Magyarország, 1901. május (8. évfolyam, 103-128. szám)

1901-05-11 / 111. szám

2 utolsó várakozási terminus is lejárt, Tisza Kálmán azt üzente Bánffynak: 3— Mi jól érezzük magunkat a szabadelvű­­pártban. * Tisza Kálmán külömben ma egy nyilatkoza­tot tesz közzé, melyben azt mondja, hogy «a dolog természetében van, hogy ha valaki egy párt­kérdésnek nyilvánított javaslatnak nem egyes részletei, de az egész ellen szavaz, habár csak a harmadik felolvasáskor is, maga kell, hogy le­vonja magára nézve azon következtetést, hogy a párt kötelékéből ki kell lépnie.» Ma Tiszáék teljesen magukra vannak ha­gyatva. Nem autentikus ugyan, de a valószínűség minden látszatával bír a liszta, a­melyet a Tiszáék mai csoportjaként összeállítottak. Tisza István, a két Dajáry, Örley Kálmán, Psik Lajos, Zeyk Gábor, Aidinger János. Ezek volnának, a­kik velük tartanak, esetleg még néhány oly jelen­legi képviselő, kikre nézve az új összeférhet­­lenségi törvény életbeléptetése kellemetlen lenne. A szabadelvű párt mozgolódása még fokozódni fog a legközelebbi napokban. A csata előtti készülődéssel nagy kavarodást fognak előidézni és a parlamenti, időjósokt viharos napokat prognosztikálnak. Ma a képviselőház ügyvéd tagjai közül töb­ben felkérték Győry Eleket, a budapesti ügy­védi kamara elnökét, hogy hívja össze az ügy­véd képviselőket konferencziára, hogy abban az összeférhetlenségi javaslatnak az ügyvédekre vonatkozó intézkedései megbeszélhessék. Ez az értekezlet valószínűleg holnap meg fog tar­tatni. T . Tisza Kálmán leveléhez a N. Fr. Pr. mai esti lapja a következő megjegyzéseket fűzi: «A magyar államférfiú nyilatkozata teljesen iga­zolja a mi értesülésünk helyességét. A magyar képviselőház folyosóján ma élénken tárgyalták a nyilatkozatot. Ez a nyilatkozat most annyi­val jelentőségteljesebb, a­mennyiben jól beava­­tott körökben ismeretes, hogy Tisza István gróf há­rom nappal ezelőtt saját és atyja nevében a minisz­terelnöknek az összeférhetetlenségi törvényjavaslatra vonatkozó módosítások egész sorát nyújtotta át, mire Széll Kálmán kijelentette, hogy az indítvá­nyokra nézve a mai nap folyamán fog nyilatkozni. Tisza Kálmán nyilatkozata magán viseli azt a czi­­kornyás irályt, mely Tisza Kálmán egyik sajátossága. A nyilatkozatból kitetszik, hogy Tisza nagyon ko­molyan veszi a pártkérdés felvetését és szá­mol azzal az eshetőséggel is, hogy az általa te­remtett szabadelvispártból kilép, ha az általa propo­nált módosításokat a Ház visszautasítja. E módosí­tásokról csak annyit tudnak, hogy számuk nagy és irányzatuk az, hogy az ipari produkc­iókra vonat­kozó czikkelyeket mellőzzék. Tisza Kálmán azt kívánja, hogy az ipari szállítások, melyeket az illető nyilvános versenytárgyaláson nyer el, az összeférhe­tetlenségből kivétessenek. A döntésnek a legközelebbi napokban kell megtörténni. A miniszterelnök ma adja meg válaszát Tisza István grófnak a benyúj­tott módosításokra vonatkozólag, holnap és holnap­után a szabadelvű párt konferencziát tart, melyben az összeférhetetlenséget fogják tárgyalni. A hóditó. — A Magyarország tárczája. — Irta: Michel Provins. Léon gróf, negyvenhároméves. Hóditó külsejű, de meglehetősen kiélt gavallér, a­ki fényes diplomácziai pályáján a világ minden világvárosában megfordult és mindenütt a hölgyek beczézett kedvencze volt. Ella, a gróf neje, huszonkétéves. Dús aranyhajá­tól szegélyezett gyönyörű, nemes arcza szellemessé­get és erélyt árul el. Házasságuk, mely csaknem nemzetközi esemény volt, mindössze egyhetes. Két nap óta Palermoban tartózkodnak. Reggel kilencz óra tájban Léon gróf, kifogástalan elegancziával felöltözve, neje szobájába lép, a­ki pamlagon ül és álmodozó szemekkel néz ki a nap­sugaras tengerre. Ella. (Hátrafordulva, elégedetten.) Hogyan, ön az és nem siet ide tüstént? Léon. (A küszöbön állva.) Önt nézem. Bájá­nak varázsa megállított. Aranyos haja, hófehér arcza olyan jól illik e ragyogó környezethez! Ella. (Enyelegve). Tehát jobb nézni, mint... csókolni ? Léon. (Hozzá megy és csókot nyom a hajára.) Most már csókolok is. Ella. Ön nagyon takarékos. Léon. Oh, ellenkezőleg. Ella. Tudom, hogy önben megvan a képes­ség kedves dolgokat mondani ... De az igaz­ság az, hogy már csaknem tíz óra és hogy ön még mindig nem tartotta nagyon sürgősnek hozzám jönni . . . Léon. Nem jöhettem be önhöz anélkül . . . Ella . . . anélkül, hogy az utolsó keztyü­­be ne gombolta volna, ugy­e­bár? De minek ez a sok c­eremónia a szerelemnél? Léon. Tehát kedvesem szemrehányással illet azért, mert szerelmemben nem feledkezek meg a tisztelettudásról ? Ella. Hát . . . amazoknál megfeledkezett? Léon. Ej, bizonyára! Ella. Nem értem! A szerelem olyan új még nekem, hogy sokat nem tudok belőle megér­teni .... Mégis, azt hiszem, hogy ez utóbbi módszere talán helyesebb volt! Léon (Hogy ne kelljen válaszolnia, csókot nyom neje nyakára). Csacska! Ella. (Kedvesen, férjét maga mellé vonva). Ül­jön le egy kicsit, ide, közelembe és beszélges­sünk. íme, már csaknem tizenkét órája, hogy önt nem láttam, férjecském. Mondja csak, ked­ves, imádott barátom, miért nem akarja telje­síteni tegnapi kívánságomat! Léon. A szobára nézve ? Ella. Igen, a szobára nézve. Megengedhető-e, hogy egy nyolc­napos házaspár úgy éljen el­különítve egymástól, mint egy fejedelmi pár? Léon. Mondtam már, édesem, hogy a jövőt is szem előtt kell tartani. Ella. Ugyan menten­­ biztosítom önt, hogy részemről nem törődöm a jövővel. Léon: Mindig ezt szokták mondani! De én meg a magam részéről biztosítom önt, hogy boldogságunk tartóssága érdekében, mit én any­­nyira óhajtok . . . jobb lesz igy. Ella: A tapaszt­a­lat kétségkívül, az ön részén van ... de miért lát ön hitvestársa bizalmas­ságában alkalmatlanságot ? Léon: Félek a megszokástól! Ella. A jó dolgokat megszokni: nem lehet kellemetlen ! De van még egy másik dolog is, mely nekem nagyon kedvesnek látszik és me­lyet ön, nem tudom miért, mégis megtagad tő­lem s ez az, hogy tegezzük egymást a hivata­los önözés helyett, melynek hallatára mintha jéghideg légáramlat húzódna kettőnk közé! Léon. Pedig higgye el, hogy ez kitűnő rend­szabály arra nézve, hogy a te szócska bizonyos alkalmakkor annál édesebbnek tessék nekünk. Ella. (Sóhajtva) De, Istenem, m­inő fontol­gatások ! Minő szabályok! Nemzetgazdaság a szerelemben! Léon. (Kissé csípősen.) Ön mulatságos, ked­vesem ! Ella. Legyen, úgy, de ön meg fösvény! Léon. (Könnyedén vállat vonva, az inas elé megy, a ki nagy csomó levelet hozott a postáról) Íme valami, a­mi önnek szórakozást fog nyúj­tani. ' (!­j Ella. Maga kis gonosz! Mennyi levél! Léón. Mert mind utánunk küldték, ami azóta Párisba érkezett. Ella. (A levelek közt kutatva). — Nincs közte az én részemre ? Ah, igen, itt egy levél a ma­mától! (Felbontja.) Szegény mama! Azt írja, értesítsem táviratilag, hogy boldog vagyok-e ? Léon. (Nagyon gyengéden hozzá simul, majd megöleli és hosszú csókot nyom az­ ajkára) Ella. (Meghódítva). Milyen gonosz maga! E pillanatban az ajkaimra nyomta, hogy mit válaszoljak anyámnak. (Ismét a levelek között keresgélve). Most kiváncsi vagyok a többire is. Megnézem mind . . . jogom van hozzá ... né­zegetve, csupa női irás . . . Hát férfiakkal soha­sem levelezett? Léon. Ritkán. Ella. Mindenféle alakú és szinü borítékok és pecsétek, minden országbeli bélyegek . . . és mennyi parfüm ... BIA­GYAR ORSZÁG Budapest, 1901. szombat, május II. Budapest, május 10. A képviselőház holnap, szombaton, május 11-én délelőtt tíz órakor ülést tart, a­melynek napirendjére a ma elfogadott javaslatok har­madik olvasásán kívül a következő tárgyak vannak kitűzve : A szeszadóra vonatkozó 1899. XX. t.-cz., valamint a szeszadópótlékra vonatkozó 1899. XXIV. t­cz. né­mely határozmányainak módosításáról a pénzügy­­miniszter törvényjavaslata. A nyugtatványi és szerződési bélyegilletékeknek bizonyos esetekben készpénzben leendő lerovásáról a pénzügyminiszter törvényjavaslata. Az 1896—1901-iki országgyűlés tartama alatt a főrendiházban örökös tagsági jogot nyert családok névjegyzékének törvénybe iktatásáról a belügyminisz­ter törvényjavaslata. Zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése az 1899. évi állami zárszámadásról. Számvizsgáló bizottság jelentése a képviselőház pénztárának az 1900. év első felére vonatkozó szám­adásáról. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága ma délelőtt 11 órakor Szapory Gyula gróf elnöklete alatt ülést tartott, melyen a Fiuméban szervezendő középfokú közigazgatási hatóságról szóló törvény­javaslatot tárgyalták. A képviselőház közigazgatási bizottsága ma Horánszky elnöklésével ülést tartott a közigaz­gatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A bizottság a törvényjavaslat előadójá­nak Kristóffy Józsefet választotta meg s a fontos és terjedelmes előterjesztés tanulmányozására né­hány napi időt engedvén tagjainak, elhatározta, hogy a törvényjavaslatot a jövő hét végén, alkalmasint pénteken tartandó ülésében fogja érdemleges tárgya­lás alá venni. Ezzel az ülés véget ért. A pápa és Ferenc­ Ferdinánd trón­örökös, Rómából jelentik, hogy a Germániá­nak azt a hírét, hogy a pápa Ferencz Ferdi­nánd főherczeghez levelet intézett volna, vati­káni körökben valótlannak mondják. Sem a pápa, sem az új­ államtitkár, sem más vatikáni méltóság ilyen levelet nem írt. A Kúriát azonban a főherczeg nyilatkozata igen kellem­e­, sen érintette, annál is inkább, mert úgy tudják hogy a főherczeg nyilatkozatával a legnagyobb állami tényezők egyetértenek. A bécsi nunczing azt a megbízatást kapta, hogy adandó alkalom­mal bizalmas alakban adja tudtára a főher­­czegnek a pápa hálás érzelmeit. Interpelláczió: Visontai Soma — mint értesül­­tünk — a képviselőház holnapi ülésében Interpel­­lácziót intéz a kereskedelmi miniszterhez az oly nagy port fölvert *­T«t'K?«-czipőgyár ügyében. Hege­dűs Sándor erre az interpelláczióra még a holnapi ülésben fog válaszolni. Me­gfhibbant politikai állapotok.« Egyik Bánffysta-képviselő, báró Kemény Géza, most a parlamenti saison végén neki darálja magát és valóságos politikai káromkodások közt vesz búcsút a mai parlamenttől, a­mely a di­­csőséges Bánffy-uralomnak véget vetett. Aki az alábbi néhány sort—mit a röpiratból veszünk, — elolvassa, láthatja, milyen érzelmekkel kuk­solt néhány Bánt Tysta képviselő a Széll Kálmán háta mögött. Csak úgy tajtékzik a dühtől ez a t.. honatya is, a­miért az új éra be­következett. Micsoda politikai morál kell ahhoz, hogy nem lép ki a parlamentben nyíltan érzel­­meivel, nem megy ellenzékbe, hanem támo­gatja éveken keresztül új vezérét Széll Kálmánt, a­ki ellen titokban a legnagyobb gyűlölettel van eltelve. Most, hogy vége az uralomnak és látja, hogy le kell tűnnie mindörökre, a Bánffy­­féle kor mocskos szótárából vett kifejezésekkel önti ki mérgét pártja ellen, kormánya ellen, az

Next