Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-11 / 100. szám

4 .voltak, csak mindig bárányt meg csirkét akartak enni. — Meg hogy énekeljünk nekik ! — És mit énekeltetek, fiúcskák ? — Hát énekeltük a himnuszt, a szózatot, szép magyar nótákat, szavaltunk verseket, de a tatár-oroszok nem értették, csak bólon­­gattak és szomorúan néztek a furcsa sze­mükkel. És mi is énekelhettük őket, a him­nusznál gyerekhangjukba beleolvadt az asz­­szonyka szopránja — ura vállára hajtotta a fejét, úgy énekelt, — beledörmögött sáros, fáradt sorkatonák és véreskezű szanitécek basszusa. Várjon, midőn fölcsendül most az ének e tót fiúcskák száján, mit éreznek a német vitézek, kik most itt hajtják álomra fejüket? Bizonyára ők is éneklik himnu­szukat. ... A község táján most is olyan a ho­rizont, mint akkor: dombok tövén fehér füstök úsznak, mint a homulusz-felhők. De most vadabb, még izgatóbb, még véresebb a vihar. Ez a völgy is egyik olyan kapu a Kár­pátokban, melynek megvívásában és meg­tartásában sok vérnek kell belefolynia a se­­besen hömpölygő Laboréba.­­ Damó Oszkár,­­ Imre ugyanis a katonai évfolyamok el­­méletét tűzfolyamokra változtatta. Nem az határoz, hogy ki milyen idős katonai év­folyam, hanem az, hogy ki dolgozik legelül a tűzvonalban. Az a tűzfolyam és az emberek kellő értékelésénél az határoz. De mit csinál­nak ezek a rettentő sok pápaszemmel a tűz­­folyamban? Ez a kérdés eddig eldöntve nincsen. Azon­ban azért Imre mégis csak barátságba került a csehekkel. Igen sebesen tanulnak magyarul ezek a pápaszemes idegenek. A kis könyv ott van a zsebükben. Mutatják: — Das ist seb zotar. — Bolondok, — neveti Imre — az nem seb zotar, hanem zsebszótár. Hát hogy nem tudtok még ennyit sem magyarul, tökélet­­lenek? A cseh katona akkor kinyitja a kis köny­vet és mutogat benne. Kérdezget. Imre nem nagyon érti, pedig németül beszél pápa­szemes. Hogy hogyan van itt az akszán, hogy náluk a z e-betün van az akszán, itt meg az a-betün, meg az e-betün van az akszán, hát milyen akszán az ilyen akszán? Azt mondja Imre: — Ezt máig a teremtő jó Isten tudhatja csak. Vagy talán még az maga se. Fölrántja a vállát: — Azután meg — véli — milyen módon beszéljek én ezekkel. Hiszen nem tudnak ezek németül, a szél hordja el a ’aajfukát,1 -u*Vstu» x* Husvét másnapján azonban bejöttek a makai régiek is, mert hiszen valójában onnan, való származás ez az eg­ész Dégiség. Akik be­lőle másfelé vannak, azok csak olyan szór­ványok. De azért összetartanak, egymást meg­értik, egymáshoz régi családi rokonsággal Vannak, mert levelezik is egymást !Vannak itt régiek, fiatal katonák is, meg se­bes emberek is, egyik még majd csak megy oda, ahonnan a másik már meg­jött, már amint az ilyesmi háborús időben minden többcsaládi famíliában történni szo­kott Mással is igy van ez. Azonban efelől nem lehet tenni. s Nem lehet mondani, hogy a bejött Dé­giek ne hoztak volna magukkal némi egyet­­mást, mert hoztak. A kocsmaasztalon a pi­rossal tarkázott fehér kendőkből kiborulnak az elemózsiák. Ez az alkalom, amidőn az öreg Imre kedvére kibeszélheti magát a pápasze­mes, pantallós katonával németül. Elébe tolja az ételt, italt, barátságosan. Még barátságo­sabban azt mondja neki németül. — Her­csel Pite. Eszmnc un trinkinc. Jó szívvel kínáljuk. A régiség szemei mind Valamennyien ba­rátságosan néznek az idegen katonára. Egy. Dégi sebes állapotban csehországi kórház­ban nyomja az ágyat, kölcsönbe megy, tehát a szívesség és a barátkozás.­­ - • I 1 r—rm----ni. MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. vasárnap, április 111.­ Törökország háborúja A Dardanellák ostroma Alexandria a hadműveletek bázisa Róma, április 10. (A Magyarország eredeti tudósítása.) A Giornale d'Italiá­nak Kairóba küldött mun­katársa jelenti : Az entente-hatalmak véglegesen Ale­­xandriát választották a Dardanellák elleni újabb akció támaszpontjául. Az ostromban résztvevő összes csaptokat Alexandriában koncentrálják, ahonnan meg is kezdték az első transzportnak a Dardanellákhoz való elszállítását. Az első katonai szállítmány hat­vanezer emberből állt, — nagyrészt hinduk, ausztráliaiak és Újzélandból valók, — s ezt huszonkét hajón szállították el. A második, szintén hatvanezer emberből álló expedíciós csapatot Algírban állították össze a francia expedíciós hadtestből. Ez holnap indul út­nak. A koloniális csapatokat, amelyek nagy­részt muzulmánokból állanak s amelyek pár nap múlva érkeznek Alexandriába, három táborban helyezik el a város közelében. Ezek fogják helyettesíteni az első expedíciós csapatot (amely már útban van). Kitchener hadseregéből két divíziót alakítottak, ezeket Kairó körül és a csatorna mentén helyezik el az angolok. Török jelentés Konstantinápoly, április 10.­­A Milli távirati iroda jelenti: A kauká­zusi fronton csak az előretolt pozíciókban k­e­rült a sor jelentéktelen összeütközésekre. 1A Dardanelláknál nincs változás. Két ellenséges cirkáló megszakításokkal két és fél órán át bombázta a szíriai parton lévő Gaza várost. A móló egy részét megrongálták a város maga épségben maradt. A többi hadszínterekről nincs jelenteni való. A törökök előnyomulása a Szuezi-csatorna ellen Milánó, április 10.­­ (Saját tudósítónktól.) A Secolo jelenti Kairóból: A törökök ismét a csatorna ellen nyomulnak. A veszély tehát, amely a csator­nát fenyegeti, újból váratlanul fölmerült. Ez az angolokat igen meglepi. Március 22-én egy török katonát fogtak el a csatorna közelében, aki közölte, hogy egy török hadtest közeledik a csatorna felé, így előre értesültek az ango­lok arról a támadásról, amelyet a törökök Kubri ellen intéztek március 23-án hajnali 8 órakor. Ott a törökök az angol őröket lemé­szárolták, az indiai csapatokat részben elpusz­tították, részben visszaszorították a csatorná­hoz. Mikor teljesen kivilágosodott, a csatorna másik, afrikai oldalán felállított angol tüzér­ség négyórai lövöldözés után visszavonulásra kényszerítette a törököket. Néhány órával ké­sőbb Jounghusba angol tábornok vezénylete alatt angol csapatok keltek át a csatornán, mire csatornától keletre nyolc angol mért­­földnyire, összetűzés támadt. Török képviselő a Dardanellákról Konstantinápoly, március 26. Ali Hajdar Midhat bég, Bagdad képvi­selője, a nagy Midhat basa fia, a török par­lament egyik legelőkelőbb tagja, néhány nappal ezelőtt H. Morgenthau konstantiná­polyi amerikai nagykövet, Pomiankowsky tábornok osztrák és magyar katonai attasé és több török főur társaságában megnézte a Dardanellák erődeit. Erről a látogatásáról következőket mondta : — A helyzetet nagyon kedvezőnek lá­tom. Azok az eredmények, amelyeket a szövetséges flotta a Dardanelláknál elért, egyszerűen szánalmasak. Március 18-ikáig az eszeveszett bombázásnak látható nyomai nem voltak. Ezt megállapítom, nem hivata­los megbízásból, hanem mint tökéletesen független ember, aki elfogultság nélkül a legridegebb pártatlansággal ellenőriztem az ostrom következményeit. Dardanosz pél­dául, amelyről az angol kommüniké azt je­lentette, hogy teljesen megsemmisítették, a legjobb állapotban láttam, semmi kár sem esett benne. A számtalan bomba csak kint a mezőkön túrta föl a földet, a védőműve­ken nyomot sem hagyott. A francia újságok­nak az a híre, hogy Dardanoson a francia és angol zászló lobog, szemenszedett ha­zugság. " fa* Éppen ilyen hazugság az is, hogy az ostromló flotta aknákat halászott ki. Egyet­­­lenegy aknát sem távolított el, nem is távol­ízhatott el, mert el sem jutott az aknavona­­­lig. Ami aknát eltávolítottak, az az akna­vo­­nalon kívül eső, elszabadult akna lehetett. Megnéztem minden ostromolt erődöt, közte a tűznek legjobban kitett Arankösit és egyet­, lenegyen sem láttam komoly nyomt a bőrnb, húzásnak. Ugyanezt mondhatom az ágyuk­­ról is, amelyek mind sértetlenül állnak he­lyükön. Egyetlenegyben sem eshetett kár, hiszen olyan rövid idő alatt nem­ lehetett volna őket ki­javítani.­­— Meggyőződésem, hogy ilyen alapon a Dardanelákat nem lehet elfoglalni. A své­­dősereg hangulata­ lelkes, bizalommal, jó­ kedvvel, örömmel várja az új ostromot.­ Dzsevad pasa, a védősereg parancsnoka a jelentésekből megmutatta nekünk, hogy március 18-ikáig mindössze 45 sebesültje és halottja volt. A sebesülések könnyebb tears­mészetnek, amit az is bizonyít, hogy a k­is házakban mindössze 15 sebesültet láttunk, a többi már meggyógyult Ha igaz, hogy a szövetséges flotta körülbelül 15.000 lövést adott le a Dardanellák ellen, a hosszú ostroo­mot megdöbbentően eredménytelennek kell mondanunk. (Az Est.) "­ A francia expedíció* sereg Egyiptomban ‘ Páris, április 10. A Havas-ügynökség a következő jegyzéket közli: A keletre szánt expedíciós csapat, amely D’Amadé tábornok parancsnoksága alatt Bizer­­tában volt koncentrálva, hogy ott felszerelését kiegészítse, igen kedvező körülmények között megérkezett Levantéba. Az expedíciós csapat március 15-ike óta készenlétben volt, hogy a szövetségesek flottáját és az angol expedíciós­ csapatot támogassa. Közben szükségesnek mu­tatkozott, hogy a csapatoknak a szállítóhajók fedélzetén való tartózkodását ne hosszabbítsák meg. E célból elfogadták azt a vendégbarátsá­got, amit Egyiptomban ajánlottak föl nekik. A­ francia csapatokat Alexandriában szállították partra és e kikötő közelében, Ramlehben,­­ a Nílus deltájának leglátogatottabb üdülőhelyén helyezték el őket. A csapatok ott kiegészítették felszerelésüket és minden időben abban a hely­zetben vannak, hogy oda hajózzanak, ahol be­avatkozásuk szükségesnek mutatkozik. A fel­­­vonulás, amit D‘Amade a csapatokkal rende­zett, a legjobb benyomást keltette mindazok­nál, akik a felvonulást végignézték.­ TELEFO­NSZÁM: ■r.t& **? T . •' Főszerkesztő . . . 23—S 3 Felelős szerkesztő *. 94—S 4 Szerkesztőség . . 23—51 Interuripán .... b 40 főgomda (lapzártakor) . 80—4© ........lyadényatal .

Next