Magyarország, 1908. május (15. évfolyam, 106-131. szám)

1908-05-06 / 109. szám

! — Háss­ú dán Idreg családjában. Sopronból jelentik, hogy Schaumburg— Lippe Fri­gyes herc­eg, aki ott állomásozik, legközelebb eljegyzi T­h­y­r­a herczegnőt, a dán király leányát. — Az elharangozott miniszter­ Dundee- ról jelentik, hogy kellemetlen tapasztalatai voltak tegnap a női, szavazati jog híveivel Churchill­­Windston angol miniszternek­, akit manchesteri bukása után ott jelöltek. A miniszter beszélni akart egy az utczán megtartott választógyűlésen, de sza­vait senki sem értette, mert egy sufragett, aki nagy harangot tartott a kezében, folyton harangozott. A Junfetter erre más helyre ment és ott kezdett be­szélni, de a harangozó hölgy onnan is elkergette. Ez a dolog többször megismétlődött,­­míg a mi­­niszter végre megunta a dolgot és elmenekült.­­— ’A milliomos gyilkos szabadulása. Thaw Henryt, ,W­hite épitész gyilkosát — mint New­­yorkból jelenti! — tegnap az őrültek házából el- Bocsájtották és a habbeas corpus kérvény elintézé­séig az alsheriff felügyelete alá helyezték. :. — Gyászrovat. Özv. Csima Jánosné, szül. Hayden Mária május 2-án, hosszas szenvedés­­után, 68 éves korában elhunyt Nagykanizsán.­­ Id. pazonyi Elek László, Szabolcs vármegye nyírbogdányi járásának volt főszolgabirája, Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottságának 50 éven át volt tagja, április 30-án, életének 76-ik évében rövid szenvedés után elhunyt Demecseren.­­ A minap elhunyt Renner Gusztáv, jószágigaz­gató, temetése szombaton ment végbe nagy és elő­kelő közönség jelenlétében. Megjelent a ravatalnál ■Andrássy Géza gróf fiaival, Károly és Manó­­grófokkal. Darányi Ignácz táviratilag fejezte ki az özvegynek részvétét. Képviseltette magát az Or­szágos Gazda Egyesület, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatósága, Andrássy Géza­­gróf uradalmainak tisztikara, a cs. és kir. 44. gya­logezred tisztikara. A gyászszertartást Scholcz Gusztáv ev. püspök végezte, mely után az elhunyt hült tetemeit a családi Magyaróvárra szállította és az ottani ev. temlpomban ravataloztatta fel. Innen Újabb beszentelés után nagyszámú régi barátai, pályatársai, rokonai, a Gazdaság Akadémia tanári testülete s a város és megye előkelőségei kisér­ték a családi sírbolthoz.­­­­— Egy egyetemi tanár halálos szeren­csétlensége. Salzburgból jelentik, hogy Löw Ferdinánd, czernovitzi egyetemi tanárt, aki a­­«Gaisberg»-en geológiai kutatásokat akart végezni, halálos szerencsétlenség érte. Midőn hozzátartozói látták, hogy a meghatározott időre nem tért vissza, fölkutatására indultak. Egy egész napon át kutattak a Gaisberg szakadákaiban, amíg végre megtalál­ták holttestét. Valószínűleg félrelépett és úgy zu­hant le a kétszáz méteres mélységbe. Löw a cser- Bovitzi egyetemen a geológia nyilvános rendes ta­nára­ volt. ’ 1— Az öreg honvédeknek. Tamás János ál­lomási elöljáró Gázáról egy doboz szivarvéget kül­dött az öreg honvédeknek. Rendeltetési helyére juttattuk. Ili ! !— Meggyilkolt bankigazgató. Parisból je­lentik nekünk, hogy­ Raimbaudt 60 éves bank­­fel­gatót La fond nevű gazdasszonya agyonlőtte, azután darabokra vagdalta a holttestet. A gyilkos­ságot a gyilkos asszony unokabátyja jelentette fel, de a rendőrség azt gyanítja, hogy ő is részes a bűntényben.­­ "— Orvosok gyűlése. Az egyetemi orvoskari tanártestület és az országos közegészségügyi ta­nács számos tagja vasárnap a budapesti orvos­­egyesület helyiségében értekezletet tartott, amely­nek tárgya volt az Országos Orvosszövetség maga­tartása a betegpénztári ügyben. Az értekezlet, a­m­elyen részt vettek Korányi Frigyes és B­a­b­a­r­c­z­i-S­c­h­w­a­r­t­ze­r Ottó főrendiházi tagok, Bársony János, G­r­ó­s­z Emil, Korányi Sándor, Íá­r­k­ö­v­y József, Ángyán Béla egyetemi tanárok. .Györgyi J­­ózsef főorvos, Adler Zsigmond, He­gedűs János dr. és még többen, különösen Schwartzer Ottó és Korányi Frigyes hozzá- szólása után egyhangúlag kimondta, hogy az Or­szágos Munkásbiztosító Pénztárral szemben teljesen Alapszabályszerűen és helyesen védelmezte az orvosi srendi erkölcsi és anyagi érdekeit.­­• Isk­olatársak találkozója. Azokat, kik a budapesti Barzsay-utczai (VII. ker.) főgimnázium VHI/b. osztályát 1898. évben végezték, felkéri Gerő Ernő dr. budapesti (VII. Erzsébet­ körút 17.) ügyvéd, hogy vele czimüket a tízéves találkozó előkészítése czéljából mielőbb közöljék. Szokolay Gyula dr. nyíregyházi ügyvéd felkéri mindazon volt iskolatársait, akik a nyíregyházai ág. ev. főgimnáziumban az 1898-ik évben vele együtt vé­geztek, hogy a 10 éves találkozó helyének és idejé­nek megállapítása végett pontos lakezimilket mielőbb tudassák erre a czimre: Szokolay Gyula ügyvéd, tb vármegyei alügyész Nyíregyházán. — Hipnotizáló tolvaj a vonaton. Grün­feld Mór zágrábi kereskedő följelentést tett a kolozsvári rendőrségen, hogy­ Budapestről Kolozs­várra utaztában egy ismeretlen útitársa tizenhárom­­ezer korona készpénzét ellopta. Az eset úgy tör­tént, hogy Grünfeld­ útközben beszélgetni kezdett az idegennel, aki német kereskedőnek mutatta be magát. Beszéd közben a hipnotizmus került szóba S az úti­társ mutatványképpen hipnotizálta Grü­n­­feldet, aki elaludt s csak Kolozsváron ébredt föl. Itt vette észre, hogy pénztárczája eltűnt. . 1 . mulatság. A bajai m. kir. áll. tanítóképző-inté­zet május 9-én a Nemzeti­ szálló termeiben, egy ifjú­sági disz-zászló költségének beszerzése czéljából zárt* körű táncfvrgalommal egybekötött hangversenyt rendez. x Az 48649 számú sorsjegyen Lukács Vilmosnál, Bpest, Fü­rdő-utcza 10. egy millió koronát nyerhet. x Nemesi czímereket készít, régi és lyukas képeket restaurál Linhart Vilmos színházi festő és diszitő, Budapest, telefon 58—83. x Részletfizetésre nászajándékul porczellán lü­d­egszervizek, kina-ezüst, lámpa stb. Kérésre szí­nes képes árlapot ingyen, ‘'WnW4 km a Trán­­kovics Károly, Szeged. Lengyel Zoltán elitélése. A meglepő verdikt. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 5. Addig próbálgatták Vázsonyiék a felekezeti gyűlölködés üszkét a Polónyi-ellenes hajszába belekeverni, míg azután megfelelő leczkét kaptak. Maguk a zsidó esküdtek ítélték el ezt a lelkiismeretlen próbálkozást. Nem ültek fel a zsidóüldözési gyalázatos meséknek, hanem ítél­tek az előttük lefolyt bizonyítékok alapján. Az esküdtek Lengyelt bűnösnek mon­dották ki. És a bíróság a nagyszájú pisz­­kolódót három hónapi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre ítélte. Az egész közvélemény nagy megnyugvással fogadja az ítéletet. Tudósítónk az ítéletről és annak előzményeiről a következőket jelenti: Nyolcz napi emberfeletti munka után teg­nap délután végre eldőlt a kolosszális harcz sorsa: az esküdtek kimondták a verdiktet és a bíróság ennek alapján meghozta az ítéletet. E döntő pillanatra tíz hosszas óráig kellett a feleknek várakozniok. Tíz óráig tartott a nagy tusa Utolsó felvonása, amelyben azonban a sér­tett fél, Polónyi Géza már csak az igazság ösztönszerűleg fölébredő, ellenálthat­atlan elemi erejére bízta ügyének jóra vagy rosszra for­dulását. Minden más eszközt kiadott a kezéből: a személyes közremunkálás szuggesztív hatá­sát, az ékesszólás erejét, a jogi tudás és az emberi ügyesség minden fegyverét. A tárgya­láson meg sem jelent, fia, aki a per végén képviselte, nem élt a szólás jogával, egysze­rűen csak a néma tanú szerepére vállalkozott. A tíz órás tárgyalást tehát jóformán csak az ügyész és Vázsonyi viaskodása töltötte ki. Az ügyész beszéde nem volt túlságosan hosszú, de minden szava kétszeres súlylyal birte. Egyrészt a szónok hivatalos helyzete, az el­fogulatlanság, az önzetlenség és a pártatlan­ság ereje, másrészt pedig az a hatalmas meg­győződés, amely minden szavából kisugárzott, mélységes hatást tett az esküdtek lelkére. Olyan nagy és elhatározó hatást, hogy azt V­ázsonyinak hosszadalmas beszéde nem tudta ellensúlyozni. Pedig Vázsonyi a személyes gyű­lölet minden erőlködésével igyekezett hatni. Ifyat nagyon keveset mondott; a tárgyalás fo­lyamán már ismételten hallottuk a rágalmak és gyanúsításoknak azt a légióját, amelyeket ügyes kézzel csoportosítva, kiszínezve és meg­­hatványozva újra az esküdtek szemei elé tárt. A beszéd természetesen a demokrata párt ott­levő fiatalságának nagyon tetszett. De nem részesült hasonló honoráriumban az esküdtek részéről. Az Ítélet. Éjfél körül járt az idő, amikor másfél órai tanácskozás után az esküdtek főnöke kijelen­tette, hogy az esküdtek bűnösnek találták Len­gyelt Zoltánt a második kérdésben. Ennek a kérdésnek a lényeg© az volt, hogy Lengyel Zoltán meggyalázó kifejezésekkel illette M® gyarország volt igazságügyminiszterét, olyan meggyalázó kifejezésekkel, amelyek valódi­­ságát bizonyítani nem tudta! Tehát azokat a gyalázatos vádakat, amelyeke® Len­gyel a­zapja hasábjain Polónyi ellen emelt, nem tudta bizonyítani, i 11 ! ! ! i ! Az ügyész köszönettel tudomásul vette az esküdtek igazmondását és megragadta az al­kalmat, hogy a közte és az esküdtek köz­ött kifakadt konfliktus®­ előkelő Udvariassággal el­­simitsa. ! ; i , c! - i i . Annál jobban fájt a dolog Vázsonyinak, aki — mit tehetett volna egyebet? — dühéhez raég egyet ütőt® az ügyészen, aki mosolyogva hallgatta a legyütt ellenfél utolsó kiroha­nását. Ji'l'í Jílli .1 '11 ’1 !" | ! Most már csak arra volt mindenki kiváncsi, hogy milyen módon alkalmazza a­ bíróság a törvénykönyv idevágó paragrafusait. 1­­ .­­ A 1261. §-ba ütköző és 262. § szerint minő­sülő becsületsértés vétségében­­ugyanis egy esztendei fogház a büntetés maximuma. Ezt kérte az ügyész, Vázsonyi ellenben a 92. szakasz alkalmazását indítványozta. A bíróság egyik szélsőséget sem alkalmazta, hanem a maximum egy­­negyedét, három hónapot rótt a vádlottra.­­ I­­ ! 1 : Ezzel aztán a­­nagy per eljutott ahhoz a pont­hoz, amelyet ipar izgatott türelmetlenséggel várt egy egész ország apraja-nagyja egyaránt. Az ítélet hatása. Kaas Iver báró, a Volt igazságügyminisz­­ter leglelkesebb hite örömtől ragyogó arczi cval járta ma a képviselőházi folyosót. Egy­­-egy csoport előtt meg-megáll és diadalmasan hirdeti: , i ' — Hát mégis hiábavaló volt minden erőlkö­dés! Az esküdtek nem ültek fel az antiszemi­tizmussal való pokoli ugratásoknak. — És ez nemcsak Polónyinak szerencse, ha­nem az egész országnak, — teszi hozzá Múzsa­ Gyula. — Ennek az országnak ugyancsak nincs szüksége vallási gyűlölködésre; van nekünk bajunk a­múgy is elég. A vitába beleszólt Zb­öray Miklós is, aki az ügyész magatartását dicséri a nagy, por alatt: ! i ■: 1 'I­­d t# — Valóban csaknem' emberfölötti nyugal­mat és kitartást tanúsított ez az ember,­­— jegyzi meg Kaas Ivor báró. . ' — Csak meg ne semmisítsék a port,­ — szól egy aggodalmas hang. — Nem hiszem, — feleli Hédervary Lehel,­­— mert a legfontosabb semmiségi okot, ame­lyet a tárgyalásnak 24 órán túl való elhalasz­tása miatt jelentett be, az ügyész nagyon he­lyesen, visszavonta. S • ! — Kár is volna egy uj tárgyalással ujbifit felizgatni az orszá­g nyugalmát, — szólt közbe egy balpárti. I 11 . — Miért? — kérdezte Zboray. — Ez leg­­felebb a feleknek volna kellemetlen, de az igazságon az sem változtatna. A per anyaga most már mindenki előtt világos. Hogy arról mi a véleménye tizenkét újabb embernek, most­an­ár nem is jön számításba. Mindenki maga is megalkothatja a véleményét. A tegnap délutáni tárgyalásról részletes tudósításunk a következő: Z­s­i­t­v­a­y elnök délután négy órakor meg­nyitván az ülést, előterjeszti a bíróságnak a kér­désekre vonatkozó határozatát. A kérdések ellen mind a két fél semmiségi okot jelentvén be, Vá­zsonyi védő elmondja védőbeszédét. A vád­beszéd: B­a­l­á­s Elemér királyi ügyész arra hivatkozik, hogy ez az ügy az egész társadalmi életet fölzaklat­ta­ már; ezeknek az izgalmaknak mindannyiunknak­ a lelkében nyoma van. Éppen ezért visszaélés volna az esküdtek türelmével ennek a pernek az egész történetét előadni. Ennélfogva csak a legszüksége­sebbeket adja elő. A Beke-ügyben a pörre nézve nagyon közömbös, hogy Beke és Nákó grófok kö­zött mi történt Polónyi szereplése előtt és után,­­mert lábhoz Polónyinak semmi köze, de kérdi, vájjon zsarolás volt-e egy életjáradék fölemelésének pusz­tán ajánlása akkor, amidőn ebből Polónyinak semmi haszna nem volt és amikor Beke Erzsébetnek kom- ,­promittáló fotográfiák és adatok voltak a birtoka­ ’­ban. Polónyi csakis úgy járhatott pl korrekten: »'■ ...... M­AffYARÖ JTÉTSXCf

Next