Magyarország, 1914. október (21. évfolyam, 246-276. szám)
1914-10-04 / 249. szám
A fővárosi kerületek háborús mozgalma A terézvárosi segélyakció Még a háború elején ragyogó szervezetek- ben vonult fel a főváros kerületeinek jótékonysága. Közöttük ma lelkességben, akcióban s az elért óriási eredményekben Terézváros polgárságának jótékonysági szervezete különösen kitüntette magát. A szegényeknek és a hadbavonultak családtagjainak segítése talán az egész fővárosban nincs úgy megalapozva, mint ebben a kerületben. Alig hogy a háború kitört, megalakult a Terézvárosi Segélyalap, melynek törzskarát a Központi Demokrata Kör és a Terézvárosi Kaszinó tagjai, valamint pártkülönbség nélkül a kerület választópolgárai és úrinői alkotják. ■ " De már a segélyalap megalakulása előttgyönyörűen indult útjára a Terézváros jótékonysága, amidőn ■— mint azt annak idején megírtuk — életrevalósághoz segítette az aszszonyok katonakórházát, a Charitas Poliklinikáin. Az egész eszme megteremtője VázsonyiVilmosné volt, aki annak idején is már Hetek óta betegen feküdt a Herczel-szanatóriumban s a betegek világából irányította fáradhatatlan buzgalommal a nagyszabású első akciót. Méltó segítő társa volt neki a lelkes munkában Bischitz Matild, ald sok-sok utánjárással a kerület nagykereskedőinek segítésével valóra váltotta Váresányiné tervét. Csak ezután alakult meg a Terézvárosi Segélyalap, mely legelsősorban pénzgyűjtéssel kezdte meg áldásos munkáját. A kerületnagyiparosai, vállalkozói, kereskedői tömegesen jelentkeztek az adakozásra, ugyannyira, hogy ma, — midőn már óriási számú nyomort, éhező gyomrot csillapitottak le, — még ötvenötezer korona készpénzvagyonnal rendelkezik az alap. " A Terézvárosi Segélyalap jótékonysági munkájában együttműködik a VI. kerületi elöljárósággal, ahol Kovács Ernő dr., gyógyszerész, fővárosi bizottsági tag végzi a pénztár ügyeit. A segélyért folyamodókat Kallós István, a Demokrata Kör titkára irányítja oda s különben is az egész ügy lelkes és agilis szervezése az ő fáradhatatlan, ügybuzgó munkájának az eredménye. Tíz napközi otthont is tartanak: fenn otthontalan, magukra maradt gyermekek számára s azonkívül támogatják a VI. kerületi hatósági népkonyhát. De nemcsak a szegényekre és az itthonmaradottakra terjeszti ki segítését a Terézvárosi Segélyalap, hanem gondolt a háború folytán nyomorba jutott iparosokra és kereskedőkre is. És, hogy adományszínezete ne legyen a segítésüknek, ezeknek a helyzetén úgy segít, hogy nagyobb kölcsönöket bocsát rendelkezésükre, amelyeknek visszafizetésére természetesen nem számít a Segélyalap. Alapos és komoly munkára vall az is, hogy nemcsak a momentám nyomor enyhítésére törekszik ez a jótékonysági szervezet, hanem gondol a közelgő tél borzalmas nyomorúságára. Óriási szénkészletet halmozott fel s abból november hó elsejétől kezdve egész télen át ingyenesen fogja ellátni az ínségesek szénszükségletét. A szervezet hölgy bizottságának elnöke Vázsonyi Vilmosné . indítványára a Demokrata Körben egy varróműhelyt állítottak fel, ahol a bizottság élén egy előkelő női gárda felügyelete mellett kétezer 4—12 éves apróságnak készítettek téli ruhácskákat. Mintegy ezerkétszáz télikabát és kilencszáz ruhácska készült ebben a műhelyben s hogy jótékonyságukat fokozzák, a hölgyek csak a felügyeletet vállalták, míg a munkás kéréset nélküli szabóknak és varrónőknek adták ki. Halasyné Tnátrukciója mellett egész sereg tanítónő szabta ki a ruhácskákat, melyeket aztán odaadtak varrásra a x., mozgó munkásoknak. Kabátonként 2 koronát, sapkákért egyenként 30 fillért fizettek s igy heteken keresztül mintegy százötven kenyér, nélkül maradt férfit és nőt láttak el keresettel. Most, hogy elkészült az apróság téli szükséglete, természetesen ezt a műhelyt továbbra már nem tartja fenn a Segélyalap, de egy újabb ötlettel gondolt arra, hogy a kerület szegény munkásai és munkásnői ne veszítsék el a kereső lehetőséget. A bizottság kimondotta, hogy a műhely helyébe katonai munkaközvetítőt ölíít fel és nyomban érintkezésbe lépett a katonai kincstár szállítójával, aki a Segitőalap rendelkezésére bocsát kiszabott katonaköpenyegeket, ruhákat és fehérneryeket. A Segítőalap bizottsága azután ezeket a ruhadarabokat megvarrásra pártfogoltjainak adja ki s módjában áll előnyösebb munkadijakat fizetni, mint a többi katonai vállalkozók. A Központi Demokrata Kör Helyiségei mostanság egész hadiállapotban állanak. Négy gyönyörű teremben vezetik a katonai ruhavállalat nagyszabású adminisztrációját a bizottság hölgyei. Az egyik teremben a könyvelés komplikált munkája folyik s az otromba rubrikákba rózsás ujjak vezetik bele a száraz üzleti számokat. A szomszédos helyiségben húsz varrógép zakatol, azok a nyomorultak dolgoznak itt, akiknek még a kenyérkereső eszközük is elfogyott a nagy ínségben. A sarokszobában se szeri, se száma a felhalmozott, kiszabott ruhacsomóknak, amelyek várják máig a munkások dologtalanságra kényszerített szorgos kezeit. Egy egész, pompás, nagyszerű vállalkozás benyomását teszi a hölgybizottsából alakult katonai munkaközvetítő, ahol a legderekabb és a legcéltudatosabb komoly üzletasszony: Vázsonyi Vilmosné. Havrad & Budapest, 1914. vasárnap, október & WVWWkWWV.WWAV,VAM.VWAVk^ Szökés az orosz fogságtól Nagyvárad, október 3. Egy nagyváradi kereskedő, aki mint népfelkelő előbb a déli, később pedig az északi harctéren küzdött és orosz fogságba jutott, a következő érdekes levelet írta haza bátyjának: '«Kedves Jenő bátyám! Ma kaptam meg két leveledet augusztus 26. és 31. dátummal. Mióta délről eljöttünk, azóta egyáltalán nem kaptam e két levélen kívül egyebet. Édes bátyám, amit eddig eltitkoltam előttetek, ime most leírom, mert most már a magyar határon belül vagyok s Isten segedelmével többé nem éljük keresztül azt, amit eddig. Nincs olyan merész rémdrámaira, kinek a fantáziája ki merné gondolni, amit keresztüléltünk s ha mindazt egy regénybe foglalná valaki, az íróját őrültnek nyilvánítanák. Galíciába érkezve, azt írtam neked, hogy talán harcba mi nem is megyünk, pedig akkor már a batalionunk tűzvonatba volt fejlődve. A vonatról leszállva, dél fél 12-től egyfolytában masíroztunk reggeli három óráig. A dekkungiek már előre el volt készítve. Ekkor a reggeli szürkületben tűzvonalba fejlődtünk s igy .Öt óra tájban megkezdtük atüzelést. Hogy mi az, amikor két ellenség egymástól pár száz lépésnyire pusztítja egymást, azt igazán nem tudom leírni. Szombat délelőtt, 11 órától hétfő estig tartott a harc. Szombaton nem történt semmi hajóm, de vasárnap délután három óra felé, a mi szárnyunknak vissza kellett vonulni s ekkor engem és még két magyar katonát az oroszok elfogtak, tejjelre egy erdő mellett volt a tábor s hármunk mellé két orosz katonát adtak vigyázni. Nekünk fegyverünk nem volt. Magyarul készülhettünk, mert azok nem értették és ezért összebeszéltünk, hogy alkalmas pillanatban megfojtjuk az ötjeinket. Vigyáznunk kellett, hogy támadásunk biztos legyen, mert ha lármával történik, a többiek észreveszik s akkor rögtön végünk van. Éjjel két óra tájban lehetett. Őreink a földön feküdtek, de nem aludtak. Odaszóltam társaimnak: — Fiuk, álljunk fel s táncoljunk, mintha fáznánk s hajdan a jólt,, vesszik rájuk magunkat, torkon lógni, hogy, kiabálni ne tudjanak! F-------------------------—————------------------------- Bátrak voltunk, mert nem volt mit veszistenünk. Körülbelül negyedóráig állottunk, amikor az egyik őr pipát vett ki. Én gyufát vettem elő s letérdeltem mellé, hogy rágyújtson. Meggyújtottam a gyufát s odatartottam, hogy rágyújtson. Mikor szívta, gyorsan torkon ragadtam, rátérdeltem atorkára, a másik fiú hasonlóképpen a másikéra. Míg mi ketten ezeket fojtogattuk, a harmadik egy orosz fegyverrel leszúrta mind a kettő. Mindez egy perc alatt történt. Ezután egy szakadékok helyen, ahol sűrű bokrok voltak, bementünk az erdőbe s elrejtőztünk. Hogy mi lesz velünk, nem tudtuk, megmenekülünk-e, vagy ismét elfognak, a jövő titka volt. Virradatkor ismét megszólaltak a fegyverek. Rejtekhelyünket nem mertük elhagyni, mert féltünk, hogy elfognak. Délelőtt tíz óra tájban végre magyar huszárokat vettünk észre. Fölordítottunk örömünkben. A huszárok elmondták, hogy az oroszokat csapataink visszaverték, tehát meg voltunk mentve...». A kertünk napos sarkában egy legelevesztett orgonabokor napok óta virágban pompázik. Halvány lila fürtü virágai olyanformán hatnak, mint amikor a nagymama-sorban levő anyámasszony édes titkot vall be az urának. Az a bájos lilavirág a kopár ágakon olyan különös látvány. Majdnem olyan meglepetés, mint az a másik, az édes titok. De az idei ősz nem fukar a meglepetésekben. A korai hidege, gyakori változásai, hol téli széllel, hol nyári viharral, menydörgéssel bélelt időjárása, mind arra vallanak, hogy a természetben a nagy változások csakúgy napirenden vannak, mint künn a nagy világban. Ott is most folyik egy évszázadokra szóló isátalakulás, irtózatos dörgés, harci zaj,team-e bérélet oltása közepette. Újjászületése lesz a világnak. A természeté csöndben, az emberiségé borzalmas megrázkódi,tatás révén. Mi itt, a szabad természet ölében,, csak az időváltozásokat észleljük, a nagyvilági csak annyiban érdekel, hogy ez a föld, a magyar föld magyar maradjon minden áron. " Különösen hangoztatom, hogy minden áron, mert mi itt — a falun — semmit sem tartunk drágának, ha a magyar, föld, a haza sorsának biztossága kívánja. Az életünk lehet jobb, rosszabb, de a hazai rög a miénk, most és a jövőben és minden áron! Nem foglalkozunk a háborúval, mert hitünk és meggyőződésünk, hogy ez a háború a mi épségünk, a mi jóvoltunk érdekében folyik s a megszerzett áldozatért kamatostul megfizet a gondoktól megszabadított haza. A nagy világ dolgai helyett a mi apró ügyeinkkel bajlódunk. Ápoljuk a sebesültjeinket, akik bizony számosan vannak, de talán soha annyi szeretetben, önfeláldozó gondoskodásban nem volt részük, mint most. Szinte egy test, egy érző lélek ez a népes község. Egy szív dobbanása rezegte valamennyiben a jótékonykodás nemes érzését. Mindnyája adakozik, valamennyi ápolni akar, beteget követel vagy legalább lábbadozót. A kapuk előtt, az ablakoknál lesik az ideodatipegő fiukat és boldog, aki elfoghat egyet ebédre, vacsorára, vagy uzsonnára — ha különben nem jutott állandó lakóhoz. Egy sem idevaló, mindnyája más vidéki s olyan csodamódon otthon érzik magukat. A vér nem válik vízzé. Ez az igazság s a magyar minden magyar háznál otthon van. Ezek a fiuk ,is. Még a nemzetiségiek is (akad néhány ilyen is) sóhajtva válnak meg tőlünk. Az a 60—70 sebesült katona, akik közt’ bélik kerjillek, egészen új világot varázsoltak ide. Sokat megértettünk, amiről azelőtt fogalmunk sem volt és teljesen megnyugodtunk, mert hála Istennek, csupa olyan jó fiút kap- tunk, akik csak testileg sérültek meg : a lelkük, a szívük melegen, forrón vágyott vissza,vas ellenség elé,, a leszámolásra... -