Magyarország, 1916. március (23. évfolyam, 61-91. szám)

1916-03-26 / 86. szám

to Justh Zsigmond „­A társadalom egyes osztályait tanulmányozva, a a társadalmi test legkülönbözőbb fejlődési stádium­ban lévő részein keresztül“, ily különös élettan alap­ján tanulmányozta a magyarságot egyik „előkelő urfl". És életcéljául a magyar szellemi világnézet keresését tűzte ki, a regény formájában akart rá­világítani. ÍV?! Ez az előkelő úrid­ő Juszh­ Zsigmond volt. K­­­ezemben van az arcképe : barátjával, Batthyány ■kéza gróffal karöltve áll, mindkettőjük arcán su­gárzik az életkedv, az ifjúság, a nagyratörő önbiza­lom ... A halál korán rabolta meg mindkettőjüket.­­ * Erre mondja Mikszáth: „Egy bevégzett nagy pálya mindenkor fenséges látvány és kibékítő.. El­lenben egy szép kezdet izgat és keserű hangulatot teremt. Szerinte ezért Justh Zsigmondról szólva, mindössze csak egy igen érdekes, sőt értékes kez­detről van szó és egy rendkívüli processzus hagya­tott megoldatlanul". E kriminális magyarsággal irt ítélkezés lazs­­lóan igazságtalan. Való, hogy érdekes és értékes folytatást veszített Justh Zsigmond halálával az iro­dalom, de megírt művei annyira érdekesek és érté­kesek, hogy a modern magyar regény mesterei közé emelik. Justh Zsigmondnak műve egész, csak pá­lyája töredék. Sok maradt elmondatlanul abból, amit mondani tudott volna, de amit elmondott, mindaz méltó figyelmére minden figyelőnek. Justh művei: Káprázatok, Delelő, Művész­­, Szerelem, Paris elemei, A puszta könyve, Gúnyt)­­Julcsa, A pénz legendája s legkivált a Fuimus emel­kedtek értékükben, ma bizonyára többen érthetik meg azokat, mint mikor megírta e műveit „a keve­seknek“. .Való, hogy világnézetének, mely műveiben meg-­­­nyilvánul, édes-kevés a köze ah­hoz a különös élet­tanhoz és azokhoz a kiválási folyamatokhoz, me­lyekre alapítani akarta. Ám ezt nem rovom fül neki. Ellenben számraveszem már azt is, hogy igenis van világnézete. Köteteket halmozott, reklá­mok sikerülő harsonáitól kísért koszorúsaink közt is : akadnak, kiknek műveiből legszorgosabb kutatással sem lehet olyasmit kihámozni, amit világnézetnek elismerhetnénk. Még azt a magyarnak rágalmazott filozófiát sem lehet nekik tulajdonítani, hogy vala­miképp csak lesz, mert semmiképp nem lehet semmi. Bizony, ott, hol gondolkozniuk vagy ele­mezniük kellene, az semmiképp sincsen. Justh Zsig­mond világnézetét fellemszik Reviczky Gyula hozzá , irt költeményének e sorai: Mennyi hillel, mennyi vágygyal, Csüggsz e szócskán : pesszimizmus, b­ár a lelked csupa ábránd, Eltagadott titkos ábránd. Pesszimizmus! Ezt a szót kedvetlenül irom le: ■^Szembe jut, hogy mily lehetetlen és helytelen ér­­­­telemben szokták venni éppen nálunk. Olyfélét ér­­­­tenek alata, mint Raimund bohózatának hőse, ki azt mondja, hogy megizlelte a világot s az ize olyan, mint a belladonnáé vagy a szt­ichniné. Ennyi nem kell a pesszimizmushoz, elég, ha érezzük, hogy a­­ Világ nem elégíthet ki minket, mert nem találjuk­­ fel benne, amire vágyunk s lelki világunkat nem­­ bírjuk összhangba hozni a valóságos világgal. Justh Zsigmond lelke dúsgazdag volt, csupa színes áb­ránd, melynek pompázó virágait minduntalan dér csipdcsi. Justh Zsigmond regényhősei nem egyszer az­zal veszítik el boldogságukat, hogy titkolják érzé- s­meiket,, küzdenek ellenük a végletekig és elhibáz­zák a kitörés alkalmát. Ilyen a „Fuimus" Gábora,­­ ki tud érezni és tud gondolkodni, a másik csak lovagolni tud. De Gábor nem ragadja meg az al­kalmat, nem beszél szerelméről, a grófkisasszony ezért haragra lobban és feleségül megy a másik-­­­hoz; az eljegyzést karusszellel ünnepüli meg, a grófkisasszony vőlegényével bravúros mutatvá­nyokkal gyönyörködteti a vendégeket . . . Gábor szerelmének mindenkorra el kell némulnia, mert elmulasztotta az egyetlen alkalmat, mikor meg­nyilatkoznia kellett volna. Justh Zsigmond másik elbeszélésében a nő végre engedve a férfi hosszú ostromának, a találkozó helyen, a férfi ingerked­ve mondja: „De hisz te nem szeretsz engem.“­­„Igazad van, válaszolja a nő, nem szeretlek!" és otthagyja a férfit a faképnél. Justh több más regé­nyének alakjai is hangulatok és szeszélyek rab­jai, gyötrik egymást, ahelyett, hogy boldogítanák. Ünnepelt nőket mutat be, kik­ sokáig hazudnak a nagyvilágban, mert csak mesteri hazudozással le­hetnek az elsők. Társadalmi körüknek csupán „visszfényei”. De Ha saját énjük tudatára ébrednek, egyszerre vakmerők lesznek, lerázzák bilincseiket és többé nem fékezik szenvedélyeiket. Egy ily nagyvilági nő kiált fel Bourget regényének olva­sása közben: „Je serais plus canaille et plus grande dame á la fois.“ Egyik regényét a „Pénz legendájának“ nevezte el. Ebben mondja el, „hogy a pénz lealacsonyít, kiöli az érzést a szívből, eltompítja az elmét, mert ostoba gőggel tölti be a koponyát.“ A magyar főúri világot egyik regényünk sem festi oly igaz­ oly találó szik­ekkel, mint Justh Zsigmond, ki köztük élt. Megkísérelte, hogy a szellemi arisztokráciát közelebb hozza a születési arisztokráciához. Csáky Albinna grófnővel meg­tették erre a kezdő lépéseket. Mikszáth Kálmán tiltakozott e közeledés ellen, kiadva a jelszót: „Fiuk, maradjunk mi csak­­a Kispipában!“ Ez ízléstelenségre gyöngéd figyelmeztetés volt a vá­lasz, hogy csak egy csésze teáról volt szó, mely­­lyel­ az írókat megkínálták s akik Mikszáthtal tartanak, csak maradjanak ott, ahol vannak. Justh Zsigmond mindvégig kiváltságos hely­zetben volt, egyszerre lévén arisztokrata úgy a szellem, mint a vérség jogán. Mint bátyja, Justh Gyula a politika terén, Justh Zsigmond az iroda­lomban képviselte a legszentebb eszméket, a leg­nemesebb törekvéseket. Parisnak Justh Zsigmond valósággal rajon­gója volt. A képek, melyeket Páris életéről festett, színesebbek, mint Zolának és mégis hivebbek, mint Hugo Viktornak képei. Bár most csak a ma­gyarok tudják és még sokáig csak a magyarok fog­ják tudni, Parist a múlt évtizedek magyar rajon­gói látták a legszebbnek, talán a valónál is szebb­nek. Az ezeregyes meséiben tündököl így Harun al Pasid városa, melyre alig ismerhetnek rá, akik a meglevő Bagdadot látják. De Parisból is hazavonzotta az ifjú Anteust a magyar föld, melyet „A puszta könyvében", „A delelőben“ és „Gányó Julcsa“ című regényében megragadón ír le. Lehajolt a néphez és magához emelte. Tanította. Pusztaszenttornyán színpadot teremtett, amelyen magyar parasztok játszották el Shakespeare és Moliére remekeit. Ezzel is demonstrálta a magyar népben meglevő fogékony­ságot, nagy szellemi erőt. Egyik regényalakjával mondatja a népről: Tanuld meg tőlük a családi élet egyszerű struktúráját, tanuld meg tőlük az élet nagy esélyeit egyszerűn venni. És aztán fej­leszd, nemesítsd, amit tőlük tanultál s ezt hirdesd fennen, de csak akkor, ha már igazsággá változott a lelked mélyén. Az arisztokraták hivatása emlé­keztetni az i­j embereket a régi erkölcsökre s át­vinni mindazt, amit szükséges tudni az új emberek­nek, mert a forrongás, a pusztulás, a harcok terén ezt meg nem tanulhatták. S hogy eszméit a költészet világában meny­nyire tudta megeleveníteni, erről meggyőz paraszt­regénye: „Gányó Julcsa“. A környzetrajz eleven­ségénél is erősebben ragolnak meg a regény jel­lemrajzain, kiérezzük a benne szereplők vérének robogását, a lelkük tépelődését, a szívük vergődé­sét. S a regény szerkezete hatalmasan erős, szinte drámai. Justh­ Zsigmond az volt, aki lenni akart: ma- s gyár és igaz. És költő, kire csak most ismernek. Koroda Pál.­­ MAGYARORSZÁG Budapest, 1916. vasárnap, ffiftrefag *3$. TÁVIRATOK. Amerika — Villa ellen Frankfurt, március 25. (Saját tudósitónk­tól.) A ,.Frankfurter Zeitung“ jelenti Newyork­­ból. Wilson elnök kijelentette, hogy az Unió csapatait hajlandó visszahívni Mexikóból, ha Villát bizonyos idő alatt nem ejtik foglyul. Rotterdam, március 25. (Saját tudósítónk­tól) Newyorki lapjelentések szerint Lansing amerikai államtitkár kedden egy óra hosszat tárgyalt a mexikói japán követtel. Soha el nem múló becsű értékes ajándéktárgyak­ találhatók Mimii lireékszer-­ és óra-telepán. Budapest, Deák Ferencz-utca « napihírek. . ■ --- ------- - ■-* 7\- ^ea^- « Az idő. [f| A Meteorológiai Intézet jelentése. — L 'Jóslat: Változó idő várható, de- I­lyenkint csapadékkal és lényegtelen hő-. : mérséklet-változással. . Mai déli hőmérséklet Budapesten 1 . H- 10.4 *fdk Celsius.­­?. -----1. — Mi lesz holnap? Vasárnap, március 26. — Róm. kath.: A. 3. Oculi. — Protestáns: A. 3. Manó. --Görög, orosz: Márc. 13. Nagyböjt. — Izraelita: (5676.) Vendar 21. — Nap kél reggel 5 óra .13 perckor, nyugszik este 6 óra 19 perckor. — Hold két éjjel 1 óra 46 perckor nyugszik délelőtt 9 óra 39 perckor. — Lapunk legközelebbi száma vasárnap a rendes időben jelenik meg. — Adomány. Szabó József dr. Hódság­ról 10 koronát küldött az ellesett katonák árvái részére. A VI. kerületi városbiróság utján Sonnenschein Lipót meghagyásából (la­kik Podmanniczky­ utca 63. sz.) 10 koronát kap­tunk a megvakult katonák részére. Az összege­ket rendeltetési helyükre juttattuk. — Kitüntetések a kereskedelemügyi miniszté­riumban. A hivatalos lap mai száma közli, hogy ■ a király D­e­n­c­z Adolf és Altenbach Ignác segédhivatali főigazgatóknak a Ferenc József-rend lo­vagkeresztjét, Lőrincz Sámuel, Tóth Dezső, Weh­­sehnetzter Márton irodatiszteknek, Danzer Fere­ncné, Sz­ilágyi Katalin posta- és távirda kep­­zelőneknek az arany érdemkeresztet, Biró Mihály és Szotyory Nagy Árpádné gépk­épének, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. ■— A Shakleton-expedíció válságos hely­zete. Londonból jelentik: A Reuter-ügynök­­ség értesülése szerint a Shakleton-féle dél­sarki expedíció sorsáról Ausztráliából rossz hírek érkeztek. Felfogtak egy szikratávira­­tot, amely szerint az Aurore expedíciós hajó a déli Jeges-tengeren a hullámokon vergáz­dik. A hajó elszakadt a Ross-tenger partján­ levő horgonyzó helyéről, mialatt az expe­­díció tíz tagja, köztük Mackintosh kapitány, a szárazföldön volt. Mackintosh­­vezeti a déli földgömb ausztráliai oldalán a munkálato­­kat. Ennek következtében Shakleton, ha si­kerül a Ross-tengerbe visszatérnie, nem ta­lálja ott­ többé hajóját. Az egész expedíciós társaság kénytelen lesz egy további eszten­deig a Ross-tenger valamely szigetén ma­radni. — Gallieni tábornokot megoperálják­.­ Pa­risból jelentik, hogy Gallieni tábornokon a műtétet holnap hajtjaik végre. A tábornokot a versaillesi Hotel des Reservoirsból már átszál­lították a Maurepas-kórházba. — A törökök köszönetét Konstantinápoly­­ból jelentik . A török lapok köszönetet monda­nak a magyar nemzetnek a magyar Vörös­­kereszt egészségügyi missziójának Semsey gróf és Lobmayer tanár vezetésével való ki­küldetéséért s a 400 ágyas kórház létesítéséért.­ Ezt a kórházat a sztaitíbuli török leányiskolá­ban helyezik el s a szolgálatot benne a magyar egészségügyi misszió fogja ellátni. A kórházat e héten avatják fel. A misszió tagjai tegnap résztvettek a szelamlikon. A szultán szárny­­segédje utján tolmácsolta üdvözletét. — Kitüntetés. A király Wellsavszky Kál­mán legfőbb állami számvevőszéki tanácsosnak a Dipól-rend lovagkeresztjét, Klimcs Gyula legfőbb állami számvevőszéki tanácsosnak és törvényes utó­dainak pedig a magyar nemességet «Sopronbán­­falvi» előnévvel mindkettőnek díjmentesen "adomá­nyozta. — A nő a közigazgatásban. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Feministák Egyesületében hétfőn, már­cius 27-én este 6 órakor tartandó felolvasásában Szalai Oszkár. .Vendégeket szívesen látnak, be­lépődíj nincs.

Next