Magyarország, 1926. október (33. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-03 / 224. szám

Budapest, 1926. október 3. vasárnap_______________________MAGYARORSZÁG_______________________ 15 Elmaradt a főpróba, Váljunk el, Basilides Mária Londonban, szorgalmasak a franciák, a tenorista és a primadonna kézzelfogható vitája, a család szemefénye A Belvárosi Színházban ma reg­gel a '­Collins Dover technikai trükkjeit próbálták s ekkor kide­rült, hogy a rádió és a mozgó hajó körül még néhány apróságot kell elintézni. Az igazgatóság erre el­határozta, hogy a ma délelőttre hirdetett nyilvános főpróbát­­ nem tartja meg és az újdonságból csu­pán zártkörű főpróbát tartottak. Természetesen a premiert a rendes időben megtartják ma este. Ugyancsak zártkörű próbát tartottak a Kamaraszínházban, Sardou egyik leghíresebb vígjátékából, a Váljunk el-ből. A színdarab,, amely a boldog béke­idők kedves hangulatát hozza vissza, új rendezésben kerül a Kamaraszínház­ban, Bajor Gizi és Ódig Árpáddal a főszerepekben. Ma este az Operaházban a Csen­­getyű című darabban búcsút énekel Basilides Mária, a színház művésznője, aki előadás után egyenesen a keleti pályaud­varra hajtat, be­ül egy Bécs—­ostendei kocsiba, és hétfőn­­ este Londonba érke­zik. Az énekesnő kedden délelőtt próbál az angol színpadon és el- Basilides Mária te már énekel is. Többek között Trodály gyönyörű balladáival és Bartók Béla népdalaival fogja megismertetni az angol közönséget. A francia drámaírók felette szor­galmasak az utóbbi időben. Egész se­reg újdonságról érkezik Párizsból tu­dósítás. Befejezte két új darabját Pierre Wolff, a Bábjáték szerzője, egyik darabjának a címe: »Az ő lányuk*, ez a Michel­­színházban kerül színre, másik darab­jának a címe: »A csermely*­. Ezt az Antoine színházban mutatják be. Renée Fauchois »Zsoké kisasszony­­ címmel írt új darabot. Új művében ő is a mai modern leánytípust akarja meg­rajzolni. A termékeny Louis Verneuil most fe­jezte be Georges Ben■ társaságában új vígjátékát és kijelentette, hogy ezután kizárólagosan Berr-rel együtt fogja írni darabjait. Az Operaházban javában készül­nek Assisi Szent Ferenc című oratóriumra. Ezúttal először adnak elő az állami dalszínházban oratóriumot szenirozva, korszerű kosztümökben. Érdekes tárgyalás folyt le a belgrádi törvényszék előtt. Az Operaház két ismert művésze, Valjani­ asszony és Jurevjev, az első tenorista pereskedtek egymással. Már­cius 23-ikén történt, hogy Brexovscoli karnagy szobájában Valjani asszony a Lohengrint gyakorolta. Belépett a szo­bába Jurevjev tenorista és megkér­dezte, hogy a Carmen előző esti előadá­sán miért énekelt alacsonyabban né­hány taktust. Ekörül szóváltás kelet­­kezett, majd Valjani asszony így szólt: — Én már énekeltem olyan helyen, ahova maga sose fog tudni bejutni. Jus­cvjev sem hagyta magát s mind­két művésznek orosz az anyanyelve, a­­könnyebb megértés kedvéért csakha­mar áttértek anyanyelvükre és alkal­masint a legnagyobb gorombaságokat mondották egymásnak. A jelenlevő karnagy nem sokat értett ebből, annál jobban megértette azonban azt a gesz­tust, ami­l­ivel Valiani asszony pofonütötte a daliás tenoristát.,, Don José sem hagyta magát és válaszul jókat ütött a szép Carmenre. Az Operaház házi bírósága már megbírságolta a színé­szeket, de az énekesnő súlyos testi sértés címén feljelentette a tenoristát. A bíróság nem hozott végleges ítéletet, hanem elnapolta a tárgyalást. Addig is a szính­adon a tenorista még sok szerelmes melódiát fog susogni a sér­tett hölgy fülébe. A színészpár kislánya nagyon rakoncátlan és éppen ezért jó papá­ja kénytelen néha elpáholni. Teg­nap is rossz volt a kicsike, az asztalnál nem viselkedett illően és ezért az apa kissé elnadrágolta. Amikor befejeződött a fenyítési művelet, oktató hangon megkérdez­te tőle: — Most mondd meg szépen, miért kaptál ki ? A kislány durcásan válaszolt: . — Na látod, ilyen vagy te. Elő­ször megversz, aztán magad kérde­zed meg, hogy miért. Óriási síkér a felérMrffi Sim­ian októberi 01 műsora Kezdete 1­,9 Telefon 65-54 Szeretek egy színésznőt Fodor László vígjátéka a Magyar Színházban Fodor László Fodor László új darabjának vajmi könnyű elmondani a­ mesé­jét és meglehetősen nehéz előadni a tartalmát. Az előbbi belefoglal­ható néhány sorba, de az utóbbi in­kább csak lajstromozást enged, semmint leírást. Talán legin- ■ kább még úgy lehet megjelöl­ni, hogy a tör­téneten kívül, melyben egy fia­talember addig ismételgeti az imádott nőnek,­ hogy szereti, mígnem viszont­szerelem jutal­mazza fáradozását,­ a darabban benne van, és pedig túlnyomó súly­­lyal, maga Fodor László is, ami egy könnyed és villanó elmésségű, öt­letekben dús, formásan tovasikló és mindenekfelett szeretetreméltó írói egyéniség kitárulását jelenti. A darabnak a fiatalember szeren­csés szerelmi odysseája adja a vázát, de díszét, jellegét és halá­sát az író e legszemélyesebb tu­lajdonságaitól veszi. Ezzel a megkülönböztetéssel azonban­ távolról se akarjuk kisebbíteni az alaprajz színpadi érdemét. Hálás ötletből indul ki, melyet fejleményeiben frappáns­nak is találhatunk, csak éppen, hogy ennek a benyomásnak valami­­ bűvészkedés az ára. Olyasmi, ami minden ilyenféle mutatványt jellemez; a figyelemnek a valódi folyamatról a mesterkedés látvá­nyára való eltérítése. Mert hogy Takács Évának, az ünnepelt pri­madonnának egy ismeretlen fiatal­ember, miután már hónapok óta nyomon kísérte, egy este behatol a lakásába és nem engedi kiutasít­­tatni magát, hanem addig han­goztatja szerelmét, mígnem a pri­madonna meglágyul, bemutatja vendégeinek, tűri, hogy ott marad­jon és bár bizonyos tisztességi ro­hamból nem megy utána a háló­szobába, hanem egy­ barátnőjéhez autózik aludni, de másnap, mikor már a pálya­udvar­án van,, hogy a nagyhatalmú bankvezérrel, ki nőül akarja venni, Olaszországba utazzon, a fiatalember újabb és ki­fogyhatatlan szerelmi­­vallomásai­nak hatása­ alatt lemarad a vonat­ról és neki ígérkezik feleségül — ez igen tetszetős verziója az ostromló szerelem történetének, de a komédiás színezés kedvéért megfeledkezik a tényezők rangso­ráról. A hódítást mintegy a leráz­hat­a­tlanul tolakodó szerelem dia­dalának tünteti fel és abból gyújt tüzet, holott igazában másról van­ szó. Megfelelően annak, hogy bár egész valója a szerelemre utasítja, női nem nagy százaléka, amiként fiziológiai értelemben nem jut el a szerelem poharának teljes kiürí­téséig, érzelmileg is ritkábban sze­relmes, hanem csak engedi sze­retni magát: a férfi és nő viszo­nyában bizonyára nagy szerepe van az előbbi részéről való szug­­gerálásnak, a — hogy úgy mond­juk — szerelmi ragályozásnak, de Takács Éva történetében nem így van. Itt akármennyi rész jut is a fiatalember merészségére, a siker abból fakad, hogy ez a fiatalember — fiatal, csinos, megtetszeni való, aki nem viselkedésével, hanem lé­nyével támaszt szerelmet. Ez kü­lönbözteti meg a bankvezértől, va­lamint attól a szmoking-tábortól, melynek nevében a fiatalember fellép és ez teszi, hogy Takács Éva meg ő egymásra találnak, nem a­ fiatalember ostroma, hanem a ter­mészet ösztönzése folytán. A da­rab ugyan nem titkolja ezt, de nem is hangsúlyozza, hanem az ostrom­­fázisait állítja előtérbe. Majdnem legvégig erre tereli a figyelmet és ez az eszkamotálási művelet, mely a történetnek a­ lengeség biztosítá­­­sa mellett a súlyát is könnyíti. Igaz, hogy másként viszont ta­lán a mulatságos voltából veszített volna, kevésbé kapott volna szem­beszökően vígjátéki színt és még igazabb, hogy akárhogy van is, nem ebben éli ki magát és főként nem ez élteti. Az atmoszférája teszi kedvessé és kellemessé és ezt azt teremti meg, amit az író a lele­­­­ményhez a maga egyéb készletéből hozzáad. Mert a darabnak lehetnek­­elkanyarodásai, de amivel az író . az utat beszegélyezi, kivédhetetle­nül csábít a veletartásra­ Elmés­­sége, mely mindig eleven fényben csillog és sohasem karmolo­grá­ciája, mely lesimítja az éles kiszö­­geléseket és kacérkodó mosolygást sző a megilletődésbe; a szín, mely­­ivel az ornamenseket csipkézi és elhelyezi — ez az, amivel hódít. Hogy pedig egy-egy felvonás vé­gén valósággal telhetetlennek tű­nik fel a pointe-ok tekintetében, az — habár kissé a rövidség rovására esik is — oly hiba, melynek fel­­hánytorgatása egyértelmű a bók­kal. Az előadás a Magyar Színház legjobbjait foglalkoztatja. Titkos Ilona a telivér vígjátéki színésznő teljes fegyvertárát hozza a szín­padra Takács Éva szerepében; Gombaszegi Ella a humor és a ter­mészetes őszinteség pompás ve­­gyülékével játszik egy cseppet so naiv naivát; Törzs Jenő az unszoló szenvedély meleg megszólaltatásá­val teszi rokonszenvessé a fiatal­embert, míg a bankvezér szerepé­nek Csortos Gyula férfias fékezett­­sége adja meg a kellő nyomatékot. T. Forrai Rózsinak egy felsikítás növeszti szerepénél nagyobbra az alakítását, valamint sok elismerés illeti Z. Molnár Lászlót, Tarnai Ernőt és Dénes Györgyöt is. A be­ható figyelemről tanúskodó rende­zés Vágó Béla dicséretes munkája. A darab szellemes és friss fordula­tai, nemkülönben a jó előadás a fő­próba közönségére is felvillanyo­­zólag hatottak, úgyhogy a darab si­kere minden számítás szerint nem­ maradhat el. ______ Sajgó Ernő. A színházak jövő heti műsora M. Kir. Operaház. Kedd: A Rajna kincse (B. 2.). Szerda: Hunyadi László (D. 2.). Csütörtök: A walkür. Péntek: Bánk bán. Szombat: Assisi Szent Fe­­renc-oratórium (Először­. Bérletszünet). Vasárnap­: Siegfried (D. 3.). Hétfő: Nincs előadás. Kedd: Sába királynője (E. 3.). — Nemzeti Színház. Hétfő: A nagyapó. Kedd: Ocskay brigadéros. Szerda: A híd. Csütörtök: Az arany­­ember. Péntek: Ocskay brigadéros. Szombat: A szerelem órája (Először). Vasárnap d. u.: A Gy­urkovics-lányok­, este: A szerelem órája. Hétfő: Ocskay brigadéros. Kedd: A szerelem órája. — Nemzeti Színház Kamara Színháza. Hétfő, kedd: Váljunk el. Szerda: Szi­várvány. Özv. Varga Abrisné: Tiszta dolog. Csütörtök: Elzevk­., Péntek: Váljunk el. Szombat: A fösvény. Va­sárnap d­. u.: Nem lehessen tudni, este: Váljunk el. Hétfő: Váljunk el. Kedd: A hős katona. (E színpadon, először.) — Városi Színház. Hétfő: A denevér. Kedd: Akácfavirág. Szerda: Az ember tragédiája. Csütörtök: Akácfavirág. Péntek: Aida. Szom­bat: Akácfavirág. Vasárnap d. u.: Muzsikus Ferkó; este: Akácfavirág. Hétfő: Faust. — Víg­szín­ház: Egész héten minden este: A Noszty-film esete Tóth Marival. Vasár­nap d. n.: Seybold. — Magyar Színház. Hétfő, kedd, csütörtök, péntek, szom­bat, vasárnap: Szeretek egy színész­nőt. Szerda: Bubi. Vasárnap d.­­n.: Dr. Szabó Juci. — Király Színház. Egész héten minden­­este: A cirkuszhercegnő. Vasárnap d. u.: A pesti lány. — Bel­városi Színház. Egész héten minden este: Calais-Dover. Vasárnap d. u.: Darázsfészek. — Budai Színkör. Va­sárnap d. u.: A vasgyáros­, este: Le­génybúcsú. — Fővárosi Operett Szín­ház. Minden este: Jedermann. Szon­hat d. u.: Gyem­ekelőadás. Vasárnap d. u.: Mórica grófnő. — Andrássy úti Szín­ház. Egész héten­ minden este és va­sárnap d. u.: Madame Rita; Samu bá­csi; A költő és a pénz; tréfák, magán­számok. — Terézkörúti Színpad. Egész héten minden este: Piros bugyelláris; Matyólakodalom Budapesten; A spa­nyol grand, tréfák, magánszámok. ­­irifí és$fSser& ferfahörfk­i Színpad októberi új műsora Kezdete­k 9 Telefon 85-54

Next