Magyarország, 1916. április (23. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-11 / 102. szám
' Budapest^ 1916. kedd, április lí. MAGYARORSZÁG lenség tevékenysége azonban nem öltötte az általános támadás képét. Hogy könnyű sikereket érjen el, kiválasztott egyes izolált pontokat, melyek a mi vonalunkon a leggyengébbeknek látszottak. A háború első periódusában olyan helyeken operáltak, amelyeket mi sohasem választottunk gyengeségüknél fogva védekezési pontokul. Ezért támadtak az osztrákok Oslavijánál, majd a Rombon fölött, a Grafenbergnél. Az ellenség jelenlegi programmja a Bat völgyének visszafoglalása. Új csapatokat koncentráltak tehát Mauthenbe. Az erősebb akció kedvéért e csapatokat ennek a vidéknek embereiből állították össze, karintiai vadászzászlóaljakból. Rohr tábornok megérkezésükkor felhívta őket egy proklamációban, hogy ne engedjék az olaszokat Karintia szűz földjére. Számos új battériát helyeztek el Polenick és Köderhohe között. A támadás objektuma a Pal Piccolo volt, mert ez puskalövésnyire dominálja a Freikofelt. Az osztrák akciót oly tökéletességgel szervezték, hogy csaknem biztosra mentek. A meglepetés eredménynyel is járt. Az ellenség módot talált arra, hogy észrevétlenül elérkezzék lövészárkainkig. A Pal Piccolo rendezetlen, hegyi patakok medreitől szakgatott sziklák, nyúlványok, szakadékok,völgyek tömkelege. Nem egycsúcsos hegy. Közepe olyan, mint egy süveg. Két egymáshoz egészen közel álló kiemelkedése van. Egyiken a mi állásaink, a másikon az osztrákokéi. Az ellenséges lövészárkok nem egészen száz méterre voltak a mieinktől. Egy völgy választotta el őket, amely tele van hóval. Itt történt a támadás. Annyi hó esett, hogy az igazi, földbeásott lövészárkok fölött egy második, méterekkel magasabban fekvő lövészárokvonalat kellett hóból készíteni, mintegy második emeletet. A hó nem kemény. Lágy, lisztszerű s így könnyen lehet benne mozogni. Ha az osztrákok rendes támadást intéztek volna, ha mégolyan meglepő, akkor sem sikerül. Ha jöttek volna lépésről-lépésre, fehér ingekbe burkolva, akkor is meglátták volna őket a mieink, még a legsötétebb éjszakában is, a hold sápadt fénye mellett. A mieink éberek és nem mulasztanak el semmit. De nem láttak és nem hallottak. Előttük, a hótömbökön semmi sem mozdult. És mégis, az ellenség megérkeeztt, már támadt is. " A hó alatt. Hosszú napokon át dolgozva lövészárkaitól mienkig, folyosókat vájt a jégbe, a hóba. A három napig tartó irtózatos bombázást is azért rendezte, hogy ne hallják katonáink, mint dolgoznak csákányaikkal a hó alatt. Az osztrákok által nyitott hónalgutak egészen a mi árkainkig nyúltak, elvonultak „frissai lovaink“ alatt. Az első kibukkanó járőrök támadtak, fehérbe voltak öltözve, hirtelen, kisérteliesen emelkedtek ki a hóból és meglepték a mi embereinket. Rövid küzdelem: ember-ember ellen, néhány puskalövés — a lövészárkot elfoglalták. A folyosókon át tízesével jöttek az osztrákok. Karintiai önkéntesek voltak. Egy század vadász felülről tüzelt. Ezeknek védelme alatt dolgoztak. Elhagyván a hóalagutakat, az ellenség azonnal leszállt a mi lövészárkainkba. Egy magyar zászlóalj haladt előre a többi lövészárkok felé. Az ellenséges foglalás terjedt, erősödött. Bevették magukat minden nyílásba, minden zugba, elérhetetlennek gondolt rejtekhelyekbe. C. P. dr. Soha el nem múló ; értékes ajándék L JGIÉIK becsüs tárgyak terep lés óra-telepén. Budapest, Deák Ferencz utca 21.1 Zöld játék Egy szép tavaszi délután az alagi mezők felett hatalmas sasmadár keringett. Mozdulatlan szárnynyal, e madárfajta szokásos méltóságával repülte körül a lófuttató mezőt. Az olcsóbb helyen, ahol az emberek jobbak, mert naivabbak, megörültek a keringő sasnak, mint a pályán átfutó nyúlnak, vagy a lovak nyomába csaholó kis fehér kutyának szoktak megörülni. „Repülőgép !“- ijesztgették egymást. Aztán a sas egyet-kettőt lendült széles szárnyaival és elrepült a Mátra felé. „Kár érte“, szóltak ismét az olcsóbb helyen, ahol szívből megsiratják a zsokét, ha kitöri nyakát az akadályokon. A’ nóbel-helyen néhány pénztelen látogató ügyelte a tribünről a sas megjelenését és eltűnését Mert üreszsebű publikum is akad ebben a szokatlan tolongásban, amelyet alagi lóversenynek neveznek. Akik már elveszítették kis tőkéjüket, vagy már, a háború kitörése óta ,kong a zsebük. Talán azelőtt sem volt soha nagyobb summájuk és egy versenyló meglepetésszerű futásától várták szomorú sorsuk megjavulását. De mégis: legalább nem volt még háború. Lassacskán elkezdünk a háború előtti időről olyanformán megemlékezni, mint a köszvényes öreg gavallér első szerelmének múltjáról, vagy az idős dáma legelső báljáról. — Alagon is más világ volt még akkor, mondogatják egymás között a letört játékosok, akik a játék lehetőségének hiányában tréfás vagy mélabús emlékekkel mulattatják egymást. A sas — a jelen idő — már eltűnt a látóhatáron, lehet a szép múltról csevegni. * '** Az 1916-iki tavaszról: alagiz emlény'-ként följegyzem a látványosságot, amely a nyugati pályaházban lejátszódott. A konvencionális különvonatok utolsója, amely fél kettőkor szokott elindulni, nem hagyhatta el a pályaházat, amíg a rendőrök megtisztították a vonatot attól a közönségtől, amely már nem fértel a vonaton, hanem a lépcsőkön, ütközőkön, fékező-házikókban, a kocsik tetején óhajtotta a húszperces utazást megtenni. Történt ez az év első lóverseny-napján, a Rákosi-díj tiszteletére. Igen épületes és elgondolkozásra méltó jelenség volt az embereknek e szokatlan tolakodása. A lövészárok harcaiban nagyfontosságú rohamozást a boldog pestiek oly könnyedséggel és szakértelemmel vitték véghez, mintha Pesten egyebet sem tanulnának mostanában az emberek, mint megrohanni a villamoskocsit, a színházi jegypénztárt, a selyemkereskedéseket és az antikbátorosokat. E napon három roham indíttatott az utolsó Alagra menő vonat ellen. Mint a rajzó méhez a faderékon, úgy csüngtek az emberek a lépcsőkön, rézrudakba, egymásba kapaszkodva. Kiáltozás, nők visongása, gyermekek sírása és rendőrök mogorva káromkodása hangzik a füstös üvegtető alatt. Hajdanában ilyenek voltak a politikai tüntetések Pesten, melyekről a reggeli lapok hasábos tudósítást közöltek. Nem sokkal több ember tüntetett a Múzeum-körúton Tisza Kálmán kocsija körül, mint az utolsó különvonat környékén, amely Alagra, a boldogság szigetére volt indulóban. Mintha életük minden reménysége, üdve kockán forogna , kísérelték meg az életveszedelmes utazást a kocsik ütközői között. Nők letépették a szoknyájukat, félrecsapódott tavaszi kalapjuk. Gyermekek, mint megannyi kis őrültek, visongtak. A vonat a mennyországba megy és mindenki elkárhozott, aki az utolsó vonatról lemarad. És a vonat csakugyan elindult. Lassú tempóban, szinte csábítólag, még egy utolsó ugrás megkísérléséhez. Ifjabb stürm. Egy pillanat alatt ismét megteltek a kocsik lépcsői, az ütközők , kalauzkocsi.. . egy, elszánt ferencvárosi fiú a szeneskocsira óhajtott felkapaszkodni. Soha sem felejtem el ennek a különös fiatalembernek elszánt, felháborodott indulatát, midőn vaslapáttal fenyegette meg a kormos vasúti sűtő. Gondoltam, mindjárt kést ránt elő és beledöft a gőzmozdonyba. A rendőrök a publikum után vetették magukat és a mozdonyvezető megállította a gépet, hogy a vonat megtisztítását elvégezhessék a biztosok. Aztán végérvényesen kifutott a vonat a pályaházból kétezer ember kétségbeesésére. (Körülbelül ennyi úti jegygyel adott el többet a vasút pénztára, mint amennyi hely van a vonaton. Külvárosi mozikban szokták így csinálni.) — A játék! — mondta mellettem valaki és a zsibongó, káromkodó tömegre mutatott. — A háború, — gondoltam. Sok sturm lesz még a civil életben is. r * fK * ■* A gyepen nem lehet járni-kelni, a tribün szakadásig telve, a totalizatőr-gépek verejtékezve dolgoznak. Infortune, mint egy spanyol iskolát lovagló cirkusz-ló, méltóságteljes tempóban elöl szalad a feladott távolságon, taps, lárma, emberszag, hangos nők, izgatott férfiak, mintha először volna lófuttatás Alagon. Hol vannak Széchenyi István gróf gentlemanjei, akik egymás között fogadtak a verseny eshetőségeire, a saját lovukra, amelyet maguk ültek ? Hol vannak az angolos, flegmás, unott-arcú surilátogatók, akik a legnagyobb meglepetéseket vállvonogatva fogadják ? Hol vannak a grófnők, a kokottok, a métreszek, akik hajdanában csak azért jártak a gyepre, hogy szellemesen csevegjenek, uj ismeretséget szőjjenek, kalandot, esetleg szerelmet találjanak . . . Egy zagyva, zűrzavaros publikum közepette állok s alig látok régi ismerőst, holott már azt hittem néha, hogy húsz év alatt mindenkit ismerek Pesten. Mintha először látnának lóversenyt ezek az emberek ! Furcsa, hogy a lovak futnak, a zsokénak színes sapkája van és amott orosz foglyok javítják a pályát. Új emberek, akiket eddig soha sem láttunk a gyepen, akik a háború alatt jutottak pénzhez, kulturs-vágyhoz, új ruhához, élvezet-szomjúsághoz, játékszenvedélyhez . , , Bizonyos, hogy egy új társadalom van alaku- sóban körülöttünk, aki most kezdi olvasni Jókai regényeit, Dumas színdarabjait kezdi megnézegetni, a bútoros-kereskedő ablaka előtt elmerengve áll egy régi hamisítvány láttára, még nem tudja, hogy a különvonat lépcsőjén nem szabad utazni, még nem ismeri sem Péchyt, sem Hübnert, se Tatait, a lovaknak ezentúl tanulja meg nevét, amelyet kiabálni fog Pesten, aVárosligetben, júniusban. Új társadalom, új pénz, új világnézet, új nők a régi, elskatulyázott pesti „szépasszonyok“ helyére, uj tehetségek. Talán irók is »*. Csendesen várjuk, hogy a sasok hazarepüljenek a hegyek közül. Akkor kezdődik el itthon az igazi élet, midőn a régen elmentek és az uj emberek összekeverednek. Kr. Gy. , Magyarország. 1916 évi április hó 1-ével uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési árak: a magyar korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba: Egy hónapra 2 , 80 fillér Negyedévre 8 . — „ Félévre 16 . — . Egész évre 32 . — . Egyes szám ára: iassifiapESfpi2_ps Didecten U Sügér