Magyarország, 1926. október (33. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-06 / 226. szám
A RENDKÍVÜL OLCSÓ BUNDA és télikabátIIUSÍTÁST RENDEZ SCHNURHENRIK FÉRFIRUHA-ÁRUHÁZA BUDAPEST,RÁKÓCZI ÚT 15 Városi bunda....2.000.000-tól Télikabát............I.OOO.OOO-tól Átmeneti kabát... 900.000-től Férfiöltöny 900. OOO-től Valódi perzsa opposum, seal otter, seal vidra stb. szőrmék árusítása. Nagy választék gyermek esőkabátokban Legújabb Divatértesítőm ingyen Külön mértékosztály! 4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1926. október 6. szerda Csongor és Tündéjében. Felejthetetlen maradt Terézája, Jókai l Aranyemberében. Madách Ember tragédiája is örökre összeforrt Jászai Mari nevével, Madách örökszépségű alkotásának első előadásán és számtalan későbbi előadáson ő adta Évát, partnere Ádám szerepében Nagy Imre volt. Nemzeti színházbeli szereplése első estéjén meghódította a budapesti közönséget. Ettől a naptól kezdve Jászai Mari színésznői pályafutása a sikerek és dicsőség szüntelen sorozata volt. Jászai Mari teljes lelkével és teljes szívével küzdött ezért a sikerért, nem mintha a színpadi érvényesülés ragyogása csábította volna, hanem a színművészet szeretete ihlette meg. ) Jászai Marinak a színpad , mindent jelentett, feletet, boldogságot, örömöt és bánatot. Szinte túlzó lelkiismeretesség jellemezte színészi munkáját, mindig ő jelent meg legelsőnek a próbákon, ő tudta leghamarabb és legfolyékonyabban szerepét. Sokan kollégái közül nem tartották jó kollégának a nagy tragikát. És pedig azért nem, mert Jászai Mari mindenkitől elvárta, hogy ugyanazt a rajongást és lelkiismeretességet vigye bele szerepébe, amelylyel ő dolgozott. Jászai Mari, mielőtt a betegség, a kor és az országra zúduló csapások megtörték, minden külső benyomásra hatalmas erővel reagáló lelkét, szerette az életet, Nagyon szerette és azon igyekezett, hogy részt juttasson másoknak is az élet szépségeiben. Nem egyszer fordult elő, hogy ékszereit, drágaköveit elkótyavetyélte, vagy zálogba tette azért, hogy küszködő pályatársain segítsen. Csak a könyveknek, a tudománynak, a művészetnek maradt alázatos, rajongó szolgája. Jászai Mari az Önképzés, az önművelődés csodáit vitte végbe. Egyike volt a legműveltebb magyar asszonyoknak és ezt a műveltséget saját erejébőlszerezte meg, saját erejéből tanulta meg az idegen nyelveket, az angolt például oly tökéletesen, hogy néhány év előtt angol Shakespeare színésznőket taníthatott színpadi dikcióra. A színpadon kívül egy nagy szerelme volt még Jászai Mariinak: Petőfi, géniusza. Ha a Petőfi kultusz ápolásáról, a Petőfi emlékének ünnepléséről volt szó, úgy Jászai Mari nem ismert akadályt és nem ismert korlátokat. Számára Petőfi a magyarság megtestesülése volt. Néhány fontos dátum Jászai életében . 1900-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja. 1922-ben ünnepelte ötven évesen bileumát 1926 január 3-án lépett utoljára színpadra Stuart Mária, szerepében, 1923-ban volt utolsó új alakítása, Madách Mózesében. Rövid ideig Jászai Mari a nagy komikus színésznek, Kassay Vidornak felesége volt, akitől később elvált, de az egykori házastársak között sohase szűnt meg a barátság. Nehéz rövid szavakkal vázolni a végtelent, nehéz megjelölni azt a páratlanul hatalmas szerepet, amelyet Jászai Mari a magyar színészetben betöltött. Az ő személyében összpontosult az a színművészeti tradíció, amely az irányok változásai közepette is változatlan fényben ragyogott. Jászai Marival nem egy tragika halt meg, hanem meghalt a tragikus színművészet nagyvonalúsága, monumentalitása, királyi felsége. Csütörtökön délután 3 órakor a magyar nemzet ragyogó közelmúltjának egyik legragyogóbb emlékét temeti a Nemzeti Színház épületéből. Párizs és Franciaország nyikonje Párizs naiv, színes, kerületekre osztott térképével. Ára 55.000 korona.Kapható Az Est központi könyvkereskedésében, VII. kerület, Erzsébet körút 18—20 „ Ha látod, hogy haldoklom: Jászai Mari utolsó percei és látogatói Viaszhomloka körül a Nemzeti Színház babérkoszorújával, amelyet Hevesi Sándorné illesztett oda, hosszú betegségében csonttá aszott testén azzal az uszályos, brüsszeli csípős ruhával, amelyben legutoljára is a Jehovát szavalta a Vigadó dobogóján, most már a halálban megpihenve valamilyen csodálatos békességgel az arcán, szinte zord királynői fenségben fekszik Jászai Mari a János-szanatórium 38. számú betegszobájában, a fehér vánkosokon. A szekrényeken, asztalokon virágok. Virágok, amelyeket a halál hírére egyre nagyobb számban hoznak a pályatársak, a barátnők, a rajongók, Jászai Mari közönsége. Az ágy körül csöndesen beszélgető, fekete ruhába öltözött úriasszonyok, akik heteken át ápolták, szórakoztatták, vigasztalták és akik most csodálattal adóznak annak a sajátságos megenyhülésnek, amely a nagy tragika utolsó heteiben bekövetkezett. Hónapokon át tartó betegsége valahogyan megtörte Jászai Mari zordonságát. Közlékenyebb lett, melegebb, meghittebb, már a benső dolgairól is elbeszélgetett. A halál, amelytől nem lett, amelyet napról-napra várt, hajlékonyabbá tette a lelkét. Több mint félév óta betegeskedik, vívódik cukorbajával Jászai Mari, aki soha sem hitt az orvosokban és a betegágyán még növekedett az orvosi tudományban való hihetetlensége. Soha sem hagyta magát alaposan, teljesen megvizsgálni. Mikor orvosai megállapították a cukorbaját, nagy nehezen rábeszélték az inzulin kezelésre. A hetvenedik inzulin adagolás után kis rosszullét fogta el Jászai Marit. Ez a rosszullét lett a végzete. Hirtelen haragjában, olyasmiket mondott, hogy megmérgezték. És ettől kezdve abbahagyta az Inzulinkezelést és átengedte magát a betegségének. Orvosai tudták, hogy menthetetlen, de tudta ezt Jászai Mari is, aki mintha készült volna lassú elmúlására. — Azt hittem, — mondotta — hogy meteorként fogok, kimúlni és ime úgy fogyok el, mint a gyertyaszál. Az utolsó heteit ez a halálra való készülődés töltötte be. Mindenre gondolt, minden dolgáról intézkedett, még az utolsó perceire is határozott utasításokat adott ki. Ez az utasítás szóról-szóra így hangzott Farkasnéhoz, gazdaasszonyához, aki kilenc évig volt mellette: — Te, amint látod, hogy utolsó perceimet élem és már haldoklom, amint látod, hogy nem vagyok eszméletnél, bent maradsz a szobában, senkit sem engedsz be, nem jelented az orvosnak a haldoklásomat, nehogy injekcióval keltsenek életre. Azt akarom, hogy természetesen hallják meg, úgy ahogy az Isten akarja. Így is történt. Tegnap délután még mindenről tudott, mindent észrevett Jászai Mari. Két kedves embere látogatta meg. Bajor Gizi, akit.napsugár, néven becézett a nagy tragika, aki imádta a tehetséget. — Két napsugár van most a szobában — suttogta —, Gizi és Lili. A próza és a zene múzsája — és megcirógatta Bajor Gizi kezét. Ágyának másik szélén ugyanekkor ott ült Mihályfi Béláné, Bleyer Lili, hárfaművésznő, akit Jászai különösen szeretett. Este új látogató jött, Fedák Sári, — A Zsazsa... — suttogta Jászai, amikor megpillantotta és hirtelen fény lopózott már merevedő szemébe. Fedák Sári csak zokogni tudott. Hétfőn éjjel, Jászai Mari utolsó éjszakáján csak a nagy művésznő öccse, Jászai József rábatamási iskolai igazgató meg a gazdasszonya, Farkasné virrasztott mellette. Jászai Mari borzasztóan szenvedett. Hajnali 4 órakor magához intette a halkan sirdogáló Farkasáét, és kiadta az utasítást: — Nyisd ki az ablakot, nyújts ki egyenesre. Én pedig elmegyek oda, ahova te nem jöhetsz velem. Elmegyek a pacsirták közé... Pár perc múlva Jászai elvesztette az eszméletét. Megkezdődött az agónia, amely kedden reggel 8 óra 30 percig tartott. Az utolsó félórában Farkasné látta, hogy itt a vég. Eszébe jutott, hogy mit fogadott meg esküvel Jászai Marinak és bent maradt a szobában, hűségesen őrizte az asszonyát. Nem ment ki a folyosóra, nem jelentette az orvosnak a beállott agóniát, Jászai utolsó leheletéig ott ült az ágya szélén és csak amikor a nagy szív megszűnt dobogni, lépett ki zokogva az ajtón, hogy a gyászhírt elmondja. . . Negyedóra sem múlt el és már az egész város tudta, a gyászos eseményt, a nagy művésznő elmúlását. A János szanatórium igazgatósága telefonon jelentette a tragikus eseményt a Nemzeti Színháznak, a polgármesteri hivatalnak és a kultuszminisztériumnak. A Nemzeti Színház igazgatósága csütörtök délután három órára, tűzte ki a gyászszertartást, amely kedvező idő esetében a Blaha Lujza téren, rossz időben pedig a Nemzeti Színház előcsarnokában fog lefolyni. A polgármester, a tanács utólagos beleegyezésének reményében díszsírhelyet ajánlott fel a magyar színművészet nagy halottjának. A kultuszminisztérium részéről még nem történt intézkedés. * Félóra sem múlt el, már megkezdődött a pályatársak és barátok megilletődött felvonulása Jászai Mari halottaságyához. Hevesi Sándorné volt az első, aki a gyász, de egyúttal a dicsőség jelével, a Nemzeti Színház babérkoszorújával Jászai Mari porhüvelye mellett megjelent. Más virág, vagy dísz nincs is a művésznő fején és ruháján, csak az egyszerű babérkoszorú. A visásokat, amelyeket a déli órákban már tömegesen hoznak, nem az ágyra helyezik el, hanem az asztalra, meg a szekrényekre, így, ebben a díszes ruhában, a »Jehova« köntösében, homlokán a Nemzeti Színház egyszerű babérkoszorújával fogják Jászai Marit felravatalozni és eltemetni. Jászai tudta, hogy elérkezett a vég. Tegnap elbúcsúzott valamennyi barátnőjétől, akik között szétosztotta a virágjait. Családjának tagjai is ott ültek mellette. Úgy tudják, hogy öccsének Jászai Józsefnek és elhunyt Anna nővérének gyermekei öröklik Jászai Mari egész vagyonát. Jászai Mari művésziesen berendezett lakásban, rendkívül értékes antik bútorok között élt az egyik Palatínus palotában. Bútorai, könyvei, ruhái, szobrai és festményei igen nagy értéket képviselnek. Végrendeletében családját nevezte meg általános örökösének azzal a határozott kívánságával, hogy bútorait és minden kedves holmiját aukción adják el, hogy barátai, hívei megvásárolhassák és megőrizhessék azokat. Az akción összegyűlő pénz azonban a családé. Csak most tudoódott ki, hogy Jászai Marinak meglehetősen népes a családja. József öccsének nyolc gyermeke és Anna hugának három gyermeke él még. Ez a tizenegy gyermek osztozkodik most Jászai Mari hagyatékán. A nagy művésznő persze sok személyes vonatkozású értéktárgyát legkedvesebb barátainak és barátnőinek adományozta végrendeletében. Így megemlékezik végrendeletében utolsó napjainak bearanyozójáról, kis hárfaművésznőjéről, Bleyer Liliről, továbbá Práger Ferenc, nőről, akit különösen a szívébe zárt. Práger Ferencnénél töltötte az utolsó tizenöt év valamennyi karácsony estéjét is. Délután két órakor autó autó után robog a János-szanatórium kapuja elé. Színésznők, színészek érkeznek, kezükben egy-két szál virággal. A Városmajoron át vezető út is megelevenedik. Sok asszony siet a szanatórium felé. Jászai Mari közönsége...