Magyarország, 1911. április (18. évfolyam, 77-102. szám)

1911-04-08 / 83. szám

OTflapesffi, MI (szombat, április 8. 9A0YAROSS2ACI taegf, hogy a legkisebb­ lányát is férjhez adja. Ez pedig már a legközelebbi órákban esedékes. Megunta e harminczéves házasélet sivár öröm­­telenségét, örökös egyformaságát. Megunta, hogy az ura hortyogva alszik, szuszogva éb­red, egész nap pipál, s ha szabad ideje van, a falubéli menyecskékkel évelődik, azoknak tészta szépet. Megunta az ura hosszú, sárga szakállát, a keféletlen, pecsétes gorokkját, s kimondja az ultimátumot: ha a tiszteletes úr azt akarja, hogy itt maradjon, akkor le azzal a szakállal és kefélje ki a kabátját! Ezzel ki­fordul az ajtón és magára hagyja a megdöb­bent papot. És ezt az egész bajt az az átkozott beszéd okozta. Sőt csinált más bajt is. Jön az öreg tanító és sírva panaszolja, hogy őt is ott akarja hagyni az asszony. Harmincz év óta együtt vándoroltak végig egész Magyarorszá­got. Hol ő nem kellett valamelyik falunak, hol neki nem tetszett a falu. Legtöbbször azon­ban egyiküknek sem tetszett a másik. Most végre olyan faluba került, ahol jól érzi ma­gát, meg ahol őt is szeretik, de az asszon­y már sokalja az itt töltött három évet, s to­vább­ akar menni, mert azt hiszi, hogy valami szép szempár köti őt a faluhoz, azért marad itt olyan sokáig. Hej, sóhajtja, hogy is ju­tott eszébe tiszteletes urnak az a mai beszéd, az hozta rám­ ezt a nagy bánatot! A tiszteletes ur a tanitó siránkozása közben egyre a kar­bátját kefélgette s amikor a tanitó valami vigasztaló szót várt volna, egyszerre ezzel a meglepő kérdéssel fordul hozzá: — Tanitó úr, tud-e maga borotválni? Szegény falusi rektornak mindent kell tudni, nekiáll hát borotválni a tiszteletes urat, aki is, hogy készen lett ezzel, a tükörhöz lépett, s bizony lenyirta tőből a hosszú, sárga sza­kállát. Mire ezzel is megvolt, nagy robajjal ront be a falubéli juhászgazda: — Kend a pap? Az ördög vitte volna el a dolgát, mikor a mai prédikáczió eszébe jutott! Hát ő vele meg az történt, hogy a prédiká­­czió hatása alatt — visszament hozzá a fele­sége, akitől már szerencsésen megszabadult egyszer.­­A sok kavarodás után, amit ez­­ó beszéd okozott, csak nagy nehezen áll helyre a rend, de végre is helyre áll. A tiszteletesné boldogan öleli meg az urát, aki, hogy ilyen metamorfózison ment át, mégis azt mutatja, hogy szereti őt. A rektorné is megbékül, mert ura a családi béke kedvéért beleegyezett a továbbvándorlásba. És a juhásznak is csak kell az asszony. Közben pedig a tiszteletesek legkisebb lánya is főkötő alá kerül. Ez­­az ártatlan kis vígjáték telve van mu­latságos helyzetekkel, s a derült hangulat egy pillanatra s­em szünetel. És a Rákosi Szidi asszony élettel, igazsággal, megfigyelésekkel teljes alakítása igazi szenzácziója ennek a ked­ves apróságnak. Csillag Teréz és G­á­l Gyula a tiszteletes­ pár­­Szerepében remekelnek, ki­tűnő a Hajdú szektora s végtelenül kellemes szerelmespár V­á­r­a­d­i Aranka és Mészá­ros Alajos. K. Demjén Mari rektornéja és Bakó juhásza szintén rászolgálnak az el­ismerő fölemlítésre. Harvay Frigyes­ — (Az Országos Kaszinó utolsó művész­estélye.) Az Országos Kaszinóban tegnap tartották meg a harmadik és ezúttal utolsó művész-estélyt ebben a szezonban, amely méltán sorakozott ki­tűnő műsora és sikere révén az előkelő klub eddigi estélyei mellé. M. Medek Anna, Mar­ie­halkó Rózsi, Székelyhid­y Ferencz dr.,­ Szemere Árpád és ifj. Ábrányi Emil négyszólamú, két­­szólamú dalokkal és szóló­számokkal szerepeltek a búcsú­ estén. A hangversenyt Brahms «Heimat» czímű kvartettjével kezdették meg a művészek. Majd Marschalkó Rózsika Vidal és Csiky egy-egy dalának finom művészi előadásával ara­tott zajos elismerést. Utána Székelyhidy Fe­rencz Farkas Ödön dalaiból énekelt kettőt osz­tatlan tetszés mellett. A következő számban Ru­­binstein és Schumann egy-egy duettje sze­repelt. Ezeket M. Medek Anna és Marschalkó Rózsika annyi bájjal és közvetlenséggel érzékel­tette meg, hogy a második duettet, a szűnni nem akaró­­tapsra, meg is kellett ismételniük. Alig ült el a tetszés­ zaj, már­­újabb művészi élvezet vára­kozott a közönségre. Szemere Árpád Scindia áriáját adta elő Lahore király­á­b­ól olyan nagy hatással, hogy ráadással (Nilakantha áriájá­val «Lakmé»-ból) kellett megtoldania műsorát. Vi­haros taps köszöntötte aztán M. Medek Annát, aki ebben az évadban már másodszor lépett a ka­szinó közönsége elé. A művésznő «Sita» nagyhatású áriáját énekelte ugyancsak Massenet «Lahore királyá»-ból és miután a közönség ráadást is kért tőle, előadta még R­a­­­e d «Romance-Serenade»-ját a «Lahore»-ból. Méltó befejezése volt a kitűnően sikerült estnek Schumann «Spanyol daljátéká»­­nak utolsó részlete, amelyet a klub négy ven­dégművésze könnyed grácziával és finom árnya­lással juttatott érvényre. A műsor összes számait ifj. Ábrányi Emil kísérte zongorán, vérbeli mu­zsikusra valló alkalmazkodó képességgel és meg­lepő művészi gonddal. A kaszinó nagyterme ez­úttal is zsúfolásig megtelt és ott láttuk a ka­szinói tagok élén a klub vezető férfiait, köztük W­e­k­e­r­­­e Sándor elnököt is. A hangversenyt tár­sas vacsora követte és asztalbontás után felvonult az egész társaság az emeleti nagyterembe, ahol csakhamar egy rögtönzött «második hangverseny» gyönyörűségében részesült a hallgatós­ág. M. Me­dek Anna, Marschalkó Rózsi és J. Náday Ilonka a hangverseny főrendezőjének, Székács Aladárnak mélyérzésű dalait énekelték nagy tetszés mellett, Szemere Árpád pompás magyar nótára gyújtott, Fráter Loránd pedig legszebb dalainak jókedvű, lelkes előadásával tartotta össze a vidám társaságot hajnalpirkadásig. Lelki pajtása a jóízű magyar nóták utolérhetetlen megszólaltatásában: Nemes Lajos, olyan szépen czifrázta a dalokhoz a zongorakíséretet, hogy a hallgatóság alig győzte a tapsot . (Díszelőadás az aradi Nemzeti Színház­­ban.) A Gyermekszanatórium javára em­lékezetes két operai díszelőadást rendezett az aradi Nemzeti Színház április 4-én és 5-én, amikor is műv­észnagyságjaink közül Sándor Erzsi S­z­o­y­e­r Ilonka, Takács Mihály, Székelyhidy Fe­rencz dr. és Márkus Dezső, az Operaház mű­vészei, Hajós Böske alténekesnő, Szilágyi Ara­bella jeles tanítványa, Szendrey Mihály szín­igazgató törekvő társulatával első este a Rigolettót és a Denevért, a második este a Hoffmann meséit adták elő, mindegyik előadás keretében nagy hang­versenynyel. Arad lelkes közönsége zsúfolásig meg­töltötte a színházat és a műélvezetet hálás tap­sokkal honorálta. Sándor Erzsi, az ünnepelt ko­­loratúr diva két ragyogó alakításban gyönyörköd­tette a közönséget, S­z­o­y­e­r Ilonka pedig, aki rég­től fogva dédelgetett kedvencre az aradiaknak, egyéniségének bájával nagy sikert aratott. Az elő­adáson, amelyen Mészáros Imre, a magy. kir. Operaház igazgatója is jelen volt, a Gyermekszana­tóriumot Bosnyák Zoltán miniszteri tanácsos és Fodor Oszkár dr. igazgató képviselték.­­­­Magyar karmester külföldi meg­hívásai Márkus Dezső, a M. Kir. Opera kar­mestere meghívást kapott a kölni városi színház­tól, hogy a Lohse távozásával megüresedett opera­igazgatói állást foglalja el. Márkus Dezső kénytelen volt e megtisztelő meghívásról lemondani, miután tudvalevőleg jövő novemberben nyitja meg Buda­pesten a Népoperát, amelynek ő lesz az­ igazgatója.­­ (Képzőművész-növendékek kiállítása.) A Képzőművészeti főiskola növendékei képkiállítást rendeztek, amelyet Molnár Viktor államtitkár nyit meg vasárnap, április 9-én d. e. fél 11 órakor az Andrássy­ út 71. sz. alatt. A­­sajtó­bemutató szombaton lesz.­­ (Gyügyei Nagy Zsiga kiállítása.) A Művészotthon Váczi­ utcza 9. szám alatt lévő szalonjában gyügyei Nagy Zsiga festőművész ké­peiből gyűjteményes kiállítást rendezett. E gyűj­­teménynyel kapcsolatban kiállításra kerülnek Op­­pel Magda iparművészeti kollekcziója és Vas Vik­tor szobrai. A tárlat ünnepélyes megnyitása e hó 9-én, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz. Sajtó-vernis­­sage e hó 8-án, szombaton.­­ (Részletes műsor.) Az Orsz. Szimfóniás Zenekar holnap, vasárnap, e hó 9-én este Vs8 órakor Kun László vezetése alatt a Zeneakadé­miában tartandó hatodik bérleti hangver­senyének részletes műsora a következő: I. Hum­perdinck: „Kénytelen házasság.“ (Die Heirat wider Willen.) Nyitány. (Budapes­ten először.) II. a) H­or­váth Attila: N­u­­moreszk. (Bemutató előadás.) b) Mer­kier Andor: Aubade mauresque. c) ifj. Told­y László: Burlesca. (Bemu­tató előadás.) III. Bach-Esser: Toc­cata. (F-dúr). IV. Csajkovszky: Harm­a-­i­k szimfónia. (D-dúr). 1. Bevezetés és Allegro. 2. Alla Tedesca. 8. Andante elegiaco. 4. Finale. — A II. és IV. szám között 15 percz szünet A műsor magyarázó szövegét dr. H­a­­r­a­s­z­t­i Emil írta. — (A „Turul“ bacsahangversenye Újpesten.) Ugró Gyula dr. Újpest város polgármesterének meghívására a „Turul“ férfikarének-egyesület Rómába való utazása előtt április 8-án, szomba­ton, az újpesti Éden-színház nagy­termében este 8 ómkor Sztojanovits Jenő karnagy veze­tésével búcsúhangversenyt rendez. Ú­j Magyar művészek Rómában.) Strobl Alajos szobrászművész, a szobrászati mesteriskola igazgatója több művészszel, köztük legtehetsé­­geseb tanítványával, V­a­s­z­a­r­y Lászlóval teg­nap este Rómába utazott. Strobl és társai a Nagyhetet Rómában töltik, onnan pedig Kama­rába utaznak az ottani márványbányák tanul­mányozására és márványtömbök megrendelése végett.­­ (Hangverseny­) Rose Arnold tanártól teg­nap este sürgöny érkezett, mely szerint a «Rózsa­gavallér) próbái miatt vonósnégyesétől a bécsi ud­vari opera igazgatóságának meg kellett tagadnia­ a szabadságolást. Ennélfogva a holnapra hir­detett hangversenye végleg elmarad. A bérleti és nyűt­jegyeket visszaváltja Méry Béla.__________ Ékszer­­nyi ezüst nye­delésnél okvetlenül kéri PR . ui ingyen mintakönyvét BpeeL IV. ker., VÁROSHÁZ-UTCEÁJU TÖRVÉNYSZÉK. A megostromolt kastély. A nagykanizsai választás epizódja — Saját tudósítónktól. —■ Nagykanizsa, április 6. Az itteni törvényszék előtt tegnap került fő­­tárgyalásra annak a néppárti véres kortesmenet rendezőinek ügye, akik a múlt nyári választás előtt Felsőrajkon a függetlenségi párti Bakó Gyulai földbirtokos kastélyát megrohanták és a földesúron,­­valamint házanépén súlyos testi inzultusokat kö­vettek el. A múlt év május 5-é­re eső vasárnapon kora reg­gel százhúsz kocsin indultak el tüntető felvonu­lásra a Zichy-párti választók fel a választókerület legszélső határáig, egészen Pacsáig. A hosszú menet Homokkomáromban, Lángvizen, Németsz­entmikló­­son és Zalaszentbalázson át haladt, miközben foly­ton ürítette az istenadta a né­p­ a vele hozott buty­­kosokat. Délelőtt 11 óra felé értek a Zichy-pár­­tiak F­e­l­s­ő r­a­­­k­r­a, ahol az út szélén, éppen Bakó Gyula kastélyának kapujában két kis béres­­gyerek azt kiáltotta: «Éljen Bosnyák Géza!» Az első kocsikon ülők inzultusnak vették a gyer­mekek öntudatlan örömkifejezését és leugráltak a kocsikról, hogy megboszulják a súlyos inzul­tust. A példa láttára a hátrábbi szekereken ülők is elhagyták helyeiket és a következő perezben már mintegy iszzáz főnyi tömeg ostromolta a kastély kapuját.­­ Ekkor a részeg embe­rek egyike a léczkerítésből kitört egy darabot, mire a többiek is nekiestek a léczeknek, s így pár percz alatt mindnyájan fegyvert is szereztek maguknak, meg utat is teremtettek a bezárt kapu mellett. A megvadult tömeg egy-kettőre betörte a kastély kapuját és vad ordítással rohant az ebédlőbe, hol Bakó Gyulát és fiát véresre verték, majd a kastélybeliek segítségére siető cselédséget is úgy elverték, hogy ezek közül többel hetekig gyógyuló sérüléseket szén-­ védték. A támadás csak akkor ért véget, mikol Bakó Béla sörétes puskájából a támadók közt lőtt, kik közül hárman fejeiken meg­sebesültek. Erre a nem várt fellépésre az os­tromlók eszeveszett futással menekültek vissza sze­kereikre, melyek a sebesültekkel nagy rendetlen­ségben vonultak Pacsára. Hónapokon át tartott a monstre­ bűnügyben e nyomozás és vizsgálat, melynek eredménye foly­tán Jureczky Iván királyi ügyész a 26 gya- Ns

Next