Magyarország, 1916. január (23. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-09 / 9. szám
Budapest, 1916. vasárnap, január 9. MAGYARORSZÁG Az új konstantinápolyi görög követ Bécs, január 8. A «Südstavische Korrespondenz»-nek jelentik Konstantinápolyból. Katiergisz volt görög külügyminiszternek konstantinápolyi követté való kinevezésében a törögország és Törökország közt való viszony javulásának igen kedvező jelenségét látják. ATasvir-i-Efkiar, athéni jelentése szerint Kallergisz a görög-török közösledésen munkálkodik közre. Törökország háborúi Szedil Bar és Tekeburan újabb bombázása Lelőtt francia és angol repülőgép Konstantinápoly, január 8. A főhadiszállás jelenti január 7-ikéről. Azon a repülőgépen kívül, amelynek lezuhanását tegnap jelentettük, ugyanaz a pilótánk megtámadott egy másik ellenséges repülőgépet, felgyújtotta, mire a gép lezuhant. Az első repülőgép francia Fahrmantipusu, száma 42. január 6-án délelőtt Nagajrától keletre zuhant le. A másik repülőgép angol, szintén Fahrman-tipusu és Jalovától keletre az európai parton zuhant le. Ugyanezen a napon repülőrajunk sikerrel bomsbázta a Szedil-Bar melletti ellenséges állásokat és az imbrosi repülőteret. Január 5-én a jobbszárnyon heves, a centrumban pedig gyengébb bombaharc és jelentéktelen gyalogsági harc folyt Az ellenség szárazföldi tüzérséggel, két monitor és két cirkáló támogatásával reggeltől estig részben nagy hevességgel tüzelt állásaink ellen. Tüzérségünk erőteljesen válaszolt. Az egyik cirkálót visszavonulásra kényszerítette, elpusztított ellenséges lövészárkokat és elnémította az ellenséges tüzérség egy részét. Január hatodikán délelőtt egy cirkáló négy monitortól és hat tornádónaszádtól kísérve sikertelenül bombázta anatóliai, tengerszorosi és némely más ütegeinket. Január ötödikén éjjjel tengerszorosi tüzérségünk megszakításokkal bombázta Szedil-Bar és Tekeburnu kikötőhelyeit. Az ellenség hatástalanul viszonozta a tüzelést. Január hatodikán újból megkezdtük a bombázást és Tekeburnunál tüzet okoztunk. A kikötőhelyeken és csónakokon tüzérségünk több találatot figyelt meg. A szedil-bari kikötőhely elleni tüzelésünknek is jó eredménye volt. A többi fronton semmi változás. Hamilton tábornok a gallipoli-i kudarcról London, január 8. (Reuters) Hamilton tábornok legújabb jelentésében a Gallipolin augusztus első felében folyt harcokról számol be. A jelentés úgy végződik, hogy a muníció és új csapatok érkezése csökkent, hogy a Gallipolin álló csapatok közt betegségek pusztítottak, hogy azonban a csapatok jókedvűek és bizakodók voltak, midőn Kitchener a tábornokot október 1-én felszólította, hogy küldje be a veszteségek jegyzékét, ami Gallipoli kiürítését vonhatta volna maga után, Hamilton úgy válaszolt, hogy ilyen lépést képzelhetetlennek tart. Október 16-án táviratilag Londonba hívták vissza, mert a kormány véleményét óhajtotta hallani a felelős parancsnoknak a kiürítés kérdésében. Hamilton tábornok jelentésének fő része az augusztusi rettenetes csata leírása. Suvlánál a törököket teljesen meglepték, de az elviselhetetlen hőség, a csapatok kimerülése és a nehéz terepviszonyok közt vivőtt folytonos harcok, úgyszintén a vízellátás nehézségei arra kényszerítették Stopford tábornokot és hadosztályparancsnokait, hogy várjanak, míg csapataik kipihenik magukat. A 12 órás pihenés alatt a törökök hatalmas megerősítéseket vontak oda, s minthogy a török haderők folyton-folyvást erősbödtek, a csapatok kénytelenek voltak az elfoglalt állásokból visszavonulni. Minthogy a brit csapatok gyorsan megfogytak s a törököknek nagy muníciókészletük és emberfölöslegük volt, Hamilton tábornok 50.000 katonáért táviratozott. Ezzel a megerősítéssel megnyithatta volna az utat a flottának Konstantinápoly felé. Legnagyobb csalódására azonban azt kellett hallania, hogy a kért megerősítést nem küldhették. Zeki basa altábornagy nyilatkozata Stuttgart, január 8. A legutóbbi napokban itt tartózkodott egy török bizottság, amelynek élén Zeki basa altábornagy állott. _________ Zeki basa a Württembergische Zeitung tudósítója előtt nyilatkozott Németországban tett háborús tapasztalatairól. Az altábornagy, aki a német főhadiszálláshoz van beosztva, a német birodalomnak csaknem minden részében járt és mindenütt Törökország iránti rokonszenvet tapasztalt. Hatalmas benyomást tett rá az a győzelembe vetett erős és büszke hit, amelyet mindenkor és mindenütt, a lakosság minden rétegében megnyilvánulni látott. Nemrégiben is kinn volt a fronton és azt tappasztalta, hogy a csapatok hangulata maga ugyan lehetséges — jobb és bizakodóbb, mint a háború elején volt. Nagy része van ebben természetesen annak, hogy a lövészárkok ma pompásan vannak kiépítve. A németek nagy türelme kitűnően bevált a hosszadalmas és szívós pozícióharcban. Törökországban is kitűnő a hangulat, ámbár a háború terheit ott súlyosabban érzik, mint a gazdag és fejlett iparú német birodalomban. Most, hogy a központi hatalmak helyreállították a Törökországgal való összeköttetést, ez a győzelem Törökországot abba a helyzetbe hozta, hogy értékesíthesse hatalmas emberanyagát és teljes erejét vihesse harcba. A feladat egy részét a Dardanelláknál már megoldották. Most a legfontosabb kérdés az, hogy a vasúti forgalom Konstantinápolylyal megkezdődjék s teljes legyen; a belső front részeinek egységei hánytak magukra, mig’ a magyarok lóra kapva, nagy kiáltozások között vágtattak utána a viz szélén . Most a magyarok a német hajó után szaladnak, mert jaj de szép nagy állat ez is. A fiatal muszka is nézi, amíg el nem tűnik a házak tetejei között. No, lehetne menni. A ló is türelmetlen, mert a ló nem szeret ocsorogni, ha tudja, hogy hazafelé megy. De a lány nem mutatkozik, talán az is utána szaladt a német hajónak. A muszka szelíden csitítja a lovakat: — Brr, brr, — majd pedig az eszébe jutván, hogy ezek nem tudván oroszul, maj gyarul szól hozzájuk: — hó, Kese, hó Bajdár... De hát hol a pokolba marad az a lány? Ahán, ott van egy csoportban, amely visszatért a nézésből s* beszélget ott különféle Mihály bácsikkal és Teca nénikkel s úgy tetszik, mintha ennek a beszédnek vége sem akarna szakadni. A lovak türelmetlensége átragad a muszkára, mert hiszen dolog van otthon is, föláll hát az ülésben és rákiállt a lányra: — Stressman, Kati. A lány megrezzen a kemény szó nyomán és sietve kapaszkodik föl a kocsira. Mert hiába, bárki bármit beszéljen is, az csak a városon van úgy, hogy a kocsin az parancsol, aki bent ül. A külső kocsiban az az ut aki a lovat hajtja* János a földdel A szakasz megy előre a földön, amit szántásnak hívtak még tavaly, de egészen rendben mozog, úgy tetszik, az ellenség messze van, hiszen még csak ezentúl kell a rendes fedezékbe jutni. Úgy van, hogy ezen a darabon még nincsen mitől tartani, azonban egyszer csak nagy hirtelenséggel odavágnak a másik ágyak, itt-ott lecsapódik a srapnel, nincs más mód, mint hogy feküdj le sebesen az anyaföldre, katorázd elő a derékszíjról a kis kurta ■ Linnemannt és túrd föl vele magad elébe a földet. János is ássa a földet, úgy félkézformán, ahogy a teljes lelapulásban lehet. Ahogy ásná, a Linnemann lapátjáról egy darab hant a balkeze tenyerébe esik. János önkéntelenül morzsolgatni kezdi: feketés, de könnyű, nem heves fajta, van egy kis keménysége, de azért mégis omlós, ez a rozsbuzát igen csak bírná. János mellett fekszik a hadnagy, János a földet átnyújtja: — Hadnagy úr, ez jó főd. Tejfeles képpel Öreg katonák ülik körül az asztalt s arról jár a szó, hogy ki mennyi ideje vanmár az angyalbőrben. Vén csontok, vékony, hosszú harcaabajusa, a másik, a harmadik egészen tíz, meg így tovibb. Olyan üdülő betegek, akiket már kieresztettek a kórházból, de még nem állott össze a transzportjuk, amelyik viszszavigye őket a társakhoz, összevisszavaló Szolgálati idők vannak itt. Azegyik ott sok a Bern, január . (Kiküldött munkatársunktól.) Campoloughi, a Secolo párisi tudósítója legutóbb Olaszországban járt és az ott szerzett benyomásokat így adja vissza a Petit Párisien-ban. Az olaszok — írja — büszkék hadseregükre, de tisztában vannak a hadjárat nehézségeivel is és nem számítanak sem gyors előhaladásra, sem könnyű hódításokra. Olaszország férfias szilárdsággal nézte, hogy fiait Albániába viszik, s most csodálkozás nélkül hallgatja azokat, akik arról beszélnek, hogy az olasz katonáknak másutt is meg kell jelenniök. A szigorú cenzúra megengedte a lapoknak, hogy erről az eshetőségről írjanak. Már most az a kérdés, hogy hol nem az a másutt 5. Mindenütt, ahol szükség van az olasz hadsereg közreműködésére. Az antant helyzete azért rosszabb, mint a központi hatalmaké, mai lembergi visszavonulásnál, a másik a lembergi visszamenésnél, emez megjárta Sabácot az első alkalommal, ez a vén pihaner öt folyón is épített hidat s mégis csak egyszer lőtték bele a vízbe. Hát van köztük fiatalabb is, nemi lehet mondani. Aki még csak nyolc hónapjai van oda. De a másik már esztendőn tul Az* Után aki a kezdete óta járja a táncot, pedig már negyvenhárom éves, azonban tavaly, még negyvenkettő volt. A csöndes délelőttön nyílik az üvegajtó sbelép rajta egy vékony, fiatal katona. De egészen fiatal katona, még a bajusza éppen csaki hogy ütközik, soványka arcocskáján a fiatalság rózsa pirossága, az asztalnál a vén csontod összenéznek, miért is viszik el még az ilyen gyereket is, hiszen ennek még az anyja kötője alatt volna a helye. Pedig a sárga csizmáján kopott sarkantyú van, tehát vagy lovas, vagy kocsis, a nyakán föl van tűrve a köpönyeg* gallér, hát nem látszik, hogy sarzsi-e, de bizonyosan sarzsi, mert sárga bojt van a kardján* Hogy lehet egy ilyen vékony gyereket egy ilyen vastag kardhoz kötni. Azután sarzsi. Hát hogy lehet az ilyen már sarzsi? No, protekciói. Nem lehet más, mint bizonyosan protekció* Talán püspök a nagybátyja, vagy ilyesmi. A fin tistenségtudóan szántál a vén csapatoknak s a vén esőrtok jóváhagyója" mondják rá a szervuszt. Azután leül egy asztalhoz s egy pohár sört kér egy asszonytól. Az öregek, izmos, erős emberek szótalanul nézik: valóban a cég sgifi járja, egy itasi rélyelfevájcir e Az olasz háború Olaszország és szövetségesei