Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)
1915-03-23 / 82. szám
Budapest, 1915. kedd, március 23. MAGYARORSZÁG szemközt előszobát. Akkora lyukat szakított, hogy egy felnőtt ember bátran átsétálhatott volna rajta. Az utcán halomban hevert a törmelék, s udvarunkon a falakból kiszaggatott kövek és tégladarabok, ablakcserép meg zsindely halmaza hevert. A földszint és az első emelet raktárhelyiségeinek minden ablaka bezúzódott. Hat óriási bomba esett a házunk hátsóbb részébe. Képzelje el, kedves barátnőm, hogy mi csak egy lépésnyire szorongtunk ezeknek a bombáknak a lecsapóhelyétől. Másnap reggel nyolc és kilenc óra között újra kezdődött, ha nem is olyan hevesem és mégis nagyobb volt a pusztulás, mint éjszaka. Kedden aztán négyezer ember menekült Reimsből, közöttük olyan jóbarátaink is, akiknek mindenük leégett, még a kertjük fáj is. Tizennégy pusztító tűzvész támadt a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán. Azóta Reims igazán kihalt és szomorú: valósággal a holtak városa, a boltok, amiknek forgalma utóbb egy kicsit már megindult, megint csukottak s az ember alig tudja beszerezni a legszükségesebbet. Egy pillanatra az ötlött agyamba, hogy magam is elutazom, de az uram azt mondotta: — Most már, hogy keresztül estél a tűzkeresztségen, hidd el, — nem volna érdemes ! Pedig derék polgártársaink is, akik velünk szenvedték át ezt az éjszakát, mondják, hogy ilyen még nem volt, ilyet még nem értek. Mert másszor legfeljebb három óra hosszat tartott a bombázás és akkor is megszakításokkal, ezúttal azonban szakadatlanul tartott a tűz és az egész várost ellepték az ágyúk golyói. Mi már most végítélet nélkül is tudjuk, hogy mi a pokol, amelyekkel, éppen mint az ellenség, mi is rendelkezünk, tudnak szabadon mozogni a hegyeken. Az Ossoviec körüli harcokról szóló jelentés így hangzik: — A németeknek sikerült az erődökhöz több üteget közelebb hozni, aminek az a célja, hogy azokat eredményesebben bombázhassák. Az erődök tüzérsége több ízben sikeresen lőtt egy ellenséges trainoszlopot, amely óriási automobilokból állott. Ezek a német nehéz ütegek számára szállítják a szükséges muníciót. Prasznysznál csak tüzérharcok folynak, a gyalogság nem is vesz részt a harcokban. Megállapították, hogy a Bzura-mentén, különösen éjjelenként a német pozíciókban igen nagyarányú mozgás észlelhető. ,Valószínű, hogy itt igen heves tüzérségi akciót készítenek elő a németek. A kárpáti küzdelem ÍLír Bécs, március, 12* A Morgen haditudósítója ezt jelenti lapjának: Pompás tavaszi időben a Kárpátokban harc támadt, amely a leghevesebb a háború kezdete óta vívott csaták közül. Tartamáról és a döntésről most még nem lehet ítéletet mondani, de hazánk büszkeséggelés bizalommal tekinthet katonáira. - \f:«r u j 'khAz orosz harctérről Hiijer jelentése Hivatalos jelentés. (Kiadatott március 21-én este.) A Kárpátokban tegnap az uzsoki szoros és a Konieczna-nyereg között lévő arcvonalon heves harcokra került a sor. Már e hó 20-ára virradó éjjelen megkísérelték ellenséges osztagok, hogy meglepetésszerű előnyomulással egyes támaszpontjainkat elfoglalják. Mindenütt nagy veszteségükkel vertük vissza őket. A reggeli órákban az orosz támadások nagyobb arányokban megismétlődtek ; a kifejlődő harcok egyes szakaszokban egész napon át tartottak. A San melletti Smolniknál és az Alsópagonynál lévő állásaink ellen előnyomult orosz erőket az est beálltáig visszavertük. 1070 embert elfogtunk. A többi arcvonalon semmi lényeges esemény nem történt. Slöfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Orosz hivatalos jelentés Kopenhága, március 22. (A Magyarország eredeti távirata.) A legutóbb kiadott hivatalos orosz jelentés, amely a kárpáti harcokról és az Ossoviec körüli harcokról külön tesz említést, beismeri, hogy mind a két helyen „rendkívül nehéz“ helyzetbe jutottak az orosz csapatok. A kárpáti harcokról szóló jelentés többi között így hangzik: — A Kárpátokban tartó operációkat csak a legnagyobb erőfeszítés árán lehet fenntartani. A hó és részben az olvadás úgyszólván minden mozdulatot megakadályoz. Egyes helyeken csak egyes sorban lehet a terepviszonyok miatt járni, de ez külön veszedelemmel jár, mert ilyen esetekben csapataink mindig sokat szenvednek az ellenség, tüzelésétől. Csak a sky-csapaton. A Dardanellák ostroma A támadó flotta kudarca Konstantinápoly, március 22. (Megkésve érkezett.) A Wolf-ügynökség külön tudósítója a Dardanellákról az e hó 18-iki harcról a következőket írja: A szövetségesek kísérlete a Dardanellákon való átkelésre tetőpontját érte el a március 18-iki hét óra hosszáig tartó tüzérházban, amelyben a török erődök legénysége csodálatos hősiességgel állotta a golyózáport. A levegőt egészen besötétítették a felrobbanó lövedékek, a robbanástól felkavart földtömegek és a lőporfüst. A föld több mértföldnyi távolságban megremegett. A szövetségesek délben fél 12 órakor befutottak a Dardanellákba és lövegeiket Csanak Kaleh városba röpítették. Egyelőre négy francia és öt angol hajó vett részt az ütközetben. A laptudósítók helye előbb a régi Sultanne-kastély mellett lévő Csimelik-erődnél, majd, amikor a golyózápor onnan elűzte őket, a városon kívül egy dombon volt. Amikor a laptudósítók elhagyták a figyelőtornyot, közvetlen közelükben két gránát pukkadt szét. Ugyanakkor a lövedékek mind sűrűbben zúdultak a városra, felkavarták a kövezetét, sűrű füstbe hurkolták az egész környéket, a cél előtt leesett lövedékek pedig víztölcséreket kavartak fel. Délben fél 1 órakor a tűz tetőpontját érte el. Ekkor a tüzelés a Csimenlik- és Hamidieerődökre, valamint a körülöttük lévő megerősített helyekre összpontosult. A modern hajótüzérség hatalmas harca az erős parti erődök ellen érdekes, megrázó látvány volt. Egy óra után a harc heve lassan kint engedett, de röviddel utóbb ismét annyira fokozódott, hogy az erődök időnként teljesen eltűntek a füstben. Két óra után a szövetségesek megváltoztatták taktikájukat, amenynyiben egyes ütegeket bombáztak változó távolságból. A helyes távolság keresése nehéz problémának látszott. A gránátok vagy rövid távolságra a vízbe, vagy pedig túlmesszire, Csanak Kaleh városba estek. Délután a bombázás 31 órakor éppen tetőpontját érte el, amikor a Bouvet francia sorhajó léket kapott és sülyedni kezdett, míg elülső részével ég felé emelkedett. A török erődök legénysége hurrá kiáltásokban tört ki. Torpedónaszádok és más járművek siettek a sülyedő hajó segítségére, de csak kevés embert menthettek meg, mert a hajó egyrészt aknába ütközött, másrészt a víz felett teljes találatot kapott, minél fogva a legsúlyosabban megrongálódott és gyorsan sülyedt. Későbben látták a tudósítók, hogy egy brit hajót török lövedék elülső fedélzetén talált. Letört árboccal igyekezett a Dardanellák kijárata felé a hajó, ami nyilván a géprongálás következtében percről-percre nehezebb lett. Kevéssel azután egy másik brit hajó teljes erejű találatot kapott a fedélzet közepén és szintén el kevettlág.gz?. a harc színteréről. Délután 4 óra 45 perckor egy harmadik brit hajó is súlyosan megrongált állapotban a török ütegek őrületes tüzelése közben kénytelen volt elvonulni. A legsúlyosabb csapás volt a szövetségesekre, hogy a brit hajó kénytelen volt a török ütegek tüzelőhatásán belül part felé futni és ott megállani. Teljes egy órán át megkísérlelték a szövetségesek, hogy ágyúikkal fedezzék a megsemmisítésnek kitett csatahajót, amíg azután nyolc teljes találat megpecsételte e fáradozások hiábavalóságát. Ezután újabb tíz perc következett a kis nős visszavonulási harcnak. Végül a hajók golyózápor közben eljutottak a Dardanellák kijáratához. Az erődök tüzelése nem szűnt meg, amíg az utolsó ellenséges Hajó el ne® tűnt a tűzvonalból. . t J Ez a csata első ízben hozta a szövetséégesek hajóit hosszabb időre a török ágyúk tűzvonalába. Az eredmény a török tüzérség lőbiztosságánál fogva rettenetes volt, míg az ellenség, holott megközelítően 2000 graánátot tüzelt el, egyetlen üteget sem tudott elhallgattatni. A csata tényleges eredményéről már küldöttünk jelentést. A harc lefolyása a török legénység bizalmát erősen fokozta. Mindannyian bizalommal néznek az események kifejlődése elé. Törökország háborúja Konstantinápoly helyzete Bukarest, március 22* (Levélben érkezett.)’ ( (A Magyarország , eredeti tudósításai) A „Seara“-nak Konstantinápolyba küldött munkatársa hosszabb cikkben számol be tapasztalatairól. Mindenekelőtt megállapítja, hogy Konstantinápoly lakossága teljesen nyugodt, az idegességnek sehol semmi jele, s mindenki meg van győződve, hogy, az angol—francia flotta minden további erőskérdése céltalan. Az élet a városban a legnormálisabb. A legfeltűnőbb az, hogy, az Aranyszarv-öbölből hiányzik az a sok száz vitorlás, amely oly, jellegzetessé tette azt. Ezeket a hajókat kövekkel és cementtel megrakva elvontatták, hogy a Dardanellák bejáratánál — ha szükség lesz rájuk -— a szorost elzárják. Katonai szakkörök közölték az újságíróval, hogy Konstantinápoly a vizen teljesen bevehetetlen. A város csak szárazföldről közelíthető meg. Ez azonban az ententere igen veszélyes vállalkozás volna, mert eltekintve attól, hogy az ázsiai partokon való csapatszállítás rendkívül nehhézségekkel járna, 300 ezer kitűnően felfegyverzett török katonával találnák szemben magukat az entente csapatai. Bulgária sem nézné jó szemmel az angol—francia okupációt. Biztosnak tartják, hogy ez esetben Bulgária is beavatkozik, de nem Törökország ellen. Bulgária ez esetben ellensúlyozná a szárazföldi orosz akciót. A török csapatok legyőzésére legalább fél millió emberre volna szüksége az ententenak, ennyit pedig nem küldhet oda. Az ellenségnek egyetlen alkalmas útja lenne a csatárdzsai vonal Drinápolyon át. Hadműveleteit azonban csakis Bulgária teljes beleegyezése-; , gf.terjeszthetné ki erre a területre. ’ 3