Magyarország, 1901. május (8. évfolyam, 103-128. szám)
1901-05-11 / 111. szám
2 utolsó várakozási terminus is lejárt, Tisza Kálmán azt üzente Bánffynak: 3— Mi jól érezzük magunkat a szabadelvűpártban. * Tisza Kálmán külömben ma egy nyilatkozatot tesz közzé, melyben azt mondja, hogy «a dolog természetében van, hogy ha valaki egy pártkérdésnek nyilvánított javaslatnak nem egyes részletei, de az egész ellen szavaz, habár csak a harmadik felolvasáskor is, maga kell, hogy levonja magára nézve azon következtetést, hogy a párt kötelékéből ki kell lépnie.» Ma Tiszáék teljesen magukra vannak hagyatva. Nem autentikus ugyan, de a valószínűség minden látszatával bír a liszta, amelyet a Tiszáék mai csoportjaként összeállítottak. Tisza István, a két Dajáry, Örley Kálmán, Psik Lajos, Zeyk Gábor, Aidinger János. Ezek volnának, akik velük tartanak, esetleg még néhány oly jelenlegi képviselő, kikre nézve az új összeférhetlenségi törvény életbeléptetése kellemetlen lenne. A szabadelvű párt mozgolódása még fokozódni fog a legközelebbi napokban. A csata előtti készülődéssel nagy kavarodást fognak előidézni és a parlamenti, időjósokt viharos napokat prognosztikálnak. Ma a képviselőház ügyvéd tagjai közül többen felkérték Győry Eleket, a budapesti ügyvédi kamara elnökét, hogy hívja össze az ügyvéd képviselőket konferencziára, hogy abban az összeférhetlenségi javaslatnak az ügyvédekre vonatkozó intézkedései megbeszélhessék. Ez az értekezlet valószínűleg holnap meg fog tartatni. T . Tisza Kálmán leveléhez a N. Fr. Pr. mai esti lapja a következő megjegyzéseket fűzi: «A magyar államférfiú nyilatkozata teljesen igazolja a mi értesülésünk helyességét. A magyar képviselőház folyosóján ma élénken tárgyalták a nyilatkozatot. Ez a nyilatkozat most annyival jelentőségteljesebb, amennyiben jól beavatott körökben ismeretes, hogy Tisza István gróf három nappal ezelőtt saját és atyja nevében a miniszterelnöknek az összeférhetetlenségi törvényjavaslatra vonatkozó módosítások egész sorát nyújtotta át, mire Széll Kálmán kijelentette, hogy az indítványokra nézve a mai nap folyamán fog nyilatkozni. Tisza Kálmán nyilatkozata magán viseli azt a czikornyás irályt, mely Tisza Kálmán egyik sajátossága. A nyilatkozatból kitetszik, hogy Tisza nagyon komolyan veszi a pártkérdés felvetését és számol azzal az eshetőséggel is, hogy az általa teremtett szabadelvispártból kilép, ha az általa proponált módosításokat a Ház visszautasítja. E módosításokról csak annyit tudnak, hogy számuk nagy és irányzatuk az, hogy az ipari produkciókra vonatkozó czikkelyeket mellőzzék. Tisza Kálmán azt kívánja, hogy az ipari szállítások, melyeket az illető nyilvános versenytárgyaláson nyer el, az összeférhetetlenségből kivétessenek. A döntésnek a legközelebbi napokban kell megtörténni. A miniszterelnök ma adja meg válaszát Tisza István grófnak a benyújtott módosításokra vonatkozólag, holnap és holnapután a szabadelvű párt konferencziát tart, melyben az összeférhetetlenséget fogják tárgyalni. A hóditó. — A Magyarország tárczája. — Irta: Michel Provins. Léon gróf, negyvenhároméves. Hóditó külsejű, de meglehetősen kiélt gavallér, aki fényes diplomácziai pályáján a világ minden világvárosában megfordult és mindenütt a hölgyek beczézett kedvencze volt. Ella, a gróf neje, huszonkétéves. Dús aranyhajától szegélyezett gyönyörű, nemes arcza szellemességet és erélyt árul el. Házasságuk, mely csaknem nemzetközi esemény volt, mindössze egyhetes. Két nap óta Palermoban tartózkodnak. Reggel kilencz óra tájban Léon gróf, kifogástalan elegancziával felöltözve, neje szobájába lép, aki pamlagon ül és álmodozó szemekkel néz ki a napsugaras tengerre. Ella. (Hátrafordulva, elégedetten.) Hogyan, ön az és nem siet ide tüstént? Léon. (A küszöbön állva.) Önt nézem. Bájának varázsa megállított. Aranyos haja, hófehér arcza olyan jól illik e ragyogó környezethez! Ella. (Enyelegve). Tehát jobb nézni, mint... csókolni ? Léon. (Hozzá megy és csókot nyom a hajára.) Most már csókolok is. Ella. Ön nagyon takarékos. Léon. Oh, ellenkezőleg. Ella. Tudom, hogy önben megvan a képesség kedves dolgokat mondani ... De az igazság az, hogy már csaknem tíz óra és hogy ön még mindig nem tartotta nagyon sürgősnek hozzám jönni . . . Léon. Nem jöhettem be önhöz anélkül . . . Ella . . . anélkül, hogy az utolsó keztyübe ne gombolta volna, ugyebár? De minek ez a sok ceremónia a szerelemnél? Léon. Tehát kedvesem szemrehányással illet azért, mert szerelmemben nem feledkezek meg a tisztelettudásról ? Ella. Hát . . . amazoknál megfeledkezett? Léon. Ej, bizonyára! Ella. Nem értem! A szerelem olyan új még nekem, hogy sokat nem tudok belőle megérteni .... Mégis, azt hiszem, hogy ez utóbbi módszere talán helyesebb volt! Léon (Hogy ne kelljen válaszolnia, csókot nyom neje nyakára). Csacska! Ella. (Kedvesen, férjét maga mellé vonva). Üljön le egy kicsit, ide, közelembe és beszélgessünk. íme, már csaknem tizenkét órája, hogy önt nem láttam, férjecském. Mondja csak, kedves, imádott barátom, miért nem akarja teljesíteni tegnapi kívánságomat! Léon. A szobára nézve ? Ella. Igen, a szobára nézve. Megengedhető-e, hogy egy nyolcnapos házaspár úgy éljen elkülönítve egymástól, mint egy fejedelmi pár? Léon. Mondtam már, édesem, hogy a jövőt is szem előtt kell tartani. Ella. Ugyan menten biztosítom önt, hogy részemről nem törődöm a jövővel. Léon: Mindig ezt szokták mondani! De én meg a magam részéről biztosítom önt, hogy boldogságunk tartóssága érdekében, mit én anynyira óhajtok . . . jobb lesz igy. Ella: A tapasztalat kétségkívül, az ön részén van ... de miért lát ön hitvestársa bizalmasságában alkalmatlanságot ? Léon: Félek a megszokástól! Ella. A jó dolgokat megszokni: nem lehet kellemetlen ! De van még egy másik dolog is, mely nekem nagyon kedvesnek látszik és melyet ön, nem tudom miért, mégis megtagad tőlem s ez az, hogy tegezzük egymást a hivatalos önözés helyett, melynek hallatára mintha jéghideg légáramlat húzódna kettőnk közé! Léon. Pedig higgye el, hogy ez kitűnő rendszabály arra nézve, hogy a te szócska bizonyos alkalmakkor annál édesebbnek tessék nekünk. Ella. (Sóhajtva) De, Istenem, minő fontolgatások ! Minő szabályok! Nemzetgazdaság a szerelemben! Léon. (Kissé csípősen.) Ön mulatságos, kedvesem ! Ella. Legyen, úgy, de ön meg fösvény! Léon. (Könnyedén vállat vonva, az inas elé megy, a ki nagy csomó levelet hozott a postáról) Íme valami, ami önnek szórakozást fog nyújtani. ' (!j Ella. Maga kis gonosz! Mennyi levél! Léón. Mert mind utánunk küldték, ami azóta Párisba érkezett. Ella. (A levelek közt kutatva). — Nincs közte az én részemre ? Ah, igen, itt egy levél a mamától! (Felbontja.) Szegény mama! Azt írja, értesítsem táviratilag, hogy boldog vagyok-e ? Léon. (Nagyon gyengéden hozzá simul, majd megöleli és hosszú csókot nyom az ajkára) Ella. (Meghódítva). Milyen gonosz maga! E pillanatban az ajkaimra nyomta, hogy mit válaszoljak anyámnak. (Ismét a levelek között keresgélve). Most kiváncsi vagyok a többire is. Megnézem mind . . . jogom van hozzá ... nézegetve, csupa női irás . . . Hát férfiakkal sohasem levelezett? Léon. Ritkán. Ella. Mindenféle alakú és szinü borítékok és pecsétek, minden országbeli bélyegek . . . és mennyi parfüm ... BIAGYAR ORSZÁG Budapest, 1901. szombat, május II. Budapest, május 10. A képviselőház holnap, szombaton, május 11-én délelőtt tíz órakor ülést tart, amelynek napirendjére a ma elfogadott javaslatok harmadik olvasásán kívül a következő tárgyak vannak kitűzve : A szeszadóra vonatkozó 1899. XX. t.-cz., valamint a szeszadópótlékra vonatkozó 1899. XXIV. tcz. némely határozmányainak módosításáról a pénzügyminiszter törvényjavaslata. A nyugtatványi és szerződési bélyegilletékeknek bizonyos esetekben készpénzben leendő lerovásáról a pénzügyminiszter törvényjavaslata. Az 1896—1901-iki országgyűlés tartama alatt a főrendiházban örökös tagsági jogot nyert családok névjegyzékének törvénybe iktatásáról a belügyminiszter törvényjavaslata. Zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése az 1899. évi állami zárszámadásról. Számvizsgáló bizottság jelentése a képviselőház pénztárának az 1900. év első felére vonatkozó számadásáról. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága ma délelőtt 11 órakor Szapory Gyula gróf elnöklete alatt ülést tartott, melyen a Fiuméban szervezendő középfokú közigazgatási hatóságról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A képviselőház közigazgatási bizottsága ma Horánszky elnöklésével ülést tartott a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A bizottság a törvényjavaslat előadójának Kristóffy Józsefet választotta meg s a fontos és terjedelmes előterjesztés tanulmányozására néhány napi időt engedvén tagjainak, elhatározta, hogy a törvényjavaslatot a jövő hét végén, alkalmasint pénteken tartandó ülésében fogja érdemleges tárgyalás alá venni. Ezzel az ülés véget ért. A pápa és Ferenc Ferdinánd trónörökös, Rómából jelentik, hogy a Germániának azt a hírét, hogy a pápa Ferencz Ferdinánd főherczeghez levelet intézett volna, vatikáni körökben valótlannak mondják. Sem a pápa, sem az új államtitkár, sem más vatikáni méltóság ilyen levelet nem írt. A Kúriát azonban a főherczeg nyilatkozata igen kelleme, sen érintette, annál is inkább, mert úgy tudják hogy a főherczeg nyilatkozatával a legnagyobb állami tényezők egyetértenek. A bécsi nunczing azt a megbízatást kapta, hogy adandó alkalommal bizalmas alakban adja tudtára a főherczegnek a pápa hálás érzelmeit. Interpelláczió: Visontai Soma — mint értesültünk — a képviselőház holnapi ülésében Interpellácziót intéz a kereskedelmi miniszterhez az oly nagy port fölvert *T«t'K?«-czipőgyár ügyében. Hegedűs Sándor erre az interpelláczióra még a holnapi ülésben fog válaszolni. Megfhibbant politikai állapotok.« Egyik Bánffysta-képviselő, báró Kemény Géza, most a parlamenti saison végén neki darálja magát és valóságos politikai káromkodások közt vesz búcsút a mai parlamenttől, amely a dicsőséges Bánffy-uralomnak véget vetett. Aki az alábbi néhány sort—mit a röpiratból veszünk, — elolvassa, láthatja, milyen érzelmekkel kuksolt néhány Bánt Tysta képviselő a Széll Kálmán háta mögött. Csak úgy tajtékzik a dühtől ez a t.. honatya is, amiért az új éra bekövetkezett. Micsoda politikai morál kell ahhoz, hogy nem lép ki a parlamentben nyíltan érzelmeivel, nem megy ellenzékbe, hanem támogatja éveken keresztül új vezérét Széll Kálmánt, aki ellen titokban a legnagyobb gyűlölettel van eltelve. Most, hogy vége az uralomnak és látja, hogy le kell tűnnie mindörökre, a Bánffyféle kor mocskos szótárából vett kifejezésekkel önti ki mérgét pártja ellen, kormánya ellen, az