Magyarország, 1915. szeptember (22. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-07 / 249. szám
— A filtigfotók ügye — A felvidéki falvak újjáépítése körül. — Az országos bizottság munkaterve. — * : _ Szerte-széjjel, az ország minden részéről nagy érdeklődés kiséri azt a nagyszabású társadalmi mozgalmat, amely az államifik kötelessége teljesítésére segédkezet nyújt azzal a nemes törekvéssel, amely az oroszjárta felvidéki falvak újjáépítését irányozza, sz az akció alig kezdte meg nagyfontosságú munkáját, máris a legragyogóbb eredményt helyezi kilátásba szervezőinek eddigi ügybuzgalma. Különböző vármegyék törvényhatóságai tömegekben sorakoznak a nagy ügy szolgálatára, s nem egy vármegye, a kebelében, alakuló gyűjtőakción kívül, a saját pénztárából is már megszavazott egy-egy nagyobb összeget a hajléktalanokká vált földönfutók házainak felépítésére. Az eddigi fellobbant lelkesedésből nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az ország nagy társadalma mennyire átérzi testvéri kötelességét azokkal a szerencsétlen honfitársainkkal szemben, akik nyugalmukat, családi tűzhelyük békéjét áldozták fel ebben a véres szenzációban. Az állam segítségére megalakult Országos Bizottság is ebben a megértésben kezdte meg nagyszabású munkatervét, amelyről munkatársunk az alábbi kimerítő információt kapta a végrehajtó bizottság egyik illetékes tagjától: — Országos bizottságunk azért alakult meg, hogy a háború által elpusztult falvak rekonstruálása iránt az ország minden részében megnyilvánult áldozatkészséget egységes mederbe terelje és az állam hivatalos segítőakciójába bekapcsolja. Ennek a bizottságnak abszolúte nincs pártjellege. A nagy feladat teljesítésére a legkülönbözőbb pártok vezető férfiai fogtak össze, teljesen pártkülönbség nélkül nyújtották segítségüket a nemes munkához. Előirányzott munkatervünk szakszerű kivitelének céljairól a megválasztott tisztikaron kívül egy végrehajtó bizottság is alakult, melynek élén két kiváló szakférfiú áll: Nagy, Virgil műegyetemi tanár és Thék Endre, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke. " Az igazgatótanácsban helyet foglalnak az ellenség által sújtott vidékek főispánjai, alispánjai és országgyűlési képviselői, ugyancsak pártkülönbség nélkül, valamint a sajtó képviselői, a közmunkákat előkészítő Országos Bizottság delegáltjai, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület vezető emberei. Tagjai pedig: az ország összes főispánjai, alispánjai, polgármesterei, az összes felekezetek püspökei és egyéb társadalmi előkelőségek. A bizottság mindjárt azzal kezdte meg munkáját, hogy a helyszínen tanulmányokat végzett a helyi hatóságokkal együtt Ez a munka még most is folyik. A bizottság kiküldött tagjai tehát ezidőszerint is még úton vannak, amidőn is elsősorban felveszik azt, hogy hány falu, hány ház pusztult el teljesen? Hozzávetőleg már most meg lehet állapítani, hogy körülbelül negyvenötven falu s ezzel kapcsolatban mintegy ötezer ház pusztult el teljesen az oroszjárta vidéken. A kárlelet munkájával parallel folyik a mintaház tervek készítése, amelyekkel kapcsolatban felvesszük az ellenség által feldúlt vidékek egész mappáját a célból, hogy egy-egy falu egészen újjá való felépítésénél pontosan megállapítható legyen a felépítendő házak száma. Ezeket a tervekes abszolúte bocsátják a bizottság rendelkezésére azok a műszaki érdekképviseletek és tervező művészek, akik máris számosan dolgoznak ilyen irányban. Egyébként is illetékes szakköröktől rendkívül sok önkéntes felajánlás érkezett be hozzánk teljesen ingyenes tervezésre és munkavezetésre. A tervek megbirálására direkte egy zsűri alakult, amely, a döntésnél feltétlenül respektálni fogja az illető vidék építkezésének sajátságát s lehetőleg arra helyez fősúlyt, hogy ne egyformaságos tömegstílusban építsék fel ezeket a házakat- s Legfontosabb azonban ennél az akciónál természetesen az anyagi rész, a pénzgyerjtésnek szervezése. Az Országos Bizottság még Szent István-napján felszólítást intézett az összes törvényhatóságokhoz és rendezett tanácsú városokhoz, hogy szervezzenek megyénként és városonként helyi bizottságokat, amelyek teljesen autonóm állapítják meg a gyűjtésnek azon módozatait, amelyek a helyi viszonyoknak megfelelnek. Ezeken kívül reméljük még, hogy, minden egyes törvényhatóság és város, mint ilyen, anyagi erejéhez képest támogatni fogja ügyünket. Hiszen eddig is számtalan példában bemutatták nemes áldozatkészségüket s hinni merjük, hogy e hazafias cél segítésében nagyobb összeggel fognak részt venni. Tudvalevő dolog különben, hogy már eddig is néhány város és megye egész falu felépítését vállalta magára. Ezzel szemben talást intézett hozzánk egy levelet egyik vármegye főispánja,, amelylyel kapcsolatban felemlíti, hogy e tárgyban rendkívüli közgyűlést hiv össze s egyben megkérdezi, várjon egy falu felépítésére elegendő-e hatvanezer korona?! Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja pedig, egyik rendkívüli közgyűlésén egy százalék pótadó kivetését javasolta ügyünk céljaira, amely pótadó körülbelül negyvenezer koronát eredményezne. Ezt az összeget a vármegye minden kikötés nélkül bocsátja a bizottság rendelkezésére, hogy ott használjuk fel az összeget, ahol jónak látjuk. Győr városa tízezer koronát szavazott meg e hazafias célra s azt szintén nem egy előre meghatározott falu felépítésére, hanem olyképpen bocsátja a bizottság rendelkezésére, hogy azt saját belátása szerint használja fel. A törvényhatóság nézete szerint mindenféle kikötés csak ártana az akciók intenzitásának. Az Országos Bizottság nagyszabású társadalmi akciója egyáltalában nem arra törekszik, hogy a kormány vállábról levegye a kötelesség terhét, hanem csupán istápoltn óhajtja a kormánynak a feldúlt falvak felépítéséhez való azon hozzájárulását, amelyet ez irányban már előre is kilátásba helyezett. Az állam ugyanis minden felépítendő ház részére körülbelül JCOO korona értékű anyagot juttat, amelynek több, mint a felét díjtalanul bocsátja a kárvallott rendelkezésére. A fenmaradt részt, illetve 450 koronát, természetesen vissza kell az illetőnek téríteni és pedig törlesztésképpen, apró részletekben egy hoszszú, sok esztendőre megállapított határidőre. Na most már itt jön tulajdonképpen a bizottság legfontosabb szerepe, t. i. akár vallottaknak juttatott anyag azon részét, amelyet az állam nem térít vissza, vagyis a törlesztésre hitelezett anyag értékét az említett 450 korona törlesztését a társadalmi akció vállalta magára. Tehát a kárvallott nem fog tartozni az államnak semmivel, mert a bizottság törleszti a hitelrészt és így még ezzel sem lesznek megterhelve a háború által hajléktalanokká vált földönfutók. De nemcsak a négyszázötven korona megfizetését vállaltuk magunkra. A bizottság ezen a kötelezettségen kívül maga építteti fel a házakat az állam által nyújjtott anyag felhasználásával. Mint előbb említettük, a tervkészítésekre teljesen díjtalanul vállalkoztak, úgyszintén ezenkívül építési és műszaki szakkörök a házak felépítéséhez tömegesen ajánlottak fel teljesen ingyenesen művezetők is. A felajánlott művezetők famunkáját igénybe veszszük, a munkásokat pedig valószínűleg hadifoglyokból fogjuk előállítani, természetesen a kárvallott népesség bevonásával együtt. Hogy melyik falut építjük fel legelőször?! Ezt még előre nem tudjuk. Az építkezési munkálatokat ellenben tavasszal fogjuk megkezdeni s éppen ezért egyenként a kárvallottak 50 korona készpénz azonnali segítségben részesülnek, hogy a kincstári erdőkből lakaljanak össze egy-egy kunyhót, amelyben számukra juttatott anyagok felhasználásával a tél folyamán meghúzhassák magukat. Ennyi az eddigi tervünk, amelyet úgy irányzunk, hogy az építkezések még a jövő év folyamán teljes befejezést nyerjenek. Mindenesetre igen fontos, hogy minél gyorsabban és minél több összeg gyűljön egybe, hogy mi sem akadályozzon bennünket nagyfontosságú, magunkra vállalt hazafias feladatunk teljesítésében* I .Év íme tehát a földönfutókért! Érzi-e mindenki mivel tartoznak nekik, mi, akik mindig nyugodtan hajtottuk le fejünket esti pihenésre megvédett otthonunkban, akkor is midőn szenvedő honfitársainknak nemcsak a jószágát, kis vagyonkáját emésztette fel a rettenetes háború, hanem családi tűzhelyét is?! T" . Kovács Lydia: MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. kedd, szeptember 7. Temetése Callipoli félszigeten Gallipoli félszigetének az a kis partvidéki sávja, amelyet az angolok és a franciák olyan elkeseredett és véres csaták után meg tudtak szállani, a halál székhelyévé lett. A csaták során visszamaradt hullák napról-napra sűrűbb sorokban töltik meg a talaj méhét, amely egyaránt fogadja ölébe az ellenséget és a jóbarátot. Tudesqu Andrea, a francia „Journal“ haditudósítója érdekfeszítő leírását adja ennek a Gallipolin mindennapos tömeges katona-, temetésnek. Az utászcsapatok táborhelye felől tegnap este fán és deszkán való kopácsolás zaja hallatszott. Egy csomó koporsót ácsoltak megint össze. És ma reggel Háromféle temetés: török, angol és francia. A törökökkel kezdték. Tiszt volt az elesett, minden tisztelet megadása mellett temették el. Hatvan török fogoly, hatvan francia katona, négy kivont kardos tiszt és a vezérkar egy küldöttje kísérték utolsó útjára.Világos-zöld egyenruhába öltözött négy anatóliai altiszt vitte a koporsót. Csakhamar elértek a török temetőbe. Nem nehéz munka itt sírt ásni, legtöbb helyen elvégezték ezt már a föl- robbant gránátok. Tábori kürt harsam egy zuáv fújja. Egy másik zuáv tompán pörgeti verőit a gyászfátyollal bevont dob hártyáján. A két zuávot már annyira összeszoktatta ez a mindennapos mesterség. Hogy bizonyos fajtagyászinduló zenesül össze kezdetleges hangszereik hangjaiból, valami ritmikus, de mindig ismétlődő melódia, amely mégis szinte szívet marcangoló. Három hirtelen szakadó, éles hangban végződik. Világhetemben sem hallottam ehhez fogható, kimondhatatlan szomorú hangot, mint ennek a halotti zenének ez az utolsó három tompa csattanása. Két török formázza meg a sirt. Aztán az elesetteknek vitorlavászonba burkolt tetemét háttal a sir egyik falának támasztva, gyöngéden elhelyezik a gödörben, úgy, hogy az arccal Mekka felé legyen. Egy francia kapitány rövid búcsúztatót mond. A katonák fegyvereikkel tisztelegnek. Ezután a török ima következett. A hatvan török fogoly feborul. Egyikük — csaknem öreg ember már