Magyarország, 1916. április (23. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-11 / 102. szám
4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1916. kedd, április 11. hogy számos szállitóhajó megrakva szerb katonákkal e percben már útban van Marseille felé. A hivatalos svéd lapok is regisztrálják e táviratot, de hangsúlyozzák, hogy kellő fenntartással kell fogadni. (Pol. Hír.) Betiltott francia újság Paris, április 10. A cenzúra nyolc napra betiltotta a „Radical“ című lapot, mely egy cikkében arról írt, hogy a németek verduni sikerei azt mutatják, hogy a franciák hiába áldozzák fel magukat Angliáért. (Pol.Hir.) A román sajtó a kancellár beszédéről Bukarest, április 10. Az Intrependance Roumaine nem kételkedik abban, hogy a birodalmi kancellár, Németország érzelmeitfejezte ki beszédében, amelyben első ízben jelölte meg a jövőbékét nagy vonásaiban. Hasonló megfontolásból hagyott el a kancellár bizonyos problémákat. A következtetések, amelyeket a kancellár beszédéből levonnak, nem egybehangzók. A lap kiemeli, hogy a kancellár óvakodott Franciaországról Udvariatlan szót ejteni, sőt ellenkezőleg, súlyt helyezett arra, hogy hangsúlyozza a verduni harcosok hősiességét A M od o va Írja: A kancellár szavaiból mindenki kiveheti a győzelmes Németország erélyes, szilárd szavát Romániára nézve, amely még ma is szövetségese Németországnak, fontos dolog, hogy a hatalmas császári birodalom a maga és Románia ellenségeihez mint győztes állam szólhatott, amely sorsuk fölött dönt. A különbség a birodalmi kancellár, valamint Szaszonov és Asquith beszédei között főleg abban van, hogy a kancellár a hadi események győzelmes menetére mutatott rá, amelyekből azt a következtetést is levonja, hogy a mészárlás véget vetésére indítványokat tegyen. Az «Adevrub-ban Take Ionescu abból a szempontból foglalkozik a beszéddel, hogy az kifejezése annak, hogy, aBegyesszövetség nem akarja a békét és Németország többé nem hoz fél szerény feltételeket, mert amúgy sem fogadnák el. A beszédet szemérmetlennek mondja s azt állítja, hogy hazug voltával és arcátlanságával méltó folytatása mindannak, amit Németország eddigi szóval és tettel elkövetett Nagy török győzelem Az ellenség 1500 főnyi vesztesége * A főhadiszállás jelenti: Konstantinápoly, április 10. Irak-front: Az április 6. és 7-iki harcokban, amelyek fe a h id i főszakaszunktól négy kilométerre keletre előretolt vonalunk árkaiban lejátszódtak, amely árkokat repülő osztagaink tartottak megszállva, az ellenség 1500 főnyi veszteséget szenvedett. Néhány foglyot is ejtettünk és leszedtünk egy repülőgépet. Ez a kétnapos csata a következőképp folyt le : Miután a hóesések következtében a folyam közelében lévő és előretolt vonalaink egy részét alkotó, árkok, melyek főállásunktól négy kilométerre keletre voltak, vízzel teltek meg és legnagyobbrészt elpusztultak, csapataink 4-én este parancsra kiürítették ezeket az árkokat, s csak körülbelül két századot hagytak ott vissza. Április 5-nek reggelén az ellenség, amely az árkok kiürítésének okát nem tudta, egy órán át lövöldözte azokat, majd körülbelül három dandárnyi haderővel támadást intézett ellenük. A mi két századunk, annak ellenére, hogy parancsot kapott a túlerő elől visszavonulni, az ellenséget több órán át szurony- és bombatámadásokkal föltartóztatta és azután viszavonult főállásaiba. Röviddel azután előretolt osztagaink, amelyek gyönge erőkből állottak és a Tigris jobb partján voltak, szintén viszatértek főállásuk szél nyára. E támadások folyamán megállapították, hogy több ellenséges csapat megrekedt az áradás által keletkezett mocsarakban. Az ellenség, amely e csatározásoktól vérszemet kapott, új erősítésekkel április 6-án néhány helyen 800 méternyire közelítette meg főállásunkat és támadási kísérletet tett. Ellentámadásunk és heves tüzelésünk azonban arra kényszerítette, hogy tetemes számú halott és sebesült visszahagyásával két kilométerre keletre hátráljon. Az ellenség veszteségeit 1500 emberre tehetjük. A mi veszteségeink kevéssé jelentékenyek. Április 7-nek reggelén csak tüzérpárbaj volt. Kaukázus-front: A centrumban rajtaütésszerű éjszakai támadás, melyet az ellenség megkísérelt, a mi ellentámadásunkon me g h i u s u 11. Több órai harc után az ellenséget az általa előzőleg megszállva tartott állásból teljesen elűztük. A többi szakaszokon csak jelentéktelen harcok voltak. A főhadiszállás jeleit április 9-én. Irak front: Semmi változás. Egy ellenséges ágyunaszádot tüzérségi tüzelésen megrongáltunk. A naszádot, amelynek fedélzetén robbanás történt, egy monitor keleti irányban elvonszolta. Rómától nyugatra csapataink összeütköztek előretolt ellenséges őrcsapatokkal. Az angolok 9 halottat és egy sebesült tisztet vesztettek. Az ellenség telefonhálózatát e környéken elpusztítottuk. Kaukázusfront: Nem volt fontosabb esemény. Események a tengeren. Április 8-án tüzérségünk visszavonulásra kényszerített egy ellenséges cirkálót, amely Kemikli Liman felé közeledett és néhány lövést adott le. Két ellenséges repülőgép Gallipoli félszigete felett megjelent, de mihelyt egyik hadirepülőgépünk feltűnt, Imbros felé menekült. " ; ■ 7 A kaz-el-amarai angol sereg sorsa London, április 10. (Saját tudósítónktól.) Lord Fraser felhívja a „Daily Mail“-ban a kormányt, hogy haladéktalanul gondoskodjék arról, hogy három héten belül mentsék fel a Kut-el-Amarában bezárt angol csapatokat. Ha Townsend tábornok ez alatt nem kap segítséget, könnyen baj történhetik. Hangsúlyozza, hogy nem szabad abban bízni, hogy az oroszok Hendeli felőli támadása fogja felszabadítani az angolokat, mert az oroszok Bagdad felé való operációiról semmi hír nem érkezett Teheránból. Úgy látszik, hogy az oroszok most csak a felkészülés munkájával vannak elfoglalva, szervezkednek, erőt, muníciót gyűjtenek, de támadásuk ideje még nem érkezett el. Ha az angolok is óvatosabban mentek volna előre, mint az oroszok, most nem volna annyi féltő gond miatt* * A kaukázusi harcok Amsterdam, április ,10. (Saját tudósítónktól.) A Timesnek jelentik Pétervárról. Az utóbbi harcok során kitűnt, hogy a törökök szigorú fegyelemmel tartották fenn soraikban a rendet. A kaukázusi csapatokat Halil bég vezeti, aki a maga seregével a Csórók középső folyásánál állapodott meg, míg az oroszok bekeríteni igyekeztek; miután az oroszokkal szemben erőteljes ellenállást tanúsított, Ispr irányában vonult vissza, mialatt a török haderő centruma Inamakhasvirtól és Askabtól nyugatra tért ki. A centrum most az Erzinghian felé vezető útvonalat védi. A törökök szorgalmasan javítják a frontjuk mögötti útvonalakat és erősítik tüzérségüket A török csapatok ellenállása s a hiányok pótlása bizonyára fel fogja tartóztatni az oroszok előnyomulását. (Bert. Lokfflanzeiger.) ma napüai ellársa — Luigi Barzini cikke — Zürich, április .3. (Saját munkatársunktól.) Luigi Barzini, az ismert olasz harctéri iró az alábbi, minden elfogultsága dacára is érdekes és őszinte cikket írja a magyar és osztrák csapatok március huszonhatodiki dicsőséges támadásairól. A szurokfekete éjszakában erős, növekedő puskatűzre ébredünk. A hófedte s jégkoritetta hegyek között a puskalövéseknek különös, mély, megnyújtott visszhangjuk van. A dörrenések a hegyek és völgyek labirintusában visszhangozva folytatódnak. A Zellenkofeltől Timauig ütközet zaja hallatszik. Halljuk az őrök kiáltását : a Pál Piccolón harcolnak. Március huszonhatodikának éjjeli félhárom órája volt. Azt hittük, hogy az osztrák-magyar őrségek alarmirozni akarnak, mint szokásuk és ha mozgást észlelnek nálunk, megszólaltatják a géppuskát. Rövid ideig azt hittük, hogy csak erről van szó. De a tűz tovább tartott. Majd a havas hegyormokat megvilágították az osztrák fényszórók azoros fénykévei. Sziklák, völgyek, szakadékok ünnepélyes, fantasztikus, változatos panorámát nyújtottak. A hómezők szikráztak közvetlenül a gyászos ég tövében. A hóba fektetett összes telefonvezetékek jelentéseket továbbítottak. Az első jelentés, amelyet a Cantoreről küldöttek, a Pal Piccolo pozícióiból, azt mondta: „Kis támadás az 1859-es szakaszon, semmi baj.“ De kevéssel azután a Castello Rossonál levő állá-sok parancsnoka, egy kapitány, segítséget kért. "Az ellenség egy meglepő támadással elfoglalta lövészárkainkat. — Azonnal intézzenek ellentámadást! — parancsolta szállásáról a szakasz vezénylő tábornoka, egy szép alpini típus, tengerészesen beretvált arccal. — Megkísérlem, — felelt a kapitány, akit ezüst éremmel tüntettek ki a Freikofer elfoglalásáért. — De már több mint negyven emberem harcképtelen. Kitartok, amíg megérkeznek! Itt a telefonálás megszakadt. Nem lehetett többé megtudni semmit, hogy mi történt azzal az előretolt és elszigetelt századdal. Az ellenséghez való közelsége, hallgatása azt a félelmet keltették és végül lassanlassan azt a meggyőződést, hogy a század fogságba került. Megkezdődtek a hóban való menetelések, a kis tartalékcsapatok mozdulatai. A kis ütközeti átalakult csatává, a legnagyobb és legszebb csatává, melyet valaha a magas hegyek borzalmas jégmezői, hó-lövészárkok, kő és jég hatalmas, viharos fenségében vívtak. Lassú, hosszú, rettenetes csata volt, tragikus élményekkel tele, kritikus pillanatokban dús, véres, hősiességet lehelő, emberfeletti erőket kívánó, Heves vágyat, akaratot, lelkesedést kiváltó csata, mely kifejezte az ellenségnek azt a forró óhaját, hogy beléphessen Itália kapuján. Nem egy lövészárokért küzdöttek. Az ellenség a Pal Piccolo-t azért akarta megszerezni, hogy ura legyen a Monte Croce-szorosnak. Védekezésünknek minden vonala veszélyben volt. Az osztrákok elhelyezkedhettek volna szemben a But völgyével, amely előcsarnoka a Taglia- mentő völgyének. A mi védelmi vonalunk a határ maga volt, Tierz és Crostis hosszában." Vakmerő operációknak köszönhettük, hogy el tudtuk foglalni a Pal Grandet, a Pal Piccolot. Mindezeket hol elvettük, hol elvesztettük,, meghódítottuk, visszahódították, amig végre elhelyezkedtünk azokon. Az osztrákok nem nyugodtak bele mindért. Emlékeznek a júliusi hivatalos jelentésekre? Minden éjjel támadások voltak a Pal Granden, a Freikofelen, a Pál Piccolon, a Zellenköfelen, egyikén vagy másikán ezeknek a bizarr hegycsúcsoknak. Az ellenség erőben és eszközökben, fölényben volt.. .Az el-*