Magyarország, 1926. október (33. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-06 / 226. szám

A RENDKÍVÜL OLCSÓ BUNDA és t­élikabátI­IUSÍTÁST RENDEZ SCHNURHENRIK FÉRFIRUHA-ÁRUHÁZA BUDA­PEST,RÁKÓCZI ÚT 15 Városi bunda....2.000.000-tól Télikabát............I.OOO.OOO-tól Átmeneti kabát... 900.000-től Férfiöltöny 900. OOO-től Valódi perzsa opposum, seal otter, seal vidra stb. szőrmék árusítása. Nagy választék gyermek esőkabátokban Legújabb Divatértesítőm ingyen Külön mértékosztály! 4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1926. október 6. szerda Csongor és Tündéjében. Felejthe­tetlen maradt Terézája, Jókai l Aranyemberében. Madách Ember tragédiája is örökre összeforrt Jászai Mari nevével, Madách örökszépségű alkotásának első előadásán és számtalan ké­sőbbi előadáson ő adta Évát, part­nere Ádám szerepében Nagy Imre volt. Nemzeti színházbeli szereplése első estéjén meghódította a buda­pesti közönséget. Ettől a naptól kezdve Jászai Mari színésznői pá­lyafutása a sikerek és dicsőség szüntelen sorozata volt. Jászai Mari teljes lelkével és teljes szí­vével küzdött ezért a sikerért, nem mintha a színpadi érvényesülés ragyogása csábította volna, hanem a színművészet szeretete ihlette meg. ) Jászai Marinak a színpad , mindent jelentett, feletet, boldogságot, örömöt és bá­natot. Szinte túlzó lelkiismeretes­ség jellemezte színészi munkáját, mindig ő jelent meg legelsőnek a próbákon, ő tudta leghamarabb és legfolyékonyabban szerepét. Sokan kollégái közül nem tartották jó kollégának a nagy tragikát. És pedig azért nem, mert Jászai Mari mindenkitől elvárta, hogy ugyan­azt a rajongást és lelkiismeretes­séget vigye bele szerepébe, amely­­lyel ő dolgozott. Jászai Mari, mielőtt a betegség, a kor és az országra zúduló csapá­sok megtörték, minden külső be­nyomásra hatalmas erővel reagáló lelkét, szerette az életet, Nagyon szerette és azon igyeke­zett, hogy részt juttasson mások­nak is az élet szépségeiben. Nem egyszer fordult elő, h­ogy éksze­reit, drágaköveit elkótyavetyélte, vagy zálogba tette azért, hogy küszködő pályatársain segítsen. Csak a könyveknek, a tudomány­nak, a művészetnek maradt alázatos, rajongó szolgája. Jászai Mari az Önképzés, az önművelődés csodáit vitte végbe. Egyike volt a legmű­veltebb magyar asszonyoknak és ezt a műveltséget saját erejéből­­szerezte meg, saját erejéből tanul­ta meg az idegen nyelveket, az an­golt például oly tökéletesen, hogy néhány év előtt angol Shakespeare színésznőket taníthatott színpadi dikcióra. A színpadon kívül egy nagy szerelme volt még Jászai Mari­inak: Petőfi, géniusza. Ha a­ Petőfi kultusz ápolásáról, a Petőfi emlé­kének ünnepléséről volt szó, úgy Jászai Mari nem ismert akadályt és nem ismert korlátokat. Szá­mára Petőfi a magyarság megtes­­­­tesülése volt. Néhány fontos dátum Jászai életében . 1900-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja. 1922-ben ünnepelte ötven éves­en­ bileumát 1926 január 3-án lépett utoljára színpadra Stuart Mária, szerepében, 1923-ban volt utolsó új alakítása, Madách Mózesében. Rö­vid ideig Jászai Mari a nagy ko­mikus színésznek, Kassay Vidor­­nak felesége volt, akitől később el­vált, de az egykori házastársak között sohase szűnt meg a barát­ság. Nehéz rövid szavakkal vázolni a végtelent, nehéz megjelölni azt a páratlanul hatalmas szerepet, ame­lyet Jászai Mari a magyar színé­szetben betöltött. Az ő személyé­ben összpontosult az a színművé­szeti tradíció, amely az irányok változásai közepette is változatlan fényben ragyogott. Jászai Mari­val nem egy tragika halt meg, ha­nem meghalt a tragikus színmű­vészet nagyvonalúsága, monu­­mentalitása, királyi felsége.­­ Csütörtökön délután 3 órakor a magyar nemzet ragyogó közel­múltjának egyik legragyogóbb em­lékét temeti a Nemzeti Színház épületéből. Párizs és Franciaország nyik­onje Párizs naiv, színes, kerületekre osztott térképével. Ára 55.000 korona.Kapható Az Est központi könyv­kereskedésében, VII. kerület, Erzsébet körút 18—20 ­ „ Ha látod, hogy haldoklom: Jászai Mari utolsó percei és látogatói Viaszhomloka körül a Nemzeti Szín­ház babérkoszorújával, amelyet He­vesi Sándorné illesztett oda, hosszú be­tegségében csonttá aszott testén azzal az uszályos, brüsszeli csípős ruhával, amelyben legutoljára is a Jehovát sza­valta a Vigadó dobogóján, most már a halálban megpihenve valamilyen cso­dálatos békességgel az arcán, szinte zord királynői fenségben fekszik Jászai Mari a János-szanatórium 38. számú betegszobájában, a fehér vánkosokon. A szekrényeken, asztalokon virágok. Virágok, amelyeket a halál hírére egyre nagyobb számban hoznak a pá­lyatársak, a barátnők, a rajongók, Já­szai Mari közönsége. Az ágy körül csön­desen beszélgető, fekete ruhába öltö­zött úriasszonyok, akik heteken át ápolták, szórakoztatták, vigasztalták és akik most csodálattal adóznak annak a sajátságos megenyhülésnek, amely a nagy tragika utolsó heteiben bekövetkezett. Hónapokon át tartó be­tegsége valahogyan megtörte Jászai Mari zordonságát. Közlékenyebb lett, melegebb, meghittebb, már a benső dolgairól is elbeszélgetett. A halál, amelytől nem lett, amelyet napról-napra várt, hajlékonyabbá tette a lelkét. Több mint félév óta betegeskedik, ví­vódik cukorbajával Jászai Mari, aki soha sem hitt az orvosokban és a be­tegágyán még növekedett az orvosi tu­dományban való hihetetlensége. Soha sem hagyta magát alaposan, teljesen megvizsgálni. Mikor orvosai megálla­pították a cukorbaját, nagy nehezen rá­beszélték az inzulin kezelésre. A het­venedik inzulin adagolás után kis rosszullét fogta el Jászai Marit. Ez a rosszullét lett a végzete. Hirtelen ha­ragjában, olyasmiket mondott, hogy megmérgezték. És ettől kezdve abbahagyta az Inzulinkezelést és átengedte magát a betegségének. Orvosai tudták, hogy menthetetlen, de tudta ezt Jászai Mari is, aki mintha készült volna lassú elmúlására. — Azt hittem, — mondotta — hogy meteorként fogok, kimúlni és ime úgy fogyok el, mint a gyertyaszál. Az utolsó heteit ez a halálra való készülődés töltötte be. Mindenre gondolt, minden dolgáról in­tézkedett, még az utolsó perceire is ha­tározott utasításokat adott ki. Ez az utasítás szóról-szóra így hangzott Far­­kasnéhoz, gazdaasszonyához, aki kilenc évig volt mellette: — Te, amint látod, hogy utolsó perceimet élem és már haldoklom, amint látod, hogy nem vagyok eszméletnél, bent maradsz a szobában, senkit sem engedsz be, nem jelented az orvosnak a haldoklásomat, nehogy injekcióval keltsenek életre. Azt akarom, hogy természetesen hallják meg, úgy ahogy az Isten akarja. Így is történt. Tegnap délután még mindenről tu­dott, mindent észrevett Jászai Mari. Két kedves embere látogatta meg. Bajor Gizi, akit­­.napsugár­, néven be­cézett a nagy tragika, aki imádta a tehetséget. — Két napsugár van most a szobá­ban — suttogta —, Gizi és Lili. A próza és a zene múzsája — és megciró­gatta Bajor Gizi kezét. Ágyának másik szélén ugyanekkor ott ült Mihályfi Béláné, Bleyer Lili, hárfaművésznő, akit Jászai különösen szeretett. Este új látogató jött, Fedák Sári, — A Zsazsa... — suttogta Jászai, amikor megpillantotta és hirtelen fény lopózott már merevedő szemébe. Fedák Sári csak zokogni tudott. Hétfőn éjjel, Jászai Mari utolsó éjszakáján csa­k a nagy művésznő öccse, Jászai József rábatamási iskolai igazgató meg a­ gazdasszonya, Farkas­né virrasztott mellette. Jászai Mari borzasztóan szenvedett. Hajnali 4 órakor magához intette a halkan sirdogáló Farkasáét, és kiadta az utasítást: — Nyisd ki az ablakot, nyújts ki egyenesre. Én pedig elmegyek oda, ahova te nem jöhetsz velem. Elme­gyek a pacsirták közé... Pár perc múlva Jászai elvesztette az eszméletét. Megkezdődött az agónia, amely kedden reggel 8 óra 30 percig tartott. Az utolsó félórában Farkasné látta, hogy itt a vég. Eszébe jutott, hogy mit fogadott meg esküvel Jászai Marinak és bent ma­radt a szobában, hűségesen őrizte az asszonyát. Nem ment ki a folyosóra, nem jelentette az orvosnak a beállott agóniát, Jászai utolsó leheletéig ott ült az ágya szélén és csak amikor a nagy szív megszűnt dobogni, lépett ki zokogva az ajtón, hogy a­ gyászhírt­ el­mondja. . .­­ Negyedóra sem múlt el és már az egész város tudta, a gyászos eseményt, a nagy művésznő elmúlását. A János szanatórium igazgatósága telefonon je­lentette a tragikus eseményt a Nemzeti Színháznak, a polgármesteri hivatal­nak és a kultuszminisztériumnak. A Nemzeti Színház igazgatósága csütörtök délután három órára, tűzte ki a gyászszertartást, amely kedvez­ő idő esetében a Blaha Lujza téren, rossz időben pedig a Nem­zeti Színház előcsarnokában fog lefolyni. A polgármester, a tanács utólagos be­leegyezésének reményében díszsírhelyet ajánlott fel a magyar színművészet nagy halottjának. A kultuszminiszté­rium részéről még nem történt intéz­kedés. * Félóra sem múlt el, már megkezdő­dött a pályatársak és barátok megillető­­dött felvonulása Jászai Mari halottaságyához. Hevesi Sándorné volt az első, aki a gyász, de egyúttal a dicsőség jelével, a Nemzeti Színház babérkoszorújával Jászai Mari porhüvelye mellett megjelent. Más vi­rág, vagy dísz nincs is a művésznő fe­jén és ruháján, csak az egyszerű babér­­koszorú. A visásokat, amelyeket a déli órákban már tömegesen hoznak, nem az ágyra helyezik el, hanem az asztalra, meg a szekrényekre, így, ebben a díszes ruhában, a »Jehova« köntösében, hom­lokán a Nemzeti Színház egyszerű ba­bérkoszorújával fogják Jászai Marit felravatalozni és eltemetni. Jászai tudta, hogy elérkezett a vég. Tegnap elbúcsúzott valamennyi ba­rátnőjétől, akik között szétosztotta a virágjait. Családjának tagjai is ott ültek mel­lette. Úgy tudják, hogy öccsének Já­szai Józsefnek és elhunyt Anna nővé­rének gyermekei öröklik Jászai Mari egész vagyonát. Jászai Mari művészie­sen berendezett lakásban, rendkívül ér­tékes antik bútorok között élt az egyik Palatínus palotában. Bútorai, könyvei, ruhái, szobrai és festményei igen nagy értéket képviselnek. Végrendeletében családját nevezte meg általános örökö­sének azzal a határozott kívánságával, hogy bútorait és minden kedves holmi­ját aukción adják el, hogy barátai, hívei megvásárolhassák és megőrizhessék azokat. Az akción összegyűlő pénz azonban a családé. Csak most tu­doódott ki, hogy Jászai Marinak meglehetősen népes a családja. József öccsének nyolc gyermeke és Anna hugának három gyermeke él még. Ez a tizenegy gyermek osztozko­dik most Jászai Mari hagyatékán. A nagy művésznő persze sok személyes vonatkozású értéktárgyát legkedvesebb barátainak és barátnőinek adományoz­ta végrendeletében. Így megemlékezik végrendeletében utolsó napjainak beara­nyozójáról, kis hárfaművésznőjéről, Bleyer Liliről, továbbá Práger Ferenc, nőről, akit különösen a szívébe zárt. Práger Ferencnénél töltötte az utolsó tizenöt év valamennyi karácsony esté­jét is. Délután két órakor autó autó után robog a János-szanatórium kapuja elé. Színésznők, színészek érkeznek, kezük­ben egy-két szál virággal. A Város­majoron át vezető út is megelevenedik. Sok asszony siet a szanatórium felé. Jászai Mari közönsége...

Next