Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-17 / 76. szám

Törökország­­ A Dardanellák ostroma Hét hadihajó megsérült Konstantinápoly, március 16. Biztos információk szerint hét nagy hajója sérült meg az angol—francia hajórajnak a Dardanellák bombázása közben. Az Agamem­­nont javítás céljából Máltába várják. A Jean Bart francia páncéloshajó javítási munkálatai előreláthatólag májusban készülnek el. A se­besültek és halottak száma sokkal nagyobb, mint hivatalosan jelentették. Egyedül a Ka­nada kórházhajón 300 sebesültet hoztak Epi­­ruszba. Február 18-án kezdték az ostromot Frankfurt, március 16. ■ (Saját tudósítónktól.) Londonból jelentik: A Daily Telegraph-nak táviratozza tudósítója Mytileneből: Ma látogatást tettünk a Triumph csatahajón, amely tizenhét ízben lépett akció­ba, összesen 2000 lövést adott le és magát is 1s lövés érte, amelyek azonban nem okoztak kárt benne. A hajó tisztjei közölték, hogy a Dar­danellák külső erődjeinek bombázása február 18-án kezdődött; március 1-én a Triumph azt a parancsot kapta, hogy kezdje meg a táma­dást az Albion­nal együtt a Dardanus erőd ellen. Mindkét hajóra 15 centiméteres tarackok­ból tüzeltek az erődből, a Triu­mph-ot három lövés találta. Egy gránát egy forgótorony csú­csát találta és az ott lévő legénységből egyet megölt. Egy tiszt megsebesült. Egy másik grá­­nát átfúrta a parancsnok kabinját. Beszüntették a bombázásit?) Bécs, március 16. A Reichspost jelenti Berlinből. A Lokalan­zeiger jelentése szerint az ellenséges flotta a daradanellai erődök bombázását beszüntette, mert a török ütegek súlyos sérüléseket ejtettek a hadihajókon. Páncélos gépkocsik a partvidéken Athén, március 16. Ideérkezett hírek szerint a Dardanellák erődeinek ágyútüzelését páncélos autók ágyúi is !— És? — És elrabolni magukat. (S ekkor furcsán, gúnyosan nevetett Sz.) erősitik. A törökök több üteg ilyen páncélos autót helyeztek el a partvidéken. Oroszország és a Dardanellák Pétervár, március 16. (Rómán át.; A Ruszkoje Sztovo írja: Egy oly hatalmas állam, mint Oroszország, nem tűrheti, hogy függő viszonyban legyen a törökökkel és közvetve a németekkel. Ezért kell megoldani a Dardanellák kérdé­sét. De eltekintve a Márvány-tengeren való szabad hajózás szükségétől, tűrhetetlen álla­pot Oroszországra nézve az a veszély is, amely a fekete-tengeri kikötőt állandóan fe­nyegeti a török flotta részéről. Meg kell te­hát szüntetni nemcsak a németek befolyá­sát a Dardanellákon, hanem magát a tö­rök uralmat is. Magától értetődik, hogy ennek megvaló­sítása nem történhetik anélkül, hogy tért fog­laljunk a Márvány-tenger mentén. Hogy ez mily formában fog megtörténni, ma még nem lehet meghatározni. Sir, Edward Grey is vo­nakodott eddig erről a formáról nyilatkozni, de mindenesetre fontos, hogy szövetségeseink elismerték a Dardanellákra vonatkozó jogos érdekeinket. A francia hajók tevékenysége Athén, március 16. A francia hajók a Szultán Káleh erődöt lőtték. Egy mithylénei távirat azt is tudja, hogy az erődben a kaszárnyát lángba borítot­ták. Ezt maguk a franciák cáfolják meg. A Bouvet cirkáló gránátjai a kavaki hídra estek. A bulairi erődök bombázása Szófia, március 16. Az Utro dedeagacsi tudósítója jelenti, hogy a szövetséges flotta hajói a bulairi erődök lövetését folytatták teljes erővel. Az eredmény­ről semmit sem tudnak. A beérkezett jelenté­sek csak annyit mondanak, hogy a tüzelés rendkívül heves és sűrű. A fekete-tengeri orosz flotta Róma, március 16. Pétervárról jelentik. Eberhard orosz ad­mirális és az orosz Fekete-tengeri flotta többi parancsnokai lázasan dolgoznak azon, hogy a Fekete-tengeri flotta technikai harckészségét és főleg a hajók sebességét és akcióképességét tökéletesítsék. Ezen a téren a flottában még nagy hiányok vannak. A munkálatok azért folynak angol tengerésztisztek segítségével, hogy az orosz Fekete-tengeri flotta rövid időn belül olyan állapotba kerüljön, hogy képes legyen egyfelől Konstantinápolyt blokálni, másfelől ellensúlyozni a Goebent, Hamichét és Breslaut. E munka eredményei csak később fognak mutatkozni. (Pol. Hir.) * * * Számos emlékkönyv őrizte a városkában Szindbád nevét, bár mindig rövid időre tűnt fel zöld kalapja a sötét, fedett híd előtt, ahol zsebredugott kézzel várta a nőket. Halottaiból feltámadva, gyakran felkereste a szenvedélyes nők városát, ahol a férfiakkal a pincéket lá­togatta meg és nevét épp oly vidáman kanya­­rította a pincefalra, mint az emlékkönyvbe. A színházban és étteremben a nők háta mögé ült és ígérte, hogy másnap meglátogatja őket, midőn egyedül lesznek odahaza. A vállakhoz és a nyakakhoz beszélt és a ruhafodrok között sohasem tévedt el keze. Meghalni hívta a nőket vagy elszökni, át a határon ... És most, amint alkonyattal újra látta őket a régi híd tájékán, ahonnan a kis cukrászbolt kivilágított sárga függönyei, a behavazott háztetők alatt, szinte úgy ragyogtak, mint a bábszínházban a kis kastélyok, a mély meghatottságot érzett ki­hűlt, öreg szivében. A közelgő nők kis cipőjének kopogásában régi boldog órák, tüneményes napok emléke surrant a Szindbád szívébe, mint fészkébe búvik a fecske. Szenvedélyes szavak, sóhaj­tások, kiáltások jutottak eszébe, amelyek egy­kor e lezárt női ajkakat elhagyták; kézm­oz­dulatok, csókok, amelyekkel lekötelezték. És valahogyan úgy látta az arcokat most is maga előtt, mint a régi pásztorórán a temetőben,­­ vagy a bükkfás hegyoldalban, a karácsonyfa­­ alatt, vagy a téli növényekkel megrakott ve­randán. Mintha megmerevítitek a női arcok, — akkor régen, — a szemek, a szájak, hogy azóta életükben mindig csak egyet tudnak ki­fejezni : a szerelmet. Szindbád láthatalanul álldogált a híd osz­lopánál, és engedte elmenni maga mellett a nőket, holott máskor e helyen gyorsan kar­mantyújukba szokta dugni a kezét, vagy a hó­nuk alá. És a kis fülek szinte elpirultak a szenvedélyes szavak árjától. Most elmentek ők a téli alkonyatban. Az aranymivesné, akinek nagy szemében odaadás és csábítás fénytért; a papírkereskedőné, aki egy régi kedveséről tett vallomást és önfelál­dozó szerelmében azzal mulattatta Szindbádot, hogy minden titkát rábízta; az álmodozó ta­nítónő, aki a legboldogabb délutánokon a lé­lek halhatalanságáról, teozófiáról locsogott Szindbád fülébe ; a zongoraművésznő, aki a búcsú pillanatában, szinte a küszöbön engedett Szindbád óhajtásának; Irma, aki szép, asz­­szonytestvéréről beszélt álmodozó megfigyelése­­­­ket; Janka, Johanna, aki szánkán szökött a szomszéd városkába s ott öngyilkosságot akart elkövetni ; Aranka, aki gazdagságára hivat­kozott és gondtalan jövőt igér­t szerelmesének; Mária, aki a húsvéti gyónásra gondolt... « Lélia, aki csupán azért könyörgött, hogy Szindbád még egyszer visszatérjen. Újra látta a régi arcokon a régi órákat a szellem a híd mellett, mintha már réges-régen le nem mosta volna a szappan és az idő a csókoknak nyomát. Vájjon mennyi mindent mondtak azóta más férfiaknak, más órákban, más szavak­ban? — ez nem jutott a halott eszébe, mindig csak a bókokra gondolt ő is, mint egy vén kisasszony, amelyet hajdanában e nőktől hal­lott, szivébe zárt és soha el nem felejtett. * * * Utolsónak a matematikai tanárnő ment át a hídon, akit nyílt, nyugodt észjárása miatt általában, tiszteltek a városkában. Mindig hi­degvíz illata volt az arcának és a zárt derék felett fehér gallérka volt a nyakán. Szindbád ekkor előlépett a sötétből: — Emlékszik rám? A tanárnő hosszan, meglepetten Szind­­bádra nézett. Halkan mosolygott, mint a kora­­tavasz-esti ábrándozás, midőn a későbbi fehér virágok lenge fátyolként ereszkednek az alma­fákra. — Emlékszem, — felelt és hosszasan meg­szorította Szindbád kezét. — Azt mondta, hogy én vagyok Pauszt doktor női alakban. S azóta gyakran gondolok a doktorra. Krúdy Gyula. IttA GYAKORSZAB Budapest, 1915. szerda, március 17. A szárazföldi akció Köln, március 16.­­ Athénből táviratozzák a Kölnische Zei­tung- nak. Az angol-francia flotta ostromát a Dardanellák ellen szárazföldi akcióval támo­gatják. Egy teljes expedíciós hadtesten kívül, amely a Dardanellák elé érkezett, még egy egész hadtest áll készen a behajózásra hír sze­rint Algírban, de egy más verzió szerint Tou­­lonban. Az egész szárazföldi haderőt százezer emberre lehet becsülni. A terv az, hogy az an­gol és a francia szárazföldi csapatokkal egy­idejűleg az oroszok is nagy haderőt fognak partraszállítani a Boszporusban. Angol próbálkozás Bulgáriában Berlin, március 16. (Saját tudósítónktól.) A Lokalanzeiger je­lenti Szófiából: Sir Edward Grey megbízta a szófiai angol követet, hogy intézzen sürgős felszólítást Bulgáriához, hogy vegyen részt az entente akciójában a Dardanelláknál. Illetékes körökben azonban nyomatékosan hangsúlyoz­zák, hogy ez a nyomás teljesen eredménytelen marad. Orosz kudarc a Kaukázusban Konstantinápoly, március 16. A kaukázusi harctéren az oroszok az utóbbi napokban többször megkísérelték, hogy, Artvin környékén újra offenzívába lépjenek. Artvintól nyilasra való előretöréseiket vissza­verték, miközben az oroszok több mint százöt­ven halottat és sebesültet — köztük egy tisztet ■— hagytak hátra. A török tartalékosok behívása Róma, március 16. Az olaszországi török konzulátusok hir­detményt tesznek közzé, melyben azonnali be­vonulásra hívják be mindazokat a tartalékok

Next