Magyarország, 1908. május (15. évfolyam, 106-131. szám)
1908-05-06 / 109. szám
! — Hássú dán Idreg családjában. Sopronból jelentik, hogy Schaumburg— Lippe Frigyes herceg, aki ott állomásozik, legközelebb eljegyzi Thyra herczegnőt, a dán király leányát. — Az elharangozott miniszter Dundee- ról jelentik, hogy kellemetlen tapasztalatai voltak tegnap a női, szavazati jog híveivel ChurchillWindston angol miniszternek, akit manchesteri bukása után ott jelöltek. A miniszter beszélni akart egy az utczán megtartott választógyűlésen, de szavait senki sem értette, mert egy sufragett, aki nagy harangot tartott a kezében, folyton harangozott. A Junfetter erre más helyre ment és ott kezdett beszélni, de a harangozó hölgy onnan is elkergette. Ez a dolog többször megismétlődött,míg a miniszter végre megunta a dolgot és elmenekült.— ’A milliomos gyilkos szabadulása. Thaw Henryt, ,White épitész gyilkosát — mint Newyorkból jelenti! — tegnap az őrültek házából el- Bocsájtották és a habbeas corpus kérvény elintézéséig az alsheriff felügyelete alá helyezték. :. — Gyászrovat. Özv. Csima Jánosné, szül. Hayden Mária május 2-án, hosszas szenvedésután, 68 éves korában elhunyt Nagykanizsán. Id. pazonyi Elek László, Szabolcs vármegye nyírbogdányi járásának volt főszolgabirája, Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottságának 50 éven át volt tagja, április 30-án, életének 76-ik évében rövid szenvedés után elhunyt Demecseren. A minap elhunyt Renner Gusztáv, jószágigazgató, temetése szombaton ment végbe nagy és előkelő közönség jelenlétében. Megjelent a ravatalnál ■Andrássy Géza gróf fiaival, Károly és Manógrófokkal. Darányi Ignácz táviratilag fejezte ki az özvegynek részvétét. Képviseltette magát az Országos Gazda Egyesület, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatósága, Andrássy Gézagróf uradalmainak tisztikara, a cs. és kir. 44. gyalogezred tisztikara. A gyászszertartást Scholcz Gusztáv ev. püspök végezte, mely után az elhunyt hült tetemeit a családi Magyaróvárra szállította és az ottani ev. temlpomban ravataloztatta fel. Innen Újabb beszentelés után nagyszámú régi barátai, pályatársai, rokonai, a Gazdaság Akadémia tanári testülete s a város és megye előkelőségei kisérték a családi sírbolthoz.— Egy egyetemi tanár halálos szerencsétlensége. Salzburgból jelentik, hogy Löw Ferdinánd, czernovitzi egyetemi tanárt, aki a«Gaisberg»-en geológiai kutatásokat akart végezni, halálos szerencsétlenség érte. Midőn hozzátartozói látták, hogy a meghatározott időre nem tért vissza, fölkutatására indultak. Egy egész napon át kutattak a Gaisberg szakadákaiban, amíg végre megtalálták holttestét. Valószínűleg félrelépett és úgy zuhant le a kétszáz méteres mélységbe. Löw a cser- Bovitzi egyetemen a geológia nyilvános rendes tanára volt. ’ 1— Az öreg honvédeknek. Tamás János állomási elöljáró Gázáról egy doboz szivarvéget küldött az öreg honvédeknek. Rendeltetési helyére juttattuk. Ili ! !— Meggyilkolt bankigazgató. Parisból jelentik nekünk, hogy Raimbaudt 60 éves bankfelgatót La fond nevű gazdasszonya agyonlőtte, azután darabokra vagdalta a holttestet. A gyilkosságot a gyilkos asszony unokabátyja jelentette fel, de a rendőrség azt gyanítja, hogy ő is részes a bűntényben. "— Orvosok gyűlése. Az egyetemi orvoskari tanártestület és az országos közegészségügyi tanács számos tagja vasárnap a budapesti orvosegyesület helyiségében értekezletet tartott, amelynek tárgya volt az Országos Orvosszövetség magatartása a betegpénztári ügyben. Az értekezlet, amelyen részt vettek Korányi Frigyes és Babarczi-Schwartzer Ottó főrendiházi tagok, Bársony János, Grósz Emil, Korányi Sándor, Íárkövy József, Ángyán Béla egyetemi tanárok. .Györgyi József főorvos, Adler Zsigmond, Hegedűs János dr. és még többen, különösen Schwartzer Ottó és Korányi Frigyes hozzá- szólása után egyhangúlag kimondta, hogy az Országos Munkásbiztosító Pénztárral szemben teljesen Alapszabályszerűen és helyesen védelmezte az orvosi srendi erkölcsi és anyagi érdekeit.• Iskolatársak találkozója. Azokat, kik a budapesti Barzsay-utczai (VII. ker.) főgimnázium VHI/b. osztályát 1898. évben végezték, felkéri Gerő Ernő dr. budapesti (VII. Erzsébet körút 17.) ügyvéd, hogy vele czimüket a tízéves találkozó előkészítése czéljából mielőbb közöljék. Szokolay Gyula dr. nyíregyházi ügyvéd felkéri mindazon volt iskolatársait, akik a nyíregyházai ág. ev. főgimnáziumban az 1898-ik évben vele együtt végeztek, hogy a 10 éves találkozó helyének és idejének megállapítása végett pontos lakezimilket mielőbb tudassák erre a czimre: Szokolay Gyula ügyvéd, tb vármegyei alügyész Nyíregyházán. — Hipnotizáló tolvaj a vonaton. Grünfeld Mór zágrábi kereskedő följelentést tett a kolozsvári rendőrségen, hogy Budapestről Kolozsvárra utaztában egy ismeretlen útitársa tizenháromezer korona készpénzét ellopta. Az eset úgy történt, hogy Grünfeld útközben beszélgetni kezdett az idegennel, aki német kereskedőnek mutatta be magát. Beszéd közben a hipnotizmus került szóba S az útitárs mutatványképpen hipnotizálta Grünfeldet, aki elaludt s csak Kolozsváron ébredt föl. Itt vette észre, hogy pénztárczája eltűnt. . 1 . mulatság. A bajai m. kir. áll. tanítóképző-intézet május 9-én a Nemzeti szálló termeiben, egy ifjúsági disz-zászló költségének beszerzése czéljából zárt* körű táncfvrgalommal egybekötött hangversenyt rendez. x Az 48649 számú sorsjegyen Lukács Vilmosnál, Bpest, Fürdő-utcza 10. egy millió koronát nyerhet. x Nemesi czímereket készít, régi és lyukas képeket restaurál Linhart Vilmos színházi festő és diszitő, Budapest, telefon 58—83. x Részletfizetésre nászajándékul porczellán lüdegszervizek, kina-ezüst, lámpa stb. Kérésre színes képes árlapot ingyen, ‘'WnW4 km a Tránkovics Károly, Szeged. Lengyel Zoltán elitélése. A meglepő verdikt. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 5. Addig próbálgatták Vázsonyiék a felekezeti gyűlölködés üszkét a Polónyi-ellenes hajszába belekeverni, míg azután megfelelő leczkét kaptak. Maguk a zsidó esküdtek ítélték el ezt a lelkiismeretlen próbálkozást. Nem ültek fel a zsidóüldözési gyalázatos meséknek, hanem ítéltek az előttük lefolyt bizonyítékok alapján. Az esküdtek Lengyelt bűnösnek mondották ki. És a bíróság a nagyszájú piszkolódót három hónapi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre ítélte. Az egész közvélemény nagy megnyugvással fogadja az ítéletet. Tudósítónk az ítéletről és annak előzményeiről a következőket jelenti: Nyolcz napi emberfeletti munka után tegnap délután végre eldőlt a kolosszális harcz sorsa: az esküdtek kimondták a verdiktet és a bíróság ennek alapján meghozta az ítéletet. E döntő pillanatra tíz hosszas óráig kellett a feleknek várakozniok. Tíz óráig tartott a nagy tusa Utolsó felvonása, amelyben azonban a sértett fél, Polónyi Géza már csak az igazság ösztönszerűleg fölébredő, ellenálthatatlan elemi erejére bízta ügyének jóra vagy rosszra fordulását. Minden más eszközt kiadott a kezéből: a személyes közremunkálás szuggesztív hatását, az ékesszólás erejét, a jogi tudás és az emberi ügyesség minden fegyverét. A tárgyaláson meg sem jelent, fia, aki a per végén képviselte, nem élt a szólás jogával, egyszerűen csak a néma tanú szerepére vállalkozott. A tíz órás tárgyalást tehát jóformán csak az ügyész és Vázsonyi viaskodása töltötte ki. Az ügyész beszéde nem volt túlságosan hosszú, de minden szava kétszeres súlylyal birte. Egyrészt a szónok hivatalos helyzete, az elfogulatlanság, az önzetlenség és a pártatlanság ereje, másrészt pedig az a hatalmas meggyőződés, amely minden szavából kisugárzott, mélységes hatást tett az esküdtek lelkére. Olyan nagy és elhatározó hatást, hogy azt Vázsonyinak hosszadalmas beszéde nem tudta ellensúlyozni. Pedig Vázsonyi a személyes gyűlölet minden erőlködésével igyekezett hatni. Ifyat nagyon keveset mondott; a tárgyalás folyamán már ismételten hallottuk a rágalmak és gyanúsításoknak azt a légióját, amelyeket ügyes kézzel csoportosítva, kiszínezve és meghatványozva újra az esküdtek szemei elé tárt. A beszéd természetesen a demokrata párt ottlevő fiatalságának nagyon tetszett. De nem részesült hasonló honoráriumban az esküdtek részéről. Az Ítélet. Éjfél körül járt az idő, amikor másfél órai tanácskozás után az esküdtek főnöke kijelentette, hogy az esküdtek bűnösnek találták Lengyelt Zoltánt a második kérdésben. Ennek a kérdésnek a lényeg© az volt, hogy Lengyel Zoltán meggyalázó kifejezésekkel illette M® gyarország volt igazságügyminiszterét, olyan meggyalázó kifejezésekkel, amelyek valódiságát bizonyítani nem tudta! Tehát azokat a gyalázatos vádakat, amelyeke® Lengyel azapja hasábjain Polónyi ellen emelt, nem tudta bizonyítani, i 11 ! ! ! i ! Az ügyész köszönettel tudomásul vette az esküdtek igazmondását és megragadta az alkalmat, hogy a közte és az esküdtek között kifakadt konfliktus® előkelő Udvariassággal elsimitsa. ! ; i , c! - i i . Annál jobban fájt a dolog Vázsonyinak, aki — mit tehetett volna egyebet? — dühéhez raég egyet ütőt® az ügyészen, aki mosolyogva hallgatta a legyütt ellenfél utolsó kirohanását. Ji'l'í Jílli .1 '11 ’1 !" | ! Most már csak arra volt mindenki kiváncsi, hogy milyen módon alkalmazza a bíróság a törvénykönyv idevágó paragrafusait. 1 . A 1261. §-ba ütköző és 262. § szerint minősülő becsületsértés vétségébenugyanis egy esztendei fogház a büntetés maximuma. Ezt kérte az ügyész, Vázsonyi ellenben a 92. szakasz alkalmazását indítványozta. A bíróság egyik szélsőséget sem alkalmazta, hanem a maximum egynegyedét, három hónapot rótt a vádlottra. I ! 1 : Ezzel aztán anagy per eljutott ahhoz a ponthoz, amelyet ipar izgatott türelmetlenséggel várt egy egész ország apraja-nagyja egyaránt. Az ítélet hatása. Kaas Iver báró, a Volt igazságügyminiszter leglelkesebb hite örömtől ragyogó arczi cval járta ma a képviselőházi folyosót. Egy-egy csoport előtt meg-megáll és diadalmasan hirdeti: , i ' — Hát mégis hiábavaló volt minden erőlködés! Az esküdtek nem ültek fel az antiszemitizmussal való pokoli ugratásoknak. — És ez nemcsak Polónyinak szerencse, hanem az egész országnak, — teszi hozzá Múzsa Gyula. — Ennek az országnak ugyancsak nincs szüksége vallási gyűlölködésre; van nekünk bajunk amúgy is elég. A vitába beleszólt Zböray Miklós is, aki az ügyész magatartását dicséri a nagy, por alatt: ! i ■: 1 'Id t# — Valóban csaknem' emberfölötti nyugalmat és kitartást tanúsított ez az ember,— jegyzi meg Kaas Ivor báró. . ' — Csak meg ne semmisítsék a port, — szól egy aggodalmas hang. — Nem hiszem, — feleli Hédervary Lehel,— mert a legfontosabb semmiségi okot, amelyet a tárgyalásnak 24 órán túl való elhalasztása miatt jelentett be, az ügyész nagyon helyesen, visszavonta. S • ! — Kár is volna egy uj tárgyalással ujbifit felizgatni az ország nyugalmát, — szólt közbe egy balpárti. I 11 . — Miért? — kérdezte Zboray. — Ez legfelebb a feleknek volna kellemetlen, de az igazságon az sem változtatna. A per anyaga most már mindenki előtt világos. Hogy arról mi a véleménye tizenkét újabb embernek, mostanár nem is jön számításba. Mindenki maga is megalkothatja a véleményét. A tegnap délutáni tárgyalásról részletes tudósításunk a következő: Zsitvay elnök délután négy órakor megnyitván az ülést, előterjeszti a bíróságnak a kérdésekre vonatkozó határozatát. A kérdések ellen mind a két fél semmiségi okot jelentvén be, Vázsonyi védő elmondja védőbeszédét. A vádbeszéd: Balás Elemér királyi ügyész arra hivatkozik, hogy ez az ügy az egész társadalmi életet fölzaklatta már; ezeknek az izgalmaknak mindannyiunknak a lelkében nyoma van. Éppen ezért visszaélés volna az esküdtek türelmével ennek a pernek az egész történetét előadni. Ennélfogva csak a legszükségesebbeket adja elő. A Beke-ügyben a pörre nézve nagyon közömbös, hogy Beke és Nákó grófok között mi történt Polónyi szereplése előtt és után,mert lábhoz Polónyinak semmi köze, de kérdi, vájjon zsarolás volt-e egy életjáradék fölemelésének pusztán ajánlása akkor, amidőn ebből Polónyinak semmi haszna nem volt és amikor Beke Erzsébetnek kom- ,promittáló fotográfiák és adatok voltak a birtoka ’ban. Polónyi csakis úgy járhatott pl korrekten: »'■ ...... MAffYARÖ JTÉTSXCf