Magyarország, 1915. május (22. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-06 / 125. szám

4 Bécs, május 5. TA Reichspost-nak jelentik a kelet-porosz­országi Tilsitből. Miután az oroszokat vég­képpen kiűzték Kelet-Poroszországból, a né­metek titokban új, nagyszabású vállalkozás tervét készítették elő. Hetek óta csapatokat vontak össze minden feltűnés nélkül, úgy hogy az ellenségnek sejtelme sem volt róla. Ek­kor aztán megindult a német offenziva észak felé. A gyönge orosz csapatok meg sem kísérelték az ellenállást, úgy hogy a német haderő két nap alatt már Libantól száz kilométernyire, ju­tottak. Mivel az oroszok menekül­ésszerűen vo­nultak vissza, a foglyok száma kevés volt. Az orosz-litvániai utak kitűnősége folytán a német csapatok rendkívül gyorsan egyszerre több irányban is felvonulhattak Szavle felé. Szinte hihetetlen menetsebességet értek el a csapatok, így például a gyalogság másfél nap alatt hetvennyolc kilométeres utat tett meg és rögtön utána nyolcórai harcban menekülésre kényszerítette Szavlenél az ellenséget. Szinte pihenés nélkül nyomult aztán tovább a győzel­mes sereg. Az operációkat nagyon megkönnyítették a gyorsan vert hidak, amelyek lehetővé tették, hogy jelentékeny erők átkelhessenek a Memel­­folyón és délről északra, Rosszienien keresztül elérhessék Szavlet s az orosz szárnyat, amely Szavletől a Bakievo-tóig húzódott, állásának feladására kényszerítsék. Az egész előnyomulás alatt komolyabb csatára nem is került a sor, mert az ellenség elűzésére nem kellett igényb­e venni a derék hadat, hanem csak a lovassággal megerősített elővédet. Miután az oroszoknak az a kísérlete, hogy Szavlenél jól előkészített állásaikat meg­tartsák és a stratégialag fontos Libau—Düna­­burg és Libau—Krono—Vilna vasúti vonalat megvédelmezték, kudarcot vallott, pániksze­rűen elmenekültek és harc nélkül kiürítettek egy húsz kilométernyi területet. Bejárva a h­ódított területet Tauröggentől Szavleig, semmi nyomát sem láttam a háború­nak : a városok­ és falvak sértetlenek. Azonban Szavle városa csaknem teljesen megsemmisült a tűztől. Egy faraktár gyuladt ki s mivel a lakosság az erdőbe menekült, az oroszok pedig visszavonultak, mire a németek benyomultak Szavleba, lángban állt a város. A németek ol­tották el a tüzet. Megállapítható, hogy a farak­­tárat maguk az oroszok gyújtották föl, miután előbb leöntötték benzinnel s igy a város pusz­tulása nem a németeket terheli. Szavleból való elutazásom után az a jelen­tés érkezett Tilsitbe, hogy az ellenség á­ltalános visszavonulásban van. Az oroszok Libauból és Mitauból érkezett csapatokkal még megkísé­relték ugyan az ellenállást Popeljanynál és Szadovnál, de lovasságunk elűzte őket. Egész haderőnk folytatja az előnyomulást Riga—Pé­­tervár felé. Az operációknak a szép idő nagyon kedvez. .... Oroszország új kölcsönt akar Berlin, május 5. Bukarestből jelentik­i a «Vossische Zei­­tung»-nak. Bark orosz pénzügyminiszter még ezen a héten Párisba utazik és utján Bukarestet is érinteni fogja. A pénzügyminisz­ter kölcsöntárgyalások megindítása céljából megy Párisba, miután április 22-én a pé­­tervári tőzsdetanács is elismerte egy új­ hadi­­kölcsön fölvételének szükségét. Magyarország: 1915. évi május hó 1-ére t­u­ előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési árak­: a magyar korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba: Május hónapra S­K 30 fiftől Május 1-től junius SO-ig 5 „ SO „ „ „ szeptemb. 30-ig £3 „ 60 „ „ m december 31-ig 21 „ 60 „ MAGYARORSZÁG ßudapest, 1915. csütörtök, május 6. Törökország háborúja A Dardanellák ostroma London, május 5. Angol je­lentés szerint a szövetséges csapa­tok Helles-Burkunál új támadást akartak kez­deni a török pozíciók ellen. A jelentés elismeri azonban, hogy csak kis darabon tudtak előre­menni és kénytelenek voltak elsáncolni magu­kat egy kis vonalon, amely Teke-Burnutól északra, két mérföldnyire a déltőli lapos hegy­háton vezet keresztül és innen Kritiáig terjed. Az ausztráliai és újzélandi csapatok állandó heves küzdelemben védekeznek a rendkívül erős török támadásokkal szemben. A törökök új divíziókat kaptak erősítésül és tüzérségük fedezete alatt Sari-Bair ellen előrenyomultak. Többórás heves harc fejlődött ki, melynek eredményét azonban a jelentés nem közli, nyil­ván azért, mert az angolokra kedvezőtlen volt. Az angolok támadásaiban résztvettek az angol kereskedelmi flotta iderendelt tisztjei és le­génysége is. A török flotta Nagara felől ma is több ízben kifutott, hogy hátbatámadva lőj­je a partra szállított seregeket. Ha a Quen Elisabeth superdreadnought idejekorán közbe nem lép, könnyen megsemmisíthették volna a partra­­szállított csapatokat. Az operációkban május 1-én és 2-án kisebb szünet volt, előőrsi csaták s itt-ott tüzérségi harc mellett csak helyzetharc folyt. E kis szünetet az angolok nehéz tüzérsé­gük partraszállítására akarták felhasználni. Apiniil Olaszországhoz való fiszonmu­król. A turini Stam­pa és a bolognai Resto del Carlino munkatársa,­ Am­adeo Ponzone, be­szélgetést folytatott Budapesten Apponyi Al­bert gróffal, aki Ausztria és Magyarország és Olaszország viszonyáról ,többek k­özt a­ követ­kezőket ,mondotta: — Olaszország kimaradt az európai konfliktusból, azonban, úgy látszik­ ish®gyn,bi­­zonyos belső nehézségei vannak. Nem adha­tunk tanácsokat az olasz népnek, de saját hely­zetének megértésében segítségére lehetünk, mert„a döntés, amelyet most választania kell, ránk nézve a legnagyobb fontosságú. Nyilván­való az, hogy Olaszországot nem nyomja se Ausztria és Magyarország, se Németország. Olaszország földközi-tengeri hatalom és két szövetségese közül egyik se nehezíti meg szá­mára e hatalma megtartását. Az, amit Ausz­tria és Magyarország a maga számára kíván, csak az Adriára való kimenetel. A tengeren levő érdekeink meg vannak határozva ebben. Szabad mozgás az Adrián. Franciaország és Anglia ellenben elnyomják Olaszország expan­­zivitását és a tengeren való biztonságát, a­melynek pedig Olaszországénak kellene lenni. Itt feltesszük az entente győzelmét, tehát Oroszországot elképzeljük, mint a Dardanel­lák s az Adria keleti partjának patrónusát, Olaszország megszűnt nemcsak nagyhatalom, de független állam is lenni. Ezzel szemben mily jelentőségük lehet azon kérdéseknek, amelyek alkalmasak arra, hogy Itália és a monarchia között ellentétet teremtsenek ? Szükséges-e Olaszországnak ko­molyan megkísérelnie a saját nemzeti létének ezt a veszélyeztetését, elősegítvén az entente győzelmét ? Ezt hinni annyit jelentene, mint erőszakot követni el önérdekei ellen. De a ta­pasztalat is bizonyítja, hogy még a legjóza­nabb egyéneket és nemzeteket is magával ra­gad olykor egy ellenállhatatlan érzés, melyet e pár szó fejez ki legjobban. Ugyan ki erő­sebb nálam? Másrészt egy különben­ reális ér­dek, mely bizonyos szempontból másodrendű, magára vonta Olaszország figyelmét. Mi tel­jes mértékben hajlandók vagyunk segíteni Olaszországot abban, hogy megmaradjon azon az úton, amely megfelel az ő érdekeinek, úgy, mint a miénknek és hogy tárgyaljunk vele arról, ami őt most izgatja, nyugtalanítja, ide­gessé teszi. Mi annál inkább hajlandók va­gyunk erre, mert legbensőbb meggyőződésünk szerint e háború egyik eredménye lesz egy ha­talmas nyugati blokk megteremtése, mely ere­jénél fogva alkalmas lesz a világbéke és a ten­gerek szabadságának biztosítására. Olaszor­szág nyilvánvalóan hivatva van rá, hogy eb­ben fontos szerepet játsszék. Ez fogja nyújta­ni Itáliának azt a biztonságot és könnyebbsé­get a békés terjeszkedésben, melyet megérde­mel csodálatos fejlődése alapján. Miután azonban most szolid és tartós dön­tésre van szükségünk, a mostani döntéseknek olyanoknak kell lennie, hogy egyik félben­­ se hagyjanak hátra fullánkot és kellemetlen, fájó érzéseket. Ez az elv szabja meg a határokat a tárgyalás alatt lévő kérdéseknél. Nagyon saj­nálatos volna, ha Olaszország, vagy mások a jelen kedvező percét hasznukra akarnák fordí­tani és igényüket a szükségesen túl növelnék. Aki ezt tenné, annak nem lehetne soha meg­bocsátani. Ami külön Ausztria-Magyarorszá­­got és Itáliát illeti, azt hiszem, mindegyikük­ben sokkal több jóakarat van, semhogy félni kellene ilyen eltévelyedésektől. Erős hűség egy szövetségbe köti őket, mert e szövetség érde­keiknek megfelel." Felfogásom szerint min­­denekfelett először sokkal égetőbb­ kérdéseiket k­ell megoldaniuk, számot vetve egy hatalmas közös veszedelemmel. Akik nem akarják látni az orosz veszedelmet, mert ennek világos lá­tása lelkesedésüket nagyon is lelohasztaná, két argumentummal élnek. Azt mondják, e veszély még messze van s van rá idő, hogy elhárítsák. Ez azonban kétszeres tévedés. Elsősorban azért, mert ez az előre nem látásnak­ tipikus bizonyí­téka és mert egy nagy nemzet létérdekeit nem lehet azzal a könnyelműséggel kezelni,­ ami­lyennek egy fiatalember az ő adósságait ke­zeli. Nem lehet azért se, mert ez a világvesze­delem csak azért van ma messzi, mert az osztrák-magyar erő visszaszorítja. Ha feltűn­nék, hogy ez az erő megtört, és Oroszország győz, akkor az orosz veszedelem már nem kü­szöbön álló, nem a holnap, hanem a ma kér­dése volna. A második argumentum még vér­szegényebb. Ez elismeri, hogy az oroszok ha­talmának megnagyobbodása közös veszély, de azt mondja, hogy majd amikor küszöbön álló lesz, szövetkezünk, hogy leverjük. Nem túl bölcs dolog hagyni, hogy a létet fenyegető ve­szély erősbödjék és e közben arra gondolni, hogy majd később leszámolnak vele is. Valójában elég nehéz ilyen dolgokról vi­tatkozni. De, hogy képzelik az olaszok a jövő szövetséget azon nagyhatalom ellen, amelynek most segíteni akarnak a megnagyobbodásában.­­Ki állíthatja akkor, hogy a közös érzés meg­lesz majd abban az órában, amelyet önök majd alkalmasnak tartanának ? Ki biztosítja önöket­, hogy az adott percben nem fognak-e beállani olyan pszichológiai momentumok, hogy akik­nek segítségét remélik, nem fogják-e majd akkor jobban szeretni az ellenséget és nem fognak-e neki tenni szolgálatokat, ha a válság eléri tetőpontját ? Ilyen módon mindez egy végtelenül komplikált problémává dagad. "Az ilyen döntés nem méltó egy nagy ügyhöz és méltatlan egy nagy nemzethez. Ha léteznek hát más problémák, ezeket meg kell oldani békés eszközökkel a szükséghez képest. Ha mi életérdekeink felismerésében cselekszünk, ak­kor bizonyosak vagyunk abban, hogy közösért fogunk eljárni. Önök tudják, hogy én buzgó hivő vagyok. A hívőkre jogtalanul azt mond­ják, hogy az ő jelszavuk: Hiszem, mivel ab­szurdum. Ezt sem mint vallásos ember, sem mint politikus el nem fogadom, hanem azt mondom : Hiszem, mert észszerű. W­WVNAA'VWVWWWW»WW/WWA/^AAVW Odol fémből készült csinos tábori dobozban A táborból érkező ismételt ösztönzé­sekre szeretetadományként leendő szét­küldésre 72 üveg Odott csinos fémből készült tábori­ dobozban szállítunk, mint tábori levelet teljesen készen csomagolva (portó 10 fillér). Kapható minden gyógy­szertárban, drogériában, illatszerüzletben az eredeti áron 1 K 20 fillérért.*­ *) A fémből készült tábori dobozt a háború tar­­tama alatt díjmentesen szállítjuk. Könnyebb szállítha­tósága miatt a Va üveget választottuk e célra.

Next