Magyarország, 1915. június (22. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-03 / 153. szám

0 MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. csütörtök, június 3- T­örökország háborúja A Dardanellák ostroma Genf, június 2. A leghatározottabb formában lépett fel az a hír, hogy az egész francia földközi-tengeri flottát, amely eddig az Otranto-csatornán őr­ködött, a Dardanellákba küldik, hogy részt vegyen a szövetséges flották hadműveleteiben. A párisi szocialista lapok egyre hangosab­ban követelik, hogy véget kell vetni a Darda­­nella-akciónak, amely olyan súlyos vesztesé­gekkel jár. A Temps tudomást vesz ezekről a támadásokról és elismeri, hogy a német ten­geralattjáró naszádoknak a Dardanellák köze­lében való megjelenése komoly aggodalmat kelt. A Balkán Román—bolgár entente Hága, június 2. A Times-nek azt jelentik Bukarestből, hogy Radoszlavov bolgár miniszterelnök a román miniszterelnökkel folytatott hosszú tanácskozás után visszatért Szófiába. A Ro­mánia és Bulgária között levő viszony meg­­javulása a két ország ententej­ának megte­remtéséből folyhatik, amely ententeot való­színűleg a Románia részéről történt területi engedménnyel pecsételték meg. Románia és Bulgária közeledése — úgy lehet — egy új balkán-szövetség magva lesz. A két ország ezek után jelentős szerepet fog játszani az Európa délkeletjén történendő események­ben. ■­ Görögország magatartása Pétervár, június 2.­­A­ „Birsevija Vjedomoszti“ beszélgetést folytatott Dragunisz pétervári görög követtel, aki kijelentette, hogy Olaszország beavatkozása feltétlenül mély benyomást keltett Görögor­szágban. Görögország jövő politikája első­sor­ban a küszöbön álló választások eredményé­től, de azonkívül Románia és Bulgária maga­tartásától is függ. Leginkább az utóbbinak lesz döntő befolyása Görögország magatartására. gi A semleges államok I ,1. ,v.4' Forel a békéért Basel, június 2. (Saját tudósítónktól.) Forel, a hírneves Svájci tudós, aki számos társadalmi, ember­­baráti s tudományos célú mozgalomban vett részt és számos mozgalmat irányított, vezetett is, a „Baseler Nachrichten“-ben lelkes hangú felhívást tett közzé a világbéke érdekében. Fel­hívásában megállapítja, hogy az egymással most harcban álló országok és népek ellen­szenve­s rettenetes gyűlölködése nem gyökerezik természetes hajlamokban, hanem mesterkélt, erőszakolt. Forel egyenesen megvádolja a saj­tót, hogy nem akarta, vagy nem tudta a békés megtérés gondolatát népszerűsíteni. De ha már folyik az elszomorító világháború, Forel nem akar elébe vágni az eseményeknek, csak arra hívja fel a lu­lturvilág figyelmét, hogy a há­ború befejeztével igyekezzenek az országok olyan elvekben megegyezni, amelyek a háborús további bonyodalmakat kizárják. Pereinek nagy a bizalma a hágai választott bíróság és békekongresszus intézményében, ezeknek fej­lesztését, köztekintélyének emelését követeli. Svájcban népgyűlések megtartását sürgeti Fo­rel, aki már a jövendő világbéke programmját is összeállította, azt követelvén, hogy egyetlen állam se akarjon területi hódítást, a gyarmato­sítás az igazi országos szükségleteket ne haladja meg, a hadügyi kiadások a minimumra szállít­tassanak le. igyekezzenek az államférfiak a né­pek közeledését* és kölcsönös megértését elő­mozdítani, végül pedig* tilos legyen minden titkos nemzetközi egyezmény, szerződés.- Forel jelszava: kölcsönös megértés . a.-legteljesebbi őszintesége '""v Ellenzéki vezérférfiak kihallgatása Miután a Magyarország tegnapi közle­ményével szemben egyes kormánypárti la­pok még mindig hamis színben tüntetik föl az ellenzék egyes vezérférfiainak a királyhoz történt meghívását, tudósítónk ma fölke­reste Vázsonyi Vilmos országgyűlési képvi­selőt, mint aki a dolog előzményeiről köz­vetlen tudomással bírt. Vázsonyi Vilmos tu­dósítónk előtt a következő nyilatkozatot tette : — Mikor a Magyar Ilirlap-ban meg­jelent az a közlés, hogy Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf és Zichy Aladár gróf kihallgatásra mennek a királyhoz, a kormány nyomban jónak látta közhírré tenni azt a „fölvilágosítást, hogy a kihall­gatás „az ellenzéki vezérférfiaknak a mi­niszterelnök által tolmácsolt ilyen irányú kérése folytán történik". — Ennek a mohó gyorsaságú „fölvi­­lágosításnak" világos volt a célzata. Tisza István védekezni akart az ellen a hallatlan föltevés ellen, hogy a háború tizedik hó­napjában neki magától jutott volna eszébe az a rettenetes gondolat, hogy a király az ellenzék egyes vezéreit is meghallgassa akkor, amikor az ország sorsáról van szó. Ha csak tőle függ, eltelhetik még tiz hó­nap és akkor se jut magától eszébe, hogy háború idején az ellenzék egyes vezéreit is meg kell kérdezni s amikor mindany­­nyiunk sorsáról van szó, mindannyiunk­nak módot kell adni, hogy legalább el­mondhassuk meggyőződésünket. — A külföldi példák, — mint sajtója minden nap megírja — az összes pártok bevonásával tartott külföldi koronataná­­csok nem szolgálhatnak Magyarországon mintául, mert mi nem vagyunk oly gyön­gék, mint Nagybritannia és ha Asquith nem volt teljes bizodalommal önmaga iránt, Tisza István gróf teljesen bízik ön­magában, mert hiszen őt — amint ezt egy kompetens faktor plakátokon hirdette: „nagy napokban állította az isteni gondvi­selés a nemzet élére“. Ezt a plakátot — ha jól emlékszem — maga Tisza István gróf írta alá, ebben is precedensül állva egész Európában. , — Megjelent a kormány „fölvilágosí­tása“, láttam a célzatát és ismervén telje­sen az előzményeket, azért tettem azt a nyilatkozatot, hogy ez a „f­ölvilág­osítás nem felel meg a tényeknek. — Minden politikai barátom tudja, hogy sohase szoktam indiszkréciót elkö­vetni, de ilyen provokálás után lehetetlen­ség hallgatni. A miniszterelnöknek annál kevesebb oka és joga volt erre a provo­káló „fölvilágosító“ félhivatalos közlésre, mert úgy tudom, az ellenzék egyetlen ve­zérfér fia se mondta el soha, ha az ország­­érdekében bizonyos akciókra határozta el magát, hogy erre a miniszterelnök úr na­gyon szépen megkérte. — A kihallgatások ügye kapcsolatban volt a koncentrációs kabinet kérdésének tárgyalásával. Azon az értekezleten, mely e kérdéseket tárgyalta, részt vettem. Emlé­kezésemet pedig támogatja a tanácskozá­sok eredményéről fölvett okirat. Midőn a­­ Kpficentrációs korm­ány terve megfiulatt, még pedig kizárólag azon okokból, ame­lyeket tegnap a Magyarország közlése tel­jesen a tényeknek megfelelően adott elő, vagyis azért, mert Tisza István grófot az értekezletnek minden tagja alkalmallan­­nak tartotta a koncentrációs kabinet mi­niszterelnöki szerepére a külpolitikában elkövetett és megállapított hibái miatt, ő pedig önönmagát nélkülözhetetlennek je­lentette ki, s az audienciák kérdése ismét szóba került. Egyhangú volt abban is a megállapodás, hogy a változott helyzetben már nincs értelme annak, hogy az ellen­zék kérje egyes vezérférfiak királyi kihall­gatását és ezért került bele a Tisza István­hoz intézett válaszba az a kitétel: „Ezek után teljesen őfelsége tanácsadói­nak fölfogására bízzuk, váljon az ország je­lenlegi­ helyzetében szükségesnek látják-e, hogy őfelsége az ellenzék egyes vezérférfiait magánkihallgatáson fogadja. — Miért szégyenli tehát Tisza István gróf annak a megállapítását a levél félre­­magyarázhatatlan sorai után, hogy ő tar­totta szükségesnek a­z ország jelenlegi helyzetében az ellenzék egyes vezérfér­­fiainak kihallgatását és élve alkotmányos jogával, ő határozta meg a kihallgatás, időpontját és ő terjesztette a király elé -a maga szuverén elhatározása szerint,­ a Ifi-, hallgatandók névsorát? — Nem hiszem, hogy bárki megcáfol- statná, amit mondok. A levélváltás közlése­ pedig igen tanácsos lesz, mert végtére a kormánypárti lapok meséit és célzatos hí­reszteléseit az ellenzék reputációja­ érde­kében továbbra is szó nélkül hagyni ,nem lehet. — Engem kizárólag ez a szempont vezetett. Mert Tisza István gróf plakátoz­­hatja magát isteni gondviselésnek és pót­lólag igénybe veheti az isteni gondviselést egy rendkívüli égető szükségnek megfe­­lelő legújabb miniszteri kinevezésre is, de­ erre a szó szerint egekig csapkodó rek­lámra ne használja fel "az ellenzéket, melynek minden tagja ismeri hibáit, min­­­den tagja bizalmatlansággal van iránta és amelynek egyik része csak azért nem tá­r­­ madta meg a legutóbbi parlamenti ülésen; a legkeményebben, mert deferált éppen, azok­nak az érdemes férfiaknak, akik most királyi kihallgatásra mentek s az ország jelenlegi helyzetében meggyőződésének teljes föntartásával félreállott. _• ŰZD _ ___ ___ ..tiHj&bhC ^V in Pol. Ilir. jelenti : Tekintettel­ arra, Hogy­ Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf és­ Zichy Aladár gróf kihallgatásának előzmé­nyeiről ellentétes híradások és bizonyos nézet­eltérések kerültek a nyilvánosság elé, a füg­getlenségi és 48-as pártkörben felmerült az az óhaj, hogy az erre vonatkozó levélváltást — úgy a Tisza István grófhoz intézett levelet, mint Tisza István grófnak levelét — hozzák nyilvánosságra, úgy értesülünk, hogy, ez az óhaj illetékes helyről és formáiban is kifeje­zésre fog jutni, mihelyt az a bizottság, amely az ellenzék álláspontját annak idején megtár­gyalta, együtt lehet. A bizottságnak hat tagja volt: Andrássy Gyula gróf, Károlyi Mihály gróf,­­Apponyi Albert gróf, Batthyány Tivadar, gróf, Vázsonyi Vilmos és Zichy Aladár gróf. Andrássy Gyula gróf még Bécsijén van. Ap­ponyi Albert gróf tegnap Eberhardra utazott, s onnan utazik Bécsbe. A levélváltás közzétételét és az előzmények tisztázását már azért is szük­ségesnek tartják az ellenzék köreiben, mert a kihallgatásokkal kapcsolatban egyes lapok már­is jónak látták azt a következtetést levonni, hogy Tisza István a nemzet vezére és néhai pártjáé, holott a Halos bizottság nyomatéka-

Next