Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-04 / 94. szám
4 Az afrikai harcok Krisztiánia, április 3. – Német-Délafrikában az utóbbi időbengyakran jelentek meg angol repülőgépek a megerősített német táborok fölött. Március 28-án G aru a német tábor fölött ismét angol repülőgép jelent meg. A repülőgépről bombákat és nyilakat dobtak le. Az angol repülőgép a német állásokban semmiféle kárt nem tudott okozni. Németország kereskedelmi háborúja Az „U. 29“ elsülyesztése ? London, április 3. A Reuter-ügynökség jelenti, hogy most már bizonyossá vált az U 29 sorsa. Egyik legborzasztóbb ellenségünk volt, — mondja az angol jelentés. A tengeren csak pár hónapig volt, de hatalmas Diesel-motorjai tizennyolc csomós sebességet adtak neki, úgy hogy még a leggyorsabb kereskedelmi hajót is üldözőbe tudta venni. Fel volt fegyverezve három torpedóvetővel és két gyorstüzelő ágyúval. Parancsnoka Weddigen kapitányvolt. Ez a tiszt vezette az U. 29-et, amikor szeptember 22-én elsülyesztette az Északitengeren a Hogue, Cressy és Aboukir cirkálókat. Március 11-én az U. 29 elsülyesztette a legtekintélyesebb angol kereskedelmi hajók egyikét, az Ardenwellt és a francia Auguste Conseil-gőzöst. A legénységnek időt hagytak, hogy csónakokra szálljanak. A matrózokat a német kapitány a következő szavakkal szólította meg : Adják át üdvözletemet Churchill úrnak. Weddigen kapitány minden alkalommal,amikor elsülyesztett egy angol gőzöst, vígan csevegett a legénységgel, szivarral, borral kínálva őket. Az U. 29 a hetedik német tengeralattjáró, amelyet a háború kitörése óta elsülyesztettünk. (Pol. Hbr.) A német binárhajók újabb áldozatai London, április 3. (Reuter.) Ma reggel három angol halászgőzöst Shilds táján ,egy német tengeralattjáró elsüllyesztett. A legénységet megmentették. Azután pedig azt mondja a dudán az avitó: jaj, de beteg vagyok .. . A huszár megzavarodva néz a bakára. Hát mit mondjon ? Magyarázza ennek az értetlennek, hogy az Ajk faluban nem olyan kaszárnyák vannak, mint a bakáéknál a városokon? Nem is érdemes az ilyesmivel vergődni, mert úgy sem tudják ezek a gyalogos népek fölérni észszel, hogy mi az a valódi szenvedés. Hát megint csak egy odavetőleg, félvállról mondja: — Mifelénk ilyesmit nem fújtak. Mert mi köztünk nem szokott annyi beteg lenni, mint a nagyságos gyalogságnál. Pedig több vét a szenvedés ... Nomád katona. Ha ittho a piacon, vagy a vásáron nézi tíz ember a különböző népeket, akik egy és más dolgaikban ide összegyűlnek, a ruhákról könnyű megmondani, hogy ki micsodás és hogy ki honnan való. Melyik fajtához tartozik. A ruha beszél. Ugyan még a ló is beszél, mert az egyik vidék másfélét nevel, mint a másik. Még a kocsik is beszélnek, ha akár senki sincsen is mellettük, mert az oldalcserények, a kerékagyak, a keréktávolságok, a kitafált fölakasztásai másformák. Mások a saroglyák és mások a saroglyaláncok. Más a tarisznya színe, amely a lőcsvállra van akasztva. Más a lőcsváll is, más a vasalása is. Más ember az, aki a takarót a lóra a hámra húzza, más megint az az ember, aki a takarót a lóra a hám alá húzza. Az is más ember, aki az ingit a gatyába beleköti, s megint más az, aki kívül hagyja lobogni. Azután a ruhák sokfélesége. Csak a csizma orrának a hegyessége, vagy pedig a Bukarest, április 3. (A Magyarország tudósítójától.) Carp lapja, a Moldova, szatirikus cikket ír Filipescuról, akit romániai Tartarinnek nevez. „Ki hitte volna, hogy a híres Tartarin valaha felébred! — írja a lap. — Az oroszlánok és egyéb vadállatok félelmetes vadásza, akit úgy ismertek egykor Franciaországban ! Tartarin újra megjelent, szerencsénkre azonban ezúttal Romániában ! A legválságosabb pillanatban, amidőn szemben a világháborúval aggódva kérdezzük, mit csináljunk, megjelenik ő a hős, az elszánt, a híres Tartarin! Jaj a legyőzötteknek ! Legelőször Brailában jelent meg, ahol azt követelte, hogy a mozgósítás trombitái harsanjanak meg. És itt felismerték Tartarint, megértették őt! Az első győzelem ! Azután Jassyba ment és az egész Moldva vidék feláldozását követelte. Itt már őrjöngtek kacsaorrusága is határoz. Hogy a tarisznyát csak a hátára veti és félkézzel előbül tartja, vagy pedig hogy átalvetőben viseli, az már két különböző határt mutat. Az asszonydivatról nem is szólva, mert abban igen sok különféleségek vannak. Csak tisztán így az emberekben. Egyik a honi föld művelésében tölti el az életét, éppen úgy, mint a másik, éppen úgy, mint az apjuk, s az öregapjuk, de mások mégis, az otthoni öröklött szokások nem változnak : a mellénybe berakott apró gránátos ezüstgombokról bízvást rá lehet mondani a fiatal surbankó legényre : — Édesapád talán elhalt? — El. Ezekről a dolgokról, ha hosszú esztendőkön átül nézi őket az ember, apránkint abba a belegyőződésbe jut, hogy csak úgy első tekintetre is meg tudja mondani, hogy melyik ember micsoda, honnan való, milyen nyelvet beszél, milyen formában tiszteli az istent, mely tájon tesz az elődök sirhalmára koszorút. Mikor azután igy az egész nemzet, mint most is belegubódzik a katonaruhába, akkor lehet látni, hogy ebben az észjárásban nem sok igazság tartózkodik. Az uniformis, vagy amiként mifelénk régente mondani szokás volt: a formaruha egyformává teszi az embereket. Nyakig egyformák, csak a fejek maradnak kint a formaruhából és a fejek, uram isten, mindenütt vannak kugligolyófejek és káposztahasábfejek, vannak széles vállak és vannak keszegformájúak, görbe orrok, meg lapos orrok és aki csecsszopó korában a pólyában levickolódik az asztal sarkáról, csak laposra töri a homlokát, akármilyen fajtához tartozik is. Azonfelül pedig ezen az alföldi vidéken keveredések vannak.. Nincsen ebben okos ember. ...3. Mikor a formaruhába öltözködik, hogy katoinának mehessen a nemzet. Mert akkor egyformák vagyunk. Ejnye de nemzet vagyunk, új A hely, ahová benyitok, tele van. Nagy,*részt katonával, mert vasárnap délután van, szabadságidő. Van ebben tizenkilencéves, meg negyvenkét esztendős. Fölkészülve a harcra a harci ruhában. Mily tisztességtudók. Mint tudnak egy kevés helyet szorítani, mert hiszen, régi igazság, hogy sok jó ember elfér kis helyen. Újabb katonák jönnek be, egy vasárnap, délutáni pohár bor irányában, de hely nincsen, még a nagyanyának a kályha mellett levő gondolkodó-karosszékében is tartózkodik egy bús árkász, akkor a bejött négyek láttára más négyek fölállnak s elmennek. Mehetnek, mivelhogy becsület szerint előre szokás fizetni. Jó füst van. Az ilyesmire szokás mondani, hogy a tollpehely nem szállna benne alá és már régen kialudt volna a lámpa, ha petróleum égne benne . .. Hát most már itt nézd ki Dóczi, hogy ki micsodás ? Ugyan abban el nem igazodsz, amíg ,a beszédüket nem hallod. De hallhatod, ha kedved van rá. Hat nyelven beszélnek és csak a beszéd nyomán lehet meglátni, hogy sváb, román, szerb, bolgár, bunyevác, magyar, ez így együttvéve a formaruhás nemzet. Akkor bejön az ajtón a Hetedik fajta. s A sátoros cigány, egyenruhában. A mostani harcokban tapasztaltak után ezeknek a nomádoknak némely részét más szemmel nézhetjük, mint eddig. Láthatta, aki akarta, Hogy miként vánszorgott utcáinkon át a maga faluszéli putrijába, nagy szellős sátorába ez a hindu, akit néni gőzösön hoztak ide, mint az angolok a gurkát. Hogy ment boton* MAGYARORSZÁG Budapest, 1915’. vasárnap 1, április 3! 3. A semleges államok A norvég király Stockholmba utazik 'i Stockholm, április 3. (A Magyarország eredeti tudósítása.) A Nya Dagligt Allehanda jelenti Kopenhágából, hogy Idákon norvég király a háború vége felé Stockholmba fog jönni, ahol több fontos, gyakorlati jelentőségű ügyet fognak megtárgyalni. Valószínűleg ez alkalommal határozzák el azt is, hogy a három északi állam vámunióba lépjen. Wilson az Unió semlegességéről Páris, április 3. Wilson elnök a Temps washingtoni levelezője előtt hangsúlyozta azokat a fáradozásokat, amelyeket az amerikai kormány a szigorú semlegesség megőrzése végett tesz. Poincaréhoz intézett levele megvilágítja az ő személyes érzelmeit Franciaaországgal szemben. A Balkán Filipesi — a román Tartar in érte ! Az egész Moldva azt kívánta, hogy ő vezesse őket győzelemre. A második győzelem ! Krajovában már türelmetlenül várják. Az emberek már nem esznek, nem alusznak a türelmetlenségtől. Itt lesz az ő harmadik győzelme ! Az új Tartarin Románia valamennyi vadállatait meg fogja semmisszerű. És végül ki fogja húzni kardját és az oroszoknak adja Konstantinápolyi. Bocsássatok meg neki... megbolondult!“ (WVVVVVVVVWViiVWWVWVVtW!ftVW HmillMftSZÉS Irta: Szatmári Mór Valami különös változás esett la hangu* latban. Nem csak a magaméról állapíthatom meg ezt, hanem az úgynevezett tömeghangulatról, melyet itt Budapesten nagyon könynyen lehet megfigyelni. Az emberek nem gombolkoznak be, nem zárkóznak el a maguk lelkivilágával, hanem kifejezésre juttatják. Lobogó lelkesedésüket épp úgy, mint fáradt fásultságukat, vagy sötét búbánatukat. Azalatt a nyolc honlap alatt, (istenem, bej hosszú idő!) amióta ez a rémséges háború* tart, amióta ez a háború hevíti vagy, bor* zongatja a lelkeket, három fázisa volta tér* meghangulatnak. Az első volt az egekig csapkodó lelkese* dés, melynek tüze lázba ejtette az embere* ket. Ez a tűz lobogott, mindenfelé az utcákon épp úgy, mint az otthonokban. Mint, valami gyönyörű áradat ragadta, vitte magá val az embereket. Azokat is, akik pántlikás, virágbokrétás nemzetiszinű zászlók alatt dala tolva mentek a háborúba, azokat is, akik itthon maradtak. Egymást érték a zajos, lelkes tüntetések, amik a legelején bizony csak úgy, csinálódtak, de azután valósággal a telkekből fakadtak és viharozták be az országot. Aki olvasta Sarcey könyvét Páris ostromáról, megállapíthatja, hogy szakasztottan úgy volt nálunk az augusztusi és szeptemberi verőfényes napokban, mint Parisban az 1870-iki ház ború kezdetén. Épp úgy énekelték, muzsikál*.