Magyarország, 1917. április (24. évfolyam, 88-112. szám)

1917-04-15 / 100. szám

Prielle Kornélia vallomása, akit Debrecen­ben attakírozott a poéta, ha ugyan igazat mondott a színészhölgy. Elandalító ebben a regényben az a sok aláhúzott mondat, amelyeket később gyön­gyök alakjában megtalálunk a költő lírai verseiben. Ha majd lesz egy jó Petőfi­­lexikonunk, abban nagy bokrétát lehet el­helyezni A hóhér kötele című regény ki­választott soraiból. Itt húzódnak meg­­még a próza szürke, koldus-köntösében azok a szavak és mon­datok, amelyek később a költő dalaivá vál­tak, hogy messzire elhangozzanak. Itt úszik­­ a haldokló hattyú m­ár, amelyből évek múl­va a világirodalom legszebb verse lett. Ez a haldokló hattyú talán egy valóságos álma lehetett a költőnek, annyiszor visszatér hozzá a regényben is. Egy fantasztikus és csodákban hivő vátesz álma az éneklő hattyú, amelyet végig az életen át nem tud­ni nem akar elfelejteni. A szürke sorok nem tudják elrejteni a szavak aranyait és ék­köveit. Ha Pe­tőfi később meg n­em úja vala költeményeknek e regényben eldobált drágaköveket, tíz költő is megélheted volna­­ a versek írásából, amelyek A, hóhér kötele című regény lapozgatásával születnek, így ír regényt a lírikus. Kifosztani látszik magát kincseiből, mert nem tud másképpen, csak aranynyal űzetni az olvasónak. A hóhér kötele című regényben úgy fel-felrepül az égbe a prózai szürkeségbe kényszerültt gondolat, mint a nyílvessző, szinte követni is alig tudjuk szállását. Tündérek táncolnak később egy odavetett mondatban, mint a balletben a királynő úszik elő, máshol a holdvilág, a költő barátja.) Várjon miért nem írják át táncra Petőfi némely költeményét Mohácsi Jenő, a nagymestere a modern balett-költeményeknek, egyszer megpróbál­kozhatna Petőfi verseit is eltáncoltatni.) K­i­mily meghatóan tologatja előtérbe az öreg Gvadányit, akit­ szinte ő hozott ismét divat­ba, miután elfelejtették már a költőt. Ez a makrancos fiú, akinek regényírói szándékát, ime, elbeszéltük, a legnemesebb és legjobb emberek közül való volt. Krúdy Gyula. A koncentrációs kabinetről szólva mellőzni akarja a rendszerét a híresztelésnek, a titokzatosan kiejtett félhaz­ugságoknak, amelyek a király kihallga­tásai körül lefolytak. Ő szégyellli magát, hogy a ma­gyar közélet v­ezető tényezői közül ilyen" rendszer kifejlődhetett. Azt hiszi, hogy a parlamenti vezé­rek történelmében még nem fordult elő, hogy olya­nok­, akik királyuk felelős tanácsosai ■akarnának lenni, ily módon használják fel azt a tényt, hogy királyuk­­ kezeléb­e juthassanak. Hosszú politikai szám kivetése alatt is a nemzet érdekeit tartotta szem előtt s a mérsékeltebb választói irányzat hive volt. Lehetnek a nemzeti veszélynek pillanatai, ami­kor­­helyén való a koncentrációs kormány, de így is nehéz volna az együttműködés, mert hiányoznék a harmónia. Olyan légkör volna szükséges, amelyben bizalommal föltehetik egymásról, hogy" csakis a ve­szély elhárítására egyesültek. Az ellenzék a legsér­­tőbb támadásokkal igyekezett, a kormány és a több­ség pozícióját aláásni, úgy hogy ő nem­­hih­etes, hogy valóban becsületesen akarják a koncentrációt A leg­utóbbi jelenetek után senki se várhatja, hogy a mun­kapárt a koncentráció komoly kísérletére vállalkoz­zék. Z­ich­y János grófui, — mondotta Tisza — a job­shoz való tartozás kevéssé feszélyezi abban, hogy kivonja magát a párttag köteles­ségeinek teljesítése alól, mint abban, hogy olyan kijelentéseket, legyen, amelyeket úgy is ism­ét magyarázni, hogy semmi sin­cs ben­nük, de úgy is, hogy a párt pozíciójának ártanak. Zichy erősen fedomborítja ennek a háborúnak világ­­rendítő következményeit. Szerinte új korszak kü­szöbén állunk, amely új időt jelent, mint a nép­vándorlás, vagy Amerika fölfedezése. Bízzuk csak­ az utókor történetirófra, hogy a népvándorláshoz hasonló fordulatnak tekintik-e majd ezt a háborút, tipp úgy óva intené Zichy Jánost az ilyen­­clillenté­­­ktől is, am­el­yek szerint az állami szocializmus óriás léptekkel haladt előre. Az állami szocializmust tönkre verte a háború. Megkóstoltuk. Senki se kér belőle. " 1 .­­ Nem tudja, kire céloz Zichy János gróf, mikor olyanokról beszél, akik nem veszik észre ennek a háborúnak .•.. emlé­riségre gyakorolt hatásai, akik ott akarják az életét folytatni, ahol 1­914-ben ott ki­­h­agyták. Nem tudja, vannak-e ilyenek. Nem vette észre. Az események nem múlhatnak el nyomtala­nul, de tiltakozik az ellen a szűk látókörű beállí­tás elen, amely egyszerűen a radikális választójogban látná az új­ erők megnyilatkozását. m­iu­tán a porosz választójog refor­mjával foglal­kozva, ti­ltakozik az ellen, hogy ez ránk nézve mérv­adó lehessen, mert Poroszországban egy példátla­nul elavult választói jog uralkodott. Akkor — úgy­mond , amidőn a magyar nemzet ezelőtt négy esztendővel egy ilyen erős lépést tett a liberális re­léim téren, akkor s­e­m­m­i­f­é­l­e p­é­l­d­a kedvéért és­­semmiféle jelszavak kedvéért és semmiféle l­o­r­m­a kedvéért és semm­i­f­é­l­e terror­i­z­­m­­us kedvéért nem szabad eltámorittatnunlk ma- . eunkt, ennek az ezredéves múlttal­­bíró országnak fenségei tradicióiról, hanem meg kell maradnunk a szem tí­rcélpolitikájának útján. Különösen nem tar­tom az ország érdekében levőnek azt, hogy a mai pillanatban olyan külső események hatása alatt, amelyeknek nem is­­szabad a magyar ember lel­kére ebben az irányban hálást gyakorolni,­ egyszerre meginduljon a­­radikális szólamok, az izgató felhívá­sok áradata. Beszédének befejezésében jelezte, hogy a kép­viselőhöz j­ú­n­i­u­s­b­an újra össze ii­­. Lehetett, jea volt teljesíteni az ellenzéknek azt a kívánságát, hogy a Ház permanenciában maradjon. Az ország belső helyzete nyugodt, katonai helyzetünk is szi­lárd és megnyugtató. .Azok az események, amelyek az orosz biro­da­l­o­m­­b­an b­e f­o­l­y­n­a­k, esetleg gyakorolhatnak örvendetes, üdvös befolyást abban­­az irányban, hogy kötíelebb nomlak a békéhez. Bizonyára isz ellenzéknek sem jut eszébe azt hinni, azt feltenni, hogy az Oroszországban kiütött tűzvész lángja át­­c­s­a­p­h­a­t, h­a m­i h­o­z­z­á­n­k. Ha va­n valahol ál­lam, amelyiknek alkotmányos királyát forradalmi mozgalmaktól való aggodalom soha semmi körül­­öntsények között nem érheti, Magyarország az. A tegnapi estéről szólva, elítéli, hogy az ellen­zék­­— mint ő mondta — frivol okokból (?) világ­háború közepén ilyen jeleneteket produkál. Azt hiszi, helyesen járt el akkor, amidőn a szituáció megoldá­sára a király kegyességéből rendelkezésére álló, leg­egyszerűbb és legsimább módját választott. Beszédét ezzel a­­méla akkorddal zárta be. Minisztertársaim i­s a­­magam részéről arról biz­tosíthattak benn­eteket, hogy ha bármelyik alkotmá­nyos tényező megvonná tőlünk bizalmát, zúgolódás nélkül, nyugodt öntudattal, fölemelt tővel mennénk tovább a király és házi iránti kötelesség önzetlen teljesítésének híján abban a pozícióban, amelybe a változott politikai h­el­y­z­e­t ál­l­í­t­a­na. Ad­dig pedig, amíg az alkotm­ányos tényezők bizalmával meg­ijándékoztatunk, addig teljesíteni fogjuk köteles­ségünket és felelni fogunk róla, hogy­­a magyar nemzet létérdekei csorbát ne szenvedjenek. 'vww'tj v ’tww^tfw.wv„\«jvyww. ft iMRkipirt érMerlare A munkapárt tegnap aales értekezletet tartott, tisz­tán abból a célból, hogy Tisza válaszolhasson az elhangzott ellenzéki fe­lszolálásokra £■, nyilatkozhas­­sék az elnapolás kérdéséről. K bucsi gróf üdvözlő beszéde u­tán Tisza szólalt föl.­­Mindenekelőtt sajnálatának adott kifejezést, hogy betegsége miatt Trihnery legutóbbi beszédére eddig nem válaszolhatott. Magyarország királyát senki el nem uraztatja, senki nem­ engedi valahová- hanem odamegy­, ahova a kiválást szólítja. Visszautasít min­den inszinuációt, amely abból is tényből, hogy a ki­rály elsősorban legfelsőbb h­adusi kötelességeit telje­­síti, ily méltatlan fis­kulád­ támadásra ragad fegyvert A király mert egyik fiivá­rosé, hmn ve tartózk­odhalik b­uzik­posan, de ez nem­ jelenti azt, mintha kitérni akarna az ország területén va­le állandó tartózko­dásra nézve tett ígérete elöl. Azt igyekezett bizonyí­tani ezután, h­ogy az élelmezés terén teljesítené­ a kormány kötelességét Ausztriával és a szövetsége­sekkel szemben. Az ellenzék indokolatlanul nyúj­totta a Vitát és az élilmetés kérdésében is túl­ látta a gyanúsítás difejelvű munkáját. Az ellenzék össze­férhetetlenségi akciója botrányh­ajh­­ászás volt. Beje­lentettek olyan eseteket, amelyeket már a verebek is csiripeltek. A vád- és gyaouhintás volt a célja az i­llenzéknek, mindig arra gondolva, hogy «semper aliquid lieere»­. I vizsgálmi a középiskola minden­­ osztályából, érettségire s előkészít ( SS©A©5,S tarai*i£éíet,?il., hóhányót. *4. Tel. 38-40! Díjazás eredmény esetén. A középiskola összevont tananyaga­­kapható. CT.' . _J. X. .CHI­UHUI. I» I, 1 I 8 ... "J, MAGYARORSZÁG Budapest, 1917. vasárnap, április 1 iWZVVVVWOWIlVIAZtV^VVWVVVVVWWVrt szájpadlás ín jYc'kérdávo­sítás nélkül, 10 évi jótállás­sal. Arany koronák és arany Útlakat legujab­b amerikai módszer szerint készít: S. oc ív'gdjrrcs: Sr. «ii&Ii H. P. / BiMisjaeslj etsak SeiGftvodAeirak SS» E. emeieS. Fogi­usás toljGceR fájdalor.i:3LStTi«aen. tartós fo^tőa^esek ^ 24 óra alatt A háború hírei Az elkeseredett arrasi csata Berlin, árilis 1­1. (Wollt.) Az anasi csata elkeseredetten folyik tovább. Különösen hevesek voltak az angol támadások Angres és Givenchy között. Az angolok már reggel 8 órakor megkezdték heves támadásukat Angrestől nyugatra, ez azonban teljesen meghiúsult. Ezután megkísé­relte az ellenség, hogy a német állásokat heves tüzérségi tüzeléssel megpuhítsa. Rohamtáma­dásait megismételte és sikerült egyes helyeken átmenetileg benyomulnia a német állásokba, de erélyes ellentámadással elkeseredett közel­harcban legnagyobbrészt ismét visszavetettük őket. Tovább délre Fanrouxnál egy angol íjadó­osztálynak kétszeres támadása súlyos vesztesé­­­­gével meghiúsult, Vancourtnál és Henriméitől nyugatra az ellenség támadásait megsemmisítő tüzeléssel elfojtották. A bullecourti csatában szerzett zsákmány és foglyok száma 27 tisztre, 17­77 emberre és 63 géppuskásra emelkedett. He­ves pergőtűz után az angolok gyönge gyalog­sági támadást kezdtek, amelyet azonban tüze­lésünk megállított. A Bapaumeből Cambreybe vivő út a Somme között megszállta az ellenség a harcvonalunk előtt levő Gouzeaucourtot, mi­után első kísérletét nagy fölényessége és erős tüzérségi előkészítése ellenére visszautasí­tották. A s­él fél gyalogságának élénk tűzharcában és a német tüzérség erőtel­jes hatásától az ellenség nagy vesztesé­get szenvedett. Gyalogsági ütközetek voltak­: még Hargico­urt környékén, s a Somme mindkét partján, S­t. Quen­t­i­n­t­ő­l délnyu­gatra. St Quentinnél erős ellenséges tü­zérségi tüzelés és az egész a re vonaton a­. Oiseig, úgyszintén Viiuxeillon körül. Barisis, Villé an Bois és Sapigneul körüli lefolyt kisebb összeütközéseken kívül nem volt gyalogsági tevékenység. E kisebb har­cok összesen 100 foglyot, 2 géppuskát és több gyorstöltő fegyvert juttattak kezünkre. A tü­zérségi harc a nap folyamán gyengébb volt, délután 4 órakor azonban a legnagyobb he­vességűre fokozódott és este 9-ig így maradt. Ma reggel ismét erős tüzérségi tüzelés kez­dődött. "Tüzelésünk hatása az ellenséges üte­gekre, állásokra és az árkokban történt csa- r 'jjatösszevonásokra saját megfigyelőink és a foglyok vallomása szeriit, nagyon eredmé­nyes volt. A Champagne nyugati részén, A vb­éri véig helyenként igen heves tüze­lés folyt. Vonalaink előtt körülbelül egy ki­lométernyire, Fresnestől északra fran­cia ütegek vonultak fel, amelyeket tüzérsé­günk tüzelés alá vett és súlyosan megrongált. Kisebb ellenséges erőket, amelyek Auberty­­től keletre árkainkba benyomultak, ellenlö­késsel kivetettünk. Francia járóőrök vál­lalkozásai Senkimtől északra meghiúsultak. Angol jelentés London, április 14. (Hivatalos harctéri jelentés.) A legutóbbi éjszakán támadást kezeltünk St. Quentin Cambray között. Kemény harc után nagy ki­terjedésű arcvonalon elfoglaltuk a Margicourt­­tól Metz en Courtureig terjedő területet. Bir­tokunkban ,van most Sanet Feine az erdőtől balra, továbbfe Douzeaucourt falu és erdő- Az éj folyamán eredményes támadást intéztek csapataink Loostól délnyugatra. Az ellenséges fedezékeket bombákkal ostromolták. Jelenté­keny kárt tettek az ellenség védőműveiben. Ploexl­er közelében egy ellenséges osztag gép­­puskái­ak tűzkövébe került és nem tudott el­jutni futóárkainkig. " A francia vezérkar jelentése (Április 13., délután 5 óra.) A franciák megtámadták délelőtt a németeknek a Somme és az Oise között lévő állásait. St. Quentintől délre az ellenség elkeseredett ellenállása dacára a Somme és a La Ferre—St. Quentin-i út kö­zött több árokvonalt elfoglaltak, sok foglyot és géppuskát szállitottak be. Az Oisetől délre előcsapataink előrenyomultak Coucy la Villé­től keletre eső irányban s foglyokkal és hadi­anyagokkal tértek vissza. Tüzérségi harc az Aisne területén és a Champagneban. Verdun közelében megh­iúsult tüzelésünkben a néme­teknek két meglepetésszerű támadása. A­ többi arcvonalon nyugodtan telt el az éj. Este 11 óra. St. Que­ntintől délre tartós harc­ folyt a csapataink által reggel elfoglalt­­állások előtt. Az ellenség ma kora ellen­­állást tanúsít Tüzérségünk hevesen ágyazza a né­­m­et münskst .­ és az Oise között.

Next