Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-06 / 32. szám

4­ szlatérést. Hohenlohe tegnap az osz­trák-ma­­gyar nagykövetségen hosszasan értekezett Thurn nagykövettel. A czár válasza Ferencz József levelére. Pétervár, február 5. A czár tegnap délután fogadta Hohen­lohe herczeget, aki átnyújtotta a czárnak Ferencz József király levelét. A czár azután hosszabb ideig igen szívélyes hangon beszélgetett a herczeggel, aki ma délután utazik vissza Bécsbe. Hogy ő hozza-e magá-­­val a czár válasz­át, azt nem tudják. Lehet, hogy a választ a czárnak egy külön megbí­zottja fogja Bécsbe vinni. A hármas­ szövetség mint békeközvetítő. Bécs, február 5. A hármas-szövetség nagyhatalminak diplomácziai képviselői Konstantinápol­ban és Szófiában tegnap lépéseket tettek, am­elyeknek az a czéljuk, hogy a hadviselő két fél, fogadja el a béke­közvetítést, a­melyre a h­­árma­s-szö­vetség szíve­sen vállalkozik. Kémkedő haditudósítók: Xiondon, február 5-A «Daily New­s» tudósítója megkérdezte Mahmud Sefket basa nagyvezért, hogy miért tiltotta meg a klarcztéri tudósítóknak azt, hogy harmincz kilométernyi körzeten belül a had­vezetőséghez közeledhessenek? Mahmud Sefket basa azzal magyarázta meg ezt az intézkedést, hogy több harc­­­téri tudósító a bolgárok kéme volt és az ütközetekre vonatkozó intézr­kedéseket elárulta a bolgároknak, úgy, hogy Szavov, a bolgár fővezér, Constan­­zán át negyvennyolc­ órán belül, az összes hadállásokról pontos érte­sítéseket kapott. — Az ilyen eseteknek többé nem szabad előőfordulni, — mondta Mahmud Sefket basa, — mert az olyan hadvezér, aki ilyesmiket el­tűrne, a bolondok Házába kellene csukatni. Albán fölkelés a­ szerbek ellen. London, február 5. (Saj. tud.) A «Times» jelenti Szaloniki­­ből. Olyan hírek szerint, melyeket Dibrából albánok hoztak ide, a szerbek elleni fel­kelés erősen terjed. Egy szerb büntető expedíczió harminc­hat albán falut elpusztí­tott. A porta hadikincse: London, február h. A portának a háború czéljaira közvetlenül rendelkezésére álló összeget ötmillió tö­rök fontra becsülik. Az ifjú-török bizott­ság másfélmillió fontot adott hariczélra, a sa­ját alapjából. Ezenfelül mindenfelé folyik a gyűjtés, mely azonban eddig még nem sokat eredményezett. Basibozukok véres garázdálkodása, Athén, február 5. Az athéni táv­­iroda jelenti: A török csapa­tok és basibozukok által elkövetett pusz­tításokról és mészárlásokról tegnapi szülő je­lentések szerint, Del­vino kerületben 36 falut teljesen, 15 falut részben elhamvasztottak. Ezt az 51 falut és 10 másikat teljesen ki is fosz­tottak. Lemészároltak 13 embert. Filiatesz kerületben 10 falut kifosztottak és elham­vasztottak. 38 embert megöltek. P­ara­my­th­­­a kerületben 18 falut leuna jobbrészt el­hamvasztottak. Janin­a kerületben 29 falut kifosztottak, majd felgyújtottak. Számos em­bert legyilkoltak. Zagori kerületben nyolcz falut. Filippiadesz kerületben hat falut nagyré­st elhamvasztott­ak. Arzyrocastro kerületben Sotiras falut teljesen elham­vasztották. Konicza kerületben egy kolos­tort és egy szemináriumot fölgyújtottak. A román-bolgár konfliktus, Bukarest, február 5. A román-bolgár tárgyalások jegyző­könyve ideérkezett. A bolgár ajánlat , ugyan, mint informált helyen mondják, a ro­mán kormányt nem elégíti ki, de ala­­pot nyújt a tárgyalások folytatására. Ez idő szerint tárgyalások folynak abból a czélból, hogy megállapítsák a további tárgyalások mó­dozatait, valamint arról a kérdésről, vajjon ezeket a tárgyalásokat Bukarestben vagy Szó­fiában folytassák-e? A török békedelegátusok: Konstantinápoly, február 5. Félhivatalos jelentés szerint csak Szalim basa és Ozmán Nizami basa hagyják el Londont, míg Resid basa néhány napig ott marad Kiamil basa Egyiptomban. Konstantinápoly, február 5. Kiamil basa volt nagyvezér tegnap el­utazott Egyiptomba. Behívott amerikai románok. Tegnap este a nyugati pályaudvar érkezési ol­dalánál nyolcz bőrkabátos, bőrkamáslis és ele­gáns, disznóbőrbőröndös munkás tanácskozott Azon­nal meglátszott rajtuk, hogy Amerikából jöttek. Tört angolsággal és meglehetős szűkszavúan el is mondották a körülállók kérdezősködésére, hogy románok, és hogy Ohióban dolgoztak. Ott kap­ták meg a katonai behívót, mire New­ Yorkon át azonnal hazaindultak. — Most mindenki haza siet, — jegyezte meg az egyik • közülök, — mert ki tudja, hogy mi lesz ? Valami okve tétlenül lsz, ha már bennün­ket is hazaparancsoltak Amerikából. Szterényi az állami szénakczióért. Szte­­r­é­n­y­i József volt kereskedelmi államtitkár igen érdekes nyilatkozatot tett az állami szénaklezió­­ról, amelyet a Wekerle-kormány nagy ambic­ió­val indított meg, de amely később megfeneklett. — Nálunk a széntermelés — úgymond — nem tart lépést a fogyasztással. 1909-ben termeltünk 75 millió­­ méter mázsa barnaszenet és 12 millió métermázsa feketeszenet, összesen 87 millió mé­termázsa szenet 1911-ben 80 millió métermázsa barnaszenet és csak 10 millió feketeszenet termel­tünk, azaz összesen 90 millió métermázsa szenet Az emelkedés tehát 3 és fél százalékos, ami mini­mális termelési többlet, úgy hogy a szén behozatal, mely közel egy negyedét teszi­ ki szénszükségle­­tünknek, 1911-ben még nagyobb teret követelt ma­gának nálunk. Amellett az iparunk is fejlődött egy év alatt és pedig bizonyára annyit, hogy azzal a kis széntermelési többlet lépést nem tarthatott Mutatja különösen ezt a statisztika­ 13. 1909-ben ugyanis 27,800.000 métermázsa szenet, 1911-ben 30,800.000 métermázsa szenet importáltunk, 1909-ben 55.7 millió, 1911-ben 58 4 millió értékben. — Wekerle ezen akart segíteni, hogy minél több szén jusson az ipar részére, az államvasutak szénszükségletét az állami szénbányákból akarta ellátni, amellett árszabályozó hatással akart lenni és egyes vidékek szocziális és kulturális fejlődését akarta elősegíteni. Wekerlében körülbelül az ér­lelte meg az állami szénakczió ideáját, hogy a Máv. 1907-ben, a nagy széninség idején csak a leg­nagyobb nehézségek árán tudott hozzájutni a drága osztrák, porosz meg angol aténheg. Wekerle­­ MAGYAR­ORSZAG biudapest, 1913. csütörtök, február 6. Budapest, február 5. Az ágostai evangélikusok a kormány ellen, A «Pol. Hir » jelenti: A magyarországi ág. hitv. evang. egyháznak dr. báró Prónay Dezső és dr. Bal­tik Frigyes püspök elnöketével meg­tartott legutóbbi egyetemes közgyűlésének most megjelent jegyzőkönyv© szerint az egyetemes k­ö­z­­gyülés kijelentette, hogy az újonnan felállított hajdudoroghi gör. kath. püspökség teljes deflá­­cziójának az állampénztárból kirendelt fedezését a vallásfelekezetek egyenlőségét mega­lapító 1818. évi XX. tcz. szelemébe ütközőnek tartja. Épp ezér­t az egyetemes közgyűlés nem járult hozzá ahhoz az indítványhoz, hogy ebbe az al kalombók a kormánytól­ kérj© az evangélikus püspökök ré­szére szükséges fizetésemelést, annál kevés­bbé, mert a törvénybe ütköző kor mlg in­tézk­edésekből kifolyólag saját egyháza javára anyagi e­l­őt kö­vetelni nem akar. Kimondó­­­a egyúttal, hogy az új görög kathiolikus püspökségnek akarni pénzen való felállítása és fentartása, a felek­ezetközi vi­­szonossá­got is érintő sérelem és ennek orvoslása végett átír a protestáns közös bizottsághoz. további czélja volt kiszorítani a külföldi szenet, még az angol szenet is, melyet haditengerészetünk igényel, mert a komlói szén, amiből kísérletkép­pen 10.000 tonnát használt föl haditengerésze­tünk, pompásan bevált. Mellesleg jegyzem meg, hogy — mivel éppen a szállítás útjába esik — a dalmát vasutakat is komlói szénnel akartuk táplálni. Hogy a haditengerészetnek magyar szénnel való ellátása mit jelentett volna a közös ügyes költségek visszatérülése szempontjá­ból, azt hosszasabban felesleges is fejtegetni. — A petrozsényi bányával, ahol 400—500 millió tonna, kitűnő 6000 kalóriát meghaladó szenünk van,­­­ekerl© a zsilvölgyi bányák drága szénáraira akart nivellálólag hatni. .A bozsovicsi bányával is ez volt a czélja, mert Wekerlének további szándéka az volt, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain létesít majd állami szénbányákat, hogy az ország minden vidékét elláthassa olcsó szénnel. Kevés bányával ezt elérni nem lehet, mert ez esetben a szállítás megdrágítaná ezt. A vrdniki bányát inkább állam­politikai szempontból vettük meg, mert tudtuk, hogy nem sokat ér, mint a­hogy általában nem sokat ér a horvát szén. Mindenféle bányaüzem rengeteg beruházást igé­nyel, különösen az első években. Az állami bá­nyákban kissé mélyebben fekszik a tiszta szénréteg és így egyelőre csak fúrni és feltárni kell. Ma is már elég szép eredményt mutat fe­ az új szén­­bányaüzem, de ez még mindig nem az a jó szén, amelyet később hozhatnak majd felszínre. Ennek időpontja attól függ, hogy minő energiával látnak hozzá az üzem intenzív kihasználásához. Ha persze oly e­nergiátlanul, oly lanyhán kezelik a szén­bányákat, amint az az utolsó hónapokban s álta­lában a mai rezsim alatt történt, akkor persze vagy csak nagyon későn, vagy sose lesz egészséges vállalkozás az állam szénakc­iója. 1910-ben 5 mil­lió koronába került a termelés és 3,3 millió szenet hozott felszínre, de 2179 millió ráfizetéssel járt. Ez a deficzit nem lehet ok arra, hogy lekicsinyel­jük az akczió horderejét és fontosságát. Ezt a defi­­c­itet a beruházások okozzák, amelyek az állami üzem mai állapotában természetesen máris akko­rák, mint egy másik már intenzív üzemmel bíró magánbányánál. De hiszen ezeket a befektetéseket csak egyszer kell eszközölni és nem évenként. A defic­it mindig kisebb és kisebb lesz abban a mér­tékben, amelyben az üzem bővül és abban a mér­tékben, amelyben jobb és jobb minőségű szenet hoznak a felszínre, 3 és fél millió mm. szén nem fedezheti a rezsit. Hiszen hogy csak egyet em­lítsek, a személyzeti kiadások ma is akkorák, mintha az üzem ma­ jó szenet produkálna. Gépeket sem kell minden évben beszerezni, meg az épü­leteket sem évenként újból felépíteni. ~ - .............. 1 - — - |-| KÜLFÖLD. A kínai kormány tanácsadói. Pekingiből je­lentik: Közvetlen a kö­lcsön-szerződés aláírása előtt a franczia követ közölte a kínaiakkal, hogy nem adhatja beleegyezését a kölcsönhöz, hacsak a kínai kormány összes idegen tanácsadói nem sem­leges országok polgárai sorából választatnak, vagy pedig nem alattvalói a h** lm tatom egyikének, vagy másikának. Ebben az esetben a három állás egyikét franczia embernek kellene megkapnia. Ez a teljesen váratlan lépés kormánykörökben a leg­nagyobb aggodalmakra ad okot. A kínaiak ezt az új kifogást kedvezőtlen színben látják. A franczia követ kifogása Rump német alattvaló ellen irá­nyul, akit a számvevő kamara tanácsadójává ne­veztek ki, amire általános felfog­ás szerint rend­kívül alkalmas. Kima Rumpnak a tervezett kölcsön revizorává való kinevezését saját inicrnatívájából javasolta. Ez már hetek óta ismeretes és jelöltségét a bank­cso­port tárgyalásai folyamán ismerték és helyesel­ték. Ezért lehetetlennek tartják, hogy a franczia követ erről már hetek óta ne tudott volna. A kínai kormány, mint mondják, hajlandó Ferguzon hol­landi embert, aki ez idő szerint a tengerforgalmi vámkezelőségnél van alkalmazva, kinevezni, de nem akarja ezt javaslatba hozni, mert Rump mellő­zése a német birodalom tekintélyének indokolatlan csökkentését jelentené. Harmadik tanácsadónak Ronsi olasz ember neveztetett ki. A hat hata­lom követei tegnap összeültek, de nem sikerült megegyezésre jutni. A kínai kormány bízott benne, hogy február 8-ika előtt megkapja az előleget Attól lehet tartani, hogy a katonák, akik agoldot nem kaptak, lázongani fognak. Tegnap tényleg nagyobbszámú katona fosztogatásokba kezdett, de legtöbbjüket leturtogtatták és azonnal kivégezték.

Next