Magyarország, 1902. május (9. évfolyam, 104-129. szám)

1902-05-01 / 104. szám

8 katonának ; ambícziója, ha volt, kielégí­tést nyert, ha nem volt, annál terhesebb az unos-untig ismert és elsajátított gya­korlatok népszerű ismétlése. Miért akarja tehát Fejérváry a katonát, kivált pedig a magyar tájt ez idő alatt is az igában tartani? Azért talán, mert a külföld még nem mindenütt fogadta el a kétévi szol­gálatot ? Istenem, de hát éppen muszáj nekünk mindenben az­­ utolsóknak lenni? A kétévi szolgálattól való idegenkedés teljesen jellemzi azt a megátalkodott szellemet, amely a mi hadügyi kormány­zatunkban uralkodik. Csak semmi újítás, ami a nép terheit könnyítené ! Hogy a magyar föld nélkülözi a munkás kezet, hogy a nép anyagi jóléte szenved, hogy a családok százezrei epedve várják haza a munkás, életerős ifjút, az nem jő ott számításba. Nincs abban a kormányzat­ban sem szív, sem agyvelő, csak a csö­könyösség örök, szent jelvénye : a czopf. Budapest, április 30. A képviselőház holnap, csütörtökön dél­előtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatni fogják a honvédelmi tárcza költségvetésének tárgyalását. A kereskedelmi tárcza, Horánszky Nán­dor utódjának kinevezése egyre késik. A Láng Lajossal folytatott tárgyalások, úgy látszik, holt­pontra jutottak, mert Láng kinevezése esetére az államtitkárság betöltésére nézve merültek fel nehézségek. Széll Nagy Ferenczet nem akarja nélkü­özni az osztrák tárgyalásoknál, Nagy Fe­­rencz azonban új miniszter alatt nem akar mint államtitkár szolgálni. Ilyen körülmények között hitelre talál az a félhivatalos közlés, hogy a leendő kereskedelemügyi miniszter személyére nézve még nincs semmiféle megállapodás. Azt állítják, hogy nem is lesz előbb, míg a király Budapestre nem érkezik; a dolog akkor kerül csak abba a stádiumba, amely a döntést ered­ményezheti. A király május 4-én érkezik a fő­városba, más volt, ülőhelyében elaludt, s csak irgalom­ból tartotta, mert tudta, hogy a családját segíti keresetével. Emlékszik : csúnya, színtelen haja volt, s valahányszor lehajolt, eltörött egy-egy csont a fűzőjéből.. . Hát ezekhez hasonló lenne ő is. És egy napon, mikor már nem volt egy fil­lérje sem a negyven forintjából, és sehogysem tudta megfejteni a problémát, hogy huszadiká­tól elsejéig miből fog megélni, kiirt egy lapból néhány czímet, előkelő, úriasszonyok czimeit, akik társalkodónőt kerestek maguk mellé. Két­­három hely volt, amelyet azonnal el lehetett foglalni, legelőször is egy olyanhoz sietett. Széles márványlépcső vezetett fel az eme­letre s egy pillanatig gondolkodott, mielőtt megnyomta a csengetyű gombját a lakás ajta­jánál. De aztán a kénytelenség győzött. Egyen­ruhás inas kérte a névjegyét s ő maga meg­lepetve nézett körül a szalonban, ahol várako­zott. Együtt volt ott minden, amit gazdagság és izlés összehalmozhatott. A szoba egyik fa­lán feltűnt neki egy olajba festett kép. Valahogyan nagyon ismerősnek tetszett. Keresett, kutatott az emlékei között és végre megtalálta: a kép rendkívül hasonlított egykori társalkodónőjéhez. Képtelenség, hogy az lett volna, hiszen ez a fény, ez a pompa tökéletes ellenmondása egy olyan nő helyzetének, aki maga kereste kenyerét. S a név? A név csak­ugyan az I . . . Erre nem is gondolt. Egysze­rűen hangzó magyar név, amilyent néhány ezer család visel az országban. Még egyszer megnézi a képét. Ráismer a feltűnően nagy szemekre, ar­­a különösen ragyogó tekintetre, amely egy egész misztikus világot rejt maga mögött, az érzéki ajakra és az arca metszé­sére. A tekintete, a mosolya mind azt mond­ják : ő az. De hát mi lehetett a csoda, amely ebbe a módba helyezte őt? Itt köröskörül a drágaságok, az egész berendezés, a jól fegyel­mezett cselédség és minden, minden vagyonra, gazdagságra mutat. Vagy csak bűn útján szerzett valóság ez ? Talált valakit ez a szép, bűbájos asszony, akit annyira le tudott kötni, hogy megteremti neki a földnek minden kényelmét, javát ? És mit fog szólni neki ő, aki úgy űzte el házától, akit az élet­, a világ törvénye , a sze­rencse és vagyon hullámja mindentől meg­fosztva, ám kérni kényteleníti, hogy legyen mi­vel fenntartania életét! ? Kérni ? Ettől kérni valamit ? Hiszen mint ha­lálos ellenségek váltak el, s összeszorított ajak­kal, de kimondhatatlan megvetéssel nézett utána, mikor az elhagyta a kastélyt, ahol titkon kiját­szották őt azzal a másikkal, akinek már meg­bocsátott, mert­­ nem él . . . Azt nézte, merre az ajtó. El akart menni, úgy, mint jött. Egy szót sem szólva, egy köszön­tést sem váltva. Késő volt már. Abban a pilla­natban lépett be a lakás úrnője. Csakúgy su­hogott rajta a selyem minden lépésénél, és a fejét, azt a még mindig szép, ravasz fejét mo­solyogva emelte magasra, mikor szemtől-szem­­ben állt azzal, akinek egyszer a boldogságát lopta meg. Ez a tekintet, amely olyannyira vissza tudta adni az egész benső világát, egy pillanat alatt elárulta Nórának azt, hogy nem csalódott feltevésében: amit maga körül lát, az mind annak a mosolynak a dija, úgy néztek egymásra, mint a harczba menők. Az egyiknek arcza sáppadt volt, a másiké diadamas, mintha azt mondaná: ugye nagyon megalázott a sors, csaknem annyira, mint te engem, mikor házadtól elűztél azon a tavaszi hajnalon ? Egy parezig csönd volt. Aztán megszólalt a háziasszony, s Nóra jól kiérezte szavainak rej­tett élét. . . Erre az eshetőségre nem mertem volna szá­mítani. Hallottam ugyan a megváltozott körülmé­nyekről és őszinte részvéttel voltam, de méltá­nyolni fogja csodálkozásomat, hisz sohasem tud­tam volna elképzelni, hogy a­mikor bejövök ide megbeszélni feltételeimet — mert ugyebár az állás miatt van szerencsém ? — önt leljem itt. — Ha nem bántja a múlt, szívesen veszem magam mellé. Talán egy kissé meggondolatlan vagyok, de beláthatja, nincsen rossz szívem, Nórának a lelkében valami felsikoltott. Ez a részvétbe takart malicziózus hang felkavart benne mindent, ami megtorlás, büszkeség. Minden önuralmára szüksége volt, hogy a hangja reszketése el ne árulja benső felindu­lását. Egy pillanatig nem jött szó az alakára, de csak egy pillanatig nem, mert aztán éppen azzal a tekintettel nézett rá, amelylyel egykor a küszöbéről tiltotta ki és hideg, fagyos han­gon felelte : — Téved, asszonyom. A kapuban olvastam, hogy kiadó ez a lakás, azt jöttem megtekin­teni. Fogalmam sem volt arról, hogy ki lakja. Legyen meggyőződve, nem jöttem volna fel, ha tudom . . . A másik felkapta fejét. Szeretett volna va­lami nagy fájdalmat okozni annak, akit meg­alázni nem tudott. De szólni sem volt ideje, mert Nóra alig bicczentve fejével már távozó­ban volt és pillanatnyi győzelme tudatában csaknem boldogan sietett le a lépcsőn, meg­feledkezve még arról is, hogy v éhezik .. . MAGYARORSZÁG Budapest, 1902. csütörtök, május 1. Pártértekezlet. A Szederkényi Nándor el­nöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párt holnap, csütörtökön este 8 órakor a Pannónia szokott helyiségében értekezletet tart. Változások a főrendek jegyzékében. A fő­rendiház állandó igazoló bizottsága ma délelőtt 11 órakor Daruváry Alajos elnöklete alatt ülést tartott, amelynek napirendjére a főrendek névjegy­zékének folytatólagos kiigazítása volt kitűzve. A bi­zottság törölte a névjegyzékből Goldis József és Páliffy András gróf elhunyt főrendeket, ellenben fölvette Esterházy Lajos grófot, a testőrség uj kapi­tányát. megüresedett mandátumok. Mint Veszprémből távirják, a zirczi képviselőválasztást Veszprém­­vármegye központi választmánya május hó 12-ére tűzte ki. A szabadelvű párt holnap tartja jelölő ülését Csesznek községben. Makfalvay Gézát, aki vasárnap és hétfőn már bejárta a kerületet, mindenütt rokonszenvesen fogadják.­­ A pécsváradi kerü­letben a függetlenségi és 48-as párt hivatalos je­löltje Egry Béla pécsi ügyvéd, Egry Dezsőnek, a volt képviselőnek fivére, a néppárt Vedella Mihály volt jelöltet lépteti fel. A választás határideje még nincs kitűzve, mert a Kurtától még nem érkeztek meg az iratok a képviselőház elnökéhez. A delegácziók­ Budapestről Írják a N. Fr. Pr.­­nek: Egy előkelő magyar delegátus egy beszélgetés folyamán úgy nyilatkozott, hogy a delegácziók ezévi ülései több okból érdekesebbek és élénkebbek lesz­nek, mint a legutóbbi ülésezések. A külpolitika terén Ausztriának a hármas­ szövetség többi államai­hoz való viszonya fogja a vitát dominálni s nagy vitat­kozásokra fog alkalmat szolgáltatni. A különböző Bal­kán-kérdéseket és mozgalmakat is behatóan meg fogják beszélni. A hadügyminiszter költségvetése a delegátusok különös figyelmét fogja magára irányítani azáltal, hogy a költségvetés kü­ön kiadásaiba jelen­tékeny túlkövetelést vettek föl. Ugyanis — mint jól értesült be­ken beszélik — a hegyi­ tüzérség szerve­zetének fölszerelése 38 millió korona hitelt igényel. Ezt az összeget mindkét állam hitelműveletek útján fogja előteremteni. A Dziennik Polkce írja: A delegácziók tárgya­lásai az idén — minden valószínűség szerint — korántsem fognak oly simán lefolyni, mint a korábbi években. Már mása az a körülmény is, hogy lovas Jaworsk­, a Reichsrath lengyel klubjának elnöke, az osztrák delegác­iónak számára föntartott elnöki méltóságát tüntető módon visszautasította: jele annak, hogy a lengyel képviselők magatartása az általuk inkább föntartással elfogadott, mint szük­ségesnek és üdvösnek elismert hármas­ szövetség kérdésében némi változást fog szenvedni. A magyar delegáczió elnöke az idén minden való­színűség szerint Andrássy Gyula gróf, alelnöke Sza­­páry Gyula gróf lesz, Dóczy Lajos utódja. Mint értesülünk, a minap nyugalomba lépett Dóczy Lajos báró osztályfőnök helyébe ettenachi Jettel Emil dr. udvari és minisz­teri tanácsos bízatott meg a cs. és kir. külügymi­nisztérium irodalmi osztályának vezetésével. Petíczió. A Báró Harkányi Frigyes facseti képvi­selő mandátuma ellen beadott petícziót a kérvénye­zők annak idején visszavonták. A törvényes határ­időn belül azonban újabb petíczióval támadták meg a mandátumot, melynek tárgyalását a Kúria II. választási tanácsa május hó 27-én délelőtt 10 órára tűzte ki. Az osztrák képviselőház, mint bácsi tudósí­tónk jelenti, mai ülésén, a beérkezett irományok felolvasása után Giovanelli földmivelésügyi minisz­ter több interpellác­ióra válaszolt, köztük a mező­­gazdaságnak a bányászat ellen való megvédésére vonatkozó intézkedések végreh­ajtása tárgyában. A miniszter részletesen ismerteti ezeket az intézkedé­seket és megjegyzi, hogy az általános bányatörvény revízióját nem tartja sürgősnek, de azért figyelem­mel fogja kísérni ezt a kérdést és alkalomadtán a parlament elé viszi. A ház azután folytatja a kereskedelemügyi költ­ségvetés tárgyalását. Hofer az iparfejlesztésre elő­irányzott összeget elégtelennek találja és panaszko­dik a munkáshatóságok és különösen a kerületi főnökségek önkényes eljárása miatt. Több kívánsá­got és indítványt sorol fel az iparfejlesztés czéljából. Többek között önálló iparkamarák szervezését és a fegyenetmunka eltörlését kívánja. Kiült lovag konstatálja, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban a szellem minden tekintetben mo­dern, és hangsúlyozza, hogy kiváló szakreferensek a közvetlen érintkezést ker­esik az illető hivatásbeli körökkel. Hangsúlyozza annak sürgősen szükséges voltát, hogy Magyarországgal való viszonyunk mi­előbb tisztáztassék. Az átmeneti forgalom statisztikai adataiból kitűnik, hogy Magyarországnak a közös vámterület föntartása éppen annyira érdekében van, mint nekünk. Minisztereink Magyarországba való

Next