Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-18 / 130. szám
2 MA G Y AK u « »tí X Gr Budapest, 1919 szombat, október 18. líár©m probléma írta: Földes Béla, nyug.miniszter. Állami életünk végzetes fordulata mélyében megrázkódtatja gazdasági szervezetünket is. A legnagyobb erőfeszítés szükséges, hogy politikai erőveszteségünk ne vonjon maga után gazdasági összeroppanást. Ahová tekintünk, a pusztulás, a bénulás, a bomlás, a letargia szimpláméi. Évszázadoknak nehezen szerzett és védett eredményei, egy világ elsüllyedése fenyeget. A gondterhes jelen és a sötét jövő a problémák egész sora elé állítja a magyar nemzetet. E problémák ama részével akarunk foglalkozni, mely a legközelebbi jövő teendőit szabja meg. Ezeket is, tekintettel a lapok szerény terjedelmére, jóformán csak eliptikus mondatokban tárgyalhatjuk. Három problémát vet fel gazdasági helyzetünk kóros állapota. A legsúlyosabb probléma a pénzforgalom problémája. Ma már a pénz a legkevésbé értü- kelt áru. Pedig minden exisztencia annak borulásától függ, minden exisztencia fenyegetve van, ha a fizetési eszköz megtagadja szolgálatát. Minden államban a pénzforgalom beteges, de sehol sem annyira, mint nálunk. A féktelen drágaság nap-nap után az exisztenciák egész grorát tönkreteszi és maholnap a nemzet egy nagy csődtömeggé válik. A társadalom legkonszolidáltabb elemei már csak vagyonukból élnek, vagy jobban mondva tengődnek, vagy adósságokban merülnek el, bár csak legelemibb szükségleteiket elégítik ki, azokat is hiányosan. Senki használati tárgyainak megfelelő felfrissítéséről, javításáról nem gondoskodhatik már régóta és igy a nemzet vagyonának egy jelentékeny és felette szükséges része elpusztul. Amellett a forgalom már csak nagy döcögéssel megy végbe, minduntalan megakad és azzal veszélyes szünetek állanak be a gazdasági vérkeringésben. Sajnos, hogy a mai viszonyok között jó pénzt nem tudunk teremteni, még sohá nem; sem államcsőddel, sem devalvációval, sem valutakölcsönökkel, sem más fizetési módozatokkal ezt el nem érhetjük. De elérhetjük helyes pénzforgalmi és gazdasági intézkedésekkel, hogy jobb pénzünk legyen, hogy el ne nyeljen a pénzplebora árja; különösen a hadikölcsönök rendezésével kapcsolatosan lehet a pénz hypertrophiáját enyhíteni és ezzel nem is volna szabad soká várni. Vannak, akik a pénzforgalmi állapotok és a drágaság veszélyességét nem akarják belátni, mert szerintük az ár úgyis csak egy képlet. De azokat figyelmeztetni kell arra, hogy igenis azoknak a képlet változásával nem kell törődniük, akik, ha az egyenlet egyik oldala változik, a másikat is változtathatják. De ebben a helyzetben nincs mindenki, ebben a helyzetben nincs az, aki állandó fizetésiből él, sokszor nincs e helyzetben a munkás, nincs az, aki haszonbért fizet vagy kap, házbért fizet vagy kap, kamatot fizet vagy kap. Sőt nincs az állam jövedelmének egy jelentékeny részére nézve sem. A pénz inflációja pedig rettenetes eltolódásokat idéz elő. A mai helyzet tarthatatlan és a kormány kötelessége hozzányúlni a kényes problémához. Abban a kérdésben is szükséges eligazodnia, milyen megoldása a jegybankkérdésnek felel meg az ország érdekének az Osztrák-Magyar Bank közeli likvidálása után. A második probléma a munka problémája. A gazdasági konszolidáció akadályai részben itt keresendők. A fizikai munkás bére már-már sokkal nagyobb, mint a szellemi munkásé, jövedelme nagyobb, mint a tőkések és birtokosok nagy részét, szolgálatát ezek tehát igénybe nem vehetik, és így a szükségkielégítés megakad. Ma már csak a munkás tudná foglalkoztatni a munkást, de a munkás eddigi helyzetéből kifolyólag számos iparágat nem vesz igénybe. A kivitel semm lehetséges ilyen körülmények között, amire pedig valutám szempontból szükség volna. Amellett jól az anomáliát látjuk, hogy bár fenyegető a munkanélküliség, de ez nem hat mérséklősgt a bérekre. Viszont a magas bérek abszolúte nem fokozzák a munkakedvet, nem fokozzák a munkateljesítményt. De a munkabérek csökkenésére addig nem lehet számítani, míg az életszükségleti tárgyak és különösen a kenyér ára oly magas. Itt még áldozatok árán is az államnak segíteni kellene, mert a munkabérek csökkenése nélkül a termelési költségek nem apadhatnak, addig pedig a termelés dermedtségéből, apáthiájából nem ocsúdhatik fel. A legszomorúbb, hogy még mindig nincs igazi munkásügyi politikáink. Egyfelől állanak még mindig azok a csökönyös „liberálisok", kik minden szociális érzéktől meg vannak fosztva, másfelől azok, akik a munkást állandóan a társadalom ellen uszítják és neki kilátásba helyezik — post tet discrimina rerum — az utópisztikus világrendet. Mindkét tábor egyformán felelős az áldatlan állapotokért. A mai helyzet pedig tarthatatlan. A munkásosztály saját érdeke, hogy a mai állapotoknak vége legyen.. A harmadik probléma az államháztartás problémája. Csak sötét színekben lehet annak helyzetét megfesteni. Az álamháztartás jobbadán a papírpénzen nyugszik. Más államok is tanácstalanul állanak a háború folytán meghatványozott szükségletekkel szemben, még győző államok is. A miniszterelnök kijelentette — ha jól emlékszem, Keszthelyen — hogy a magyar állam havi szükséglete a milliárdot meghaladja. Pedig fel van függesztve az államadóssági kamatokfizetése, a budget legsúlyosabb tétele. Hol van az a csodatevő pénzügyminiszter, aki ennek meg tud felelni? Az adóalapok nagy része eltűnt, az adóerők tömege elsorvadt, az adóalanyok százezrei elpusztultak. Félő, hogy az adómorál is jelentékenyen hanyatlott és hogy az adóigazgatás nagyon zavaros állapotban van. Minden adóztatási művelet így zátonyra fut. Új jövedelmi források után kell nézni, az államnak is be kell állni termelőnek. Az adózás pedig, akár az egyenes, akár a fogyasztási adókhoz nyúlunk, csak nagyon fázós műveletek, a kisajátítás és koplalás művelete mellett mutathat némieredményt, hiszen még a brutális vagyonadó, melyet sokan csodaszernek tartottak, mit hozhat ebben a szegény, emberfölötti nélkülözésekkel küzdő országban? Ezért még sokáig nagy szerepe lesz az államhitelnek, de erre csak akkor tarthatunk igényt,ha a termelő munka megindul és ha a külföld meg lesz nyugtatva az ország jövője, a közrend, a jogrend és vagyonbiztonság iránt. Természetes, hogy állami kiadásunkat a minimumra kell redukálni, minden pénzpocsékolásnak, minden improduktív kiadásnak véget kell vetni. A felvetett problémák megoldására természetesen nagy befolyással lesz a békeszerződés, bár semmi jót nem várhatunk, hisz az osztrák köztársaság békéjének főbb elvei nagyjában ránk nézve,is irányadók. Súlyos kötelezettségekről lesz szó, melyek az ismertetett problémák megoldását éppenséggel nem könnyítik. De minden békediktatúra a természeti és kulturális, erkölcsi és politikai tényezőket nem másíthatja meg. Ki hiszi azt, hogy a politikai és gazdasági gravitáció törvényei meg fognak változni, hogy ezeréves kapcsolatok helyett másfelé irányul a politikai és gazdasági intercursus? Ki hiszi, hogy a fővárosnak politikai és gazdasági konfiguráció által juttatott pozíciója elveszhet? Ezt minden módon fokozni is kell, mert ebben oly erő rejlik, amelylyel sok nehézséget leküzdhetünk. Amiben pedig bízni lehet, az, hogy abban a nagy felfordulásban, mely a háború következtében beállott, a fajok erkölcsi értéke fogja a jövő alakulásokat irányítani. Ezért az itt lerajzolt problémák megoldásánál is kell, hogy latba vessük az etnikai mozzanatokat, a legmesszebbmenő altruizmust, a legmesszebbmenő eszélyességet úgy a társadalom, az állam, mint nem kevésbé a magángazdaságkörében. Ez utóbbit annál is inkább óhajtom hangsúlyozni, mert túl sok ember foglalkozik a közügygyel, márpedig sokan többet használnának a köznek, ha saját gazdaságukat rendbe tartanák. Gazdasági problémákat tárgyaltunk, olyanokat, amelyek a közvetlen jövő feladatát képezik, hisz a távolabb fekvő alakulását most nem is tekinthetjük át. De a gazdasági problémák egyúttal a legsürgősebb politikai problémákak, mert azok megoldása biztosítja, amire most legtöbb szükségünk van: az állami és társadalmi rend fenntartását, az állampolgárok békés összeműködését és az elpusztult világ helyébe egy újnak teremtését. Tudományos könyveket olvasnak Budapesten Tömve van a Fővárosi Könyvtár — Mennyi bolsevik könyvük volt ? — Mit tervezt veszettség ? Budapest, október 17. (A Magyarország tudósítójától.) A forradalmak nem kedveznek a tudománynak, a forradalmi időkben az emberek nem igen foglalkoznak könyvekkel. A rendes, megszokott kerékvágásból kizökkent élet, az örökösen hevülő izgalom, a túlfűtött szenvedélyek új és új kirobbanásai, a politikának túlságos előtérbejutása, mind olyan dolgok, melyek elvonják úgy a tanulásra hivatott fiatalságot, a könyveinek élő férfit és a bölcs szemlélődésbe merülő öreget a tudomány megszentelt asztalától. Forradalmakban — mint magunk is láthattuk — a tudományos érdeklődés leginkább csak a forradalom által fölvetett aktuális kérdésekre szorítkozik. Most, hogy két forradalom után helyre áll e sokat zaklatott országban a rend és nyugalom, érdeklődtünk a Fővárosi Könyvtár vezetőségénél, hogy smilyen változásokat tapasztalt az olvasóközönség körül és a következő felvilágosítást kaptuk: — A belügyminiszteri rendeletnek megfelelően a Fővárosi Könyvtár összeállította azoknak a könyveknek jegyzékét, amelyek bolseviki irányúak és a jogrendre és jogbiztonságra káros hatással vannak. A jegyzékben, melyet a IV. kerületi kapitánysághoz küldtünk be, 2 so0 könyvet és 600 röplapot soroltunk fel. Ezekbe nemcsak a diktatúra alatt beszerzett, hanem a régebbi idő óta meglevő könyveket is felvettük. Felsoroltuk az összes propaganda-műveket, a német bolsevisták munkáit, Szabó Ervinnek, Ágoston Péternek néhány könyvét, Engels: „A kommunizmus alapelve", Marx: „Polgárháború Franciaországban" című könyvét és még más könyveket. Ezek a munkák összecsomagolva várják elszállításukat. A látogatók száma az utóbbi időben erősen megnövekedett. E könyvtár állandóan tömve van érdeklődőkkel. Augusztus és szeptember hónapokban körülbelül tizenöt százalékkal többen iratkoztak be, mint más hónapokban. A könyvtár olvasóit általában három osztályba sorozhatjuk: 1. kutatók: ezek többnyire aktuális kérdésekkel foglalkoznak, 2. egyetemi hallgatók: legtöbb köztük orvosnövendék és bölcsész és 3. úgynevezett futóvendégek. A könyvtárban most a belső reorganizáció munkája folyik. Feldolgozzuk a régi, még feldolgozatlan anyagot. Az utóbbi időben ugyanis több nagyobb könyvtárt kaptunk ajándékba s ezeknek feldolgozására fordítjuk most időnket. Tervbe vettük sorozatos tudományos előtdások rendezését és a Nemzeti Múzeum igazgatóságával karöltve, könyvtárosi egyesületet akarunk alapítani. Ennek az előkészületi munkái már folyamatban vannak. Érdeklődtünk magánkönyvtáraknál is, ahol egyébként jobbára szépirodalmat kedvelő közönség fordul meg és ezeken a helyeken is azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a közönség nagy szeretettel látogatja a könyvtárt, sokan és sokat olvasnak, különösen tudományos munkákat. A Magyarország előfizetési ára: Egy hónapra 20 korona, negyedévre 56 korona, félévre 110 szeronra esési évre 220 koronás