Magyarország, 1923. augusztus (30. évfolyam, 171-194. szám)

1923-08-10 / 179. szám

If­ KÍTTET­T­ MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1923 AUGUSZTUS 10. PÉNTEK XXX. ÉVFOLYAM 179. SZÁM A Totentanz Egy angol félhivatalos szikratávirat, immár a Poincaré-féle tervektől külön­válva véglegesen fixírozni akarja a német jóvátétel összegét. Majdnem akadémikus értékűnek látszik a világ első hatalmassá­gának ez a kétségkívül jóindulatú aktusa, amely azonban közzétételük azon az estén, amikor Zürichben pontosan egymillió né­met márkát kell fizetni egyetlen svájci frankért, amelynek békeértéke hetvenöt pfennig volt. Ezzel a szovjet rubeles árfo­lyammal azután végleg el is temetődött a márka,, akár — berlini vád szerint — a franciák, akár a párizsi vád szerint —­­maguk a németek sietnek azt tönkretenni. A márka ! Egy darab német és európai történelem. Élt és uralkodott félszázadon át, amikor a német egység a Gulden, Rhein­­thaller, Rappen, Silbergroschen és egyéb fizetőeszközök bevonásával dekretálta az egységes birodalom egységes pénzét. A márka Németországa volt Bisaarek, Moltke,­­Wagner, Röntgen,Koch, Hauptmann, Böck­­lin, Reinhardt, Ehrlieh Richard Strauss, Ballin, Bobel, Staeckel, Wundt, Siemens Németországa, mely félig tisztelet, félig fé­lelem közepette gyakorolta a hegemóniát az európai szárazföldön. Ez a két háború kö­zötti, a Szedán utáni, a Marne előtti Né­metország volt, a kiegyensúlyozott biroda­lom, már régen túl a goethe-weimari Olym­pus aranyragyogásán, de még mindig innen a Hindenburg és Helfferich nemzedékének tragikumán. Ennek a­ birodalomnak volt fizetőeszköze a márka, amely most koldus­­halált hal és maga mögött hagyja a birodal­mat még mindig rengeteg gyártelepekkel, világki­kötőkkel, milliós városokkal, egy példátlan társadalmi káosz és gazda­sági neuraszténia közepette. Az emberi résztvevő érzésen, hányt bajtársi emlékeken túl is feltornyosul előt­tünk Európa térképe, nem a mostani torz, de a régi, az igazi Európáé, amelynek mégis csak medencéje a szerencsétlen Né­metország. Ez többé nem politika, nem germanofilia és nem francofóbia kérdése (amit különben is elhárítunk magunktól), de problémája egész Európának, a fehér ember tengereninneni társadalmának. Féltjük a fehér ember művelődését, amely­nek közeli halálát éppen egy német ember, a háború utáni gondolkozásnak talán leg­­különbje jósolta meg. Oswald Spengler, igazi szellemi atlétája ennek a kornak, amely minden szellemi­esség és lelkiesség nélkül züllik és hanyatlik rémlátásos mély­ségek felé. A népvándorlás rémülete a kon­tinens fölött, a nihil söpör végig földeken, ahol valamikor kenyérmagvakat vetettek és büszke kéményekből diadalmas füst tört az ég felé. Az istenkísértéses bőség és gaz­dagság, a jutalom esztendei után jön a bukás és vergődés és az istentelen halál­­tánc, igazi Totentanz sodra oly közel — hozzánk, magyarokhoz, kik vétek nélküli mártírjai vagyunk egy világviadalnak és világromlásnak. A mentelmi bizottság egyhangúan javasolja Lendvai-Lehner mentelmi jogának felfüggesztését „A nemzetgyűlés egyetemének sérelmére elkövetett becsületsértés, illetve rágalmazás11. — Le­ndvai­ Lehner beszéde a bizottság elött (A Magyarország tudósítójától.) A nemzet­gyűlés mentelmi bizottsága ma délben tár­gyalta le a budapesti királyi ügyészségnek Lendvai-Lehner István kiadatása iránti meg­keresését, az ismeretes és nagy felháborodást kiváltott nemzetgyűlést rágalmazó cikk miatt. Az ülésen Fáy Gyula elnökölt, Mikovényi Jenő volt az előadó és a mentelmi bizottság tagjai közül jelen voltak Rassay Károly, Rupert Rezső, Horváth Zoltán, Györki Imre, Urbán Péter báró, Szita Tamás, Héjj Imre, Barla- Szabó József, H­altér István, Zsitvay Tibor és Podmaniczky Endre báró. Mikovényi előadó ismertette az ügyet és felolvasta az inkrimi­nált cikket.. Ezut­án a bizottság beidézte Lendvai­tt és név Istvánt,­ aki azonnal megjelent az idé­zésre és a következőket mondotta a bizottság előtt: — Megdöbbenéssel vettem tudomásul azt, hogy a mostani úgynevezett keresztény kor­mányzat idején éppen ellenem indítanak egy példátlan embervadászatot és fiatal mandátu­mom megsemmisítésére törekszenek, holott­­ múltam és működésem azt bizonyítja, hogy mindig a keresztény irányzat mellett foglal­tam harcos állást. Engem a legtisztább inten­ciók vezettek cikkem megírásánál is abban az irányban, hogy a nemzetgyűlés egyre léjebb­­zü­llő tekintélyét helyreállítani segítsem. Le­hetséges, hogy a kérdéses cikkben a politikus nem értette a poétát vagy­ a stilisztát, én azon­ban úgy képzeltem, hogy a nemzetgyűlés mó­dot adhatott volna nekem arra, hogy a plénum előtt fejtsem ki cikkem motívumait, vagy eset­leg egy sajtóper keretében. Úgy látszik azon­ban, ez már lehetetlenné vált, mert szokatlan gyorsasággal siettek engem a nemzet és a tár­sadalom ellen eljeleptett­ bűncselekmény miatt­­ bíróság elé állítani. Szükségem van arra, hogy­­ ezen bűnper keretében a magyar közvélemény foglalkozzék ezzel a kérdéssel és motívumait ismerje meg. Éppen ezért magam is kérem ki­adatásomat. Ezután sarkon fordult és eltávozott a terem­ből. Ezután Mikovényi Jenő előadó megtette indítványát, hogy a budapesti királyi főügyész­ség megkeresése alapján a Lendvai Lener István mentelmi jogát a bizottság függessze fel.­­ Horváth Zoltán felvetette azt a kérdést, hogy Lehner mentelmi jogának felfüggeszté­sével egyidejűleg a bizottság javasolja a Háznak azt is, hogy adja meg a fel­hatalmazást a becsület védelméről szóló tör­vénybe ütköző és a nemzetgyűlés sérelmére, el­követett rágalmazás és becsületsértés miatt a bűnvádi eljárás megindítására. Ilassay Károly, Rupert Rezső és Zsitvay Tibor hozzászólása után egyhangús határozatot hozott a bizottság, mely szerint az állami és társadalmi rend védelméről szóló törvénybe ütköző bűncselekmény miatt megindult eljárás során megindult bűnügyben Lendvai mentelmi jogát a Ház függessze fel, egyben megállapítja a mentelmi bizottság azt itt, hogy a kérdéses cikk a királyi ügyészség megkeresésében megjelölt bűncselekmények­ túlmenő­leg, a nemzetgyűlés egyetemének sérelmére elkövetett becsületsértés, illetve rágalmazás tényálladékait is kimeríti, javasolja ennélfogva a nemzetgyűlésnek, hogy az ilyen irányú eljárás megindítására szüksé­ges felhatalmazást s­e adja meg és ebben az ügyben is fügessze fel már most Lendvai- Lérner mentelmi jogát. A mentelmi bizottság egyhangúlag fogadta el ezt a pótlólag felvetett indítványt is. Nagyatádi $o&nMMoknovellája rhia njfisztotta be a 27 ssab&szos javaslatot* M javaslat minisztersi mdo&oldsa súlyos kritikája az eddigi földbirtoktörvénynek (A Magyarország tudósítójától.) Nagyatádi I Szabó István földművelési miniszter ma nyúj­totta­ be a­ földbirtok helyes megosztását szabá­lyozó rendelkezésekről szóló 1920: XXXVI. tör­vénycikk kiegészítésére irányuló törvényjavas­latát. A törvényjavaslat 27 pontból állt Az első szakasz megjelöli a javaslat célját, mely szerint az a földbirtokreform szabatos és gyors végre­hajtását kívánja biztosítani, hogy minél előbb földhöz jussanak azok, akiket a tör­vény földhöz akar juttatni. Ennek megfelelően szükséges, hogy gazda­ságilag is a megfelelő nyugodt helyzet alakul­jon ki. A cél elérésére minden hatóság és közeg vagy szerv köteles soron kívül eljárni és eljárá­sában mellőzni, minden olyan fölösleges alak­­szerűséget, mely a gyors eljárást hátráltatná. Majd azokat a szabályokat sorolja fel a tör­vényjavaslat, melynek alapján házhelyhez vagy földhöz juthatnak az igényjogosultak. Aztán a megváltási eljárásról szól s a törpebirtokok ki­egészítésére irányuló intézkedésekről, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó kis családi birto­kok létesítéséről, továbbá arról, milyen módon lesz majd lehetséges, hogy törekvő kisbirtoko­sok, akik a vételárt kifizetni képesek, földhöz juthassanak. A javaslat újra leírja a földbirtokhoz jut­tatás eljárását is. A földbirtokrendező bíróság tagjainak állá­sába a miniszter ezentúl nem egy, hanem négy rendes tagot jelöl ki. A kúria és a közigazgatási bíróságok továbbra­ is egy­­egy tagot jelölnek. Ezzel a bíróság tagjai­nak létszáma 36-ról 10-re emelkedik. Az elővásárlásokat gyakorlati szempontból módosítja az új törvényjavaslat. Az idevonat­kozó szakasz részletes intézkedéseket tartalmaz. Ugyancsak módosul a megváltási eljárás is és új szabályok lesznek mérvadók a haszon­bérleti szerződések ügyeinek elintézésére nézve is. Módosul a középbirtok meghatározása is, amelynek területe új meg­határozás szerint — az erdő- és földadó alá eső rész kivételével — 1000 katasztrális hold. Rész­letes intézkedéseket tartalmaznak a megvál­tási eljárásra vonatkozó szakaszok is. Történt intézkedés az ingatlancserékre vonatkozólag is. Az új törvényjavaslat, a miniszternek mó­dot nyújt arra, hogy ellenőrizze az OFB hatá­rozatainak végrehajtását. Az OFB közegei kö­telesek jelentést tenni a miniszternek, aki az­után észrevételeit közli a bírósággal. Az olyan birtokokra vonatkozóan, melyeket az OFB ítéletében valakinek odaadott, újabb eljárás megindításának helye nincsen. Ezután a telepítési eljárásra vonatkozó ren­deletek következnek, majd a kihágásokról em­lékezik még a törvényjavaslat, végül pedig fel­sorolja azokat a földbirtokreformban foglalt­­ rendelkezéseket, amelyek a törvényjavaslat­­ életbelépésével hatályukat vesztik. A törvényjavaslat indokolása igen részletes és többek között a következőket tartalmazza: A földbirtokreform végrehajtása nem volt lehetséges abban a gyors mértékben, amint az a mezőgazdasági termelés kellő felfokozása cél­jából, szükséges lenne. A földbirtokreform, mint kerettörvény, bizonyos intézkedéseket nyitva­­hagyott és bizonyos, további vitákra adott mó­dot. Ezek a viták néha igen sokáig elhúzódtak, úgyhogy ezekből az igényjogosultakra nézve nagyon sokszor anyagi hátrány is származott. Csakis a törvény szabatos és országszerte egy­forma végrehajtása biztosítja azt a lehetősé­get, hogy a földigénylők gyorsan jussanak földhöz. Az indokolás ezután az alaptörvény hiá­nyosságaival foglalkozik.. A házhelyekhez és kisbunokokhoz jutás feltételei nem voltak elég gyakorlati módon fogalmazva. A gazdasági cse­lédekkel szemben is történtek a földbirtokre­form eredeti fogalmazásában bizonyos mél­tánytalanságok, amelyeket okvetlenül ki kellett küszöbölni. A bizottsági eljárás is közelebbi szabályozásra szorul, minthogy túlságosan hosszadalmasnak bizonyult és a földbirtokhoz jutók érdekeit nem tudta eléggé érvényre jut­tatni. A járadékbirtok intézményét szabályozó Egyes szám­ára korona .

Next