Magyarország, 1916. január (23. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-09 / 9. szám

Budapest, 1916. vasárnap, január 9. MAGYARORSZÁG Az új konstantinápolyi görög követ Bécs, január 8. A «Südstavische Korrespondenz»-nek je­lentik Konstantinápolyból. Ka­tie­r­­gisz volt görög külügyminiszternek konstan­tinápolyi követté való kinevezésében a t­­ö­­rögország és Törökország közt való viszony javulásának igen kedvező jelenségét látják. A­­Tasvir-i-Efkiar,­ athéni jelentése szerint Kallergisz a görög-török kö­­zösledésen munkálkodik közre. Törökország háborúi Szedil Bar és Tekeburan újabb bombázása Lelőtt francia és angol repülőgép Konstantinápoly, január 8. A főhadiszállás jelenti január 7-ikéről. Azon a repülőgépen kívül, amelynek lezuhanását tegnap jelentettük, ugyanaz a pilótánk megtámadott egy másik ellenséges repülőgépet, felgyújtotta, mire a gép lezu­hant. Az első repülőgép francia Fahrman­­tipusu, száma 42. január 6-án délelőtt Naga­­j­rától keletre zuhant le. A másik repülőgép­­ angol, szintén Fahrman-tipusu és Jalovától­­ keletre az európai parton zuhant le. Ugyan­ezen a napon repülőrajunk sikerrel bom­­s­bázta a Szedil-Bar melletti ellenséges álláso­­­­kat és az imbrosi repülőteret. Január 5-én a jobbszárnyon heves, a centrumban pedig gyengébb bombaharc és jelentéktelen gyalogsági harc folyt Az ellen­­­­ség szárazföldi tüzérséggel, két monitor és két cirkáló támogatásával reggeltől estig részben nagy hevességgel tüzelt állásaink el­len. Tüzérségünk erőteljesen válaszolt. Az egyik cirkálót visszavonulásra kényszerítet­­­­te, elpusztított ellenséges lövészárkokat és elnémította az ellenséges tüzérség egy részét. Január hatodikán délelőtt egy cirkáló négy monitortól és hat tornádónaszádtól kí­sérve sikertelenül bombázta anatóliai, ten­­gerszorosi és némely más ütegeinket. Január ötödikén éjjjel tengerszorosi tüzérségünk megszakításokkal bombázta Szedil-Bar és Tekeburnu kikötőhelyeit. Az ellenség hatás­talanul viszonozta a tüzelést. Január hatodi­kán újból megkezdtük a bombázást és Teke­­burnunál tüzet okoztunk. A kikötőhelyeken és csónakokon tüzérségünk több talála­tot figyelt meg. A szedil-bari kikötőhely elleni tüzelésünknek is jó eredménye volt. A többi fronton semmi változás. Hamilton tábornok a gallipoli-i kudarcról London, január 8. (Reuters) Hamilton tábornok legújabb je­lentésében a Gallipolin augusztus első felében folyt harcokról számol be. A jelentés úgy vég­ződik, hogy a muníció és új csapatok érkezése csökkent, hogy a Gallipolin álló csapatok közt betegségek pusztítottak, hogy azonban a csapa­tok jókedvűek és bizakodók voltak, midőn Kitchener a tábornokot október 1-én felszólí­totta, hogy küldje be a veszteségek jegyzékét, ami Gallipoli kiürítését vonhatta volna maga után, Hamilton úgy válaszolt, hogy ilyen lépést képzelhetetlennek tart. Október 16-án távirati­lag Londonba hívták vissza, mert a kormány véleményét óhajtotta hallani a felelős parancs­noknak a kiürítés kérdésében. Hamilton tábor­nok jelentésének fő része az augusztusi rettene­tes csata leírása. Suvlánál a törököket­­ teljesen meglepték, de az elviselhetetlen hőség, a csa­patok kimerülése és a nehéz terepviszonyok közt vivőtt folytonos harcok, úgyszintén a víz­ellátás nehézségei arra kényszerí­tették Stopford tábornokot és hadosztályparancsnokait, hogy várjanak, míg csapataik kipihenik magukat. A 12 órás pihenés alatt a törökök hatalmas megerősítéseket vontak oda, s minthogy a tö­rök haderők folyton-folyvást erősbödtek, a csa­patok kénytelenek voltak az elfoglalt állások­ból visszavonulni. Minthogy a brit csapatok gyorsan megfogytak s a törököknek nagy mu­­níciókészletük és emberfölöslegük volt, Hamil­ton tábornok 50.000 katonáért táviratozott. Ez­zel a megerősítéssel megnyithatta volna az utat a flottának Konstantinápoly felé. Legna­gyobb csalódására azonban azt kellett hallania, hogy a kért megerősítést nem küldhették. Zeki basa altábornagy nyilatkozata Stuttgart, január 8. A legutóbbi napokban itt tartózkodott egy török bizottság, amelynek élén Zeki basa al­tábornagy állott. _________ Zeki basa a Württembergische Zeitung tudósítója előtt nyilatkozott Németországban tett háborús tapasztalatairól. Az altábornagy, aki a német főhadiszálláshoz van beosztva, a német birodalomnak csaknem minden részé­­ben járt és mindenütt Törökország iránti ro­­konszenvet tapasztalt. Hatalmas benyomást tett rá az a győzelembe vetett erős és büszke hit, amelyet mindenkor és mindenütt, a lakos­­ság minden rétegében megnyilvánulni látott. Nemrégiben is kinn volt a fronton és azt tapp­asztalta, hogy a csapatok hangulata ma­g­a ugyan lehetséges — jobb és bizakodóbb, mint a háború elején volt. Nagy része van eb­ben természetesen annak, hogy a lövészárkok ma pompásan vannak kiépítve. A németek nagy türelme kitűnően bevált a hosszadalmas és szívós pozícióharcban. Törökországban is kitűnő a hangulat, ámbár a háború terheit ott súlyosabban érzik, mint a gazdag és fejlett iparú német birodalomban. Most, hogy a köz­ponti hatalmak helyreállították a Törökország­­gal való összeköttetést, ez a győzelem Török­országot abba a helyzetbe hozta, hogy értéke­síthesse hatalmas emberanyagát és teljes erejét vihesse harcba. A feladat egy részét a Darda­nelláknál már megoldották. Most a legfonto­sabb kérdés az, hogy a vasúti forgalom Kon­­stantinápolylyal megkezdődjék s teljes legyen; a belső front részeinek egységei hánytak magukra, mig’ a magyarok lóra kapva, nagy kiáltozások között vágtattak utána a viz szélén . Most a magyarok a német hajó után szal­adnak, mert ja­j de szép nagy állat ez is. A fiatal muszka is nézi, amíg el nem tű­nik a házak tetejei között. No, lehetne menni. A ló is türelmetlen, mert a ló nem szeret ocsorogni, ha tudja, hogy hazafelé megy. De a lány nem mutatkozik, talán az is utána szaladt a német hajónak. A muszka szelí­den csitítja a lovakat: — Brr, brr, — majd pedig az eszébe jutván, hogy ezek nem tudván oroszul, ma­­j gyarul szól hozzájuk: — hó, Kese, hó Ba­­j­dár... De hát hol a pokolba marad az a lány? Ahán, ott van egy csoportban, amely vissza­tért a nézésből s* beszélget ott különféle Mihály bácsikkal és Teca nénikkel s úgy tetszik, mintha ennek a beszédnek vége sem akarna szakadni. A lovak türelmetlensége át­ragad a muszkára, mert hiszen dolog van otthon is, föláll hát az ülésben és rákiállt a lányra: — Stress­man, Kati. A lány megrezzen a kemény szó nyo­mán és sietve kapaszkodik föl a kocsira. Mert hiába, bárki bármit beszéljen is, az csak a városon van úgy, hogy a kocsin az parancsol, aki bent ül. A külső kocsiban az az u­t aki a lovat hajtja* János a földdel A szakasz megy előre a földön, amit szán­tásnak hívtak még tavaly, de egészen rendben mozog, úgy tetszik, az ellenség messze van, hiszen még csak ezentúl kell a rendes fede­zékbe jutni. Úgy van, hogy ezen a darabon még nincsen mitől tartani, azonban egyszer csak nagy hirtelenséggel odavágnak a másik ágyak, itt-ott lecsapódik a srapnel, nincs más mód, mint hogy feküdj le sebesen az anya­földre, katorázd elő a derékszíjról a kis kurta ■ Linnemannt és túrd föl vele magad elébe a földet. János is ássa a földet, úgy félkézformán, ahogy a teljes lelapulásban lehet. Ahogy ásná, a Linnemann lapátjáról egy darab hant a bal­keze tenyerébe esik. János önkéntelenül mor­­zsolgatni kezdi: feketés, de könnyű, nem he­ves fajta, van egy kis keménysége, de azért mégis omlós, ez a rozsbuzát igen csak bírná. János mellett fekszik a hadnagy, János a föl­det átnyújtja: — Hadnagy úr, ez jó főd. Tejfeles képpel Öreg katonák ülik körül az asztalt s arról­­ jár a szó, hogy ki mennyi ideje van­­már az angyalbőrben. Vén csontok, vékony, hosszú harcaabajusa, a másik, a harmadik egészen tíz, meg így tovibb. Olyan üdülő betegek, akiket már kieresztettek a kórházból, de még nem állott össze a transzportjuk, amelyik visz­­szavigye őket a társakhoz, összevisszavaló Szolgálati idők vannak itt. Az­­egyik ott sok a Bern, j­anuár . (Kiküldött munkatársunktól.) Campo­­loughi, a Secolo párisi tudósítója legutóbb Olaszországban járt és az ott szerzett benyo­másokat így adja vissza a Petit Párisien-ban. Az olaszok — írja — büszkék hadsere­gükre, de tisztában vannak a hadjárat nehéz­­ségeivel is és nem számítanak sem gyors elő­­haladásra, sem könnyű hódításokra. Olasz­ország férfias szilárdsággal nézte, hogy fiait Albániába viszik, s most csodálkozás nélkül hallgatja azokat, akik arról beszélnek, hogy az olasz katonáknak másutt is meg kell jelen­­niök. A szigorú cenzúra megengedte a lapok­nak, hogy erről az eshetőségről írjanak. Már most az a kérdés, hogy hol nem az a másutt 5. Mindenütt, ahol szükség van az olasz hadsereg közreműködésére. Az antant helyzete azért rosszabb, mint a központi hatalmaké, mai lembergi visszavonulásnál, a másik a lembergi visszamenésnél, emez megjárta Sabácot az első alkalommal, ez a vén pihaner öt folyón is épített hidat s mégis csak­ egyszer lőtték bele a vízbe. Hát van köztük fiatalabb is, nemi lehet mondani. Aki még csak nyolc hónapjai van oda. De a másik már esztendőn tul Az* Után aki a kezdete óta járja a táncot, pedig már negyvenhárom éves, azonban tavaly, még­ negyvenkettő volt. A csöndes délelőttön nyílik az üvegajtó s­­belép rajta egy vékony, fiatal katona. De egé­szen fiatal katona, még a bajusza éppen csaki hogy ütközik, soványka arcocskáján a fiatalság rózsa piros­sága, az asztalnál a vén csontod össze­néznek, miért is viszik el még az ilyen­ gyereket is, hiszen ennek még az anyja kötője alatt volna a helye. Pedig a sárga csizmáján kopott sarkantyú van, tehát vagy lovas, vagy kocsis, a nyakán föl van tűrve a köpönyeg* gallér, hát nem látszik, hogy sarzsi-e, de bizo­nyosan sarzsi, mert sárga bojt van a kardján* Hogy lehet egy ilyen vékony gyereket egy ilyen vastag kardhoz kötni. Azután sarzsi. Hát hogy lehet az ilyen már­ sarzsi? No, protekciói. Nem lehet más, mint bizonyosan protekció* Talán püspök a nagybátyja, vagy ilyesmi. A fin tis­tenségtudóan szántál a vén csapa­­toknak s a vén eső­rtok jóváhagyója" mondják rá a szervuszt. Azután leül egy asztalhoz s egy pohár sört kér egy asszonytól. Az öregek, iz­mos, erős emberek szótalanul nézik: valóban a cég sgifi járja, egy itasi rélyelfe­­vájcir­ e Az olasz háború Olaszország és szövetségesei

Next