Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-27 / 116. szám

nynk valami­­kellemetlen tartalmú levelet kaphatott gyermekeinek apjától és ez keserí­tette el ennyire. Szmolyek Emmát magát ed­dig még nem lehetett kihallgatni, mert esz­méletlen­ül fekszik a Rókusban. ‡^VVW‹VVWVI/‹VVVVVVVWV\VVVVVVV^| Wi‡ .LEGÚJABB Megsérült angol hadihajó v Málta, április 26. A Reuter-ügynökség jelenti: A Triumph nevű brit hadihajót — miközben Gallipolinál így török állásra lövöldözött — három gránát­­lövés találta. Az okozott kár,­­jelentéktelen, két ember, megsebesült. A védkötelezettség kiterjesztése Franciaországban Genf, április 26. A „Tribüne de Génévé“ jelenti Páriából, hogy a kamara hadügyi bizottságához javaslat adatott be a védkötelezettségnek a 60. évi élet­korig való kiterjesztése iránt. NAPIHÍREK. Az idő. rc A Meteorológiai Intézet jelentése. — Középeurópában és Olaszországban az idő száraz volt. Esőket a Skandináv-fél­­szigetről és a Balkánról jelentettek. A hő­mérséklet eloszlásában lényeges változás nem történt. Hazánkban szórványosan esővel es­üt­ött zivatarral enyhe idő uralkodott. A hőmérséklet magasabb volt a nor­málisnál, maximuma 24­6 fok Árvavár­­alján, minimuma — 0 fok Késmárkon. Jóslat : Lényegtelen hőváltozás és el­vétve. eső várható. Sürgönyprognózis: Enyhe, elvétve /csapadék. . — Az angol királyné beteg. Londonból je­­lentik­^14..U x a­n d r­a .királyné bronchitisban megbetegedett. A király a királyné felépüléséig .Londonban marad és régebbi tervével ellen­tétben, nem látogat el a frontra. — Mailáth püspök Kassán. M­a­i­­­á­t H Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök Egerből, ahol egykori nevelőjének, Párvy Antal pré­post-kanonoknak temetésén vett részt. Kassára utazott Fischer-Colbrie Ágost dr. megyés­­püspök meglátogatására. Az erdélyi püspök szombaton délután érkezett meg Kassára és vasárnap délelőtt részt vett az autonóm Kato­likus Kör közgyűlésén. — Ferenc Szalvátor főherceg Budapesten.­­Ferenc Szalvátor főherceg, az önkéntes egész­ségügyi ápolás főfelügyelője, az északi harc­téren tett szemleútjából ma délelőtt Buda­pestre érkezett. A főherceg délelőtt megjelent a Magyar Vörös-Kereszt Egylet budavári pa­lotájában, ahol Csekonics Endre gróf királyi biztos jelentést tett a főhercegnek a Magyar Vörös-Kere­sz Egylet működéséről. A főher­ceg a jelentés meghallgatása után rendkívül érdekes dolgokat beszélt el a harctéren tett ta­pasztalatairól. A Vörös­ Kereszt Egylet palotá­jából a belügyminisztériumba ment, ahol lá­togatást tett Sándor János belügyminiszternél. A belügyminisztériumból Doll­inger Gyula dr. vezértörzsorvos üllői­ úti klinikájára, majd az Országos H­ndsegélyező Bizottság egészségügyi kiállítására ment az országházba. A főherceg a kiállítást a megjelentek kalauzolása mellett a legtüzetesebben megszemlélte és annak sike­rült volta felett a legteljesebb elismerésének adott kifejezést. A főherceg a szemle után­ a nyugati pályaudvarra hajtatott és délután 2 órakor kíséretével együtt visszatért Bécsbe. A főhercegnek a Vörös­ Kereszt Egylet központ­jában Szmrecsányi György országgyűlési kép­viselő, főmegbízott-helyettes bemutatta Pfann József dr. magyar királyi honvédtörzsorvost, a Vörös­ Kereszt déli harctéri tábori kórházá­nak parancsnokát, aki legutóbb magas királyi kitüntetésben részesült. A főherceg a­ tábori kórház parancsnokával beszélgetést folytatott és végül eddigi buzgólkodásáért elismerését nyilvánította. — Kitüntetés. Lajta Henrik fővárosi bi­zottsági tagot, a Z­eitersdorfer D. és Fia cs. és kir. udvari szállító cég beltagját kereskedelmi tanácsossá nevezték id. —• Újabb adatok Désy Zoltánról- 'A­ nagyváradi csapatkórházba a minap ke­e­rült sebesülten Bustea Kornél dr. zász­lós, aki az utolsó pillanatig együtt volt Désy Zoltánnal, amíg a március 17-iki csata forgatagában el nem tűnt. Mikor Bustea megsebesült a lábán és elvitték a front mögé, Désy Zoltán még búcsút in­tett neki. A fiatal zászlós a következő jel­lemző dolgokat mondta el Désyről: — Az öreg méltóságos ,ar, ahogy, mi ne­veztük, igazán valóságos apja volt az ő ka­tonáinak. Mindent elkövetett, hogy,­­fáradal­maikon könnyítsen, mindig csak a legény­ség javát kereste. — Én könnyebben segíthetek magamon mondotta — én nekem van alvó Zsákom, tisztiszolgám — de a bakáim!... Galicia földjén,­­a delvatini csatában szol­gáltatta Désy Zoltán bizonyságát különös bá­torságának. Csapataink bevonultak a városba, mikor heves, koncentrált támadással tört reánk a muszka. Désy kitette magát a leg­sűrűbb golyózápornak s egyre biztatta a le­génységét: — Ne féljetek­, fiuk !• Január havában a Kárpátok vonalát fog­laltuk el. Ott Désy Zoltán úgy viselte magát, hogy nem győztük bámulni.­­ Naponta csak két órát aludt, este 7 órától 9-ig; akkor ment a bakáihoz, ellenőrizte az őrsöket, megnézte, hogy kimen­nek-e a járőrök. Sokszor beszél­gettünk vele és kérdeztük, hogy hajlott kora mellett miért jött el a háborúba? — Apám, nagyapám katona volt, magam a békében is ugyancsak Harcias voltam, — el­maradhattam-e az igazándi háborúból? S hiába üzente neki­­a hadosztály­­pa­rancsnoka, hogy s­em a akar-e a törzsezredhez menni. Nem, nem akart. Sőt szolgálati uton kérelmezte, hogy a frontra vigyék. A fronti Ez volt a legforróbb vágya. S ez­­a vágya tel­jesült is. A márciusi nagy, offenzívánkba már ott volt akkor a front tartalékjában. Akkoriban sűrűbben érintkeztünk, mert en­gem is századparancsnoknak helyeztek át abba az ezredbe, amelyben Désy hadi­agyos­­kodott. (Látni kellett volna az ősz hadna­gyot, milyen stramm szalutált a magasabb sarzsinak, akármilyen ifjú legényke volt is az!) S hogy ment ágyút vontatni a hegyre, ahová századmagával küldték! Roppant ér­dekes és bizonyára értékes volt az ő jegyző­könyve, amibe beírta minden háborús ta­pasztalatát. Következtek azután a március 15-iki nagy napok. Általános támadásba men­tünk­­át, túl a Kárpátokon, Galíciában. Három forró napot éltünk át. . Március 17-én vette körül Désy Zoltán csapatát rengeteg muszka. Engem sebesülten elvittek, a méltóságos urat elvesztettem szem elöl. Ahogy én őt ismertem, ő nem adta meg magát élve... — A kávépanama. Tegnap estére kézre­­került a kávékockahamisitó-társaság harma­dik tagja, Pollák Salamon, a Palatínus igazga­tója is, aki Bécsben tartózkodott, s amikor a pályaudvaron megérkezett, a detektívek fülön­­csípték. Pollákot Boksa János dr. rendőrfogal­mazó ma délelőtt hallgatta ki. Pollák persze szintén tagadja, hogy ő is bűnös, és ő meg Lukács Lajosra akarja áthárítani a felelőssé­get a rossz kávékonzervekért. A nyomozás so­rán azonban kétségtelenül megállapította a rendőrség, hogy Pollák éppen olyan bűnös, mint másik két társa. A tagadás és a védeke­zés tehát nem használt és Baksa fogalmazó Pollákot is letartóztatta. A tegnap lecsukott Schwarcz Bernátot és Lukács Lajost a főkapi­tányságról ma délelőtt átkisérték a budapesti ügyészséghez s itt fogják megállapítani, hogy ügyük a katonai bíróság elé kerül-e majd, avagy polgári bíróság fog felettük ítélkezni. A Palatínus áruforgalmi részvénytársaság ma letartóztatott igazgatójának, Pollák Sala­monnak egyébként még más ügye is van a rendőrséggel. Pollák ugyanis nemrég még a nagsytapolcsányi szeszfinom­ita­­ részvénytár­saság igazgatósági tagja volt s ebben a minő­ségében a részvénytársaság részére lombardíro­­zott nagy összegről szóló zid­árékbetéti könyve-­­ket, amelyek fiktívek voltak. Ezért csal­as ,dinén folyik ellene az eljárás. Pollákot letar­tóztatása után egy rendőr elkísérte a katonai sorozóbizottsághoz, ahol ma kellett jelentkez­nie sorozásra.­­ — Laehne Hugó képviselő népfölkelő-­ lovastiszt. Laehne Hugó orsz. képviselő ka­tonai szolgálatra jelentkezett a honvédelmi mi­niszternél és mihelyt a mostani országgyűlési kampánynak vége lesz, szolgálatot fog teljesí­teni, mint népfelkelő lovastiszt. J— Kaláka Pesten. A „régi jó világ“ egyre, ritkuló szokásai már csak némely messze tá­jakon vannak meg, ahol még fellelhető az em­berekben a kölcsönös segítés érzete, a legelső emberi vonás, amelyet a nagyvárosokban élők lelkivilága csak alighogy ismer, ami nem is csoda, hiszen a városi emberek hasonlíthatat­lanul másképpen rendezik be az életüket, mint a jó falusiak. Pedig a városiak is sokszor hasz­nát láthatnák azoknak a falusi, régimódi szo­kásoknak és nem egyszer felesleges gondoktól szabadulhatnának meg, olyanoktól, amelyek teljesen ismeretlenek a falu lakói előtt. Pél­dául mostanság a pesti ember csak a májusi fertályról beszél, amelynek elmaradhatatlan sallangja a költözködés. Máskor is jobban meg­mozgatta a várost ez a költözködő­ negyed, mint bármi más, most pedig az emberek nagy része kétségbeesetten kapkod és beszél, hogy, hát mi lesz a költözködéssel, mikor ebben a legforgalmasabb időben nincs elég ló és sze­kér a költözködők rendelkezésére. És csapa­tosan alkudoznak a teherpályaudvarok kör­nyékén unatkozó fuvarosokkal, akik olyan­ nagy urak, akár a pékek, vagy mint télvíz idején a szénkirályok voltak. És mindennek csak az a vége, hogy nincs kocsi, illetőleg ló, s így a­ lakók nem tudnak szépszerivel bevo­nulni az új lakásba és csak az a vigasztaló, hogy aki a helyébe akar költözködni, éppen ilyesfajta akadályok miatt nem mozdulhat a lakásából. És senki sem gondol­ arra, hogy mi­lyen könnyen lehetne segíteni ezen a látszóla­gos bajon. Egyszerűen mindenki ismerősének, barátjának segítene a költözködésnél: jó ősi székely szokás szerbi­ kat álcázna. Úgy, ahogy Erdélyország keletén szokás, csakhogy ott nem ilyen kicsi dolgokat intézne fk el a kalákázók, hanem házat, csűrt is építenek. Persze, sokan azt mondják, hogy itt Pesten ezt megcsinálni lehetetlen. Nincs igazuk! Egyik székely szobrász a minap Pestről Budára költözködő is ilyesformán, földijei segítettek neki. Csak éppen hogy a nagyobb tárgyakat, szekrényt és életnagyságú szobrokat kellett ko­csin szállítani, a többi kicsiség mind kézben ment el. Anélkül, hogy valami baj történt volna, sőt igen mulatságos és ritka látványban volt része, aki látta egyik estén a csomó kalá­­kázó művészembereket, akik mindenféle dolgo­kat cipeltek, a többek között egy csontvázat is.­­A kalákázóknak természetesen fizetség nem jár a Székelyföldön sem, azonban el kell látni az embereket mindenféle jókkal. Rendszerint nóta és tánc a kaláka vége. Persze, itt Pesten kicsit bajos lett volna egészen ragaszkodni az eredeti szokásokhoz: itt, a sok mindenféle jó­kat egyedül a fenyő­víz képviselte. — Orosz fogságban. Przemysl körül fog­ságba esett egyénektől a következő értesülé­sek jöttek: Kassa­­l Kornis István honvédhadnagy, aki Przemysl védőivel együtt orosz fogságba jutott, Kiewből irt, hogy egészséges. Fiume: Lucich Vaskó fiumei tör­­­­vényszéki biró, tartalékos hadnagy, Przemysl­­ben szolgált, jelenti, hogy egészséges, tovább utazik. A tábori lapon nincs sem kelet, sem feladás. Temesvár: Strobl Dezső Turkesztán­­ Taskendből táviratot küldött, hogy jól van. I Aradról: Unger Géza Taskendből • irja, hogy egészséges. — Gara Armin dr.­­ hadnagy, Bukovecz Ervin főhadnagy, Ma­ri­nkoovich György szintén küldtek értesi­­tést, hogy jól vannak. K­o­máro­m­: A «Komáromi Lapok» egy táviratot kapott az­ ázsiai Skobelevből Egész­ MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. kedd, április 27.

Next