Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-04 / 94. szám

Törökország háborúja A Dardanellák ostroma • A bombázás Konstantinápoly, április 3.­­ Az Osmanisch­er Lloyd tudósítója a Dar­danellák ostromának legutóbbi napjairól a kö­vetkező részleteket jelenti lapjának: Március 30. Ma kora délelőtt kezdődött az egyesült flotta támadása. Kilid-Bart és Csa­­nak-Kaleli erődöket fogta ostrom alá. Az an­gol hajóraj a szároszi öbölbe vonult be és grá­nátokkal igyekezett Gallipolit bombázni. A bombázás csak igen kis ideig volt heves, csak­hamar gyengülni kezdett a tüzelés és észrevet­tük az ellenség munícióhiányát s így könnyen ment akciójuk letörése. Néhány erős, angol részről történt hydroplántámadást kellett visz­­szavennünk. Az ellenséges hajók, bár mi csak gyengén viszonoztuk tüzüket, déltájban visz­­szavonultak. ’ Ez alkalommal is, mint máskor, számos foglyot mentettünk ki a vízből, közöttük egy nagyon képzett öregebb tűzmestert, aki a Creu­­sot-ágyúgyár műhelyvezetője a polgári életben. Kihallgatták és vallomása szerint azért tartóz­kodott a Dardanelláknál, mert a Nelson ágyúi­nak javítására elkérték a Creusot-gyártól, noha fel volt mentve a katonai szolgálat alól. A Nelson e hó 19-én súlyosan megsérült és noha mindent megtettek a megmentésére, fő­leg azért, mert sérült állapotban a vihar zá­tonyra hajtotta, nem volt megmenthető. A hajó, mely a lemnoszi partnál sülyedt el, 16.770 tonnás volt s 775 ember volt állandó személyzete. — Csodálatos, — mondotta a tűzmester — hogy a török gránátok mennyire tönkretették a gépházat, — majd csaknem sírva tette hozzá: ...és ami gyönyörű tizenkét ágyunkat. A Creuzot-gyár műhelyvezetője több ér­dekes dolgot mondott el. A 18-án elsülyesztett Inflexible legtöbb embere nem szállott át, mint mi gondoltuk más hajóra, hanem odaveszett. Az antantnak 18-án kétezer, halottja volt. Ugyanaznap éjjelén elsülyedt az­­Albion nevű kis cirkáló, amelyről csak most tudjuk meg, hogy 61 ember veszett oda vele." Guepratte admirális az ostromról ! London, április 3.:­­ A Daily Mail zenedesi tudósítója a Suffren fedélzetén meglátogatta Guepratte admirálist, akinek az eddigi sikerekben nagy érdemei van­nak. Guepratte admirális kijelentette, hogy a Dardanellák ostroma negyedik szakába lépett, azaz most akarják sorát ejteni az aknák eltá­volításának, amelyek a Csanak-erőd előtt zár­ják el az utat a tengerszoros legkeskenyebb ré­szén, amely egyben a legborzasztóbb erődökkel van megerősítve. Ha ezzel a munkával végez­tek, akkor következnek Csanak három erőd­jének és a szemközti parton a Killid-Bahr kü­lönböző erődeinek igazi ostroma. Ha azután ez is meglesz, akkor támadnak a Márvány-tenger erődei ellen. Irta: Tömörkény István. A szenvedélyről. Ebben a történetben tisztán csak­ arról van szó, hogy miféle a huszár és miféle a baka. De nem a mostani bakai és huszári nemzetek­ről van szó, hanem a régiekről, az ezeknek előtte valókról, akik valaha éltek. Mert mind­ezen szavak igen vén harcosok között történ­nek, akik már olyan öregek, hogy azt ki sem lehet mondani. A volt baka azt mondja: — Tudja kend, sógor, én már olyan öreg régi katona vagyok, én már olyan régen voltam valóságos virtigli, hogy aztat az időt tizenhat manikulás cseh őrmester, ha egy hétig össze­dugva tartja is mind azt a pisze orrát, akkor se tudja kiszámolni. Mert én, tudja, a valósá­gos novibazári baka voltam, az az úr, aki ott ül a sarokba, akár eleven tanú is lehet rá. — Nono, — mondja a másik. — Hát hi­szen, ami aztat illeti. — Nono, — mondja megint amaz. — Mert én nem egyekért mondom, hanem csak mon­dom. Az én szavam járó pénz, hallja-e kend. Mert én nem tréfabeszédet mondok. — Hát hiszen — mondja megint csak amaz — senki se kételkedik benne. De azért hiába sógorozza emez amazt, csak­ idegenül néz rá, a poharát az asztal legszélére húzza, hogy amaz a koccintás kisértésébe ne jöhessen, pipázik, szív egyet, azután eltartja magától a pipát, úgy nézi, hogy miként bodo­­rodik a füstje. Azt mondja a másik ember: — Kend, sógor, volt-e valaha katona? A régi időkbe ? ~"r ‘ r y .g! Azt mondja emez: — úgy lehet, hogy vólam. Mifelénk is esett az eső, mink is odanyőttünk a katona­­gléda alá. Nézd csak, — teszi hozzá megbot­­ránkozva, — nem is olyan a természetem, hogy ne lettem vóna katona. — Csakugyan? — Hát . Amaz az ember most már teljesen ki van elégedve a világi sorsokkal. Mivelhogy mind­járt más a beszélgetés, h­a az hozzáértővel tör­ténik. Hinti tehát a kezét barátságosan a szem­közt való öreg csont felé, mondván: — Hát hun szolgált kend, sógor ? Amaz féloldalt helyezi el a pipaszárat (úgy mondják ezt, hogy félagyarra vágja) s csak úgy odavetőleg feleli : — Nem tud maga arról. A bakának még a madara sem járt arra, amerre a mi lovunk ko­cogott. Oda alá a Klagenfurtba, a Villákba, egészen oda alá az adriai tenger partján: mit tud ahhoz egy baka ? No hát éppen csak ez kellett a szomszéd­nak. Visszahőköl és elboroltan néz az egy asz­talnál ülő cimborára, akit most lát először. Azt mond­ja : — Hát kend kend ? Hát kend kend sza­vad ? Hiszen kendnek a lovával együtt hat lába vót, még­se járt be vele annyi földet, amit a kettővel én. A török katonákkal vótam én patrulba idegen országba, kend meg akkor a poszmatot talicskázta ki az istállóból a Maj­­danfurtba. — A Klagenfurtba, — igazítja ki emez. Amaz legyint a kezével. — Egyre mén, — mondja. — Ide fúrt, oda fúrt, furtonfurt. De csak nem meri kend ma­gát föltűnni egy, öreg virtigli Manteristával ? Nyílítja a poharát az asztal másik olda­­lára. De a pipásnak nem sok kedve a beszédre. Csak­ lassan, vontatottan feleli: — Én nem szóltam magáb­an, maga se szóljon én hozzám. Mi az a baka? A szenvedés a különbség. Mi a szenvedés dolgában a baka a huszárhoz. A baka nagyságos úr, az azt se tudja, hogy mi a szenvedés. Kipucolja azt az­risz­ rosz puskáját, lekeféli a kölökcsizmát, aztán dilié hozzák az ennivalót. Étel után dö­­­gölhet. Mit tud az a lópucolásrul, a futrázsrul, szénárul, szalmárul, zabrul, szerszámrul, kudrul, puskárul, éstállórul, szénapadlásról s zabmagazinról — mit tudja az a nagyságos­ baka, hogy mi az az igazi katonai szenvedés ! Csak úgy oda vannak vetve csendesen ezek a szavak, de azért tagadhatatlanul súlyo­san esnek a beszélgetés latjába. A volt baka zavarodottan forgatja poharát az ujjai között köröskörül. A szenvedés — mégis csak súlyo­­sabb amott a szenvedés. Azt mondja a bakai — Maguknál, tisztelt úr, hogy­ fújták’ A maródi vizitet röggel? 91 — Micsodát? — A maródi vizitet. Mikor a betegek men-­ tek röggel az orvos­­elébe. Azt mondja az egykori huszár: — Nem fújtak mifelénk ilyesmit. Én neim tudok rólla. Jaj, de most már a baka föltámad. Most már kételye támad afelől, hogy amaz a másik volt-e valaha csakugyan katona. Ha még a maródi­ fúvóst sem ismeri.­­ — Hát, — mondja kiváló felsőbbséggel­­?' az van. Az minden trombitán van. Aztán min-­­den reggel van, ak­in csak kaszárnya vann Előbb gyón egy, .doppelte szósz* mert az a ruf* ' í Budapest, 1915. vasárnap’, április 4. MAGYARORSZÁG A török flotta az Arany-Szarvban London, április 3. A Daily Chronicle jelenti, hogy az egész török flottát koncentrálták az Arany-Szarvban, kivéve a Hamidiét, amely a kikötő külsejében őrködik és a Goebent, amely a széniai öbölben tartózkodik.­­ A Boszporusz elleni támadás félbeszakadt Berlin, április 3. Pétervárról táviratozzák a Lokal­­an­zeiger­nek kerülőúton. Az orosz fekete­­tengeri flotta támadása a rossz időjárás miatt f­é­lb­e­s­z­a­k­a­d­t, de mihelyt kedvezni fog az idő, a hadműveletek ismét megkez­dődnek a Boszporus ellen. f Megszűnt a román—török haj­óközlekedés­ ­:kf Bukarest, április 3* •«. (A Magyarország eredeti távirata.) Konk stancából jelentik: A Boszporus bombázása következtében azok a semleges állambeli ha­jók, amelyek eddig még fentartották a közleme­kedést Konstantinápolylyal, végleg beszüntett­­ék járataikat. Ennek következtében a Fekete-­­ tengeren való közlekedés Konstantinápoly és­ Románia között megszűnte Anglia. Az indiai forrongás « Amsterdam, április 3.^ (Saját tudósítónk expressz-távirata.) A „Sumatra Post- jelenti: A szingaporei fel­kelést a mohamedánok szították, akik a szent háború kihirdetése óta óriási erővel és propagandával működnek. Indiában indiai foglyoknál előkelő, nagybefolyású mohamo-­ dások által aláírt röpiratokat találtak.V­­és H.S.­­ Stockholm, április 3.-­­] A Dagbladed tudósítója kerülőúton je­len­ti Londonból, hogy az angol hadügyminisz­térium európai katonákat küldött ki­lenc csapatszállító gőzösön Indiába. Úgy lát­­szik, Indiában nagy a veszedelem. Ezt bizonyítja az is, hogy a legnagyobb lon­doni kereskedőcégek tíz nap óta nem kaptak sem táviratot, sem levelet Indiából. Grey szabadságra ment Berlin, április 3- a A Morgenpost szerint a Reuter-ügynökség jelenti, hogy Grey háromheti szabadság végett Londonból eltávozott, Greyt Asquith helyette­*­siti. . Új angol kiviteli tilalom Rotterdam, április (A Magyarország eredeti tudósításai) Lom­­donból jelentik, hogy a kormány valószínűleg már a közel­jövőben úgy Angliából, mint a gyarmatokról megtiltja az ólom és a gummit kivitelét. ■: 13

Next