Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-23 / 82. szám

Budapest, 1915. kedd, március 23. MAGYARORSZÁG szem­közt előszobát. Akkora lyukat sza­kított, hogy egy felnőtt ember bátran átsétál­hatott volna rajta. Az utcán halomban hevert a törmelék, s­ udvarunkon a falakból ki­szaggatott kövek és tégladarabok, ablakcserép meg zsindely halmaza hevert. A földszint és az első emelet raktárhelyiségeinek minden ablaka bezúzódott. Hat óriási bomba esett a házunk hátsóbb részébe. Képzelje el, kedves barátnőm, hogy mi csak egy lépésnyire szo­rongtunk ezeknek a bombáknak a lecsapó­­helyétől.­­ Másnap reggel nyolc és kilenc óra kö­zött újra kezdődött,­­ ha nem is olyan he­vesem és mégis nagyobb volt a pusztulás, mint éjszaka. Kedden aztán négyezer em­ber menekült Reimsből, közöttük olyan jóbarátaink is, akiknek mindenük le­égett, még a kertjük fáj is. Tizennégy pusz­tító tűzvész támadt a vasárnapról hétfőre vir­radó éjszakán. Azóta Reims igazán kihalt és szomorú: valósággal a holtak városa, a bol­tok, amiknek forgalma utóbb egy kicsit már megindult, megint csukottak s az ember alig tudja beszerezni a legszükségesebbet. Egy pillanatra az ötlött agyamba, hogy­ magam is elutazom, de az uram azt mondotta: — Most már, hogy keresztül estél a tűz­keresztségen, hidd el, — nem volna érdemes ! Pedig derék polgártársaink is, akik ve­lünk szenvedték át ezt az éjszakát, mondják, hogy ilyen még nem volt, ilyet még nem értek. Mert másszor legfeljebb három óra hosszat tartott a bombázás és akkor is meg­szakításokkal, ezúttal azonban szakadatlanul tartott a tűz és az egész várost ellep­ték az ágyúk golyói. Mi már most vég­ítélet nélkül is tudjuk, hogy­­ mi a pokol, amelyekkel, éppen mint az ellenség, mi is rendelkezünk, tudnak szabadon mozogni a hegyeken. Az Ossoviec körüli harcokról szóló je­lentés így hangzik: — A németeknek sikerült az erődök­höz több üteget közelebb hozni, aminek az a célja, hogy azokat eredményesebben bom­bázhassák. Az erődök tüzérsége több ízben sike­resen lőtt egy ellenséges trainoszlopot, a­mely óriási automobilokból állott. Ezek a német nehéz ütegek számára szállítják a szükséges muníciót. Prasznysznál csak tü­zérharcok folynak, a gyalogság nem is vesz részt a harcokban. Megállapították, hogy a Bzura-mentén, különösen éjjelenként a né­met pozíciókban igen nagyarányú mozgás észlelhető. ,Valószínű, hogy itt igen heves tüzérségi akciót készítenek elő a németek. A kárpáti küzdelem ÍLír Bécs, március, 12* A Morgen haditudósítója ezt jelenti lapjának: Pompás tavaszi időben a Kárpá­tokban harc­ támadt, amely a leghevesebb a háború kezdete óta vívott csaták közül. Tartamáról és a döntésről most még nem lehet ítéletet mondani, de hazánk büszke­séggel­­és bizalommal tekinthet katonáira. - \f:«r u j 'kh­Az orosz harctérről Hiijer jelentése Hivatalos jelentés. (Kiadatott március 21-én este.) A Kárpátokban tegnap az uzsoki szoros és a Konieczna-nyereg között lévő arcvona­lon heves harcokra került a sor. Már e hó 20-ára virradó éjjelen megkísérelték ellen­séges osztagok, hogy meglepetésszerű elő­nyomulással egyes támaszpontjainkat elfog­lalják. Mindenütt nagy veszteségükkel vertük vissza őket. A reggeli órákban az orosz támadások nagyobb arányokban megismét­lődtek ; a kifejlődő harcok egyes szaka­szokban egész napon át tartottak. A San melletti Smolniknál és az Alsópagonynál lévő állásaink ellen előnyomult orosz erő­ket az est beálltáig visszavertük. 1070 embert elfogtunk. A többi arcvonalon semmi lényeges esemény nem történt. Slöfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Orosz hivatalos jelentés Kopenhága, március 22. (A Magyarország eredeti távirata.) A legutóbb kiadott hivatalos orosz jelentés, amely a kárpáti harcokról és az Ossoviec körüli harcokról külön tesz említést, be­ismeri, hogy mind a két helyen „rendkívül nehéz“ helyzetbe jutottak az orosz csapa­tok. A kárpáti harcokról szóló jelentés többi között így hangzik: — A Kárpátokban tartó operációkat csak a legnagyobb erőfeszítés árán lehet fenntartani. A hó és részben az olvadás úgyszólván minden mozdulatot megakadá­lyoz. Egyes helyeken csak egyes sorban le­het a terepviszonyok miatt járni, de ez kü­lön veszedelemmel jár, mert ilyen esetek­ben csapataink mindig sokat szenvednek az ellenség, tüzelésétől. Csak a sky-csapaton­. A Dardanellák ostroma A támadó flotta kudarca Konstantinápoly, március 22. (Megkésve érkezett.) A Wolf­­-ügynökség külön tudósítója a Dardanellákról az e hó 18-iki harcról a kö­­vetkezőket írja: A szövetségesek kísérlete a Dardanellá­kon való átkelésre tetőpontját érte el a már­cius 18-iki hét óra hosszáig tartó tüzérházb­­­an, amelyben a török erődök legénysége csodálatos­ hősiességgel állotta a golyó­záport. A levegőt egészen besötétítették­ a felrobbanó lövedékek, a robbanástól felka­­vart földtömegek és a lőporfüst. A föld több mértföldnyi távolságban megremegett. A szövetségesek délben fél 12 órakor befutot­tak a Dardanellákba és lövegeiket Csanak Kaleh városba röpítették. Egyelőre négy francia és öt angol hajó vett részt az ütkö­zetben. A laptudósítók helye előbb a régi Sul­­tanne-kastély mellett lévő Csimelik-erődnél, majd, amikor a golyózápor onnan elűzte őket, a városon kívül egy dombon volt. Amikor a laptudósítók elhagyták a figyelő­­tornyot, közvetlen közelükben két gránát pukkadt szét. Ugyanakkor a lövedékek mind sűrűbben zúdultak a városra, felka­varták a kövezetét, sűrű füstbe hurkolták az egész környéket, a cél előtt leesett lövedé­kek pedig víztölcséreket kavartak fel. Dél­ben fél 1 órakor a tűz tetőpontját érte el. Ekkor a tüzelés a Csimenlik- és Hamidie­­erődökre, valamint a kör­ülöttük lévő meg­erősített helyekre összpontosult. A modern hajótüzérség hatalmas harca az erős­ parti erődök ellen érdekes, megrázó látvány volt. Egy óra után a harc heve lassan kint enge­dett, de röviddel utóbb ismét annyira fo­kozódott, hogy az erődök időnként teljesen eltűntek a füstben. Két óra után a szövetsé­gesek megváltoztatták taktikájukat, ameny­­nyiben egyes ütegeket bombáztak változó távolságból. A helyes távolság keresése ne­héz problémának látszott. A gránátok vagy rövid távolságra a vízbe, vagy pedig túl­­messzire, Csanak Kaleh városba estek. Délután a bombázás 31­ órakor éppen tetőpontját érte el, amikor a Bouvet francia sorhajó léket kapott és sülyedni kezdett, míg elülső részével ég felé emelkedett. A török erődök legénysége hurrá­ kiáltásokban tört ki. Torpedónaszádok és más járművek siettek a sü­lyedő hajó segítségére, de csak kevés embert menthettek meg, mert a hajó egyrészt aknába ütközött, másrészt a víz felett teljes találatot kapott, minél fogva a legsúlyosabban megrongálódott és gyorsan sülyedt. Későbben látták a tudósítók, hogy egy brit hajót török lövedék elülső fedélze­tén talált. Letört árboccal igyekezett a Dar­danellák kijárata felé a hajó, ami nyilván a géprongálás következtében percről-percre nehezebb lett. Kevéssel azután egy másik brit hajó teljes erejű találatot kapott a fe­délzet közepén és szintén el kevettlág.gz?­. a harc színteréről. Délután 4 óra 45 perckor egy harmadik brit hajó is súlyosan megron­gált állapotban a török ütegek őrületes­ tü­zelése közben kénytelen volt elvonulni. A legsúlyosabb csapás volt a szövetségesekre, hogy a brit hajó kénytelen volt a török üte­gek­ tüzelőhatásán belül part felé futni és ott megállani. Teljes egy órán át megkísérlelték a szövetségesek, hogy ágyúikkal fedezzék a megsemmisítésnek kitett csatahajót, amíg azután nyolc teljes találat megpecsételte e fáradozások hiábavalóságát. Ezután újabb tíz perc következett a kis nős visszavonulási harcnak. Végül a hajók golyózápor közben eljutottak a Dardanellák kijáratához. Az erődök tüzelése nem szűnt meg, amíg az utolsó ellenséges Hajó el ne® tűnt a tűzvonalból. . t J Ez a csata első ízben hozta a szövetsé­é­gesek hajóit hosszabb időre a török ágyúk tűzvonalába. Az eredmény a török tüzérség lőbiztosságánál fogva rettenetes volt, míg az ellenség, holott megközelítően 2000 gra­á­nátot tüzelt el, egyetlen üteget sem tudott el­hallgattatni. A csata tényleges eredményéről már küldöttünk jelentést. A harc lefolyása a török legénység bizalmát erősen fokozta. Mindannyian bizalommal néznek az esemé­­nyek kifejlődése elé. Törökország háborúja Konstantinápoly helyzete Bukarest, március 22*­­ (Levélben érkezett.)’ (­­ (A Magyarország , eredeti tudósításai) A „Seara“-nak Konstantinápolyba küldött munkatársa hosszabb cikkben számol be tapasztalatairól. Mindenekelőtt megállapít­ja, hogy Konstantinápoly lakossága teljesen­ nyugodt, az idegességnek sehol semmi jele, s mindenki meg van győződve, hogy, az an­gol—francia flotta minden további erőskér­dése céltalan. Az élet a városban a legnor­­málisabb. A legfeltűnőbb az, hogy, az Aranyszarv-öbölből hiányzik az a sok száz vitorlás, amely oly, jellegzetessé tette azt. Ezeket a hajókat kövekkel és cementtel megrakva elvontatták, hogy a Dardanellák bejáratánál — ha szükség lesz rájuk -— a szorost elzárják. Katonai szakkörök közölt­­ék az újságíróval, hogy Konstantinápoly a vizen teljesen bevehetetlen. A város csak szárazföldről közelíthető meg.­ Ez azonban­ az ententere igen veszélyes vállalkozás volna, mert eltekintve attól, hogy az ázsiai­ partokon való csapatszállítás rendkívül neh­­hézségekkel járna, 300 ezer kitűnően fel­­fegyverzett török katonával találnák szem­ben magukat az entente csapatai. Bulgária sem nézné jó szemmel az angol—francia okupációt. Biztosnak tartják, hogy ez eset­­ben Bulgária is beavatkozik, de nem Török­ország ellen. Bulgária ez esetben ellensú­lyozná a szárazföldi orosz akciót. A török csapatok legyőzésére legalább fél millió emberre volna szüksége az ententenak, ennyit pedig nem küldhet oda. Az ellenség­nek egyetlen alkalmas útja lenne a csatárd­­­zsai vonal Drinápolyon át. Hadműveleteit azonban csakis Bulgária teljes beleegyezése-; , gf.terjeszthetné ki erre a területre. ’ 3

Next