Magyarország, 1916. április (23. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-11 / 102. szám

4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1916. kedd, április 11. hogy számos szál­litóhajó megrakva szerb kato­nákkal e percben már útban van Mars­eille felé. A hivatalos svéd lapok is regisztrálják e táviratot, de hangsúlyozzák, hogy kellő fenntartással kell fogadni. (Pol. Hír.) Betiltott francia újság Paris, április 10. A cenzúra nyolc napra betiltotta a „Radical“ című lapot, mely egy cikkében arról írt, hogy a németek verduni siker­ei azt mutatják, hogy a franciák hiába áldoz­zák f­e­l m­ag­u­k­a­t Angliáért. (Pol.­­Hir.) A román sajtó a kancellár beszédéről Bukarest, április 10. Az I­ntrependance Roumaine nem kételkedik abban, hogy a birodalmi kancellár, Németország érzelmeit­­fejezte ki beszédében, amelyben első ízben jelölte meg a jövő­­békét nagy vonásaiban. Hasonló megfontolásból ha­gyott el a kancellár bizonyos problémákat. A következtetések, amelyeket a kancellár beszé­déből­ levonnak, nem egybehangzók. A lap kiemeli, hogy a kancellár óvakodott Francia­országról Udvariatlan szót ejteni, sőt ellen­kezőleg, súlyt helyezett arra, hogy hangsú­lyozza a verduni harcosok hősiességét A M o­­­d o v­a Írja: A kancellár szavai­ból mindenki kiveheti a győzelmes Németor­szág erélyes, szilárd szavát Romániára néz­ve, amely még ma is szövetségese Németor­szágnak, fontos dolog, hogy a hatalmas csá­szári birodalom a maga és Románia ellensé­geihez mint győztes állam szólhatott, amely sorsuk fölött dönt. A különbség a birodalmi kancellár, valamint Szaszonov és Asquith be­szédei között főleg abban van, hogy a kan­cellár a hadi események győzelmes menetére mutatott rá, amelyekből azt a következtetést is levonja, hogy a mészárlás véget vetésére indítványokat tegyen. Az «Adevrub-ban Take Ionescu abból a szempontból foglalkozik a beszéddel, hogy­­ az kifejezése annak, hogy, a­­Begyesszövetség nem akarja a békét és Németország többé nem hoz fél szerény feltételeket, mert amúgy sem fogadnák el. A beszédet szemérmetlen­nek mondja s azt állítja, hogy­ hazug vol­­­­tával és arcátlanságával méltó folytatása mindannak, amit Németország eddigi szóval és tettel elkövetett Nagy török győzelem Az ellenség 1500 főnyi vesztesége * A főhadiszállás jelenti: Konstantinápoly, április 10. Irak-front: Az április 6. és 7-iki h­arcokban, amelyek f­e­­ a h i­d i főszakaszunk­tól négy kilométerre keletre előretolt vonalunk árkaiban lejátszódtak, amely árkokat repülő osztagaink tartottak megszállva, az ellenség 1500 főnyi veszteséget szen­vedett. Néhány foglyot is ejtettünk és leszedtünk egy repülőgépet. Ez a kétnapos csata a következőképp folyt le : Miután a hóesések következtében a folyam közelében lévő és előretolt vonalaink egy részét alkotó, árkok, melyek főállá­sunktól négy kilométerre keletre voltak, vízzel teltek meg és legnagyobbrészt elpusz­tultak, csapataink 4-én este parancsra kiürítették ezeket az árkokat, s csak körülbelül két századot hagytak ott vissza. Április 5-nek reggelén az ellenség, amely az árkok kiürí­tésének okát nem tudta, egy órán át lövöldözte azokat, majd körülbelül három dan­dár­n­y­i haderővel támadást intézett ellenük. A mi két századunk, annak ellenére, hogy parancsot kapott a túlerő elől visszavonulni, az ellenséget több órán át szurony- és bombatámadásokkal f­ö­lt­a­r­tó­z­t­a­tt­a és azután viszavonult főállásaiba. Röviddel azután előretolt osztagaink, amelyek gyönge erőkből állottak és a Tigris jobb partján voltak, szintén viszatértek főállásuk szél nyára. E támadások folyamán megállapí­tották, hogy több ellenséges csapat megrekedt az áradás által keletkezett mocsarakban. Az ellenség, amely e csatározásoktól vérszemet kapott, új erősítések­kel április 6-án néhány helyen 800 méternyire közelítette meg főállásunkat és táma­dási kísérletet tett. Ellentámadásunk és heves tüzelésünk azonban arra kényszerítette, hogy tetemes számú halott és sebesült vissza­hagy­ás­ával két kilo­méterre keletre hátráljon. Az ellenség veszteségeit 1500 emberre tehetjük. A mi veszteségeink kevéssé jelentékenyek. Április 7-nek reggelén csak tüzérpárbaj volt. Kaukázus-front: A centrumban rajtaütésszerű éjszakai támadás, melyet az ellenség megkísérelt, a mi ellentámadásunkon m­e g h i u s u 11. Több órai harc után az ellenséget az általa előzőleg megszállva tartott állásból teljesen elűztük. A többi szakaszokon csak jelentéktelen harcok voltak. A főhadiszállás jeleit április 9-én. Irak front: Semmi változás. Egy ellenséges ágyunaszádot tüzérségi tüzelésen meg­rongáltunk. A naszádot, amelynek fedélzetén robbanás történt, egy monitor keleti irányban elvonszolta. Rómától nyugatra csapataink összeütköztek előretolt ellenséges őrcsapatokkal. Az angolok 9 halottat és egy sebesült tisztet vesztettek. Az ellenség telefonhálózatát e kör­nyéken elpusztítottuk. Kaukázusfront: Nem volt fontosabb esemény. Események a tengeren. Április 8-án tüzérségünk visszavonulásra kényszerített egy ellenséges cirkálót, amely Kemikli Liman felé közeledett és néhány lövést adott le. Két ellenséges repülőgép Gallipoli félszigete felett megjelent, de mihelyt egyik hadirepülőgépünk feltűnt, Imbros felé menekült. " ; ■ 7 A kaz-el-amarai angol sereg sorsa London, április 10. (Saját tudósítónktól.) Lord Fra­ser felhívja a „Daily Mail“-ban a kormányt, hogy haladéktalanul gondoskodjék arról, hogy három héten belül mentsék fel a Kut-el-Ama­­rában bezárt angol csapatokat. Ha Town­send tábornok ez alatt nem kap segítséget, könnyen baj történhetik. Hang­súlyozza, hogy nem szabad abban bízni, hogy az oroszok Hendeli felőli támadása fogja fel­szabadítani az angolokat, mert az oroszok Bagdad felé való operációiról semmi h­í­r nem érkezett Teheránból. Úgy látszik, hogy az oroszok most csak a felkészülés munkájával vannak elfoglalva, szervezkednek, erőt, muníciót gyűjtenek, de támadásuk ideje még nem érkezett el. Ha az an­golok is óvatosabban mentek volna előre, mint az oroszok, most nem volna annyi féltő gond­­ miatt*­­ * A kaukázusi harcok Amsterdam, április ,10. (Saját tudósítónktól.) A Times­­nek jelentik Pétervárról. Az utóbbi harcok során kitűnt, hogy a törökök szigorú fegye­lemmel tartották fenn soraikban a rendet. A kaukázusi csapatokat Halil bég vezeti, aki a maga seregével a Csórók középső fo­lyásánál állapodott meg, míg az oroszok be­­keríteni igyekeztek; miután az oroszokkal szemben erőteljes ellenállást tanúsított, I­s­­p­­­r irányában vonult vissza, mialatt a török haderő centruma I­n­a­m­a­k­h­­a­s­v­i­r­t­ó­l és A­s­k­a­b­t­ó­l nyugatra tért ki. A centrum most az Erzinghian felé vezető útvona­lat védi. A törökök szorgalmasan javítják a frontjuk mögötti útvonalakat és erősítik tüzérségüket A török csapatok ellenállása s a hiányok pótlása bizonyára fel fogja tar­tóztatni az oroszok előnyomulását. (Bert. Lokfflanzeiger.) ma napüai ellársa — Luigi Barzini cikke — Zürich, április .3. (Saját munkatársunktól.) Luigi Barzini,­ az ismert olasz harctéri iró az alábbi, minden elfogultsága dacára is érdekes és őszinte cikket írja a magyar és osztrák csapatok március hu­­szonhatodiki dicsőséges támadásairól. A szurokfekete éjszakában erős, növekedő puskatűzre ébredünk. A hófedte s jégkori­tetta hegyek között a puskalövéseknek különös, mély, megnyújtott visszhangjuk van. A dörrenések a hegyek és völgyek labirintusában visszhan­gozva folytatódnak. A Zellenkofeltől Timauig ütközet zaja hallatszik. Halljuk az őrök kiáltá­sát : a Pál Piccolón harcolnak. Március hu­­szonhatodikának éjjeli félhárom órája volt. Azt hittük, hogy az osztrák-magyar őrségek alar­­mirozni akarnak, mint szokásuk és ha mozgást észlelnek nálunk, megszólaltatják a géppuskát. Rövid ideig azt hittük, hogy csak erről van szó. De a tűz tovább tartott. Majd a havas hegyor­mokat megvilágították az osztrák fényszórók azoros fénykévei. Sziklák, völgyek, szakadékok ünnepélyes, fantasztikus, változatos panorámát nyújtottak. A hómezők szikráztak közvetlenül a gyászos ég tövében. A hóba fektetett összes te­lefonvezetékek jelentéseket továbbítottak. Az első jelentés, amelyet a Cantoreről küldöttek, a­ Pal Piccolo pozícióiból, azt mondta: „Kis tá­madás az 1859-es szakaszon, semmi baj.“ De kevéssel azután a Castello Rossonál levő állá-­­sok parancsnoka, egy kapitány, segítséget kért. "Az ellenség egy meglepő támadással elfoglalta lövészárkainkat.­­ — Azonnal intézzenek ellentámadást! — parancsolta szállásáról a szakasz vezénylő tá­bornoka, egy szép alpini típus, tengerészesen beretvált arccal. — Megkísérlem, — felelt a kapitány, akit ezüst éremmel tüntettek ki a Freikofer elfogla­lásáért. — De már több mint negyven embe­rem harcképtelen. Kitartok, amíg megérkeznek! Itt a telefonálás megszakadt. Nem lehetett többé megtudni semmit, hogy mi történt azzal az előretolt és elszigetelt szá­zaddal. Az ellenséghez való közelsége, hallga­tása azt a félelmet keltették és végül lassan­­lassan azt a meggyőződést, hogy a század fog­ságba került.­­ Megkezdődtek a hóban való menetelések, a kis tartalékcsapatok mozdulatai. A kis ütközeti átalakult csatává, a legnagyobb és legszebb csatává, melyet valaha a magas hegyek borzal­mas jégmezői, hó-lövészárkok, kő és jég ha­talmas, viharos fenségében vívtak. Lassú, hosszú, rettenetes csata volt, tragikus élmé­nyekkel tele, kritikus pillanatokban dús, véres, hősiességet lehelő, emberfeletti erőket kívánó, Heves vágyat, akaratot, lelkesedést kiváltó csata, mely kifejezte az ellenségnek azt a forró óhaját, hogy beléphessen Itália kapuján. Nem egy lövészárokért küzdöttek. Az ellenség a Pal Piccolo-t azért akarta megszerezni, hogy ura legyen a Monte Croce-szorosnak. Védekezé­sünknek minden vonala veszélyben volt. Az osztrákok elhelyezkedhettek volna szemben a­ But völgyével, amely előcsarnoka a Taglia-­ mentő völgyének. A mi védelmi vonalunk a határ maga volt, Tierz és Crostis hosszában." Vakmerő operációknak köszönhettük, hogy el tudtuk foglalni a Pal Grandet, a Pal Piccolot. Mindezeket hol elvettük, hol elvesztettük,, meghódítottuk, visszahódították, amig végre elhelyezkedtünk azokon. Az osztrákok nem nyugodtak bele mindért. Emlékeznek a júliusi hivatalos jelentésekre? Minden éjjel támadások voltak a Pal Granden, a Freikofelen, a Pál Pic­­colon, a Zellenköfelen, egyikén vagy másikán ezeknek a bizarr hegycsúcsoknak. Az ellenség erőben és eszközökben, fölényben­ volt.. .Az el-*

Next