Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-30 / 89. szám

* remélhetőleg kijut a várból, mondja el majd, hogy mit tapasztalt, mit látott, hadd tudják meg, hogy mit szenvedtünk és tudják meg, hogy a legutolsó pillanatig harcoltunk és híven megtettük kötelességünket. — A várparancsnokságról a 11. repülőszázad szállására mentem, ahol már csak Lehmann kapitányt találtam, a többiek már március 18-án kirepültek. Körülbelül délután 4 óra lehetett. A vár minden oldaláról szüntelenül hangzott a harci lárma. A gránátok és a srapnellek sűrű egymásutánban robbantak fel az épületek között. Az utcákon alig volt ember látható. Este 10 órakor búcsúztam el derék bajtársaimtól, akik üdvözleteket és levelezőlapokat adtak át nekem. Útközben láttam, amint a rendőrség a polgári lakosokat a Tatár-dombra vezette. A házak ablakait és ajtait kinyitották. Ez készülődés volt a vár elpusztítására. A repülőtanyán lefeküdtem, de alvásra gondolni sem lehetett, mert az ágyúdörgés az egész éjszakán át tartott és egyre fokozódott. Két tizennyolc centiméteres gránát a repülőtanya kertjébe csapott s a robbanás ereje az ablakainkat is összetörte, gépemnek azonban szerencsére nem esett baja. A repülőteret az oroszok különben is elárasztották srapnelljeikkel és gránátjaikkal. Először kétszáz-háromszáz srapnellt, utóbb pedig százharmincnyolc tizennyolc centiméteres gránátlövést számláltunk össze. Lehmann kapitány hajnali három órakor felébresztett. Vele kellett az utolsó kirepülést megtennem, öltözködés közben a repülőszázad automobilját Melts tűzmesterrel és Junker pilóta-altiszttel, elküldtem az ő gépjükhöz, amely egy másik repülőtéren volt. Meltset utasítottam, hogy gépét rendbehozva induljon útnak legkésőbb öt órakor, az automobilt pedig küldje vissza. Elmúlt négy óra, elmúlt fél öt, az automobil még mindig nem érkezett hozzánk. Végre a softőr maga jelent meg azzal, hogy a gép árokba futott és segítség nélkül nem tudja kiszabadítani. Ez kellemetlen volt, de utóbb ez tette lehetővé, hogy olyan látványnak lehettem tanúja, amelyet borzalmas szépsége miatt sohasem fogok elfelejteni. Rögtön a várparancsnokságra siettünk automobilért s útközben láttuk, hogy a katonák fegyvereiket és szuronyaikat a homokba dobják, vagy széttördelik és elpusztítják. A katonák rettenetesen, izgatottak voltak, mindamellett bámulatos rend és fegyelem volt közöttük. A várparancsnokság automobilján kihaitatunk a repülőtérre s a sötétben hajoltuk Melis repülőgépének kattogását. Fél hatkor érkeztünk a repülőtérre, ahonnan hamarosan indulni akartunk. Kisebb robbanások hallatszottak ugyan, a reánk nézve veszedelmes robbantások azonban még nem kezdődtek meg és így azt hittük, hogy ezeket elhalasztották. Amikor fölszántunk, váratlanul borzalmas és mégis páratlan szépségű látvány tanúi lettünk. Az egész olyan szomorú és mégis fenséges, hogy még Herkulánum és Pompeji pusztulása sem lehetett nagyszerűbb. Mintha a helyőrség csak a mi felszállásunkat várta volna, amikor körülbelül 100 méternyi magasságban voltunk, a város különböző helyein tűzoszlopok kezdtek fölcsapni. Mindenütt recsegés, ropogás, robbanás zaja hallatszott ; a levegő tűzzel és füsttel telt meg; földtömegek, épületrészek repültek a magasba .A városon keresztül repültünk és mintegy háromszáz méternyi magasságban éppen egy híd fölött voltunk, amikor ez a híd rettenetes dörejjel a szó szoros értelmében a levegőbe röpült. A híd egyes darabjai szinte a gépünkig repültek. Kevéssel utóbb egy puskaporos raktár röpült a levegőbe. Csak néhány percig röpültünk a pusztuló város fölött, mégis, az események olyan tömegét láttuk, olyan tapasztalatokat szereztünk, aminekre egész életünkben nem volt eset. A külső erődművek fölött repülve, még egyszer visszapillantottunk a városra, amely egyetlen, végtelennek tetsző tűztengerbe volt borulva. Hatszáz méternyi magasságban repültünk keresztül az orosz vonalakon, ahonnan azonban egyetlen egy golyót sem lőttek utánunk. Az oroszokat, úgy látszik, annyira meglepte, hogy a pusztuló városból repülőgép indul útnak, hogy elfelejtettek bennünket üldözni. Három és fél óra múlva visszaérkeztem állotmáshelyemre, ahol meghatva vették tudomásul jelentésemet. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt-Egyletnek ! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. kedd, március 30. Törökország háborítja A Dardanellák ostroma Vihar a Dardanelláknál Amsterdam, március 26. (Levélben érkezett.) A „Times“ tenedoszi alkalmi levelezője írja e hó 23-iki kelettel, hogy a Dardanellák körül orkánszerű szél dühöng. A tenger vize magasan áll. A Pireus és Tenedosz között közlekedő két görög hajó több mint 24 óra alatt tette meg a rövid utat. Az időjárás nagyon kedvezőtlen a flotta operációra, ami az angolokra és franciákra nézve két okból is hátrányos, mivel a törökök ezt az időt alaposan felhasználják a hiányok pótlására, ágyúik elhelyezésére és az erődök javítására. Az egyesült angol—francia flotta tíz hajója horgonyoz a sziget előtt. Az aknatakarítás veszedelmes munkája nagyon lassan halad. Egyelőre nem lehet megállapítani, hogy az operáció meddig szünetel, mert a vihar itt rendesen tíztizenöt napig is eltart. Rendesen az esztendő kilenc hónapjában dühöng a vihar a Dardanellák körül. Szél, esővel és hóval vegyest. Szélcsend csak nagyritkán van a Dardanellák táján — írja a „Times“ levelezője, — pedig a csatahajóknak a bombázásnál ilyen időre volna szüksége. H. S. A török főhadiszállás jelentése Konstantinápoly, március 29. A főhadiszállás közli: Ma reggel megfigyelő állomásaink a Boszporusban néhány orosz hadihajót vettek észre, melyek igen nagy távolságból néhány gránátot lőttek a mi őrhajóinkra, azután gyorsan eltávoztak. A többi hadszíntérről nincs jelenteni való. Új általános támadás Athén, március 29. A Dardanellákat ostromló hajók parancsot kaptak, hogy a rossz időre való tekintet nélkül a kellő óvatossági intézkedések mellett folytassák az akciót, mihelyst a jelzett hét új hajó megérkezett. A parancs szerint tehát az új általános támadás legkésőbb holnapra várható. Kopenhága, március 29. Kopenhágából táviratoztak. A «National Tidende» londoni értesülése szerint a szövetséges flotta energikusan folytatja az előkészületeket, hogy döntő támadást intézzen a Dardanellák ellen. Naponta hadihajók, csapatszállító gőzösök és szenes, muníciós és élelmmiszerszállító hajók érkeznek az ottani vizekre. A parancsnokló admirálisok tegnap haditanácsot tartottak, amelyen elhatározták, hogy végrehajtják a támadást, bármibe kerül is. Athén, március 29. A Tenedoszból érkezett hírek szerint a Dardanellák elleni új hadműveleteket nemcsak a tartós vihar, hanem az is akadályozza, hogy a különböző nagyságú, részint súlyosan megsérült hadihajókat ki kell javítani, az aknákat föl kell szedni. Az aknaszedést éjjelenkint végzi egy hajóraj. A csapatok partraszállását Szedil-Bar mellett entente-körökben lehetségesnek tartják, mert ott a flotta jobban támogathatja a partraszállítást. A törököktől védtelenül hagyott pontokon naponta próbákat tartanak a partra szállításokból, hogy a lelegénységet begyakorolják... Az angolok Lemnosz és Tenedosz szigetén Bécs, március 29. A Morgen athéni távirata szerint az angol kormány a Lemnosz és Tenedosz szigetek angolok által való felhasználása ellen emelt óvásra ezeket válaszolta: A szigetek ugyan a görögök birtokában vannak, de a londoni konferencia Törökországnak ítélte őket oda, úgy hogy a görögöknek tulajdonképpen semmi joguk sincs az óvásemelésre. Olasz tengernagy véleménye Róma, március 29. (Saját tudósítónktól.) Marchese tengernagy a ,,Corriere d’Italia“ egyik munkatársával folytatott beszélgetésben rámutatott azokra a technikai nehézségekre, amelyeket az angol, francia flottának le kellene küzdenie, hogy a tengerszorosokon keresztüljuthasson. Eltekintve attól, hogy a hadihajók jóformán teljesen tehetetlenek a parti erődök mozsárütegeivel szemben, a szövetségesek, még, hogy ha a legsúlyosabb áldozatok árán elérnék is a Márvány-tengert, nem tarthatnák birtokukban Konstantinápolyt, s nem biztosíthatnának szabbad utat a szorosokon keresztül. Akciójuk célját, még ha csodák történnének is, nem érhetnék el, amíg a török hadállásokat egy megfelelően erős partraszálló hadtest el nem foglalná. Az ázsiai parton való partraszállás nem vezethetne eredményre. Ha a szövetségesek a szorosokat hatalmukba akarják keríteni, akkor a Gallipoli-félszigetet kell megszállaniuk és onnan erős hadsereggel Konstantinápoly felé vonulniuk. Egyedül a flottával nem érhetik el, amit akarnak vele még az emlegetett harmincezer főnyi gyarmati csapattal sem. A kaukázusi harcok Berlin, március 29. (baját tudósítónktól.) ABerliner Lakalanzeiger -nek táviratoztak, hogy az orosz kaukázusi hadsereg parancsnokságának jelentése szerint 24-én Csórók tájikén, Cbi irányában voltak jelentéktelen összeütközések. Az arcvonal többi részéről nincs jelenteni való. Csatározások a Szuezi-csatornánál Athén, március 29. Hivatalos angol adatok alapján készült kairói jelentés szerint a szuezi csatorna menti harcok hétfőn, március 22-én a korai , reggeli órákban kezdődtek El Kabir, a Szuezzal szemközti megerősített angol őrhely mellett. Egy török csapatrésznek sikerrrült meglepetésszerűen egészen El Kabirig előrenyomulni. Hosszabb ütközet fejlődött ki, amelynek lefolyásáról az angol jelentés csak annyit közöl, hogy a török csapatok nyolc mértföldnyire a csatornától keletre tábort ütöttek és ott magukat nagy gyorsassággal elsáncolták. Younghusband tábornok vezetése alatt álló angol osztagok másnap megtámadták a török csapatokat. Úgy látszik, hogy a Bír el Saba irányából a csatorna felé előrenyomult török felderítő osztagok sikerrel oldották meg feladatukat. Élelmiszer-behozatal Franciaországból Konstantinápoly, március 29. A hivatalos lap rendeletet közöl, amely az Egyesült Államokból Konstantinápoly és Szmirna lakosságának ellátására küldött élelmiszerek vámmentes behozatalát engedi meg.