Magyarország, 1920. augusztus (27. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
2 JAGTAJEIURSZ&G Budapest, 1920. szombat, augusztus 7. Megint az autók Gaál Gaszton: A begyűjtési költségek nem mások, mint személyi költségek. Ezek abból származnak, hogy tisztviselők 15—cOOOy/korona fizetésért automobiloznak. / >• Sándor Pál: És csupfi keresztények. (Derültség.) Zsidó egy sincs közük! <:*' Gaál Gaszton felolvad (y$ levelet, amely szerint ezek a tisztviselő urcák nem dolgoznak, ellenben autóznak Budapest és a vidék között, vendéglőkben ülnek, isznak és kártyáznak. Ezért kerül 71O koronába a begyűjtés. Pedig, ha a kormány pályázatot fog kiírni, akkor a budapesti bankok 100 koronáért verekedni fognak azért, hogy ők gyűjthessék be a gabonát. Mert ez is 450 millió koronát jelent. És ez esetben a főzőliszt árát már 25 százalékkal le lehet szállítani. A keresztény szocialista képviselőket kéri. Hogy hangzatos jelszavakért ne zavarják az amúgy is ingó társadalmi békét, ne kényszerítsék a vidéket arra, hogy lekapcsolja magát attól a Budapesttől, amelynek egyetlen lélegzetvétele volt magyar. (Éljenzés a Kisgazdapárton.)sohasem Kuna P. András: A kisgazdák viselik a terheket, de a nagytőkések nem. A különféle társadalmi osztályok között még most is gyűlölet van, holott keresztényi felebaráti szeretetre volna szükség. (Éljenzés.) Az Áruforgalmi ellen !etet. Pallavicini György 7 hibásnak tartja a rendet ! A Haditermény sokkal jobban teljesitette feladatát, mint az Áruforgalmi, amely már úgy megbukott, ahogy új intézmény még soha. Indítványozza, hogy a nemzetgyűlés küldjön ki egy kilenctagú bizottságot, jpa fel y foglalkoznék a gabonaremllet módosításával. (Helyeslés.) Rubinek Gyula miniszter törvényjavaslatot nyújt be a Magyar Folyam- és Rt.-val kötött szerződés tárgyában.Tengerhajózási Az elnök az ülést tíz percre fölfüggeszti. Szünet után Perlaki György védelmébe veszi Gaál Gasztonnal szemben a tisztviselőket. Berky Gyula a társadalmi ellentétek folytonos kiélesitését nem helyesli. Nem szabad szembeállítani a falut és a várost, mert a hibák közösek. A bankóimádás nemcsak a városi hadimilliomosoknál, hanem a falusi lakosság egy részénél is feltalálható. Elfogadja Pallavicini indítványát azzal, hogy a bizottság üljön össze és hozzon olyan rendszabályokat, amelyek azt az egy szempontot vegyék figyelembe, hogy hatévig szenvedés után szűnjön meg, végre a felforgatás és lakassunk jól mindenkit legalább kenyérrel. Szilágyi Lajos szerint az ellátatlanok a búza árát és a liszt árát igazságtalannak tartják. Meg kell bélyegezni azokat, akik a legutóbbi választásoknál kortesbeszédeikben belevetették a köztudatba ezt a kérdést és felizgatták a népet. Ezután az elnök javaslatára elhatározza a Ház, hogy legközelebbi ülését holnap, szombaton délelőtt tartja a következő napirenddel: az indítvány- és interpellációs könyv felolvasása, az alkotmány helyreállításáról szóló 1920 :1. t.-c. módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása, Mahunka Imre és Budavári László indítványának megokolása, Huszár Elemér indítványának folytatólagos tárgyalása és amennyiben sor kerül rá, a bírák is ügyészek illetményeiről szóló törvényjavaslat árgyalása. A j A piniszterelnök Kun Béla szöktetéséről Ezután Teleki Pál gróf é%miniszterelnök mint külügyminiszter válaszol Tömöri Jenőinek Kun Béla és társai kiadatásaügyében hozzá intézettnterpellációjára. Kun Bélát nem azért eresztették szabadon németek,mert a magyar kurír elkésett. Erre a késedelemraugyan hivatkozik a német kormány, de ez a valóságnak nem felel meg. Kun Béla szökésekor nyomban sürgönyileg kérte Kun Béla letartóztatását, amikor ez megtörtént, ugyancsak sürgönyileg kérte a kiadatását is. Másnap a külügyminisztérium rögtön megküldte a szükséges okmányokat, nem külügyminiszteri fárral ugyan, de egy abszolút megbízható emberre, akit a késedelemért felelősség nem is terhel, a késedelemre tisztán technikai okok és körülmények játszottak közre. Kijelenti, hogy a német kormány nem járt el helyesen és szerződésszerűen, amikor Kun Bélát szabadon bocsátotta. A szabadonbocsátás nem a késedelem miatt, hanem a bolseviki hadsereg előnyomulásának pressziója következtében történt. A külügyminisztérium kifogástalanul működik, nem is az ő hibájából maradt el a kiadatás. Kéri válaszának tudomásul vételét. Az interpelláló és a Ház a választ tudomásul vették, mire az elnök délután háromnegyed kettőkor az ülést berekesztette. (A Magyarország tudósítójától.) tufisza-gyilkosság bűBpörében a mai ötödik napon a tanuk kihallgatását kezdte meg a hadbíróság. A,'Következő tanukat idézték be: özvegy Tisza Istvánné grófné, Almássy Denise grófnő, Csermák Jtézsőné, Dömötör László, Tiszáék inasa, Wesely Margit, Roheim Samu és Roheim Géza. Almássy Denise tanúvallomása Elsőnek Almássy Denise grófnőt hallgatta ki a bíróság. A grófnő egyszerű fekete ruhában jelent meg. Személyi adatainak elmondása után megmondja, hogy Tisza István gróf unokahuga. Mondada dr. tárgyalásvezető bejelenti, hogy Tisza Istvánná súlyos beteg, mire a bíróság mondja, hogy a grófné kihallgatásától eltekint.kiA tárgyalásvezető felkérésére Almássy Denise grófnő elmondja október 31. délelőttjének eseményeit, Gartner ismert látogatását, aki kikémlelni jött a helyztet, Radvánszky báró és Sándor János látogatását, majd a gyilkosság körülményeiről ezeket mondta: / - , / A végzetes délután,, öt óra tájban közeledő töviseket hallottunk. Pár perc múlva éles csöngetés leillatsiotty Bejött Dömötör László inas és izgato^_Jjal^on, sírva mondotta: Kegyelmes Uram, ugorjon ki az ablakon. Ha jól emlékszem, azt is mondotta, hogy én ugorjam utána. Nagybátyám azt kérdezte, hogy ki érkezett, ki csönget? Dömötör sírva beszélt, én még buzdítottam, hogy ne féljen. Dömötör azt mondta, hogy nyolc katona jött, a kegyelmes urat halálra keresik. Nagybátyám megveregette a vállát és mondotta: — Köszönöm, hogy ilyen hűséges cselédem voltál, az Isten áldjon meg. Ezután nem annyira neki, mint önmagának mondotta. Nem ugrom én sehova, ahogy éltem, úgy fogok meghalni. Dömötör kiment a belső szobából, néhány pillanatig még együtt maradtunk, majd miiyd a hárman kiléptünk. Az ajtóit nagybátyám nyitotta ki/ A gyilkosok Körülbelül öt óra után volt. ott állt néhány katona egyenes Amint a kiléptütek, sorban, eáftzen közel egymáshoz, közvetlenül a szalonajtó előtt A fegyvert így l<ták (mutatja) hárman lövésre készen. Középen állt az, akiben Dobót ismerem fel, tőle jobbra állt egy egészen fiatal, 22 évesnek látszó serkenő bajuszú, szőke, kékszemű ember, középtermetűnek látszott. Balról egy magasabb barna ember állt, akit nem ismernék fel. Nagynéném egy nagyobb emberrel állt szemben, akit nem is néztem. Ez lehet az, akit Pogánynak mondottak. A negyedik a hall ajtajában volt és csak a sziluettjét láttam. Különben is én arra figyeltem, aki közvetlenül előttem állott. Azzal kezdték (hosszasan elgondolkozik), hogy .... . ... a nagybátyám azt mondta, hogy mit akarnak? Mondták, hogy őt keresik. Beszélt mind a három, de leginkább Dobó és az, akit Pogánynak mondanak. Hogy ki melyik szót mondotta, nem emlékszem. Mondták, hogy Tiszát keresik és kérdezték, hogy mi van a kezében, ő ugyanis úgy mint délelőtt, magával hozta a revolverét, ő nyugodtan azt felelte, hogy az enyémben revolver, a tietekben puska. Azt mondták, tegye le. Ezt többször megismételték, de ő habozott, azután végigjáratta a szemét rajtuk és a mögötte levő Sztanykovszkyn és a külső szobában. Az inas azt jelentette, hogy nyolcan vannak, láttam, hogy olvassa a szemükben, hogy van-e itt mód a védekezésre. Végre többszöri felszólításra letette a revolvert a tükör alatti állványra, hogy ezek elkapták-e, vagy nem, nem emlékszem. Erre felváltva felszólították a nagynénémet és engem, hogy távozzunk. Nagynéném azt felelte, hogy nem. Erre azt mondták: Álljanak félre! Ekkor kezdődött a nekünk hosszúnak tetsző, de tartalmilag nem nagyon hosszú párbeszéd, hogy hát ki tehet mindenről, ki az oka a háborúnak és a szenvedéseknek. Nagybátyám azt felelte: Azt nem tudom, fiam, én nem. Ekkor történt az a kijelentés, azt hiszem Dobó mondta, hogy ő nyolc éve katona, négyszer sebesült meg, hogy a felesége közben hűtlen lett hozzá és hogy erről ki tehet? Folytatták felszólításaikat, hogy álljak odébb, a legvégén az egyik a fegyver csövével próbált eltaszítani. Nem álltam félre. Ezután nagybátyám egyáltalán nem szólt hozzájuk. Akkor Dobó fejét visszafordította és ezt kérdezte Sztanykovszkytól: Megvan-e végig az összeköttetés? mire az azt felelte, hogy megvan. Visszafordította a fejét Dobó, de egy pillanatra sem eresztette le a fegyvert sem ő, sem a másik. Ütött a végsőf óra Ekkor azt mondta: — Kegyelmes úr, ütött a végső óra. Nagybátyám erre egy ah! kiáltással nekiugrott Dobónak, hogy a fegyverét lefogja, én is előreugrottam, ebben a pillanatban eldördült a sortűz. Mondada: Hány lövés volt? Tanú: Lehetett négy vagy hat is. Amint a lövés eldördült, éreztem, hogy kissé rámdőlt, elvesztettem az eszméletemet. Mikor újra kinyitottam a szememet, nagynéniéimet a túlsó oldalon láttam feküdni. Nem emlékszem, hogy hogy került oda. A szobában már nem volt senki, de nagy volt a puskafüst. Nagybátyám még élt és azt mondta: — A fejem. Végigtapogattam a fejét, de sem a fején, sem a mellén nem volt semmi. Az első lövés, amit észrevettem, a haslövés volt s néhány pillanat múlva meghalt. A csendőrségnek a legkisebb kísérlete a védekezésre nem történt. A tárgyalásvezető kérdésére előadja, hogy a tettesek közül egyik sem volt ittas. Cigarettáztak és tudták, hogy nincs mitől félniök. Felismeri Dobót és Sztanykovszkyt Tárgyalásvezető: Fel fogja ismerni a tetteseket? Figyelmeztem,hogy életről, halálról van szó. Elsőnek Nüttnert állítja Almássy Denise elé, aki kijelenti, hogyfőt nem látta. Sztanykovszkyban felismeri azt, akinek siluertaz ajtóban látta. Sztanykovszky a tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy ő állott az ajtóban. Dobóban felismeri a grófnő azt, aki a középen állott. Határozottan felismeri, csak most rosszabbul néz ki, akkor tettebb arca volt. Tárgyalásvezető: Ki van zárva minden tévedés? Almássy Denise: Igen, Tárgyalásvezető (Dobóhoz): Hallotta, amit a grófnő előadott? Dobó: Igen, de én nem lőttem. Almássy Denise előadja a tárgyalásvezető kérdésére, hogy úgy emlékszik, mintha Dobó a fegyver csövével az utolsó pillanatban tolta volna. Tárgyalásvezető: Csak a fegyvert fogták mind a ketten? Tanú: Én a fegyvert felém akartam húzni, hogy ne érje lövés a nagybátyámat. Nagybátyám pedig lefelé nyomta a jobbkezével. A tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy a padlót ért lövésből arra következtet, hogy Tiszának a földre esése után is történt lövés. Ezután a saját sebesüléseiről beszél. f' Sztupka őrnagy ,Sztanykovszky.,/* kezében hosszú fegyver volt, vagy revolverébe Almássy: Azt hiszen, revolver.*"*' Hány kapott Tisza? Török: Az ön Emlékezése szerint hány löseb volt a grófon. * Tanú: Tudomásom szerint egy hátul, a hónaallja alatt, egy, amelyik a bal felsőkart eltörte és egy, amely a hasfalat érte. Tárgyalásvezető: Ami a lövést illeti, megállapítást nyert, hogy az, amely hátul bement és a kart is érte, egy és ugyanaz a lövés volt. Ezután a grófnő elmondja, hogy nem hátráltak s Tisza ráugrott Dobóra. Arra emlékszik, hogy amikor átkarolta és érezte, hogy kezd ránehezedni, akkor [Ala azt, akit Pogánynak neveznek s az nyugodtan célozva lőtt rá. Károlyi Mihály koszorúja és sürgönye Lengyel: Méltó^atik-e iiről tudni, hogy Károlyi Mihály milyen felírásu koszorút küldött Tiszának? ! J Almássy Denise^gAófnő: Nem láttam a koszorúit, Radvánszky Béla említette, mire azt mondtam: Almássy Denise, a társalkodónő, az inas, a szobaleány és Rpheimék tanúvallomása A Tisa-pár ötödik napja