Magyarország, 1904. október (11. évfolyam, 235-260. szám)

1904-10-01 / 235. szám

BUDAPEST, 1904. OKTÓBER 1. SZOMBAT. XI. ÉVFOLYAM 235. SZÁM. Előfizetési ára negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ Teréz körút 19. sz Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lagi szétküldése fönnakadást szenvedjen. Hazafias indítvány. Budapest, szeptember 30. Megtörtént dolgot beszélek el. Egy országos képviselő és magyar író barátjával belép egy vendéglőbe. Odasiet egy pinczér , kérdezi németül, hogy mit parancsol. — Nem tudok németül — szól oda képviselőnk. A pinczér magyarra forditja beszédét. «Olyan pinczérnél, aki tud magyarul s a vendéget németül szólítja meg, nem rendelek semmit», — szólt vissza a képviselő és távozott. Mentek egy másik vendéglőbe, ugyanez történt velük. Meghallja a gazda,odasiet és mentegetőzik. «Magyar ember vagyok, olyan vendéglőbe nem járok Magyarország fővárosában, ahol a gazda és a szolgák egymás közt és a vendégekkel németül beszélnek.» Ezt az előkelő korcsmát is elhagyták s valamely fogadóban megebédeltek, s amikor kávézni a dunaparti kioszkba leültek, jobbról-balról, az a társaság, férfiak, asszonyok, csupa német szó. «Ide nem járunk.» Egy másik szép kávéházban az Andrássy úton ugyanezt tapasztalták, így beszélték keserves panaszkodással : «Hova menjen a magyar ember Budapesten, hogy ne érezze magát idegennek.» Megy sétálni a korzón, német szót hall felül a villamosra, mindeniken németül beszélnek, fele így — fele úgy. Ha kimegy a Svábhegyre vagy a Zugligetbe, a közönségnek kétharmada németül társalog. Az utczasarfói hordárok anyanyelve is valami német, a kofák németül veszekszenek, az üzleteket németül kötik egymással a kereskedők, a katonatisztek másképp nem is akarnak beszélni. Eleinte, a hatvanas és hetvenes években, Budapest nemcsak rohamosan felvirágzott, de erősen magyarosodott is. Gerlóczy, Királyi Pál, Kamermayer örök érdemeket szereztek Budapest magyarosítása körül, midőn a városházából, az iskolákból, a városi üzletekből és a polgári társaságból kiküszöbölték a német szót ; a czégtáblákról is letöröltették a német feliratokat s a nemes czél érdekében mindent elkövettek, ami tőlük telt. Mintha a magyarosításnak már nem volnának oly apostolai sem a városházán, sem a minisztériumokban, már az országgyűlés többségében sem; a magyarosításért csakis a tanítói körökben és a magyar lapok szerkesztőségeiben lelkesednek. A népszámlálási statisztika adatai senkit meg ne téveszszenek ; nagyon sokan magyaroknak írták be magukat, és ezt jól tették, de azért odahaza németül beszélnek, a kávéházban bécsi lapokat olvasnak, az utczán az abendblattot veszik és egészen természetesnek találják a német vezényszót és a német zengerárt. Most menjünk Bécsbe. Nézzük meg az ottani vendéglőket, kávéházakat, mulatókat, mit hallunk az üzletekben, az utczákon, a Práterben, a sétányokon, német szót mindenütt. Laknak ott csehek, lengyelek, olaszok, magyarok, azok is mind kénytelenek németül beszélni. Mit szólna Lueger hozzá s az alsó-ausztriai tartománygyűlés, ha Bécset szlavizálni akarnák a bevándorló idegenek ? Adnának-e nekik üzleti engedélyt akárcsak gesztenyesütésre is ? Menjünk tovább, nézzünk el Prágába s gondoljuk meg, hogy Csehország lakosainak egyharmadrésze német, Magyarországnak legtölebb tizedrésze. Csehország ma még osztrák tartomány, Magyarország önálló állam. Prága csak egy provinczia fővárosa, Budapest a magyar királyság székesfővárosa, és Prágában mindenki tud németül, de senki sem beszél. Nem meri tenni, mert nem illik. A csehek önérzete és hazafisága nem tűri, hogy fővárosukat nemzeti jellegétől megfoszszák. Aki ott németül beszél, az nekik ellenségük. Minél nagyobbra nő Magyarország fővárosa, annál nagyobb súlya van politikailag és társadalmilag Budapestnek az ország egyes vidékeivel és a külfölddel szemben. Mondják, hogy az ország szíve — de ha nem érez magyarul , állítják, hogy a magyar nemzeti kultúra feje — de ha nem gondolkozik magyarul, németsége megrontotta nyelvünket, irodalmunkat, ízlésünket, nyelvünkkel szokásaink is elnémetesednek s végül még a magyar törvényhozás is elhiszi, hogy németül kell a magyarnak tudni, más Boldog Krisztina. — A «Magyarország» eredeti tárczája. — Irta : Zboray aladtár. Bogláry György urammal történt az, hogy tudtán kivül két élő asszonynak volt az ura. Az első felesége Balázs Krisztina volt, akit láttak, amint eltűnt a zajló Duna jégtáblái között, azután annak rendje és módja szerint holttá nyilvánították s mert négy leánygyermek maradt utána. Bogláry György nagy sürgősen uj asszonyt hozott a házhoz, Mária asszonyt a mostani feleségét. Már vagy öt éve éltek nagy boldogságban, áldott békességben együtt, mig az első feleség, félreállva az útból, megvonult lelke nagy sebével a Boglár szomszédságában lévő Máriabányai zárdában s őt élte csöndes szomorúságban napjait. A zárda szabályai szerint nem volt szabad többé átlépnie a ház küszöbét s csak néhanéha látta az ablakból, mint hanczározik vidám kedvvel a maga négy árvája s mint öleli, csókolja, szeretgeti azokat a mostohájuk. Nem asszonynak való látvány az ilyen, nem anyai szívnek, önfeláldozásra szánt, elevenen eltemetett asszonynak, akinek csak az arcza öregedett meg, a csontjai roskadtak össze, a szíve, a lelke, a száguldozó vére azonban egyaránt fiatal maradt. Minden egyes ilyen messziről való találkozás egy-egy évtizedet rombolt rajta s mondom, nem élt még öt év óta a Mária leányai között, amikor egy borongós őszi alkonyaton megjelent előtte a Megváltó. Ebren volt-e, vagy félszenderben, maga sem tudta, csak az Istenember sugárzó alakját látta tisztán és világosan maga előtt. — Parancsolsz a te szegény szolgálóddal, Uram! — rebegte az apáca. — Megelégeltem szenvedéseidet, jöjj velem. — És még messziről se lássam az én négy árvámat ? — Látni fogod őket szüntelen. — És ne halljam még egyszer hangja csendülését az én hites uramnak, aki megsiratott engem s most más alakban bár, csak engem szeret uj asszonyában is. — A fejedelemasszony teljesíteni fogja kívánságodat, neki szólj . . . A jelenés eltűnt s Krisztina asszony azonnal szólott a fejedelemasszonynak. A boglári jegenyéknek már elveszett árnyuk és mint nagy, gyászos felkiáltójelek állottak a ház előtt, amikor megkopogtatták Bogláry György uram ablakát. — Azonnal jöjjön nagykegyelmed. Haldokló kíván szólani nagykegyelmeddel a Mária leányai közül. — Talán éppen az a jámbor asszony, aki annyira hasonlít a szegény Krisztinám édes szüléjére — mondta György ur Máriának, a feleségének, aki akkor tért nyugovóra. — Biz az meglehet — suttogta az asszony s keresztet vetett, hogy a haldokló lelki üdvéért imádkozzék. — Az ég legyen te kegyelmeddel. Bogláry György nem sokat tanakodik önmagával, hanem hirtelen magára öltötte a köntösét és öles léptekkel sietett a Mária-bányai zárdája felé. Amikor a kapu elé ért, magától tárult föl előtte a nagy kapu s ő ment egyenesen arra, ahol az egyik nyitott a tóból mécsvilág derengett feléje. Egymaga ült Krisztina asszony a szobában, faragott fa karosszékben. Halavány volt az arcza, fehérek a kezei, ősz a haja. — Dicsértessék az Úr neve. — Mindörökké — suttogta egy gyönge női hang. — Azt hiszem, te hivattál, kegyes asszony. Mondd, mit kívánsz, hogy kedvedre tennék ? — Igaz szavadat kivánom, György! — Igaz lészen, mint maga az örök Szeretet. — Ámen! — rebegte az asszony s egy kissé elgondolkozott. — Elhivattatom, — kezdte újra az asszony, — hogy részem legyen a fényben és üdvösségben. A mi Urunk mondá: jötj és én megindulok a hosszú útra, ahonnan nincsen visszatérés. Ott nyugalom és boldogság honol, nagyobb boldogság, mint itt e földön. — Áldassék neve, aki üdvösséget áradoztat. Mi elintézni valód vagyon e földön, hogy hivattak Az új nevére mondom, mindent megteszek, amit kívánsz. — Már meg is történt, amit kivánok. Látni akartala György még egyszer földi szemeimmel, mielőtt az igaz világosság fényében láthatnék, hallani akartam hangod csöngését, amely Lapunk mai szama S1 oldal.