Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-27 / 116. szám
nynk valamikellemetlen tartalmú levelet kaphatott gyermekeinek apjától és ez keserítette el ennyire. Szmolyek Emmát magát eddig még nem lehetett kihallgatni, mert eszméletlenül fekszik a Rókusban. ‡^VVW‹VVWVI/‹VVVVVVVWV\VVVVVVV^| Wi‡ .LEGÚJABB Megsérült angol hadihajó v Málta, április 26. A Reuter-ügynökség jelenti: A Triumph nevű brit hadihajót — miközben Gallipolinál így török állásra lövöldözött — három gránátlövés találta. Az okozott kár,jelentéktelen, két ember, megsebesült. A védkötelezettség kiterjesztése Franciaországban Genf, április 26. A „Tribüne de Génévé“ jelenti Páriából, hogy a kamara hadügyi bizottságához javaslat adatott be a védkötelezettségnek a 60. évi életkorig való kiterjesztése iránt. NAPIHÍREK. Az idő. rc A Meteorológiai Intézet jelentése. — Középeurópában és Olaszországban az idő száraz volt. Esőket a Skandináv-félszigetről és a Balkánról jelentettek. A hőmérséklet eloszlásában lényeges változás nem történt. Hazánkban szórványosan esővel esütött zivatarral enyhe idő uralkodott. A hőmérséklet magasabb volt a normálisnál, maximuma 246 fok Árvaváralján, minimuma — 0 fok Késmárkon. Jóslat : Lényegtelen hőváltozás és elvétve. eső várható. Sürgönyprognózis: Enyhe, elvétve /csapadék. . — Az angol királyné beteg. Londonból jelentik^14..U x an d ra .királyné bronchitisban megbetegedett. A király a királyné felépüléséig .Londonban marad és régebbi tervével ellentétben, nem látogat el a frontra. — Mailáth püspök Kassán. Maiát H Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök Egerből, ahol egykori nevelőjének, Párvy Antal prépost-kanonoknak temetésén vett részt. Kassára utazott Fischer-Colbrie Ágost dr. megyéspüspök meglátogatására. Az erdélyi püspök szombaton délután érkezett meg Kassára és vasárnap délelőtt részt vett az autonóm Katolikus Kör közgyűlésén. — Ferenc Szalvátor főherceg Budapesten.Ferenc Szalvátor főherceg, az önkéntes egészségügyi ápolás főfelügyelője, az északi harctéren tett szemleútjából ma délelőtt Budapestre érkezett. A főherceg délelőtt megjelent a Magyar Vörös-Kereszt Egylet budavári palotájában, ahol Csekonics Endre gróf királyi biztos jelentést tett a főhercegnek a Magyar Vörös-Keresz Egylet működéséről. A főherceg a jelentés meghallgatása után rendkívül érdekes dolgokat beszélt el a harctéren tett tapasztalatairól. A Vörös Kereszt Egylet palotájából a belügyminisztériumba ment, ahol látogatást tett Sándor János belügyminiszternél. A belügyminisztériumból Dollinger Gyula dr. vezértörzsorvos üllői úti klinikájára, majd az Országos Hndsegélyező Bizottság egészségügyi kiállítására ment az országházba. A főherceg a kiállítást a megjelentek kalauzolása mellett a legtüzetesebben megszemlélte és annak sikerült volta felett a legteljesebb elismerésének adott kifejezést. A főherceg a szemle után a nyugati pályaudvarra hajtatott és délután 2 órakor kíséretével együtt visszatért Bécsbe. A főhercegnek a Vörös Kereszt Egylet központjában Szmrecsányi György országgyűlési képviselő, főmegbízott-helyettes bemutatta Pfann József dr. magyar királyi honvédtörzsorvost, a Vörös Kereszt déli harctéri tábori kórházának parancsnokát, aki legutóbb magas királyi kitüntetésben részesült. A főherceg a tábori kórház parancsnokával beszélgetést folytatott és végül eddigi buzgólkodásáért elismerését nyilvánította. — Kitüntetés. Lajta Henrik fővárosi bizottsági tagot, a Zeitersdorfer D. és Fia cs. és kir. udvari szállító cég beltagját kereskedelmi tanácsossá nevezték id. —• Újabb adatok Désy Zoltánról- 'A nagyváradi csapatkórházba a minap keerült sebesülten Bustea Kornél dr. zászlós, aki az utolsó pillanatig együtt volt Désy Zoltánnal, amíg a március 17-iki csata forgatagában el nem tűnt. Mikor Bustea megsebesült a lábán és elvitték a front mögé, Désy Zoltán még búcsút intett neki. A fiatal zászlós a következő jellemző dolgokat mondta el Désyről: — Az öreg méltóságos ,ar, ahogy, mi neveztük, igazán valóságos apja volt az ő katonáinak. Mindent elkövetett, hogy,fáradalmaikon könnyítsen, mindig csak a legénység javát kereste. — Én könnyebben segíthetek magamon mondotta — én nekem van alvó Zsákom, tisztiszolgám — de a bakáim!... Galicia földjén,a delvatini csatában szolgáltatta Désy Zoltán bizonyságát különös bátorságának. Csapataink bevonultak a városba, mikor heves, koncentrált támadással tört reánk a muszka. Désy kitette magát a legsűrűbb golyózápornak s egyre biztatta a legénységét: — Ne féljetek, fiuk !• Január havában a Kárpátok vonalát foglaltuk el. Ott Désy Zoltán úgy viselte magát, hogy nem győztük bámulni. Naponta csak két órát aludt, este 7 órától 9-ig; akkor ment a bakáihoz, ellenőrizte az őrsöket, megnézte, hogy kimennek-e a járőrök. Sokszor beszélgettünk vele és kérdeztük, hogy hajlott kora mellett miért jött el a háborúba? — Apám, nagyapám katona volt, magam a békében is ugyancsak Harcias voltam, — elmaradhattam-e az igazándi háborúból? S hiába üzente nekia hadosztályparancsnoka, hogy sem a akar-e a törzsezredhez menni. Nem, nem akart. Sőt szolgálati uton kérelmezte, hogy a frontra vigyék. A fronti Ez volt a legforróbb vágya. S eza vágya teljesült is. A márciusi nagy, offenzívánkba már ott volt akkor a front tartalékjában. Akkoriban sűrűbben érintkeztünk, mert engem is századparancsnoknak helyeztek át abba az ezredbe, amelyben Désy hadiagyoskodott. (Látni kellett volna az ősz hadnagyot, milyen stramm szalutált a magasabb sarzsinak, akármilyen ifjú legényke volt is az!) S hogy ment ágyút vontatni a hegyre, ahová századmagával küldték! Roppant érdekes és bizonyára értékes volt az ő jegyzőkönyve, amibe beírta minden háborús tapasztalatát. Következtek azután a március 15-iki nagy napok. Általános támadásba mentünkát, túl a Kárpátokon, Galíciában. Három forró napot éltünk át. . Március 17-én vette körül Désy Zoltán csapatát rengeteg muszka. Engem sebesülten elvittek, a méltóságos urat elvesztettem szem elöl. Ahogy én őt ismertem, ő nem adta meg magát élve... — A kávépanama. Tegnap estére kézrekerült a kávékockahamisitó-társaság harmadik tagja, Pollák Salamon, a Palatínus igazgatója is, aki Bécsben tartózkodott, s amikor a pályaudvaron megérkezett, a detektívek fülöncsípték. Pollákot Boksa János dr. rendőrfogalmazó ma délelőtt hallgatta ki. Pollák persze szintén tagadja, hogy ő is bűnös, és ő meg Lukács Lajosra akarja áthárítani a felelősséget a rossz kávékonzervekért. A nyomozás során azonban kétségtelenül megállapította a rendőrség, hogy Pollák éppen olyan bűnös, mint másik két társa. A tagadás és a védekezés tehát nem használt és Baksa fogalmazó Pollákot is letartóztatta. A tegnap lecsukott Schwarcz Bernátot és Lukács Lajost a főkapitányságról ma délelőtt átkisérték a budapesti ügyészséghez s itt fogják megállapítani, hogy ügyük a katonai bíróság elé kerül-e majd, avagy polgári bíróság fog felettük ítélkezni. A Palatínus áruforgalmi részvénytársaság ma letartóztatott igazgatójának, Pollák Salamonnak egyébként még más ügye is van a rendőrséggel. Pollák ugyanis nemrég még a nagsytapolcsányi szeszfinomita részvénytársaság igazgatósági tagja volt s ebben a minőségében a részvénytársaság részére lombardírozott nagy összegről szóló zidárékbetéti könyve-ket, amelyek fiktívek voltak. Ezért csalas ,dinén folyik ellene az eljárás. Pollákot letartóztatása után egy rendőr elkísérte a katonai sorozóbizottsághoz, ahol ma kellett jelentkeznie sorozásra. — Laehne Hugó képviselő népfölkelő- lovastiszt. Laehne Hugó orsz. képviselő katonai szolgálatra jelentkezett a honvédelmi miniszternél és mihelyt a mostani országgyűlési kampánynak vége lesz, szolgálatot fog teljesíteni, mint népfelkelő lovastiszt. J— Kaláka Pesten. A „régi jó világ“ egyre, ritkuló szokásai már csak némely messze tájakon vannak meg, ahol még fellelhető az emberekben a kölcsönös segítés érzete, a legelső emberi vonás, amelyet a nagyvárosokban élők lelkivilága csak alighogy ismer, ami nem is csoda, hiszen a városi emberek hasonlíthatatlanul másképpen rendezik be az életüket, mint a jó falusiak. Pedig a városiak is sokszor hasznát láthatnák azoknak a falusi, régimódi szokásoknak és nem egyszer felesleges gondoktól szabadulhatnának meg, olyanoktól, amelyek teljesen ismeretlenek a falu lakói előtt. Például mostanság a pesti ember csak a májusi fertályról beszél, amelynek elmaradhatatlan sallangja a költözködés. Máskor is jobban megmozgatta a várost ez a költözködő negyed, mint bármi más, most pedig az emberek nagy része kétségbeesetten kapkod és beszél, hogy, hát mi lesz a költözködéssel, mikor ebben a legforgalmasabb időben nincs elég ló és szekér a költözködők rendelkezésére. És csapatosan alkudoznak a teherpályaudvarok környékén unatkozó fuvarosokkal, akik olyan nagy urak, akár a pékek, vagy mint télvíz idején a szénkirályok voltak. És mindennek csak az a vége, hogy nincs kocsi, illetőleg ló, s így a lakók nem tudnak szépszerivel bevonulni az új lakásba és csak az a vigasztaló, hogy aki a helyébe akar költözködni, éppen ilyesfajta akadályok miatt nem mozdulhat a lakásából. És senki sem gondol arra, hogy milyen könnyen lehetne segíteni ezen a látszólagos bajon. Egyszerűen mindenki ismerősének, barátjának segítene a költözködésnél: jó ősi székely szokás szerbi kat álcázna. Úgy, ahogy Erdélyország keletén szokás, csakhogy ott nem ilyen kicsi dolgokat intézne fk el a kalákázók, hanem házat, csűrt is építenek. Persze, sokan azt mondják, hogy itt Pesten ezt megcsinálni lehetetlen. Nincs igazuk! Egyik székely szobrász a minap Pestről Budára költözködő is ilyesformán, földijei segítettek neki. Csak éppen hogy a nagyobb tárgyakat, szekrényt és életnagyságú szobrokat kellett kocsin szállítani, a többi kicsiség mind kézben ment el. Anélkül, hogy valami baj történt volna, sőt igen mulatságos és ritka látványban volt része, aki látta egyik estén a csomó kalákázó művészembereket, akik mindenféle dolgokat cipeltek, a többek között egy csontvázat is.A kalákázóknak természetesen fizetség nem jár a Székelyföldön sem, azonban el kell látni az embereket mindenféle jókkal. Rendszerint nóta és tánc a kaláka vége. Persze, itt Pesten kicsit bajos lett volna egészen ragaszkodni az eredeti szokásokhoz: itt, a sok mindenféle jókat egyedül a fenyővíz képviselte. — Orosz fogságban. Przemysl körül fogságba esett egyénektől a következő értesülések jöttek: Kassal Kornis István honvédhadnagy, aki Przemysl védőivel együtt orosz fogságba jutott, Kiewből irt, hogy egészséges. Fiume: Lucich Vaskó fiumei törvényszéki biró, tartalékos hadnagy, Przemyslben szolgált, jelenti, hogy egészséges, tovább utazik. A tábori lapon nincs sem kelet, sem feladás. Temesvár: Strobl Dezső Turkesztán Taskendből táviratot küldött, hogy jól van. I Aradról: Unger Géza Taskendből • irja, hogy egészséges. — Gara Armin dr. hadnagy, Bukovecz Ervin főhadnagy, Marinkoovich György szintén küldtek értesitést, hogy jól vannak. Komárom: A «Komáromi Lapok» egy táviratot kapott az ázsiai Skobelevből Egész MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. kedd, április 27.