Magyarország, 1915. július (22. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-10 / 190. szám

Szmuszi önkéntesek a Dardanelláknál Páris, július 8. (Saját tudósítónktól.) A Havas­­ügynökség jelenti Athénből, Mytilenéből je­lentik : Konstantinápolyból érkező utasok be­szélik, hogy Tripoliszból több ezer főnyi, a szenusszi törzsekből való katonaság érkezett Konstantinápolyba, ahonnan Galli­poli félszigetére küldötték őket. A Dardanellákat nem ígérték Oroszországnak Bécs, július 9. A Neue Freie Presse jelenti Chiassóból. A Stamper római levelezőjét felhatalmazták an­nak a hírnek megcáfolására, hogy Oroszország és Anglia közt írott szerződés áll fenn, amely szerint Konstantinápoly és a Dardanellák a békekötés után Oroszország birtokába menné­nek át. Az olasz kormánynak nincsen tudo­mása Anglia és Oroszország közt a tengerszo­rosokra vonatkozóan kötött szerződésről. A tengerszorosok kérdése Olaszországot, mint kö­zéptengeri hatalmat, a legnagyobb mértékben érdekli. A semleges államok Az amerikai lőszer szállítás ellen Newyork, július 9. Amerikában szakadatlanul tartanak a til­takozások hadianyagnak Amerikából való ki­vitele ellen. Tegnapelőtt sok népgyűlést ren­deztek, amelyeken elhatározták, hogy a lőszer­kivitel ellen való törvény meghozása céljából a kongresszusnak rendkívüli ülésezésre való egybehívását követelik. A lapok kijelentései szerint a hadianyag kivitele ellen való szervez­kedés már oly hatalmas, hogy a hatóságoknak valamennyi amerikai államban számolniuk kell vele. Az amerikai hadiszerszállítás Hága, július 9. A Times torontói jelentése szerint a né­met szövetség Detroitban gyűlést tartott, ame­lyen több egyetemi tanár s evangélikus lelké­szek is résztvettek. A gyűlés elhatározta, hogy minden befolyását latba veti az amerikai kor­mánynál a muníciókivitel megszüntetésére.. A németek befolyása Amerikában Hága, július 9. (Co­mrie rt) th­e air Haag.) A Times washingtoni levelezője nagyon komoly han­gon figyelmezteti az angol kormányt arra a v e S-Z é d e l e m r­e, amely legközelebbről fe­­nyegeti abban, hogy a németek ügyes­­tárgyalásaikkal azon vannak, hogy Amerikában az angol befolyást egyensúlyozzák, vagy teljesen megszün­tessék. Ezt olyan komoly veszélynek tartja az angol újságíró, amelylyel a kormánynak a legkomolyabban számolnia kell. A német kormány nem vette meg a Betlehem-fegyvergyárat Hága, július 9. (Courierbureau Haag.) Az Unió egyik legnagyobb fegyver- és muníciógyá­­ráról, a Betlehem Steel Companyról néhány napon át az a hír terjedt el, még a legkomolyabb tőzsdekörökbe­n is, hogy­ a gyá­rat a német kormány megvásáro­lta. Az amerikai lapok most félhivatalos formá­ban cáfolják ezt a hírt és megállapítják, hogy a gyár­a­t a némete­k n­e­m­ vásárolták m­e­g. A megsértett norvég semlegesség Berlin, július 9. A Nordd. Alig. Ztg. jelenti. Június 30-án a Pallas nevű flinsburgi gőzöst Foldenfjord­­közelében, két és fél tengeri mérföldnyire a norvég parttól, tehát norvég vizen, a Temby Castle felfegyverzett angol halászgőzös feltar­tóztatta és két éles lövéssel a kormányaidat súlyosan­, megrongálta. Nemsokára odaérkezett MAGYARORSZÁG .Budapest, 1915. szombat, Július 10. a Victoria angol segédcirkáló, amely foglyul ejtette a Pallas tíz katonaköteles utasát. Idő­közben a két angol hajó közelébe érkezett egy kis norvég őrhajó és a nemzetközi jog alapján követelte, hogy hagyják abba a Pallas üldö­zését és bocsássák szabadon a foglyokat. A norvég őrhajó parancsnokának erélyes fel­lépésére az angolok teljesítették a követelést. A norvég kormány, miután az esetről jelen­tést kapott, azonnal tiltakozást jelentett be Londonban. íme újabb bizonyítéka annak, mily köny­­nyedén veszik az angolok a nemzetközi jog pa­rancsait. Reméljük, hogy a norvég kormány panasza elég erélyes lesz és meglesz a foga­natja. A legnagyobb elismerés illeti meg a norvég őrhajó parancsnokló tisztjét­, aki oly sikerrel szállt síkra hazája jogai mellett. Portugália Berlin, július 9. (Saját tudósítónktól.) A Madrid­ban megjelenő „I m p a r c i ae 1“ írja : Arra a hírre, hogy Portugália is bele fog avat­kozni a világháborúba, Lisszabonban forra­dalmi jellegű tüntetések voltak. A „Diario“ című lap szerint eddig nincs határozat Portugáliának a háborúban való részvételére nézve, erre nincs is kilátás. A munkásság az angol konzulátus előtt tüntet. A szerb harctérről : ( * ) Olaszország vétója Lugano, július 9. (Saját tudósn­ökktel.) Olaszország kije­lentette Nisben és Cetinjében, hogy Albániá­ban nem szabad végleges helyzetet teremteni. Athénben ez a lépés elmaradt, ami újabb bi­zonyítéka a fokozódó feszültségnek Az orosz követ távozása Pétervár, július 9. A Rjecs jelenti, hogy Trubeckoj herceget fölmentették szerbiai követi állásától. Utódjá­ról még nem tudnak. A szerb tisztek hátralékos fizetései Szófia, július 9. A szkupstina legközelebbi ülésszakán tár­gyalásra fog kerülni a hadügyminiszter sürgős javaslata, amely azt kéri, hogy a katonatisztek hátralékos fizetésének kiutalására három mil­lió dinár póthitel engedélyeztessék. A Balkán A bolgár gabonakivitel monopolizál­­ása Szófia, julius 9. A legközelebb tartandó minisztertanács el fogja határozni a gabonakivitelnek a kormány által való monopolizálását. Bolgár-román egyezkedés Bukarest, julius 9. Derussi szófiai román követ, aki Curtes des Argesban a királynál volt, ma visszatért Szófiába, hogy a bolgár-román megegyzés ér­dekében folyó tárgyalásokat az uj instrukciók­ szellemében vezesse. Magyarország. 1319. július hó 1-ével uj előfizetést nyi­tottunk lapunkra. Előfizetési árak: a magyar korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba. Egy hóra­m Sí SO. fül. Negyed évre 3 „ — „ Fél évre 16 „ — „ Egy évre 32 „ — „ Egyes szám ára­ is nin­kgig fi­fffltk­ Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése Junius 30-án lejárt, hogy a lap megrendelését minél előbb meg­újítani sziveskedjenek­ Riiosi lap a liter@ létérül Amsterdam, július 4.­(A Magyarország tudósítójától.) A «Fortnightly Rewiew» júdiusi számában figyelemreméltó cikk jelent meg «Are ,We­­Winning ? (Nyerünk-e?) A cikkből a követ­kező érdekesebb részleteket közöljük: Ama kérdésre, megnyertük-e a háborút, csak így válaszolhatunk. Inkább a németek, osztrákok és magyarok nyertek, mint a­ szö­vetségesek. Azonban a németek eredeti terve még­se sikerült. A Páris elleni támadás, va­lamint a­­­Francia haderők gyors megsemmi­sítése épp úgy meghiúsult, mint Calais meg­hódítása. A németek egyszerre két fronton voltak kénytelenek harcolni. Az orosz had­járat a szövetségesekre nézve a legnagyobb csalódással járt. Olaszország beavatkozása a keleti harci panoráma egyetlen világos pontja. A tengeri küzdelem befolyása, mely a háború további folyamán mindinkább növekedni fog, nem hagyható figyelmen kívül. Németország egész tengerentúli kereskedelmét elveszítette. Szükségleteinek behozatala egyre apad, fő­ként, amióta Olaszország részt vesz a küz­­­delemben. Hiányt azonban se rézben, se petróleumban nem szenved, különösen most, hogy Galíciát visszahódították. Ha a háború sokáig tart, Németország inkább fogja érezni a nyomort, mint a szövetségesek, most je­lenleg azonban esztelen dolog volna a háború, kimenetelét a gazdasági tényezőktől függővé tenni. . . A háború többféle oknál nyerhet befeje­zést. A legrosszabb eset az volna, ha a két ellenséges csoport kimerülése folytán végződ­nék, mert ez esetben egyik fél sem érne el semmit, s a legégetőbb kérdések megoldatla­nul maradnának. Ugyanaz a helyzet állna elő,, ami a háború kitörése előtt volt, azzal a kü­lönbséggel, hogy a gyűlölet még nagyobb lenne,­ ami egy háborúval egyenlő. Minden­ vér- és pénzáldozat hiábavaló lett volna. En­nél rosszabb helyzet csak akkor állhatna­ elő, ha a két középeurópai hatalom legyőzetnék* de erről szó sem lehet, és a szövetségesek ma­guk­ sem ringatják magukat ilyen remény­­ségben.­­ (Ha tehát nem kölcsönös elgyengülés foly­tán fog el­végződni a háború, hogyan győzik­ le akkor Németországot? Olyan módon ta­lán, mint a nyugati hadszíntéren történik? most? Gyilkolással? Azáltal, hogy az ellenséget kis lokális jellegű csatákban merítik ki? De tegyük föl, hogy a németek állandóan több embert veszítenek, mint a szövetségesek, váj­jon sokáig folytatható-e ilyen módon a há­ború? Az ilyen hadviselésnek­ az az ered­ménye, hogy mindkét ellenfélnek nagy vesz­­teségei vannak és a harc mindennap drágább és reménytelenebb lesz. Úgy látszik, hogy a­ németek vesztesége nagyobb mint a szövet­ségesekké, de minek tagadnék azt, hogy az angolok vesztesége is horribilis. Ha meggon­doljuk, hogy az utóbbi időben mily óriási veszteségeink voltak, szinte kötelezve érezzük magunkat annak a kérdésnek föltevésére: szabad-e bizonytalan eredményekért ilyen sú­lyos áldozatokat hozni? Egy bizonyos. Ilyen «rágódással» nem­ lehet egy háborút befejezni. A háború ked­vező eredménye csak a szövetségesek döntő erejével biztosítható, ha a németeket po­zícióikból kiszorítják. Ennek elérésére nem szabad a gazdasági tényezőjére bízni a sikert,, sem pedig a németeknek a nyugati harctéren való veszteségeire. Ha igaz is az, hogy a német hadsereg számban kisebbségben van nyugaton, ez nem jelenti azt, hogy a néme­teknek nincsenek katonái. Éppen így arról sem lehet szó, hogy a közép-európai hatal­mak­ élelmiszer- és munícióhiányban szenved­nek. Orosz reffenyivára, most már négy-öt richet, csak az,gogolok

Next