk, s benne látják megtestesülve a szegénységnek győzedelmes harcsát a hatalmasok és az elnyomók ellen s iránta való lelkesedésüknek úgy adnak kifejezést, hogy a szobrát minden márcz. 15-én megkoszorúzzák. Ma erre vonat­­kozólag a következő tartalmú felhívást osztogatták a gyárak előtt: «Budapestnek szabadságért harcrolő pro­­letársága, hűen a tavalyi fogadalmához, az idén sem fogja elmulasztani a szabadság lánglelkű előhar­­czosának, Petőfi Sándornak emlékét megünnepelni. Márczius hó 12-én, vasárnap délután 3 órakor az összes szakmák és szervezetek kivonulnak zászlóik­kal Petőfi Sándor szobrához, a­hol le fogják róni a hála és kegyelet adóját, megfogadva az ércz­­szobor előtt, hogy hűen és tántorithatatlanul fog­nak küzdeni azért, a miért Petőfi Sándor hősi halált halt. Elvtársak! Munkások ! Senki se hiá­nyozzon közületek ! Foglaljátok le magatoka«Vs. Petőfi Sándor emlékét, úgy, ahogy lefoglaltátok örökét!» — Lopott levélbélyegek. A postaigazgatóság­hoz névtelen följelentés érkezett Pribicski Re-ne 25 éves, kassai születésű kereskedősegéd ellen, hogy ezrekre menü 5 kros levélbélyeg van lakásán s miután már 6 hónapja nincsen állásban s mindamellett úri életet folytat, valószínűleg ezek­nek a levélbélyegeknek az értékesítéséből pénzel s a levélbélyegekhez — írja a följelentő — nem juthatott igaz után. A postaigazgatóság erre a följelentésre megkereste a rendőrséget, hogy nyo­­nyomozza ki, honnan szerezte Pribicskó a lakásán lévő töméntelen levélbélyeget. A gyanúba vett ember ez idő alatt elköltözött Kenyérírező-utcza 4. számú lakásáról. Újabb lakását Timon Tibor és Klein Antal detektívek Stáhly-utcza 5. szám­a, kinyomozták és kikérdezték a házbeliekat Pribicskó életmódja felöl. Azt a fölvilágosítást nyerték, hogy Pribicskónak állása nincs ug­an, de azért rende­zett anyagi viszonyok között él,­­ szeret mulatni, későn jár haza és olyankor sokáig motoszkál szobájá­ban. Házmotozást tartottak nála és mintegy 10.000 db 5 kros levélbél­eget találtak egy zsákba gyömö­szölve. A levélbélyegek valódiak voltak, az állam­nyomda produktumai. Mindazáltal bűnjelt képeztek, mert hibás nyomtatványok voltak, az egyes évek egy-két bélyegjegye t. i. csonka volt s ezért meg­semmisítésre voltak kiselejtezve. Ezeket tehát csakis bűnös utón lehetett az államnyomdából megszerezni. A detektívek bevárták, m­ig Pribicskó hazajött s azután a zsákba gyömöszölt bélyegek­kel együtt bevitték a főkapitányságra. Ott tegnap este rövid kihallgatás után a bélyegtolvajt letar­tóztatták. Pribicskó azt mondja, hogy a bélyegeket találta, de félévi gondtalan életmódja a mellett szól, hogy már régóta lopdoshatja a bélyegeket, c­inkostársa azonban, ki csakis az államnyomda személyzete közül való lehet, még ismeretlen. Ezt kutatja most erősen a rendőrség. Pribicskó a bűnös után szer­ett bélyegeket a postatakarékpénztár gyűjtőlapjaira faggatva tette takarékba, idegen ne­vek alatt, így Kádár János névre szóló 10 frt 50 kros postatakarékpénztári könyvet is találtak nála. Pribicsk­ót különben a múlt év júniusában több­rendbeli sikkasztás miatt a budapesti törvényszék is kereste, de akkoriban nem találta. Most a bűn­társát nyomozza a rendőrség. A Nász a római arisztokrácziába­n Tudva­levőleg a római arisztokráczia két táborra oszlik. Az egyik a pápapárti, mely teljesen távol tartja magát az udvartól, mert a pápát tartja jogos római uralkodónak, a másik királypárti. Ez a két tábor alig érintkezik egymással és csakis egy erő van, mely­­olykor rést tör a köztük fennálló válaszfalon. Mi is lehetne ez más, mint a szerelem? A napokban ismét tört egy ilyen rést ez a világ­egyetemet is megrengető erő, mely két egykor hatalmas olasz család sarjait hajtotta egymás kar­jaiba. Ugyanis a római lapok azt jelentik, hogy Chigi Zondadari herczeg királyi szenátornak a fia eljegyezte Colonna Izabella herczegnőt, Marcantonio Colonna herczeg pápai trónálló leányát. A nászhír egész Olaszországban szenzácziót kelt, mert ez által két olyan család egyesül, mely eddig farkasszemet nézett egymással. — A Mailáth-féle alapítvány. Megemlékez­tünk már arról, hogy Mailáth gróf 300 ezer irtót hagyott egy hasonszenvi kórház létesítésére. Az ala­pító oklevél értelmében vitás volt, hogy Szatmárt, vagy Király-Helmeczet illeti-e meg az alapítvány ? most mint Szatmárról írják, leérkezett a városhoz Peresei Dezső belügyminiszter döntése, mely szerint az alapítványt Király-Helmecznek ítélte oda. Érdekes a dologban az, hogy a belügymi­niszternek ez az intézkedése február 20-án kell, tehát azon a napon, a­melyen az új kormány ki lett nevezve, miért is a város vezetői körében jog­talannak tartják Perczel eljárását, mely nagy el­keseredést szült. A város különben perelni fog. — Egy nagy malom pusztulása. Léván ve­szedelmes tűz pusztított e hó 7-én. Késő este kigyuladt a hengermalom, a mely az országnak egyik legkiválóbb iparvállalata. A nagy és szépen berendezett, a város közepén állott épület teljesen leégett és még másnap délben is hatalmas lángok MAGYAROR­SZAG Budapest, 1899. pén­tek, márczius 10.

Next